Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarokKommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Katona József
H.Pulai Éva, 2010. november 11., csütörtök, 18:49

ââ?¬Å¾Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelmér?l gondoskodik és elhallgat.ââ?¬Â

 

Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) a magyar drámairodalom kiemelked? alakja.

 

Apja takácsmester volt. Elemi tanulmányait 1798-1802 között a kecskeméti római katolikus iskolában végzi. A gimnáziumi éveket a pesti, kecskeméti és szegedi piaristáknál tölti.

 

Az utolsó filozófiai évet (1809–1810) és a jogot Pesten végezte (1813). 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és el?ször mint Halász Bálint ügyvéd segédje, kés?bb önálló ügyvédként m?ködött Pesten 1820-ig.

 

1811-t?l bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. M?kedvel? színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. 1812-ben „delectans actor”-ként a pesti együtteshez szerz?dik. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné Széppataki Róza iránti elfojtott szerelme. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke cím? karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a Ã?½ika (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). A drámaírói pályának már épp készült hátat fordítani (e szándékát a Zsiska c., 1813-ban megjelent szomorújátéka el?szavában taglalta).

 

1814-ben következ? évre szóló beadási határid?vel az Erdélyi Múzeum pályázatot hirdet a leend? kolozsvári színház számára. Döbrentey Gábor fogalmazza meg a felhívást: a dráma eredeti és történeti tárgyú legyen. A lehetséges témák között megemlíti Bánk bán történetét is. „A tárgy históriai, h?si legyen. Választhatja a poéta vagy a magyar históriából, vagy akármely másból is.” A határid?t meghosszabbítják, 1818-ban hirdetnek eredményt. A f?díjat Tokody János A pártosság tüze cím? darabja nyeri. A díjazottak között szerepel Bolyai Farkas két drámája is. Katona m?ve nincs megemlítve sem.

1819-ben készül el a végleges változat. Katona figyelembe veszi a jogász- és színésztárs, Bárány Boldizsár Rostáját, hibajegyzékét, találó meglátásait. Nyomtatásban 1820-ban Kecskeméten jelent meg. Az ?sbemutató 1833-ban Kassán volt, Melinda szereében Dérynével. A következ? színpadra állítás 1834-ben Pesten történt. Az 1848. március 15-i el?adás félbeszakadt; a Táncsicsot az el?adásra váró néz?közönség nem tudta kivárni a darab végét, s Laborfalvi Rózát követelte a színpadra.

 

Jókai írja: „A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a színházban ingyen el?adást tartottak; Bánk bán lett rögtön kit?zve. De az egyszer eksztázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bánt végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni, II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostul, királynéstól félre kellett állnia...” 1861-ben Erkel Ferenc megzenésítette; 1976-ban Illyés Gyula átigazította.

 

Arany János Bánk bán tanulmányok cím? töredékes munkájában csoportokra osztotta a szerepl?ket: Bánk bán és köre: Melinda, Mikhál, Simon, Petúr a lázadókkal, Tiborc, Soma a fiacskájuk; Gertrudis és köre: Ottó, Biberach, Izidóra; Endre és köre: Myska bán és Solom mester.

A nemzeti dráma értékrendjének csúcsán a nemzethez tartozás áll. A konfliktus a nemzeti érdek megsértéséb?l fakad. Katonánál nem idegengy?löletr?l van szó, hiszen a bojóthiak sorsa a Szent István-i befogadó nemzet koncepciót er?sítik. A merániak azonban er?szakosságukkal, mohóságukkal egzisztenciális és erkölcsi érdekeket sértenek. Az értékrend másik összetev?je a család, mely sérthetetlen közösség, a nemzeti összetartozás szimbolikusan legkisebb egysége. Ezt sérti meg Ottó. A konfliktus tehát kett?s természet?, köz- és magánéletbeli, mely legnyilvánvalóbban Bánk és Gertrudis alakjában s?r?södik össze, s kettejük összecsapása egyúttal a megbomlott harmónia helyreállítását is jelzi.

