Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarokKommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó

Rácsai Róbert összes írása



Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 22., hétfő, 12:40

Es?re áll ma, szürke, vágtató lovak patája hangosan dobog.
 

Es?re áll ma, szürke, vágtató
lovak patája hangosan dobog.
Vihar-kabátba bújt az óceán:
vadul sikítva ránk szakadt az ég.

Sötét mez?kre árny borul, ma fél
velünk együtt a reszket? világ:
a szikra fénye hull szememre, majd
fülembe húzza csattanó dalát.

Csitult a szél, ma már a csend az úr,
a b?sz vihar haragja messze jár.

A láthatár de tiszta, nézd: a két
kezébe zárta zegzugos tüzét.

2007-08-29


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 23., kedd, 09:45

Pilinszky Jánosnak tisztelettel
 

Kivérzett remény hever a betonon.

Vallomást rejt a szürke vakolat.

Síri csend a lépcs?n leoson:

hozzák a holtakat.

 

2005-04-09


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 24., szerda, 21:20

ÁÃ???sít az átlagos reggel, fázós, vacogós hideggel indul mindennapom.
 

I.

Ásít az átlagos reggel,
fázós, vacogós hideggel
indul mindennapom.

Belém mar a csíp?s hajnal,
dupla kávém két cukorral
lassan kortyolgatom,

 

s kapaszkodok a csészébe,
megiszom, és a végére
félig felébredek;

kint már kopognak a járdák,
s megszokott táncukat járják
az autókerekek.

 

II.

A megálló megint zsúfolt,
és érzem: ismét kicsúfolt
az arctalan tömeg:

„Lám, neked se jobb, kispajtás,
mire fel ez a nagy hajtás,
a fellengz?s szöveg?"

 

Pedig nincs szöveg - hallgatok,
áttetsz?k a buszablakok
és ott a híd alatt,
amin átmegyek, láthatom,
ahogy játszanak a tavon
sz?zi fénysugarak.

 

III.

A rádiót bekapcsolom,
te meg csak ontod monoton
ostoba szöveged.

Érdekel, hogy nem érdekel?
S ha nem bírod észérvekkel,
elveid elveted?

 

Te hülye, értetlen barom!

Hát nem érted? Nem akarom,
hogy folyton a te szád
szónokoljon minden percben!
Némán s egyre süketebben
minek figyeljek rád?

 

IV.

Várt hír is lehet váratlan,
nem Éden: pokoli katlan.
Hintázik le meg fel
a vérnyomás és a gyomor.

Ki dönti majd el, hogy nyomor-
vagy luxusnegyed kell?

 

Én, vagy ?k mondják meg talán,
ki van a rács túloldalán.
"Te" - mondják a nagyok,
mert én kicsinek születtem,
ezért lett „Hallgass" a nevem.
Keresztfiú vagyok.

 

V.

A földre hajítom táskám
és szólok: megjöttem drágám!

Úgy elbújnék, el én,
de nem akarok, nem lehet,

hisz' két kisfiam integet

nagy boldogan felém.

 

Így érek minden nap haza,
el?ttem áll az éjszaka;
az édes álmokat
t?le, s az ágyamtól kérem,
miközben kis feleségem
h?s keze simogat.

 

2007-02-21


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 25., csütörtök, 09:19

Ma is felzúgnak az éji szirénák. Leperg? vakolat horzsolja vállad. Fehér szádban csak fogaid nem némák. És támolyogsz, mint egy sebzett vadállat.

Ma is felzúgnak az éji szirénák.
Leperg? vakolat horzsolja vállad.
Fehér szádban csak fogaid nem némák.
És támolyogsz, mint egy sebzett vadállat.

 

Az utcán támolyogsz, míg fent a lesen
láthatatlan köröz az égi vadász.

Várakozik, majd lecsap egyenesen.
És meghalsz. Vagy elbújsz. Vagy hazatalálsz.

 

A liheg? fájdalom, lépen szúrva
kíséri végtelennek t?n? utad;

majd fejjel lefelé zuhansz a zugba,

ahol a törékeny némaság fogad.

 

Meg a borzalmas t?zijáték fénye.

Az árnyak, ahogy ráégnek a falra.

Süket telefon, testek verejtéke.
Meg emberek a betonon hasalva.

 

Az óvóhelyen egyetlen szabály van:

túlélni a napot a város alatt,

még ha odalent, a kriptahomályban
egy évnek is t?nhet minden pillanat.

 

2007-10-25

 


Minden műfaj
Rácsai Róbert, 2007. október 26., péntek, 13:51

Éjfélkor veszek egy lélegzetet, majd a kulcs elfordul: a hideget, s az éjt kizárom;

 

Éjfélkor veszek egy lélegzetet,
majd a kulcs elfordul: a hideget,
s az éjt kizárom;

meg vele a sötétet is persze,
itt marad az álmos szoba csendje
puha párnámon.

 

A házban ismer?s koppanások:
halkan pattogó parkettán járok,
míg csepeg a csap
a fürd?ben; el kellene zárni,
de fáradt vagyok, nem fogja látni,

majd holnap, hacsak...

 

nem alszik a kedves.

 

De alszik... lélegzetét hallgatom,
árnyam lassan imbolyog a falon,
majd kattan csendben,
és már szunnyad a lámpa s a fénye,
csendesen odabújok melléje:

fel ne ébredjen.

 

Alszik a kedvesem.

 

2006-12-04


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 27., szombat, 10:52

ahogy elnéztem éjjel a csillagokat

ahogy elnéztem éjjel a csillagokat

köztük felvillant egy repül? fénye

magasan szállt ezüstszín szatellit

majd hamar tovat?nt mélysötét égen

meseszép volt hisz tudtam biztosan
hogy valahol messze alattuk alszol

 

2005-06-29


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 28., vasárnap, 09:57

Még olyan ártatlanok voltunk és vidámak, mint a csipkebogyótól piros bokorágak.
 

Még olyan ártatlanok voltunk
és vidámak,
mint a csipkebogyótól piros
bokorágak.

 

Megsimogattak és éreztük
a kezeket:

akkor még lehajoltak értünk
az emberek.

 

Ma már a sok elmúlt ?sz miatt
mirajtunk is rengeteg hegyes

tüske maradt.

 

És bár eljátsszuk ugyan, de nem
értjük meg már soha, azokat

a csipkebokrokat.

 

2006-11-30


Gyereksarok
Rácsai Róbert, 2007. október 28., vasárnap, 10:47

Lusta pihe száll fehéren, alszanak egy zöld levélben a kerti barackfák.

 

Lusta pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.

Durván harap a leveg?,

számomra alig hihet?,
hogy érzem illatát.

 

Vége lett a hosszú ?sznek,
dermeszt? hónapok jönnek,
talán el sem hinnék,
hogy elmegy, bár nem örökre...
Csak ólmos, jéghideg ködbe
bújik a hegyvidék.

 

Reggelre ráfagy a pára
a vénséges szilvafára
a csendes udvaron;
fülelek: hogyan, s mit beszél
nekem a csíp?s, téli szél...
Zúgását hallgatom.

 

Alattam megroppan a dér,
jöv?re úgyis visszatér
a napsugár-tenger.

A fákhoz temetem magam,
addig nekik súgom szavam:

Itt van a november.

 

2006-11-03

 


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 29., hétfő, 08:22

Falevelek hullását akarom. reged? vacogását a télnek.

 

 

Falevelek hullását akarom.

Öreged? vacogását a télnek.

Szerelmes csókot ébred? tavaszon.

Zivatar szagát t?zforró szélben.

 

És lássam az éjt. Halljam a csendet.

Perzseljen Nap, verjen jéges?.

Hulljon arcomra hajnali permet,
itt legyen boldog a szeretkez?.

 

[...]

 

Fejest ugrok egy fest? vödrébe,
elmerülök és bugyborékol szavam.

Ott feloldódok a színekben végre:
a ligeti padra festetem magam.

 

2005-09-08


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 30., kedd, 13:14

Egyszer mindennek vége, s mivégre?

Tudom egyszer elsimulnak végleg
az id? hullámai mint sinusgörbe
szaggatottan pittyeg? monitoron

Tudom egyszer megsz?nsz nevetni
hisz végtelennek t?n? boldogság

nincsen és minden forrás elapad

 

Tudom egyszer minden fényképünk
kifakul és sárgás-napette színe
a valónak csak halvány másolata

 

Tudom egyszer mindenki életében
a hormonokba fullad tisztessége
mert hinni akarja a lehetetlent

 

Tudom egyszer a halálos ágyamon
kergetni fogom régvolt emlékeim
de a kómában azt nem nézi senki

 

Tudom egyszer elnémul a telefon
és hiába vársz oly tehetetlenül
mikor nem érkezik több sms mert

 

[...]

 

2005-08-20


Vers
Rácsai Róbert, 2007. október 31., szerda, 10:43

ÁÃ???lmodó fák a barnálló sz?nyegen, sárgára ?szül? rózsabokor:
 

Álmodó fák a barnálló sz?nyegen,
sárgára ?szül? rózsabokor:
régóta suttognak a növ? temet?ben.
Új a sírokra rakott virágcsokor.

 

Lobbanó mécses az emlékek lángja,
kis füstje száll a szürke ég felé.
Míg élünk, csak kérdjük: vajon meglátja?
Odakerül-e szerettünk elé?

 

Én csak néhány szál krizantémot viszek,
mellettem ezreket ér? koszorú.
Gyertyákat gyújtok, és keresztet vetek.
Virágom-tüzem egyaránt szomorú.

 

Csak gy?lik a tömeg: jönnek és jönnek,
huzatuk borzolja a halovány lángot.
Zavar a zaj... hogy nincs tisztje csöndnek.
Magamban elmondok egy halk Miatyánkot.


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 1., csütörtök, 11:25

Egy pillanatra megtorpan az id?...
 

Egy pillanatra megtorpan az id?:
szemedbe nézve múltunkat látom.

Ijedt lyukká sz?kül, majd kitágul;

könnyharmat csillog a szempilládon.

 

Az utca hullámos hajadba bújik:
összekócolja ujjával a szél.

A mosolyt csak képzelem arcodra.

Remeg? kezed t?lem mit remél?

 

Megrándul ajkad, és akkor kimondod
a búcsú akadozó szavait.

Még mindig olyan sima a b?röd...

Csak állnék és csókolnám hajnalig.

 

Lassan lehajtod fejed és elsétálsz.

Nincs-percekbe fulladt a pillanat.

Utánad nézek, míg elt?nsz a sarkon.

Az id? elmegy. A bánat itt marad.


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 3., szombat, 19:26

Az egyik legmegrázóbb film a világon...
A zúgó vízesés felett a dzsungelben
sikoltó indiánok mezítlábas futása
hagyta hamuban örökre megfúlni
könnyel-szívvel alkotott eszmék menedékeit;
ahol nem számított, hogy fegyvert fogó papok
vagy a béke keresztjét cipel? fehérruhás
Gábriel atya szíve kapott ólomgolyót
híven megfizetve az Úrnak tett szolgálatait;
ahol a zsoldosból lett jezsuita
is szent gyilkossá változott vissza
s szeretteiért áldás nélküli harcával áldozott
bátor vért hiába épült templomok
bús füsttel ég? oltára el?tt...
Isten aznap befogta a szemét
és súlyos es?könnyeket ontott
nevében gyilkoló és
mártírként elhunyt gyermekeiért.
2005-03-08

Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 3., szombat, 19:31

... átkozottak a hétf?k néha

 

 

 

 

Ma reggel sírva fakadtak az ablakok
könnyhomályba bújva rongyosra áztak
az unalmas hétf? szánalmas m?fényei
elmosták ezt az átkozott vasárnapot

 

2005-12-05

 

Megj. Ez egy ún. "kockavers" - minden sor ugyanannyi karakterb?l áll, nincs központozás (és sok egyéb apró megkötés jellemz? rá); a mondanivaló a lényeges (a forma mellett).


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 4., vasárnap, 10:18

Istent játszanak az Urak. Divide et impera.

 

 

Mindenki fél... ránk támad a

világ... mi lesz így velünk?

Zokogunk, mint egy rossz szamár,
igába hajtjuk fejünk,

vagy fellökjük a gyengét, mert
hisszük: különbek vagyunk;
s versenyt gy?löljük azt, aki
fentr?l cibálja hajunk.

 

Rágcsáljuk az avas szalmát,
és azt hazudjuk: ízlik!

Vagy kiköpjük utálkozva,
s átkozódunk a sírig.

Adnak, vagy elvesznek: mindegy,
minden ellentétet szül;

aki meg nem bírja tovább,
a halálba menekül.

 

Krisztus némán figyel minket

szomorún és hallgatag;

olyanok lettünk nélküle,
mint a sebzett madarak.

Vihart hoznak a fellegek,
elsötétül az ég ma.

Istent játszanak az Urak.

Divide et impera.

 

2007-03-19


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 5., hétfő, 15:09

Akár az indigó, oly kék lett az ég... (Shakespeare nyomdokain)

 

 

Akár az indigó, oly kék lett az ég,
közel jött hozzám, két karom kitárom;
vége lesz a napnak, tudom, ám ma még
egyszer magamhoz ölelem világom.

Ott lesz valahol messze a csillagom:
fekszem a füvön, mint ki csodára vár,
elalszom lassan, álmomban hallgatom:
magához szólít, ahol nincsen határ.

Hozzá költözöm, én lobbantom lángra,
szikraként bújok mind örök testébe;
az emberek néznek, és a fényt látva
elt?nik bánatuk minden estére.

   Nincs többé bús magány, amit?l féltem:

   Ma éjjel angyalok jönnek el értem.

 

2006-06-22


Minden műfaj
Rácsai Róbert, 2007. november 6., kedd, 14:43

talán egy élet, talán egy szerelem... talán a képzelet

 

I.

Kis szív dobban
mellkasomban
gazdag voltam
de szegény.

 

Kis szív dobban
mellkasodban
dúdolt halkan
a remény.

 

Szóltam szépet
szívb?l érted
és elkérted
a felét.

 

Kérted t?lem
egyre szebben
néked küldtem
el ezért.

 

Szép reggelen
felébredtem
láttam fele
a tiéd.

 

Hold fényében
csillag égen
így lettél te
az enyém.

 

Két szív sorsa
összeforrva
két kéz írta
a regényt.

 

II.

Világos van:
mély szurdokban
s felkel nappal
a sötét.

 

Jött valaki
sírunk ásni
de nem tudni
hogy miért.

 

Mertünk élni
ez fájt néki
s messzire vitt
a kezén.

 

Nem jössz vissza
kristálytiszta
titkod marad
az övé.

 

III.

Kis szív ott van
lent a porban
elhagyottan
nem remél.

 

Hideg sárban
vár hiába
önmagában
meg nem él.

 

Kis szív lassan
összeroppan
végs?t dobban
nyughelyén

 

IV.

 

Kis szív dobban
gyertya lobban
végs? lángja
az enyém.

 

Most a réten
alszik szépen
az emléke
a tiéd.

 

2005-12-09


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 9., péntek, 15:55

... ma már minden ütköz?zóna...

 

 

Van, aki fél, ezért van bezárva.

Van, kit közönye ítél némaságra.

Van, ki nem látja értelmét. Hallgat.

Van, ki magában sikolt egy halkat.

 

Félek. Hallgatok is, és néha
sikoltok egy nagyot:
Én nem az vagyok, akinek
hazudtatok!

 

Jó pillanataimban abban bízom,
hogy hátha...

De hiába

nyitom a számat szelíd szóra.

Ma már minden, MINDEN csak
ütköz?zóna.

 

2007-09-21


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 10., szombat, 23:16

Andinak

 

 

1.

Tudom, hogy ma is hegyeket cipeltél,

nehéz és göröngyös, ?si hegyeket.
Majd elfogynak - van, aki így hiteget,
de több van, mint amennyit elvihetnél.

 

Neked mindegy, nyár van, ?sz, tavasz, vagy tél:
Jöjjenek a hosszú kilométerek!

S hordod azokat a sziklaköveket,
még akkor is, ha belebetegedtél.

 

Kimerült vagy: ne is tagadd, én látom
azt a fáradt ráncot a szád sarkában,
az ideges rezdülést szempilládon,

 

hallom hangod minden fals dallamában,
s érzem: a csókod legy?zte az álom...

Alszol már, s nekem üres éjszakám van.

 

2.

Alszol már, s nekem üres éjszakám van...

Eljátszogat velem ez a gondolat,

amikor érzem ellazult karodat
magam mellett, és a hiányt a számban,

 

a hiányt, mikor egyenes a paplan,

s nem mozdul akkor sem, ha simogatlak,

vagy a kinti szélt?l zörren az ablak:

te csak fekszel békén és mozdulatlan.

 

Ilyenkor oly nehéz nem bújni melléd,
ám puszta önzés, ha ekkor akarlak,
nehezebb megállni, mintsem azt hinnéd...

 

Így inkább suttogok a fehér falnak,

a szobának, vagy bárkinek egy mesét.

S te csak aludjál, majd én betakarlak.

 

2007-11-10


Minden műfaj
Rácsai Róbert, 2007. november 18., vasárnap, 15:53

...készül aludni az ?sz-ruha szín? nyári világ...
 

 

Szeptember

 

Szép az id?, t?n?d? napfény játszik a kertben;
árnyát üldözi, mint a bohóc, és kergeti egymást

pár koravén, rozsdás falevél, míg tétova erd?n
készül aludni az ?sz-ruha szín? nyári világ, és

kis bogarat kerget két kései fecske az égen.

 

Október

 

Bokrok fáradt ágai áznak a h?vös es?ben,
ködszita-permet hajnal-ezüstje borul takaróként
ház falain szaladó indák bronzszín levelére;

s r?tarany ékszerrel díszíti magát a liget, míg

mélyzöld színeivel büszkén áll ott a feny?fa.

 

November

 

Színehagyott a világ, most fázva kiált a fa ága,
bús dala szól, citerázva beszél hozzánk, jön a tél. Nézd,
álmosan ásít zúzmara marta mez?re az óév,

s megveti ágyát, békén tér nyugovóra, amíg zord
szél idehozza az ?sz legutolsó táviratát ma.

 

2007-11-02


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 21., szerda, 08:41

néha kicsit megroppan az ablak, ráfagy a pára...

 

 

December

 

Faggyal jött a december. Pattan az északi szélben
mind a jeges, dermedt f?szál; dércsípte bogyókkal

játszik a tél odakint, s a sötét lassan közeleg, már

szürkül az ég, ám tiszta fehéren táncol a hó, nézd,
hogy kavarog: látod, csodaszép az idén a karácsony!

 

Január

 

Zord az id? és forralt bort töltök poharamba,
késként vág a hideg, sík korcsolyapálya az utca;

néha kicsit megroppan az ablak, ráfagy a pára,

s mint ?rült m?vész ecsetével a jég odanyúlt és

száz vacogó rózsát festett az opálos üvegre.

 

Február

 

Úgy nyikorognak a léptek, mint olajat sose látott
régi fogaskerekek, s ki-bemászkál pár zabolátlan
szélfoszlány a kabátom alatt és megdideregtet.

Néhány kékre fagyott jégcsap néz rám a tet?kr?l:

nincs még itt az id?, és várnom kell a tavaszra.

 

2007-11-20

 


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 21., szerda, 23:06

további kellemes utazást kívánunk!!!
 

Kedves utasaink tájékoztatjuk önöket
hogy Föld nevezet? járm?vünk totális
sebességgel száguld a pusztulás felé
kérjük hogy kapcsolják be biztonsági
öveiket kapaszkodjanak er?sen és még
kettyintsenek egy jó nagyot utoljára
a hatalmas közös orgazmust lehet?leg
id?zítsék a széthullás el?tti utolsó
másodpercre hogy egyszerre sikítsunk
köszönjük amiért minket választottak
és további kellemes utazást kívánunk

 

2005-09-13

Megj.: akár humoros is lehet(ne). Egy újabb "kocka"vers - ugyanannyi karakter minden sor, így a vers (ami persze a klasszikus értelemben véve nem is az) egy téglalapot ad ki.