 

A Bánk bán stílusát, nyelvét a szakirodalomban eltér?en ítélik meg. Egyes vélemények szerint a m? befogadásának legnagyobb nehézsége a nyelv archaikus volta, színpadon ma már nem él? régiessége. Kétségtelen, hogy a Bánk bán a magyar nyelv fejl?dése történetének átmeneti állapotában íródott: túl a Kazinczy-féle nyelvújításon, de innen még a Vörösmarty nevével fémjelezhet? valódi nyelvi forradalmon, illetve az új magyar költ?i nyelv kanonizációján.

Más felfogás szerint a m? legnagyobb értéke a nyelve. Az egyes szerepl?k lelkiállapotuknak, habitusuknak megfelel? nyelven szólalnak meg. Alkalmassá teszi Katona a nyelvet az érzelmi különbségek visszaadására. A retorikus felépítettség? monológokat az érzelmi zaklatottságot jelz? hiányos mondatok váltják. Jól él az író az alapvet? közlésformák metaforikus jelentésével („Jó éjszakát!”), egyes megoldásai Vörösmarty er?teljes képeit idézik.

„Azoknak, akik a 21. századba átlép? emberiség vélt szellemi fölényével tekintenek az elharapott mondatokra, a verssorról verssorra áthajló tirádákra, a régies szerz?i utasításokra, próbát ajánlunk: ne olvasmánynak tekintsék, hanem mondják fennhangon, hogy kiderülhessen már néhány mondat után, mennyire él?-lüktet?, drámai szöveg ez. Egy kirobbanó tehetség? író ?serej? m?ve.”  -  Kerényi Ferenc

 

1815-ben, amikor állandó épület és támogatás híján feloszlott a pesti színtársulat, Katona felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi esküt, 1820-ban Kecskeméten, megválasztották alügyésznek. Még ebben az évben megírja híres röpiratát; Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költ?mesterség lábra nem tud kapni? Az írásban közölt tények, az állandó k?színház a nemzeti öntudat hiánya, a könyvformában való megjelenés nehézségei, a cenzúra m?ködése. Az értekezés el?ször a Tudományos Gyüjtemény, 1821-ben megjent IV köteteben volt olvasható. 1826-tól Kecskemét f?ügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Ebben az évben egy színház tervrajzát is elkészíti a kecskeméti tanács számára.

 

1830-ban hivatalába tartva, a mostani kecskeméti városháza el?tt szívrohamban halt meg. A helyet

Az írója halála után "legels? nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi m?vét, holott a színm?vek mellett jelent?s költeményeket írt, (Id?, Andal, Gyermek-kor) , több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekr?l szóló tanulmány szerz?je volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetér?l.

 

„Katona József versei egy 1854-ben el?került kéziratos füzetben vannak összegy?jtve, a költ? saját kez? tisztázatában – talán kiadásra készítette el? ?ket. A füzet el?lapján az 1818-as évszám áll, de a kutatók kétlik, hogy ez Katona kezét?l származna. Abban egyetértés van, hogy a versek a Bánk bán els? változata (1815) és végleges kidolgozása (1820) között keletkeztek.( A tudnivalókat jól összefoglalják az idézett kritikai kiadás Orosz László által összeállított jegyzetei (170. o. skk.).)

A huszonöt verset tartalmazó gy?jtemény els? négy darabja megszólító módban van írva, sorra E' Verseimhez, A Múzsához, Barátomhoz, illetve A' Magányhoz vannak címezve.[…]”

Farkas János László
Valamely százados kisértet
Katona József költészetér?l

Versgy?jteménye elé Katona egy Martialis-epigramma két sorát írta mottóul:

 

Scribat carmina circulis Palaemon
Me raris juvat auribus placere.

Mart. Epigr. L. I. E. 108.

 

Katona József

Gyermekkor

 

Hív emléke a Természet
él? keblén elenyészett
Mivolt els? virányának!
mellyel egyjütt elmúlának
   édességi eml?dnek -
te, egyjetlen, mellyet semmi
volt-lesz Hatalomszó nemi
ki nem írtnak, valamíg az
elt?nt Örömöknek igaz
   fájdalmain verg?dnek!
Te, a vak Reménnyel rokon
érzéssel, a sírdombokon
mint az árnyék múlatsz - neked
múlt és jöv? egybereked,
   s a Holtak szava hallik:
oh, j?jj vissza bús hangjára
nyögésemnek, e határra,
melly az elhervadt kellemek
képeit keres? szemek
   el?tt gyengén hajnallik!
Boldog Kor! mellyben az élet
élt, s nem tudta azt, mivé lett,
mid?n a sors ítélete
örömöt-él?vé tette -
   s hogy rajta még fordítson:
szabadon lepkedett széjjel,
napot álmodozott éjjel,
egy arasztnyi volt világa,
mégis tündérvárba hága
   porban húzott grádicson.
A Kelet örömöt, szinte
mint az Alkony, egyképp hinte,
egy nádló, pajtás, egy alma
egész vagyona, s hatalma
   már új diszbe öltözött.
Csak gondatlan andal volt a
gondolkozás egész volta -
egy könny? könnycsepp ragyogott
szemében, ha tán elrogyott
   Vére sírba költözött.
Úgy játszodott elméjével
az Öröm, mint lepkéjével
? maga - könny? fonálon
eresztvén el a f?szálon -
   ör?lt rabjának a rab;
s ha majd ümmögni a béka
elkezdvén, hosszú árnyéka
mellett egy porvárban b?gve
a Csorda kolomppal jöve;
   s a Napbol még egy darab,
egy darab a haldokoló
vidéken végig a Folyó
tetejéig elpirított -
könny? sohajjal hagyított
   mindent el - elt?nt a rang;
a Denevér repkedése
közt is (mintha várna) kése,
s a zokogó Toronyóra
ütvén, majd takarodóra
   szólt az estveli harang -
akkor is még a ház sarkán
megállván, mosolyg, a tarkán
setéted? felyh?k alatt
mint fütykéli a vég-dallat
   egy aludni készül?,
elmaradt párját szeret?
esdekléssel nézeget?
Madárka - a setét völgyön
csacsogó terebély tölgyön
   vetett fészkén hogy ül ?.
Hogyan egy Lány a Tó mellett
telepedvén a kedvellett
mosásra választott gyepre,
ott a másnapi Ünnepre
   f?s?lé hosszú haját;
a kör?le szánakodó
hanggal nedvért rimánkodó
szúnyogsereg csapódozott
feléje a s?r? bozót
   köz?l, enyhítni baját.
Végre elt?nt minden - alom
közé rogyott a szorgalom -
elaludt a varázs, s bele
az ifjú-álom kedvele;
   elt?nt majd ez álom is,
mid?n a csalófény benne
elenyészvén, felserkene
az Ifjú Férjfiúságra
(mutatván a valóságra:
   miként volt minden hamis).
Hol a Ded örömit hivé
csak andalító képivé
leve a Jelenvalónak -
csak visszhangja a Hangzónak -
   egyj kétséges Képezet!
Elt?nt! elt?nt bájod ekkor,
elt?nt, te édes Gyermekkor!
alig maradt voltod éke
betegen sajgó emléke:
   az id? befedezett.
Kerestem azt ott, hol Éltem
örömeit így eléltem
alig tizenötöd éve -
az Eget s Napot kivéve
   majd minden esmeretlen.
A Tó elmúlt, hol estenden
a Leány ült; azon renden
egy kis Küls?-város kele,
s a kiírtott Bozót helye
   szép sík: nekem kietlen!!!
Kidölt a Tölgy, mellyen vára
a kis madár kis párjára;
Est-játékim tündér-vára
porban húzott grádicsára
   töltött Útca hányatott.
Azon két kicsiny csemete,
mellyet kis kezem ültete,
mint két nagy fa a zivatar
ellen oltalmazva takar
   Ház mohos héjazatot.

 

Katona József: Bánk bán, az 1848. március 15-i díszel?adás színlapja
Magyar színháztörténet 1790-1873. Szerkesztette: Kerényi Ferenc.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, 40. kép.

.

.

.

.

.

.