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 22., csütörtök, 16:59

... a majmok bolygója...:)
 


... és lemászott a fáról az ember.
Az Úrnak volt vele magasztos célja.
Aztán azt hitte, hogy ? lett az Isten:
a majmok azóta röhögnek rajta...

2005-08-30


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 24., szombat, 09:19

Változunk mindig, de a lényegünk marad.
 

 

Szeretlek. Hallod?

Ahogy hozzád simulok,
b?röd lágyan becézem,
és kócos hajadba túrnak ujjaim.

Így kapsz szerelmes borzongást

- ahogy oly sokan t?lem -

Ugye, milyen jó velem?

A kezemben tartalak.

Érzed a zenét?

Nemcsak a füledbe húzom,
milyen hangszert szeretsz?

Mondd! Gitár, vagy klarinét?

Talán hárfa vagy heged?,
dobok, harsogó trombita.

- Ha akarok, megváltozom! -

Hallod az asszonyt?

Úgy sikolt, mint sápadt kísértet,
vagy a síró gyerekeket,
valahol elhagyottan üvöltenek,

mondd, ráz már a hideg?

Páni rettegés arcodon:

mert megtehetem veled.

Megfagyaszthatlak...

Mert most épp gy?löllek:
falaiddal, félelmeiddel együtt!

Én el tudlak sodorni,
akár levelet az áradat!

- Melyik arcomnak hiszel? -

Melyik felét kéred Janusnak?

 

[...]

 

Ne félj, csak a szél beszél,

buta suttogás az egész,
hunyd le szemed, és ne félj!

Ne félj, ne félj, ne félj...

 

2005-06-14


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 24., szombat, 19:25

Andinak

 

 

Ã??rizlek, akár az örök lángot,
- parázs lettél a szívembe zárva -,
kett?nket egy helyen megtalálod:

Te vagy a t?z, én vagyok a kályha.

 

Együtt tekintünk a kékl? égre,
alatta, benne és felette vagyunk.

Senki sem festheti feketére,
mindig friss marad bíbor hajnalunk.

 

Nálad a kulcs és nálam a lakat.
Egymásra nyitottuk titkos kapunk.

Nem zárom ki bel?led magam:
ha megteszem, mindketten meghalunk.

 

Te vagy a rugalmas, hajló nád,
én a víz, mi öntözi gyökerét.

Míg bánatod fülembe susognád,
ringatnálak, mint apa gyermekét.

 

Hajad akarok lenni, illatod,

hogy bármerre mész, ott legyek veled.

Szeretlek: ezt azóta tudhatod,
hogy a kezembe zártam a kezed.

 

2006-07-25


Minden műfaj
Rácsai Róbert, 2007. november 25., vasárnap, 15:21

Javítsál meg, Doktor néni!
 

Javítsál meg, Doktor néni,
nem bántalak, nem kell félni,
nem kell félni, nem bántalak
mondták: kellesz, hát vártalak
mi baj velem, Doktor Néni
tanítsál meg szépen élni
minek nekem tömegstandard
az nekem már túl avantgard
nézd a TV-t, megüdvözülsz!
valóságshowt, belehülyülsz!
lelked adod hamis máznak
plázacicák majd rádmásznak
dübörög a konzervzene
kis tabletta, az kell bele
bámulom a csatornákat
megveszem az áruházat
jó lesz nekem, azt ígérik
boldogságot ingyen mérik
javítsál meg, Doktor Néni
mi a bajom? Kezdek félni!
jó a szerkód, haverom vagy!
üres szemek, hipózott agy
add a lelked, alattvaló,
keress s legyél profitadó
HAZUGSÁGSHOW! REKLÁMHEGYEK!
TOMPA TETVEK, Ã??RJÖNGJETEK!
KELL A CIRKUSZ? ITT VAN, NESZTEK!
ÁLKVÍZEKBE BENEVEZTEK!
Doktor Néni! Félek t?led!
elmenekülök el?led!
tömegízlés, népbutítás,
marketing és agyleszívás
Doktor Néni, mi van velem?
többi között hol a helyem?
rohanok a pusztulásba,
s meghalok e dögrovásba!
Doktor Néni, segíts nekem!
fejem gumifalba verem!
üresfej? plasztiklányok
hiányom van, mindjárt hányok
rákattantam, rabja lettem
a piac elvitte a lelkem
ki irányít, Doktor Néni?
Nem tudom ezt mire vélni!
hallgatok rád, ne szólj hozzám,
hadd nézzelek, ne bámulj rám!
Hol vagy Isten? Szekták t?nés!
hamis mennyben álüdülés
Hogy vagyok ma Doktor Néni
rettegek nyíltan beszélni
h?gutában, fagyhalálban
térdem sebes, fejreálltam
Mondd meg nekem, Doktor Néni,
hogy kell egy csajt megkefélni?
BÍZTAM BENNED! JÓL ÁTVÁGTÁL!
ADTAM NEKED, KIRABOLTÁL!
FEGYVERT IDE, CSÃ??RE TÖLTVE!
HADD LÖVÖK JÁRÓKELÃ??KRE!!!!

ELÉG!!!!

...

Elegem van, Doktor Néni,
érdeked a piac védi
nem kellesz már! szabad vagyok!
véget ért az adok-kapok
én lettem a magam ?re
eltakarodsz pokolk?re
Nincsen kanál! Te sem vagy már!
képzeletem szálló madár!
emléked már kitörölve
elnémultál, mindörökre...

 

2004-08-04


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 28., szerda, 11:06

Elnémultak a suttogó tavak, kristályba fagyott a hullámverés...

 

 

Elnémultak a suttogó tavak,
kristályba fagyott a hullámverés;
a partok fehérek lettek és a fák a szélcsendben elalszanak.

 

[...]

 

Az utcákon párhuzamos nyomok,
az egyik siet?s, a másik kimért;
mindegyik elment valamiért; egy perc múlva utánuk indulok.

 

Elmosta a szél a kontúrokat,
összeolvadt az elöl és a hátul;

a nehéz döntés így reám hárul: elfussak, vagy inkább itt maradjak?

 

Párát lehelek a jégtükörre,
lázas arcommal megmelegítelek;

valaki idekarcolt egy nevet; azzal fekszem a sírgödörbe.

 

Betemet lassan a szakadó hó,
csapdába estek az éltet? zajok;
álmodok, harcolok, s elhallgatok: halkan ellep a puha takaró.

 

[...]

 

Elnémultak a suttogó tavak,
kristályba fagyott a hullámverés;
a partok fehérek lettek és a fák a szélcsendben elalszanak.

 

Elnémulnak a suttogó szavak,
emlékekkel harcol a felejtés;
a hangok távoliak lesznek és a szívek csendesen kialusznak.

 

2006-02-07


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 29., csütörtök, 16:08

Mementó. Magyar és Angol nyelven.
 

Emléktábla valahol Délkelet-Ázsiában

 

Itt sikoltott tömör vízfalba a kislány
az apokalipszis egyik lovasát meglátva
kiáltását elnyelték a dübörg? hullámok
s egy árva buborék se maradt meg utána

 

2005-01-07

Memorial plaque somewhere in SouthEast Asia

 

The girl screamed into the solid waterwall

Watching at one of the apocalypse's riders

Crying was swallowed by the rumbling waves

Not even a tiny bubble survived afterwards

 

2005-01-07


Vers
Rácsai Róbert, 2007. november 30., péntek, 22:13

Ma is hajadba bújt üde illatod, és elpihen benne ártatlanul...

 

 

Ma is hajadba bújt üde illatod,
és elpihen benne ártatlanul,
megkerül a szél, majd visszafordul,
hogy kiélvezze a pillanatot;

a hosszú pillanatot, vagy akár percet,
mikor puha tengerként hullámzik,
csendesen suttogó vízesést játszik
- tréfálkozik velünk a képzelet -
a februárba vágyott májusi szell?,
tavaszi tündért varázsol bel?led,
hogy tánccal ébreszd fel az alvó földet,
majd az elfáradt, becsapott télid?
végs?, dacos haragját kiadva
elgyengülve, el?led bujdosson,

és egy álmos, nap-sz?ke hajnalon

fagyjon szikrázó jégcsapokba.

Éjjeled lenne az én nappalom,
s kezem az arcod simító szél;
akkor sz?nik meg az áldatlan tél,
ha hangodat mindenhol hallhatom.

Veled vándorlok, sosem hagylak ott:

Te nem születtél... valaki megálmodott.

 

2006-02-02

 

megj.: Az illusztráció Timona (Kurucz Gabriella) munkája


Fordítás
Rácsai Róbert, 2007. december 1., szombat, 09:37

Mint betegágynál kialudt fáklyák, úgy állnak itt körben a ciprusok;

 

Shelley sírja

 

Mint betegágynál kialudt fáklyák,

úgy állnak itt körben a ciprusok;

Árnyukban egy bagoly fészket rakott,

És ékszer arcuk gyíkok mutatják.

Hol vörös láng gyúl a pipacs kelyhén,

Ott a piramis csendes termében

Egy ?si Szfinx bújik meg sötéten,

S zordon vigyázza a Halál kertjét.

 

Ó! Földanya méhe oly édes és

Lágy ölében örök nyugalom van!

Ám neked édesebb a pihenés,

Ahol visszhang szól kék barlangokban,

Vagy hallatszik a vad hullámverés,

s hajók t?nnek el homály-habokban.

 

2007-12-01

 

Oscar Wilde: THE GRAVE OF SHELLEY

 

LIKE burnt-out torches by a sick man's bed

Gaunt cypress-trees stand round the sun-bleached stone;

Here doth the little night-owl make her throne,

And the slight lizard show his jewelled head.

And, where the chaliced poppies flame to red,

In the still chamber of yon pyramid

Surely some Old-World Sphinx lurks darkly hid,

Grim warder of this pleasaunce of the dead.