 

A BÁNK BÁN ELS? KIDOLGOZÁSA

 

1. A múlt év november havának 4-ik napján Wodiáner János úr egy kötetlen, megviselt kéziratos füzetet küldött Szily Kálmánnak, az Akadémia f?könyvtárnokának, avval a kérdéssel, »vájjon Katona József írása-e, vagy pedig csak egy Katona-korabeli egyéné«. A füzetnek nem volt borítéka s a czímlapon megfakult írással az volt olvasható, hogy ez az 1815-b?l származó kézirat Katona József Bánk bánját foglalja magában. Szily Kálmán belepillantott a kéziratba s rögtön megállapította, hogy a szöveg nem az ismert, nyomtatásban 1821-ben megjelent Bánk bán másolata, hanem annak egy régibb — a kézirat 15. lapjának keltezése szerint Kecskeméten, 1815. júl 30-án befejezett — változata, valószín?leg az a fogalmazás mely Bárány Boldizsár Rostáját meg nem járva, az emlékezetes kolozsvári pályázatra elküldetett. Ez a fölfödözés tehát irodalomtörténe tirásunknak egy régi reményét váltotta valóra: megkerült legkiválóbb tragédiánknak els? fogalmazványa!

A két szövegnek, a nyomtatottnak és kéziratosnak, tüzetes egybevetése Szily Kálmán megállapításait teljesen igazolta. A kézirat jellemzését megel?z?leg az eredetér?l számolok be, mely ép oly homályos, mint a milyen érdekes. Wodiáner János úr a kéziratot Maglódon kapta 1912. nyarán Katona József M. Á. V. hivatalnok úrtól. Sajátságos, hogy Katona József rokona ugyan a nagynev? költ?nek, valószín?leg egyik öcscsének leszármazottja, de a becses ereklye nem ezen a réven került birtokába. Nem családi örökségként, féltve ?rzött kincs gyanánt szállt reá, hanem úgy kapta idegen helyr?l. Kecskeméti diák korában, az 1906—07. tanév alatt, künn lakott a város mellett egy tanyán. A szomszédjukban egy földmíves-család lakott, a melynek értelmes, gymnasiumba járó fiával szívesen elfoglalkozott. Az ? tulajdonuk volt ez a füzet, a melynek értékét az egyszer? család nem ismerte s nem is gondolt vele sokat. […]

[…]

 

BÁNK-BÁN

MAGYAR ORSZÁG NÁDOR ISPÁNYA

Eredeti Magyar Dráma

5. Felvonásban

szerzetté

KATONA JÓZSEF

Országos Ügyész

1815.

 

[…]

TlBORCZ

? csorda számra tartya gyülevész

szolgáit ?rizetre, mintha minden

hajszála egy egy ?rt kívánna; mi

alig tudunk heten fogadni egy'

Bérest meg. ? mulatság, 's Tántzokat

ád, mintha szüntelen Lakoddalom

vagy cs?kje volna; nékünk a' szivünk

kopog, ha egy csaplár legény az uttzán

szemünkbeis találkozik, mivel hogy

mingyárt eszünkbe jutt a' tartozás.

Az ? vakon kedvelt Merániji

leg szebb lovat fitogtatnak ; Egy

Szürkét ma, holnap egy kesejt — fakót

nyergelnek; oh nekünk porontyainkat

's Feleségeinket kell Ekébe fogni

ha veszni éhen nem kívánkozunk.

?k játszanak, zabálnak szüntelen,

ám mintha mindenik tagocska a'

testjekben egy gyomorral áldva volna;

nekünk az udvarunk felé se jön

egy Gólya is, mivel a hulladékot

is önn' magunk emésztyük meg Kövér

Földünkb?l ?k vadászható Liget

és Berkeket csinálnak; ahhová csak

lábunkatis betenni nem szabad.

?k Templomot, Monostort 's Klastromot

épitenek, hol úgy sípolnak, úgy

Kürtölnek, énekelnek, hogy szegény

bús utazó szarándokink az úttzán

tántzolni ként'lenek; nekünk pedig nincs

olly Köntösünk, a' mellyben egy becses

Védszent el?tt magát az Ember a'

Templomba megmutathatná. *)

[…]

 

Magyar Irodalomtörténeti Intézet

Szeged

Irodalomtörténeti Közlemények 1913. 23. évf. 2. füzet

 

A Bánk bán 1847. október 14-én került el?ször színre Kecskeméten a Király színházban. Ez volt Kecskemét els? állandó színháza, melyet Király Sándor, a Korona vendégl? tulajdonosa építtetett.

A drámát több mint ötvenszer mutatták be a századfordulóig.

 

„Vajda Viktor a disztingvált izlés? kritikus" dícsér? szavai a Kecskeméti Lapok 1895. november 17-i számában jelentek meg.