 

Ah! sweet indeed to rest within the womb

Of Earth, great mother of eternal sleep,

But sweeter far for thee a restless tomb

In the blue cavern of an echoing deep,

Or where the tall ships founder in the gloom

Against the rocks of some wave-shattered steep.

 


Vers
Rácsai Róbert, 2007. december 3., hétfő, 21:03

Szonettek a színekhez. Az els? a KÉK.
 

 

Nézd, hogy lesz a zöldb?l kék az óceán,
szelíd sekélyb?l haragos mélysötét,
ma indigó égb?l csattan a villám,
holnap meg kis felh?k szántják fel tükrét.
Ugye látod, hogy húz bet?t a tinta,
- hófehér papíron türkiz varázslat, -
ám megáll egy percre, mikor egy tiszta
ultramarin szempár fordul utánad.
Magukhoz hívnak a távoli hegyek,
s mintha csak könny? ködb?l lennék én is,
úgy úszom a széllel, hozzátok megyek,
olyan közel vagytok, de messze mégis!

     Jöv?re is kihajt a búzavirág,
     s talán felenged a jégkorszak világ.

 

2007-12-03 (2005-07-16)


Vers
Rácsai Róbert, 2007. december 7., péntek, 13:48

Szonettek a színekr?l. A második a Zöld.
 

 

 

Nézd, ahogy a kék-sárga összeolvad,
és smaragdszín? üvegtóvá kövül;
bár csillogó vize szomjat nem olthat,

ha elmerülsz benne, csend vesz majd körül.

Érezd a mez?t! A tengernyi f?szál
olyan puhán süpped lábaid alatt,
mint Aladdin sz?nyege; szinte felszáll,
és minden bánatod odalenn marad.

Repülj csak, míg a halhatatlan földek
zöldben játszó határait meglátod;

ott, hol végtelen erd?k üdvözölnek,
lesz az otthonod s igazi világod.

     Örök nyugalom fog várni ott terád,
     hol mindig érzed a feny?k illatát.

 

2007-12-07 (2005-07-17)


Fordítás
Rácsai Róbert, 2007. december 9., vasárnap, 14:48

A lelke b?ne éppen hét. És ez még csak az egyik volt.
 

 

 

A Királylány b?ne

Hét csillag a csendes vízben,
És további hét az égen;
Hét b?n nyugszik nagyon mélyen,
A királyleány lelkében.


Lábainál piros rózsák,

(Piros rózsák arany hajban)
És hol keblét f?z?k tartják,
Elbújnak a rózsák nyomban.

Holtan fekszik a szép lovag
Hideg nád és káka között;
Nézd, ahogy a sovány halak
Tort ülnek a teste fölött.

Alszik apródja a mélyben,
(Arany ruha nemes zsákmány,)
Sötét hollók, sötét éjen,
Suhannak a szelek szárnyán.

Mit csinálnak holt-mereven?
(Piros vérfoltok a kezén)
Mért van vér a leveleken?

(Vér folyt a folyó fövenyén.)


Ketten vágtattak dél fel?l keletre,
Észak s nyugatról még ketten,

A sötét holló ünnepére,
Hogy a leány pihenhessen.


Van egy férfi, ?rá vágyott,

(Piros a vér, piros a vég!)
A sötét tiszafánál mély sírt ásott,

(Egy sír négynek is elég.)

Elsötétült a csendes ég,
A vízben sem úszik a Hold,
A lelke b?ne éppen hét.
És ez még csak az egyik volt.


2007-12-04

 

THE DOLE OF THE KING'S DAUGHTER
by: Oscar Wilde

SEVEN stars in the still water,
And seven in the sky;
Seven sins on the King's daughter,
Deep in her soul to lie.

Red roses at her feet,
(Roses are red in her red-gold hair)
And O where her bosom and girdle meet
Red roses are hidden there.

Fair is the knight who lieth slain
Amid the rush and reed,
See the lean fishes that are fain
Upon dead men to feed.

Sweet is the page that lieth there,
(Cloth of gold is goodly prey,)
See the black ravens in the air,
Black, O black as the night are they.

What do they there so stark and dead?
(There is blood upon her hand)
Why are the lilies flecked with red?
(There is blood on the river sand.)

There are two that ride from the south to the east,
And two from the north and west,
For the black raven a goodly feast,
For the King's daughter to rest.

There is one man who loves her true,
(Red, O red, is the stain of gore!)
He hath duggen a grave by the darksome yew,
(One grave will do for four.)

No moon in the still heaven,
In the black water none,
The sins on her soul are seven,
The sin upon his is one.


Vers
Rácsai Róbert, 2007. december 9., vasárnap, 15:36

Szonettek a színekr?l. A harmadik a FEKETE.
 

 

Nézd, hogy csukódik le a bársonydoboz,
titkos kulcsra zárul feletted az ég;
fedele lassan közelít arcodhoz,
és a homályból szerelmed int feléd.

Álmodban kísérsz szemeddel hallgatag
a templomba menet boldog v?legényt,
majd lassú sort, mely ugyanarra ballag
hallgatni fátyolba takart gyászmisét.

Megfordulsz az utcán egy baljós hangra,
és úgy érzed, hogy az ördög kergetett;
majd felnézel az égre s megnyugodva
látod, gyémántok vannak fejed felett.

     Egyszer jót, aztán gonoszt vetít eléd,
     sosem tudhatod, most mit rejt a sötét.

 

2007-12-09 (2005-07-23)


Vers
Rácsai Róbert, 2007. december 11., kedd, 22:25

Szonettek a színekr?l. A negyedik a VRS.

 

 

Nézd, hogy elfáradt az esti Napkorong,
és már várja az éjjeli nyugalom;

aztán mély álmából kelve szirmot bont
a felh?k szélén egy h?vös hajnalon.

Te is elmész egyszer, vakhited megd?l;
véred lüktet az eredben s megérted,
az ostoba fegyver ütötte sebb?l
lassan szivárog a múlandó élet.
Te is elfáradsz, nem tehetsz ellene,

de addig is élvezd a nyári mez?t,
s jusson eszedbe a parázs melege,
mi otthon fogad a kandalló el?tt.

     Kegyetlen Úr a Mars, a Vörös Halál...

     Ám az élet mindig a nyomában jár.

 

2007-12-11 (2005-08-01)


Humor
Rácsai Róbert, 2007. december 11., kedd, 22:39

Milyen bevezet? kell még a címen kívül??? :P
 

Gombamérgezés

Szegény Pista, este hirtelen meghal.
Galóca volt ebédre. Meg hal.

Kell a jegy

Tanár el?tt a napló, mint titkos irat.
Belelapoz, majd inkább dogát írat.

Szívroham a vízparton

Folyóparton hever egy halott.
Mellette egy bot, meg egy hal, ott.

Ego

Van önök közt egy m?velt egyén?
Azt hiszem, van egy. Én.

Engem válassz

Bizalmad belém helyezd, és ne Pálba!
A múlt héten úgyis disszidált Nepálba.

Lakoljon!

Hamis volt az olcsó karóra,
kerüljön a csaló csávó karóra!

Ódon angol kastély

A várúr néha magához kísértet:
oldalamon ballag két sápadt kísértet.

Vajákos banya

Sárga a feje, s lába közt inda, vagy mi az? Tán tök ön?
Á dehogy. Egy boszorkány fejen bökött. Aztán tökön.

Greenpeace

A környezetvéd? jogosan pipa: rinyál,
hogy tóba ömlött a mérgez? ipari nyál.

Gázrobbanás után

Szól a helyszínel?, leesik a tulaj álla: „S itt
ahol az ön gyára volt, most halomban áll a sitt.

Hajbakaptunk az építész feleségével

Béla épp egy hidat épít,
míg engem neje, Ida tép itt.

Perverzió

Perverz kujon vagy, Elemér, te vén!
Jó, hogy sz?zlánnyal... de mér' tevén?

P.S.: Bocs:)


Vers
Rácsai Róbert, 2007. december 22., szombat, 10:52

Illusztr. Feszty ÁÃ???rpád - Magyarok bejövetele
 

Mintha a réges-régi, vad átok válna valóra,
úgy haldoklik a nép, és úgy ég lázban a nemzet;
nézd, betegágya fölött kesely?k már rég gyülekeznek.

Préda vagyunk! Olcsó prédája a rút dögev?knek,
most nem a csúf, kutyaforma tatár támad, nem a német,
és a pogány sem t?z már lófarkas lobogókat
várfalainkra, Ivánék sem jönnek Budapestre,
tankokkal letiporni a várost, s védeni „békét"!

Csak mi vagyunk... a saját fajtánk, mint Dózsa korában:
zsarnoki bosszú ölt meg hetvenezernyi magyart! Vagy
nemrég ment a vonat valamerre, retúrjegye nem volt
senki fiának, vissza se tértek, messzi a láger,

messzi a recski halál; s a szögesdróttal kötözött kéz
int mereven, h?s oltott mész szaga száll: ez a mártír
egy jelnélküli sírban van most arcra borulva.

Más ma a helyzet... lassú gyilkosok ?k, fura népek:
nem veszed észre, ha ölnek, lassú fegyver a méreg,

innen is, onnan is ?znek, elárasztják a világot,
nézd, mind álszentmód hadovál, és míg teli zsebbel
kel ki magából, közben játssza az úrifiút; s jól
tudjuk: holló hollónak nem vájja szemét ki.
Nincs az a pénz, ami végre betömné szájuk, a kapzsit;
s nincs hatalom, mellyel megelégednének a földön,

lásd, eszel?s dühvel reagálnak mindre, mi tiszta
ám sose volt az övék, csak a gy?lölet élteti ?ket!

S hogyha hibázol, konzumnép, ha kitátod a szádat,
vagy ha csak enni akarsz, ha a házad még a tiéd, és
számít még a család, számít, hogy szép-e jöv?je;
nem darabokra törött lelk?, ám büszke magyar vagy,
s nem porrongy az a háromszín zászló a kezedben:
akkor az Úr irgalmazzon, mert ?k sose fognak!

Én fekszem most abban az ágyban! Jöjj, te segíts, hát
hogy küzdhetnék én egyedül mindent lezabáló,
ádáz sáskahadakkal? Hódoljak be, hogy élek
közkegyelemb?l még, és nyaldossak sima talpat?

Vagy meneküljek el innen, mint a kivert kutya télen?

Halljam hát, mit akartok most, vagy már akarat sincs?
Csókoljunk kezet új urainknak tán, amiért még
nem lógunk a bitón, vagy mondjunk hálaimát, hogy
nem t?zték a fejünk hegyesen mered? fakarókba?

Nem! Takarodjatok innen hát, szarházi királyok!

Despota zsarnok az összes, számító, kitenyésztett
lények: t?njetek innen, gyorsan, messzi amíg nem
lesz kés?, holnap nincs, elfogy már a türelmünk,
s akkor vége: hiába reménykedtek kegyelemben!

 

2007-12-21


Gyereksarok
Rácsai Róbert, 2007. december 23., vasárnap, 20:45

Egy verses tündérmese, gyerekeknek.

Megj.: Az illusztráció Kurucz Gabriella munkája. 

 

Tipeg? tündérlány apró buborékban,

Forrásvíz felett lebeg az alkonyban.

Szivárvány sz?ttes fedi a trónját,

Hintának használja a kis patak habját

 

Legkisebb leánya a tündérkirálynak,

Virágot varázsol a tavaszi faágnak,

Szirmokat szór kecses kis kezéb?l,

Kökényt fest kékre az égnek színéb?l.

 

Száz éve született magyalfa csúcsában,

Száz szobában lakott a király várában.

Hócsillagnak hívta a tündérek népe,

Tavaszi tündöklés, a szépeknek szépe.

 

Kevés a kér?je Hócsillag kezének,

Várja az idejét igaz szerelmének:

Egy karcsú királyfit virággal nevében,

Jövendölt a jóslat a Legendák Könyvében.

 

Születése századik éjjele érkezett,

Vigasságra várnak nagy vendégsereget.

Bor, búzakenyér, elegáns kelmék,

Tízezer tücsök hozza heged?jét.

 

Eljött az este, indul a mulatság,

Százszorszép szirmait a sz?nyegre szórják.

Keringnek körbe a szép tündérlányok,

Virágot varázsol b?vös b?bájuk.

 

Hócsillag hallgatag ül apja trónján,

Gyémántok, gy?r?k csillognak ujján.

Felpillant félve, egy kérést meghallva:

Hosszú hajú herceg áll ott meghajolva.

 

Szemei szikráznak, mint zafír csillagok,

Ruháján ragyognak az ezüstös csatok.

Itt az ideje az ifjak táncának,

Várja a válaszát Hócsillag apjának.

 

Büszkén bólint a tündérek királya,

Nemes nagyúrnak tetszik a leánya.

Tóparti tisztáson szép táncuk lejtik,

Kéz a kézben keringnek éjfélig.

 

Sorsuk sebesen utolérte ?ket:

Csodás csókkal nyomtak rá pecsétet.

Szemeik szóltak, beszéltek egymásnak,

Tündérlány ajka tündérfi ajkának.

 

„Hogy hívnak, herceg?" kérdezi halkan,

Az ifjú mosolyog s megszólal lassan:

„Hócsillag, hisz ismersz: tavasszal virágzom,

Nárcisz a nevem, a májust vigyázom."

 

Hirtelen haragos szélvihar támad,

Mennydörgés rázza magasból a várat.

„Vártam végtelen e csodás pillanatra,

Most megtalált bosszúm, hívó varázslatra!"

 

Sírva sikoltottak az udvari vendégek,

Felismerték fagyos hangját a tündérnek.

Gúnyos és gonosz szavát nem feledték,

Százszor száz éve, hogy földjükr?l szám?zték.

 

„Vakká válsz hercegn? s világod elfordul,

Hócsillag, hangod most örökre elnémul!

Virágok nevével varázslat szállt rád:

Nemes Nárcisz, halld Urad haragját!"

 

Hócsillag hallgat, kék szemei könnyben,

Régóta hever ez átok egy rúnakönyvben.

Homály hullott le a tündéri várra,

Várnak a vendégek a király szavára.

 

„Balga bosszúvágy sújtott le átokkal!"

Kiáltott a király keser? szavakkal.

„Te, tündérfi, Te okoztad vesztét,

Nárcisz: neved nem hozott szerencsét!"

 

„Halljad hát herceg most az én parancsom:

Villámként vágtass, hagyjad el udvarom!

Lányom látását s hangját visszakéri:

Teljesítsd, vagy végzeted a lelked utoléri!"

 

Keser?n kifordul a kapun szép Nárcisz,

Vándorol vadonban, hol csak árnyék látszik.

Süvít a sivatag sárga homokja,

Tengernek tükrét is hasítja hajója.

 

Keresi, kutatja Hócsillag hangját,

Visszavinni vágyja szemének világát.

Barangol búsan szerte a világon,

Míg megakad szeme egy kicsiny virágon.

 

K?szikla került a kis hóvirágra,

Nem n?hetett tovább, beszorult alája.

Szépséges szirmai szomorún hervadnak.

Levelei lassan a földre lehullnak

 

Kemény a keze a tündérek fiának,

Szívesen segít a sérült kis virágnak.

Döngve, dübörögve a sziklak? legurul,

A hóvirág hálásan Nárciszhoz fordul.

 

„Köszönöm királyfi, jó lelked páratlan,

Segíteni jöttél, siettél váratlan;

Ám ború és bánat nyomja a szívedet,

T?lem nem kell titkodat féltened."

 

„Nemes Nárcisz Úr, virágok királya,

Megmentheted mátkád: de megvan az ára...

Szakíts szirmaimból egy kicsi fehéret,

Veled s velem amit vársz, feléled."

 

„Ablakok alatt, Hócsillag kertjében,

Ássál egy árkot s rejt?zz el mélyében.

Takard be testedet a kiásott földdel,

Szirmom s szerelmed reggelre kizöldell."

 

„Kijön kis kertjébe Hócsillag sírni,

Látni nem láthat, de illatod megérzi.

Szakítja szárad, ölel majd keblére,

Vigaszként visz majd szobája mélyébe."

 

„De hallgass ide herceg" - szólt a virág halkan.

„Sajnos ez semmi, rossz hírek is vannak.

Széttépve szárad, a varázst megtöröd,

De elmúlik élted s odalesz örömöd."

 

Hallgat hosszan s szomorún szép Nárcisz.

Arcán s ajkán a remegés játszik,

„Hócsillag hangja édes akácméz,

párás pillantása gyönyör, ha rámnéz."

 

„Megteszem, mit mondasz, kedves virágszál,

Életem értelme több e csúf világnál,

Elmúlok, elmegyek, itt hagylak kedvesen,

Boldogan búcsúzom, ha látom a kedvesem."

 

Hajnali harmat a Nap alatt kelve,

Nemes nárciszt nevelt Hócsillag kertje.

Sápadtan sírdogál a gyönyör? királylány,

Szomorú szerelme valahol messze jár.

 

Hirtelen... honnan is? Illatot érzett,

Forgatta fejét, de hiába nézett,

Kezével kereste, ujjait rátette,

Nem volt az nehéz, hisz szíve vezette.

 

„Illatod finom, felismertem rögtön!

Letépni nem lehet: szobám neked börtön.

Fekszem itt a f?ben, melletted, teveled,

Érzem, eljön értünk talán a kikelet."

 

Szívében szólt, hiszen hanggal nem tudott,

Álmosan, s ájultan a földre lerogyott.

Kezével karolta élete virágát,

Csendesen, csókok közt aludta álmát.

 

Sárga Nap sugara, melegen t?zött,

Hócsillag haján egy csillag id?zött,

Kelve a királylány kinyitja szemét,

S valóra válni látja a mesét..

 

„Nárcisz! H? hercegem, én drága szerelmem!"

Kiáltott kérlel?n s hangjától megretten.

„Látlak és létezel, újra szól a szavam!"

Karolja kedvesét s zokog boldogan.

 

Felébred félve a tündérek hercege,

Látja a lányt mellette nevetve.

Hallja a hangját, látja szép szemét,

Valami elhozta a varázslat vesztét.

 

Szerelmük szép és tudták, nem várhat,

Varázslat, veszély, nekik nem árthat.

Királylány könnyei adtak új életet,

Szerelmük szilárdan vert örök gyökeret.

 

Végéhez ért e varázslatos rege,

Szép és szelíd volt kettejük szerelme.

Mégis megtörni sohasem lehet,

Ezt jelenti a jóság s az igaz szeretet.

 

2004-12-28 - 2005-01-05


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 7., hétfő, 21:40

Halkan járj, közel van, Hóban alszik, Légy finom szavadban: Hallgatózik.
 

 

Oscar Wilde: REQUIESCAT*

 

Halkan járj, közel van,

Hóban alszik,

Légy finom szavadban:

Hallgatózik.

 

Aranyló hajába

R?t rozsda bújt,

Tiszta ifjúsága

Már porba hullt.

 

Mint a hó, oly fehér,

S tudja vagy sem:

Asszony volt rég, s ezért

N? édesen.

 

Koporsó, súlyos k?

Fekszik mellén,

Szívem úgy fáj... és ?

Pihen békén.

 

Nem figyel álmában

Semmi versre...

Életem ide van

Eltemetve.

 

*(Ima a holtak lelkének nyugalmáért)

 

2008-01-07

 

REQUIESCAT

by: Oscar Wilde

 

TREAD lightly, she is near

Under the snow,

Speak gently, she can hear

The daisies grow.

 

All her bright golden hair

Tarnished with rust,

She that was young and fair

Fallen to dust.

 

Lily-like, white as snow,

She hardly knew

She was a woman, so

Sweetly she grew.

 

Coffin-board, heavy stone,

Lie on her breast,

I vex my heart alone,

She is at rest.

 

Peace, peace, she cannot hear

Lyre or sonnet,

All my life's buried here,

Heap earth upon it.