 

"Dics?ség bajjal jár," - tartja a magyar példabeszéd, s e dics?ség alig kerülhetett volna valakinek nagyobb fáradságába, mint Komáromy Alajos nemzeti színházi nyugalmazott tagnak, aki odahagyva üll?i magányát, közénk jött, Katona szül?városába, hogy a Bánk bánban búcsút mondjon a közönségnek. Tehát egy hetven éves ember vállalkozik oly szerepre, mely egy harminc éves fiatal embernek is fáradságot okoz. De ne higgye senki, mintha a közönségnek elnézést kellett volna tanúsítania az ? Bánk bánja irányában: szép alakja, mely az utcán koránál fogva görnyedten kerül a szemlél? elé, most teljes magassága szerint emelkedett ki a szerepl?k környezetéb?l, s nemcsak ruganyos volt, hanem a kit?n? álca következtében egész fiatalnak tünt fel. Régi honvéd létére oly kitartással játszott, hogy fiatal m?vészeknél sem tapasztalunk ennyi erélyt, íly hosszú m?ben.

A súgót egyetlenben egyszer sem vette igénybe ami bizonyára onnan magyarázható meg, hogy emlékez? tehetségét teljes mivoltában tudta meg?rizni, ami annyival bámulatosabb, mivel a mémória sok embernél már 40-50 év körül elveszti tevékenységét."

 

Erkel Ferenc: Bánk bán - Simándy József

http://www.youtube.com/watch?v=6GlV5TqsCfs&feature=related

 

Erkel Ferenc: Bánk bán - Placido Domingo

http://www.youtube.com/watch?v=Hgz4dGqzuwI&feature=related

 

Erkel Ferenc: Bánk bán – Ilosfalvy Róbert, Melis György

http://www.youtube.com/watch?v=eptiOPtSyuo

 

Katona József drámafordításai, átdolgozott m?vek

Kotzebue: A szegény lantos (Der arme Minnesänger), 1811

Kotzebue: Az örökség (Die Erbschaft), 1811

Hassaurek: A Mombelli grófok vagy az atya és az ? gyermekei (Der Vater und seine Kinder), 1811

Weissenthurn: Szmolenszk ostromlása (Die Bestürmung von Smolensk), 1811

Iffland: Az üstökös (Der Komet), 1812

(ismeretlen forrás): A Luca széke karácsony éjszakáján, 1812

(névtelen német lovagregény): A borzasztó torony vagyis a gonosz talált gyermek (Der böse Findling oder der Schauerturm), 1812

Veit Weber: Monostori Veronika, vagy harc két ellenkez? igaz ügyért (Tugendspiel), 1812

Girzik: István, a magyarok els? királya (Stefan, der erste König von Ungarn), 1813

Ziegler: Jolánta, a jeruzsálemi királyné, 1815

Müllner: A b?n (Die Schuld), 1816

 

Eredeti m?vei

A farsangi utazás, 1811 (kézirata elveszett)

Aubigny Klementina, vagyis a vallás miatt való zenebona Franciaországban IV. Henrik alatt, 1813

Ziska, vagyis a husziták els? pártütése Csehországban, 1813

Ziska, a táboriták vezére, 1813

Jeruzsálem pusztulása, 1814

A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között, 1814

Bánk bán, 1815; végleges változat 1819

Bánk bán

Mi az oka, hogy Magyar Országban a' játékszíni Költ?-mesterség lábra nem tud kapni? (tanulmány). Tudományos Gy?jtemény, 1821. április

Katona József összes verse

 

Bánk bán feldolgozások

1861: Erkel Ferenc operája

1912: Janovics Jen? filmje

2002: Káel Csaba filmje

A 19-20. század fordulóján a kor világhír? olasz és német társulatai hozták el Budapestre saját Bánk bán változatukat, Katona József eredeti drámáját, saját fordításukban. Korabeli kritikusok szerint jobb el?adásokban, mint valaha is játszták a magyarok.

 

 

Források

Székely György (szerk.): Magyar Szinháztörténet, I. k., kezdetekt?l 1873-ig. Buda+Pest, 1990, BP., Akadémiai Kiadó

hu.wikipedia.org

enciklopedia.fazekas.hu

epa.oszk.hu

www.kjmk.hu

mek.niif.hu

 



Olvasva: 1131 alkalommal