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 10., csütörtök, 16:51

JRR Tolkien világa ihlette vers - 3 nyelven (Magyar, angol, quenya)
 

 

Tündeleány, Belegaer partjain,
Mire vár, vajon mire vár?
A Nagy hajó, a Valinori hattyú,
Zúgó habokon, vizeken tovaszáll.

Tündeleány, Belegaer fövenyén,
Mit?l fél, vajon mit?l fél?
Arca sápadt, ruhája áttetsz?,
Halovány testén átsüvít a szél.

 

Tündeleány, Belegaer homokján,

Merre néz, vajon merre néz?

Messzi a horizont, tág a határ,

Hol járhat kedvesem, a h?s vitéz?

 

Tündeleány, Belegaer vidékén,

Miért sír, vajon miért sír?

Viharos tenger éj-komor kékjén

Nem látszik többé a hajnali pír.

 

Tündeleány, Belegaer vizében,
Miért, ó miért jössz felém?

Elúszok messze, a világ szívéhez,

Ott alszom majd a tenger kebelén.

 

On the shores of Belegaer

 

Elvenmaid, on the shores of Belegaer,
What, oh what is she waiting?
The Big Ship, the Swan of Valinor

Flies away on water and rumbling waves.

 

Elvenmaid, on the beach of Belegaer,

What, oh what does she fear?

Her face is pale, and clothes are pasty

Wind blows through her vague body.

 

Elvenmaid, on the sand of Belegaer,

What, oh what is she watching?

The horizon is far, the world is huge,

Where is my sweetheart, the valiant hero?

 

Elvenmaid, on the land of Belegaer,

Why, oh why is she crying?

On the bluish-black stormy sea

The first blush of down is not approaching.

 

Elvenmaid, in the water of Belegaer,

Why, oh why are you coming to me?

I'll swim away to the heart of the world,

And I'll sleep on the bosom of the sea.

 

Earo falassen

Eldawende, Earo falassen

ma larta, ai ma larta?

I alta cirya, Valinóreva Alqua

Nurrula wingessen, nenissen wíla.

 

Eldawende, Earo hrestassen

Mallo, ai mallo rúca?

Néca antorya, vintala vaccorya

Súre hlapu ter malwa hroarya.

 

Eldawende, Earo litsessen

Manna céna, manna céna?

Menel ná háya, arda ná alta

Masse melindonya, i callo verya?

 

Eldawende, Earo nóresse

Manan, ai mana naina?

Rávea Ear mi luine-morna

Isca-carne ára ná vanwa.

 

Eldawende, Earo nenissen

Manan, ai, túla ninna?

Autan háya, ardo endanna,

Earo ambasse inye loruva.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 11., péntek, 14:03

Piros vérét rózsán látom, Szeme a csillagokban lángra gyúl, ?ragyog az örök hóhatáron, S könnye az égb?l hull.

 

Piros vérét rózsán látom,

Szeme a csillagokban lángra gyúl,

?ragyog az örök hóhatáron,

S könnye az égb?l hull.

 

Arcát látom, hol virág van,

Mennydörgés és madárdal hallatszik,

- Az ? hangja! És vésett sziklákban

Írott szavát ?rzik.

 

Övé minden fáradt ösvény,

Szíve dobban a tengert kavarva,

Koronája ott van minden tüskén,

S keresztje minden fa.

 

2008-01-11

 

I See His Blood upon the Rose

 

I see his blood upon the rose
And in the stars the glory of his eyes,
His body gleams amid eternal snows,
His tears fall from the skies.

I see his face in every flower;
The thunder and the singing of the birds
Are but his voice -- and carven by his power
Rocks are his written words.

All pathways by his feet are worn,
His strong heart stirs the ever-beating sea,
His crown of thorns is twined with every thorn,
His cross is every tree.

 

megj.: Joseph Mary Plunkett, (1887-1916), ír költ?. Az 1916-os Ír Forradalomban való részvételéért több társával együtt kivégezték.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 13., vasárnap, 13:40

ÁÃ???rnyékvilág mély csendjében, Mély csendben, hol az árny megáll.
 

A kinti létben béke vár,

Álombéke mindenképpen,

Árnyékvilág mély csendjében,

Mély csendben, hol az árny megáll.

 

Halld a sírást: fülbe tép?,

Egy magányos madár gyásza;

Párját szólítja kiáltva,

A válasz ködös hegyb?l j?.

 

Aztán a Hold visszavonul,

Égb?l sarlóját lerántva,

Elszáll sötét barlangjába,

Arcára sárga fátyol hull.

 

2008-01-13

 

LA FUITE DE LA LUNE

 

To outer senses there is peace,

A dreamy peace on either hand,

Deep silence in the shadowy land,

Deep silence where the shadows cease.

 

Save for a cry that echoes shrill

From some lone bird disconsolate;

A corncrake calling to its mate;

The answer from the misty hill.

 

And suddenly the moon withdraws

Her sickle from the lightening skies,

And to her sombre cavern flies,

Wrapped in a veil of yellow gauze.

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 14., hétfő, 18:16

Halált adsz, míg én életem, És leszúrsz szörny? szavaddal.

Sóhajomban a szerelem,

A dalom, mint a madárdal,

Halált adsz, míg én életem

És leszúrsz szörny? szavaddal.

 

Fejem szívedre fektetted

S melledre ajkam az éjjel,

Félsz, hogy elloptam szívedet:

Most azt mondod, menjünk széjjel:

 

Nem mehetsz a világ ellen,

Miattam -- ezt mondod, de én...

Isten szépsége szemedben

S aranyhajadban int felém.

 

Minden lélek, aki osztja

Ezt, miénk; Istent?l való,

Két szív közös koszorúja,

Egy Isteni, egy halandó.

 

Tudnod kell: egy megszületett,

Mert imád - mit tagadsz végül;

S most ezzel ütsz pofon: érted

Egy meghalt, s egy halni készül.

 

2008-01-13

 

I Love You with My Every Breath

I love you with my every breath,
I make you songs like thunder birds,
Give you my life -- you give me death
And stab me with your dreadful words.

You laid my head against your heart
Last night, my lips upon your breast
And now you say that we must part
For fear your heart should be oppressed:

You cannot go against the world
For my sake only -- thus your phrase,
But I -- God's beauty is unfurled
In your gold hair, and in your gaze

The wisdom of God's bride -- each soul
that shares his love, and yours and mine,
Two lovers share your aureole
And one is mortal, one divine:

One came on earth that you might know
His love for you -- that you deny,
Now you give me this equal blow:
One died for you, and one will die.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 16., szerda, 11:24

A falon oleander n?, R?tre festi a hajnalfény, Bár az éj árnya Firenzén Nyugszik még, mint egy szemfed?.

 

 

Leander piros árnya n?,

Falra festi a hajnalfény,

Bár éj homálya Firenzén

Nyugszik még, mint egy szemfed?.

 

A dombon harmatos fények

És sok ragyogó virág vár,

Ám a tücskök elbújtak már,

Elnémult az antik ének.

 

Csak pár finom szell?foszlány

Játszik a sok zöld levélen,

S mandula illatú völgyben

Szól egy magányos csalogány.

 

Múlik a nap s lecsendesít,

Csak fújd szerelmes éneked!

Míg az árnyas liget felett

A Hold szórja nyílvesszeit.

 

Tengerzöld ingben lopózik

Csendes gyep felett a reggel,

S nézi a szív ijedt szemmel

A hajnal fehér ujjait.

 

Keleten ébred a nappal,

Hogy éjt öljön - mindegy neki,

Szív bánata nem érdekli,

S az sem, ha a madár meghal.

 

2008-01-16

 

Oscar Wilde: BY THE ARNO

 

THE oleander on the wall

Grows crimson in the dawning light,

Though the grey shadows of the night

Lie yet on Florence like a pall.

 

The dew is bright upon the hill,

And bright the blossoms overhead,

But ah! the grasshoppers have fled,

The little Attic song is still.

 

Only the leaves are gently stirred

By the soft breathing of the gale,

And in the almond-scented vale

The lonely nightingale is heard.

 

The day will make thee silent soon,

O nightingale sing on for love!

While yet upon the shadowy grove

Splinter the arrows of the moon.

 

Before across the silent lawn

In sea-green vest the morning steals,

And to love's frightened eyes reveals

The long white fingers of the dawn.

 

Fast climbing up the eastern sky

To grasp and slay the shuddering night,

All careless of my heart's delight,

Or if the nightingale should die.

 

Megj.: Arno, olaszországi folyó, Toszkánában.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 18., péntek, 08:48

Kés? esti hangulat

 

Szélhárfa csilingelése, buszok zaja;
elfojtott ugatás, és percnyi majdnem-csend.

Aztán egy repül? zúgása odafent,
és elköszön a hidegszagú éjszaka.

 

Alszik minden, én meg állok olyan némán,
hogy felfigyelek minden kis rezdülésre,
ahogy a hamut söpri a huzat félre.

Egyedül vagyunk: én, és a cigarettám.

 

2007-11-07


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 18., péntek, 18:36

Harminc ezüst: hat minden sebért: a kezeiden, a lábaidon és az oldaladon.

 

 

Egész nap árulni Téged

- Ezt vágytam -, s mentem piacra,

Becserélni száz aranyra,

S lám! Nem fizették meg.

 

A harminc ezüst sírva kért,

Hogy kérjem az ?si árat,

- Oldalad, két kezed s lábad -

Hat pénzt minden sebért.

 

Koronával és kereszttel,

Mindent kérnek, ám nem adom!

Nincs alku, mert kár a haszon,

Krisztus, nem adlak el!

2008-01-18

 

The New Judas

 

Thee, Christ, I sought to sell all day
And hurried to the mart to hold
A hundred heavy coins of gold
And lo! they would not pay.

But thirty pieces of silver cried
(Thine ancient price), and I agreed,
Six for each of the wounds that bleed
In hands and feet and side.

Including cross and crown, we priced,
Is now their claim and I refuse,
I will not bargain all to lose,
I will not sell Thee, Christ!


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 19., szombat, 17:16

Csalódás... gyötr?dés

 

Mit mertem szólni én,

Hogy tagadnod kelljen?

Ha neveddel büszkén

Dalom díszítettem:

A hírnév az enyém.

 

Én csak azt kerestem,

Hogy' dicsérjen szavam,

Nem néztem semmit sem,

Mikor kóboroltam:

Csak saját érzésem.

 

Mondd hát, mit kértem én,

Mi szíved bánthatja,

Vagy túl nehéznek vél?

S most engem elhagyva

Szörny? maszkot vettél.

 

És szemed oly vádló,

Merev, s halál-hideg:

Hogy szívem gyanakvó,

Dalom vakmer? lett,

S esztelen minden szó--

 

Így azt követelem,

Hogy szíved szólaljon

Meg a védelmemben,

Ne hagyd, hogy szép dalom,

S bájod odavesszen.

 

2008-01-19

 

J.M. Plunkett: The Mask

 

What have I dared to claim
That you should thus deny?
If I have used your name
My songs to beautify
Mine is the greater fame.

And I have ever sought
But to proclaim your praise,
I have regarded naught
When wandering by your ways
But truth, my only thought.

What favour did I ask
That might constrain your heart
Or heavier make your task?
But now that you depart
Wearing a dreadful mask.

And those accusing eyes
As still as death and cold
Making my soul surmise
My song grown overbold
And all my words unwise --

Now is my claim from thence
That you should hear your heart's
Pleading in my defence
Before your praise departs
And all your grace goes hence.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 20., vasárnap, 22:21

Egy réges-régi darab... hosszú kifakadás.
 

 

A vesztes degeneráció
keleti-blokk náció
hol negáció az érték
mi a mérték
és kik mérték
mi volt az alap
számunkra nincs tiszta lap

csak indigóval gépelt másolat
hogy ne tagadhasd le önmagad
összetákolt emlékeztet?je annak
ahogyan elkapott a rendszer
túlterhelt idegrendszer
stresszel veszt el
eressz el
másfél dekádja bukott a régi
az új is csak önmagát félti
és mi félig feln?ttként átéltünk
s véltünk változásokat látni
s várni belehallani
amit akartunk
megmaradtunk s bele nem haltunk
de minket harmincasokat
sokat ér a diszharmónia vádja
kooperáció hiánya
a mi-miként-miértek talánya
és hogy a csodát akit?l várod
az a párod
de akárcsak te ? is degenerált
enervált széplélek
irracionális képek
meg elképzelt emlékek
építik a tökély alapját
az meg veszi a kalapját
mert egy id? után rájöttök
hogy nem ideál
csak odaáll
közétek az intolerancia,
meg az érzelmi intelligencia abszolút hiánya
EQ-d kimerült bánya
de ki bánja
mit tehetsz, ha túl sok a vesztes
a világ ez a tetves tesz antiszoccá
klónozott bohóccá
nem szokhatsz hozzá
ha nem vagy törtet?
kell a köptet?
hogy elviseld a rafinált önzés csínját-bínját
különben végigjárod a pokol minden kínját
sokszor úgy vagy lúzer, hogy azt hiszed nyertél
de pert vesztettél
kushadsz a vádlottak padján
de ez még hagyján
mert ki az ki nyert veled
vagy ellened
gy?zelmed ? nem elvette
csak lenyelte
a méregpirulát
mit a belefásulás sorozatban legyárt
a mindent vagy semmit tudás csak a miénk
háromikszesek!!!


Hát így maradunk páran örök vesztesek...

 

2004-11-15


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 22., kedd, 15:14

...és vége lett a háborúknak. A faluban harangok zúgnak: A hét veterán hazatért.

 

...és vége lett a háborúknak.

A faluban harangok zúgnak:

A hét veterán hazatért.

 

Asszonyok a virágok felett,

Sírnak.. a többi odaveszett.

Hét megmaradt valamiért.

 

Az els?nek szép jelvényt adtak,

Id?nként rémálmai vannak,

És néha az ágyba vizel.

 

A második meg rend?rnek állt.

Kapott egy szép, kék egyenruhát,

mert valamib?l élni kell.

 

A harmadik nyálát csorgatva

pislog, vagy a falat kaparja;

mellette pszichiáterek.

 

A negyedik megölte magát,

Leugrott és kitörte nyakát.

És nem írt búcsúlevelet.

 

Az ötödik körözés alatt.

Gyilkos volt mindig, az is maradt.

Sebhelye és pisztolya van.

 

A hatodiknak amputálták

A bal karját és mindkét lábát;

Elvan a tolókocsiban.

 

A hetedik a kocsmában ül,

szivarfüst kering feje körül,

s némán poharába bámul.

 

A többi? Ã??k nem tértek haza,

Elvitte ?ket az éjszaka.

Sírjukon koszorú sárgul.

 

2008-01-22


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 24., csütörtök, 11:35

Azúr mez?n jár, s csillagok szórták Hold-fehér lába elé szirmaik,

La Pucelle

 

Azúr mez?n jár, s csillagok szórták

Hold-fehér lába elé szirmaik,

Bolygó-dal, s csillagködök köszöntik

Ã??t, akár a nyíló tündérrózsák.

 

Jöhet a Napra árny, a Menny-hajnal

Fényes marad, ne lásson sötétet,

Míg vakmer? üstökösök tépnek

Arany ösvénybe reszket? karddal.

 

Vonul a Menny összes katonája,

Századra század, zászlóalj, ezred,

Lovon s gyalog, némán menetelnek,

S akkor megjön Ã??, kezük felvonja

A Sz?z zászlaját, s az ég megreszket:

Megszólal Gábriel harsonája.

 

2008-01-24

 

J.M. Plunkett: La Pucelle

 

She walks the azure meadows where the stars
Shed glowing petals on her moon-white feet,
The planets sing to see her, and to greet
Her, nebulae unfold like nenuphars.


No dread eclipse the morn of Heaven mars
But fades before her fearing, lest she meet
With darkness, while the reckless comets beat
A path of gold with flickering scimitars.

 

The battle-ranks of Heaven are marching past
Squadron by squadron, battalion, and brigade,
Both horse and foot-Soundless their swift parade,
Silent till she appears-then quick they cast
Upon the wind the banner of the Maid,
And Heaven rocks with Gabriel's trumpet-blast.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 25., péntek, 23:27

Rheának (parafrázis)
 

 

Rheának

 

Csendes az ének, nincs kusza zaj,

Csillagos égbolt most betakar.

Holdra tekintek, fény-dala száll,

Szinte ezüstben fürdik a nyár.

 

Visszaidézné balga hitét,

Elfeledett szép, messzi vidék.

Adna az emlék, hogyha lehet,

Holt temet?b?l életeket.

 

FöldANYAgából épül a test,

Ég szele mindent kékre befest,

Vízbefagyottan megmutatom:

Whiskyszagú, t?z hangulatom!


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 26., szombat, 21:21

egy lelki láger története
 

vasbetonfalat er?ltetsz fölém

és szögesdróttal meger?sített

szavaid falaznak téglát durva

hangsúlyod tapaszt cementként

körém átugorhatatlan akadályt

 

lelki terrorból építesz nekem

koncentrációstábort s hamisan

féltésnek álcázott önzéseddel

hazudsz belém önkínzó gátakat

hogy lábaidhoz láncolj örökre

 

attit?död ad majd kezd?lökést

hogy rakétaként kil?jem magam

végre egyszer korlátaid közül

és utoljára nagyot hátrarúgva

szakítom szét börtönöm kapuit

 

és noha tudom hogy tengermély

krátert hagyok magam után rád

neked megmaradhat a mesterien

összetákolt rombad?lt kalodád

 

magad maradsz sós könnyeiddel

nyalogatva fájón lelki sebeid

amit a rádomló törmelékhalmaz

kimerít? halálterhe okoz majd

 

én akkor szeresselek majd tán

s addig ne utáltasd meg magad

hogy ha itt a menekülés ideje

akkor kissé sajnálni tudjalak

 

2004-11-05


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 28., hétfő, 14:37

Szonettek a színekr?l. Az ötödik a FEHÉR.

 

Nézd, mennyire szép a kristályfehér
kvarc, mint a jég, oly tiszta, s repedezett
szívén fut a csillogó aranytelér
a hegymélybe és elcsábítja kezed;

levélben bújik szerelmes üzenet,
hol mindig rejtve maradnak a hibák,
nyáron csak menyasszony ruhát lát szemed,
ám néha fagy borul paplanként reád.

Lásd, télen, ha zúg a vad hózivatar
és csak s?r?södik a hideg utcán,
álldogálsz ott kint, és lassan betakar
a hógyapjúból sz?tt puha kardigán.

Kiáltanál, hogy fázol, de hiába:
beleolvadsz e sz?zies világba.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 29., kedd, 13:15

Színszonettek. A hatodik a SÁÃ???RGA.

 

Nézd az arany búzamez?ket, puhán
bólogatnak a kalászok a szélben;
sürögnek a pékek Szent István napján,
s olvad a vaj a megszentelt kenyéren.

Nemcsak a nyáré e szín: belecsöppen
teámba fagyos estén az akácméz
és a citrom; elkortyolom, s miközben
múlik a láz beteg foltja, visszanéz
rám az Etna fényképe, sós peremét
nehéz illatú kénvirág szirmai
pettyezik... oly élettelen e vidék!

S mégis, magához vonz benne valami.

   Élet és halál... ez mind, ez a sárga;

   Látod, ha felnézel a Nap arcára.

 

2008-01-29


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 30., szerda, 08:40

A "Plázacicák és a bogarak" c versem - új címmel (de változatlanul...)
 

érzésmentesre sminkelt arcukból
még er?sebb kontraszttal tompán
felvillan viaszfény szembogaruk
valami gazdag hímutánzat láttán

lelkük tükre lenne az a szempár

de csak halott púderrel rajzolt
lyukak melyeket beszippant majd

az ásítozó légüres tér mögöttük

 

kétségbeesetten menekülni vágyó

rovarokra emlékeztetnek amelyek

fagyantába ragadva kapaszkodnak
lehullott feny?t?kbe ámde hiába

 

csak ?bennük találni méltóságot
hiszen istenadta eszükhöz mérve
is próbálnak küzdeni viszont ha

ezeket látom az én IQ-m csökken

 

kénytelen vagyok elfogadni hogy

a bogarak magasabb rend? lények

 

2006-04-29

 

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. január 31., csütörtök, 07:55

Egy újabb fordítás kísérlet.

Az aranykapu mellett n? egy fa,

Gyümölcsei a Csodát mutatják,

Levelei az elhagyatottság

Napjai -- s haldoklás éjszakája.

Rügy és virág: a gyümölcsért nyílnak,

Gyökerét öleli a félelem,

És az emberi vért?l nedvesen

Súlyos ágai földre borulnak.

 

De nézd a gyümölcsöt! Íze-színe

Jobb, mint a bor -- vagy jókor jött halál,

Mikor elég a gyászból, s nézd, a vár

Ott ragyog! Szeretve, lélegezve

H?ti ég? szívünk, hol megtalál

Minket a Dal, s a Szeretet fénye.

 

Arbor Vitae

 

Beside the golden gate there grows a tree
Whose heavy fruit gives entrance to the ways
Of Wonder, and the leaves thereof are days
Of desolation -- nights of agony
The buds and blossom for the fruits to be:
Rooted in terror the dead trunk decays,
The burdened branches drooping to the clays
Clammy with blood of crushed humanity.

But lo the fruit! Sweet-bitter, red and white,
Better than wine -- better than timely death
When surfeited with sorrow -- Lo the bright
Mansions beyond the gate! And Love, thy breath
Fanning our flaming hearts where entereth
Thy Song of Songs with Love's tumultuous light.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. január 31., csütörtök, 09:28

Színszonettek. A hetedik a SZÜRKE.
 

Nézd, hogy beszél hozzád a szürke szempár,
oly beszédes e hallgatás - hang nélkül
szól, de érted szavát, s ha kéred, megvár,
mert érzi szíved, és ezért nem vénül.

Tudd hát: hiába száll felh? mifölénk
viharral zúzva szét hiú reményünk!
Álnok folyó! Hiába zúgsz dúvadként,
tajtékot fújva: átok, fuss el?lünk!
Én nem kértem átlagéltet, bár néha
sírva nézem múltam, búsat álmodván,
de érzem, én is szürke lettem: még ha
híres porszemként élek is ezután.

   Az ?szi pára fátyolként borul rám,
   most köd-h?vös könnyel sírdogál ruhám.

 

2008-01-29


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 1., péntek, 14:45

Színszonettek. A nyolcadik a NARANCS.

 

Nézz fel most te is az alkonyi égre,
mikor utolsót lobban a napkorong;
sárga lánggal ég a felh?knek széle,
míg r?t parázsba bújik a horizont.

Zord vihart jósol a narancs színjáték,
bár a t?zfény ma még hevíti arcod,
ám a holnapi szél kergette árnyék
ránt reggelre kelvén marcona kardot.

De felejtsd el, kérlek, most a hideget,
érezd csak, ahogy a láng belülr?l f?t;
gyere velem, hadd mutassam meg neked
a díszes naplementét, a gyönyör?t.

   Gyümölcsöt termett ámuló mosolyod:
   amint a Nap ott fent végs?t pislogott.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 2., szombat, 09:22

Színszonettek. A kilencedik a LILA.

 

Nézd, az ametiszt mélylila árnyai
megrészegítenek, bár ezt tagadja
?si neve; tavasz-színben, hajnali
fényben ibolyamez?kön haladva
újra éledsz, kökörcsin nyílik éppen
erd?mélyen - nincs ily ártatlan semmi!

És az orgonaillatú estéken
mész anyák napjára virágot szedni.

Akácfa bódít, és ezernyi bogár
tánca, elszédít a május zsongása...

Jó odakint, de néha elég, s akár
zenét hallgatva is bújhatsz szobádba.

   D?lj csak hátra, mert nem lehetsz egyedül,

   Míg Ed-Alleyne Johnsson* neked hegedül.

 

* Ed-Alleyne Johnsson: angol zenész, saját maga építette, lila szín?, öthúros, elektromos heged?jével koncertezik. Purple Violin Concerto c. lemezével vált híressé. Több színr?l is írt zenedarabot.

 

2008-01-29


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. február 2., szombat, 10:07

Rossner Robertonak ajánlva

 

Oh, Persephoné dalosa!

Üres, komor réteken át

Eszedbe jut Szicília?

 

Repkény közt a méh száll dongva,

S ?rzi Amarillisz álmát;

Oh, Persephoné dalosa!

 

Hecatét hívja Simætha,

Hol ugatnak a vadkutyák;

Eszedbe jut Szicília?

 

Hol fény és tenger kacagása

Szól, Polyphém siratja sorsát;

Oh, Persephoné dalosa!

 

S hol hallik a fiúk harca,

Ifjú Daphnék párjuk hívják;

Oh, Persephoné dalosa!

 

Lakón a kecskéjét adja,

Vidám pásztorok várnak rád;

Oh, Persephoné dalosa!

Eszedbe jut Szicília?

 

THEOCRITUS (A Villanelle)

 

O SINGER of Persephone!

In the dim meadows desolate

Dost thou remember Sicily?

 

Still through the ivy flits the bee

Where Amaryllis lies in state;

O Singer of Persephone!

 

Simætha calls on Hecate

And hears the wild dogs at the gate;

Dost thou remember Sicily?

 

Still by the light and laughing sea

Poor Polypheme bemoans his fate;

O Singer of Persephone!

 

And still in boyish rivalry

Young Daphnis challenges his mate;

Dost thou remember Sicily?

 

Slim Lacon keeps a goat for thee,

For thee the jocund shepherds wait;

O Singer of Persephone!

Dost thou remember Sicily?

 

Megj. 1.: A festmény Thomas Hart Benton munkája.

Megj. 2.: Rossner Robertonak ajánlom, mert

- köszönettel tartozom neki a sok segítségért, amit a fordításokhoz adott

- mert ? is kedveli és tiszteli O. Wilde-t

- t?le láttam el?ször villanella-t, mint verset; lásd Poe-Mallarmé-villanella c. versét

- csak úgy


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 3., vasárnap, 09:40

Színszonettek. A tizedik a TÜRKIZ.

 

Nézd e követ: az ég sem ennyire kék!
Gy?r? szívében, nyersen vagy csiszoltan,
mindegy, hogy markolat, vagy finom nyakék:

büszkén feszít az arany foglalatban.
Annyira élénk és vidám, hogy látod,

a dísz jut mindenki eszébe, habár

nem pusztán holt k?, s nem csak ott találod,

ahol Nisapur* ?si bányája vár;

mert ha csendben állsz, és nem nézel félre,
a legkékebb kék moccan a bokorban:

gyik fején villan meg szeme fehére,
pillanatra megáll, majd tovasurran.

   E színt a szépség szülte a világra,
   - nélküle üres Dárius kincstára.

 

2008-01-31

 

* A legrégibb türkizbánya Perzsiában (a mai Irán területén)


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 4., hétfő, 20:27

Belefáradok egy kicsit a mába, mikor mandulaíz?ek a tegnapok.
 

 

Belefáradok egy kicsit a mába,

mikor mandulaíz?ek a tegnapok.

Talán a holnaptól vagyok ily kába;

nincs hova menjek, csak egyhelyben szaladok.

 

Azt hiszem, felmászok a szomszéd hegyre,
- bár nincs kötelem, sem ki biztosítana -

menekülni vágyom, egyre és egyre.

A csúcsra, az égbe, a messzi szabadba.

 

Megállok a tet?n, gyökeret eresztek;
majd kitépem magam, és tovább rohanok.
Huzatom lesodor egy falevelet,

és a szakadékba utána bámulok.

 

Boldogan futnék tovább a sziklákon,

de a magas partról a vízbe lök a szél...

Az emlékfolyóba merülök, s látom,

ahogy távolodik t?lem egy falevél.

 

2006-04-10


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 4., hétfő, 20:31

A templomba ma is járnak, adakoznak a szegények. Gazdag b?nösökre várnak az üres gyóntatószékek.
 

 

I.

Úgy néztem fel rád, ahogyan
egy festményt figyel az ember.
Saját magányomban voltam
a h?vös templomi csendben.

 

Szomorúan síró szemek,

id?tálló árnyalatok.

Megfognak, nem eresztenek;

bennük várok és hallgatok.

 

II.

Már másodszor pillantok rád,

szörnyedve tapintom sebed.

Fogod a töviskoronát,
és a lábaimhoz veted.

 

Másik énem idehozod,

És mint tükröt, elém teszed.

Véred a testedr?l csorog,

s csuklódba tépnek a szegek.

 

Nemcsak tiéd a fájdalom.

Nekem is épültek keresztek.
Én a magamét kiválasztom,
és súlyától a porba térdelek.

 

Arcom befedi a homok.

Kérek egy segít? kezet,

amivel majd felállhatok:

ezt szeretném mindenek felett.

 

III.

A lelkembe tekintenek
a mélyre hatoló szemek,
majd óvón felsegítenek

a földr?l angyali kezek.

 

Torkomra forrtak a szavak.

Parti hullámként megtörtem...

Mert én is megtagadtalak,

akárcsak mások énel?ttem.

 

Vedd le rólam árulásom,
és a gyáva kételyeket.

A Te bocsánatod várom,

ha mások elfelejtenek.

 

IV.

A templomba ma is járnak,

adakoznak a szegények.

Gazdag b?nösökre várnak
az üres gyóntatószékek.

 

V.

Hallottalak, Uram, belefulladni

értünk az utolsó sóhajodba.

Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?

Én nem akarom ezt mondani soha!

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 5., kedd, 21:24

Felsírtak ma a gesztenyefák...
 

Felsírtak ma a gesztenyefák,
nyúlós cseppek a gyantás rügyeken,
potyogtak... hulltak... s a szélbe súgták:

Ez a tavasz annyira idegen.

 

Beléjük bújtam, hogy velük lehessek,

szemeim az ágaikra kúsztak.

Kiszívta a nap és kinevettek,
mikor látták, hogy szárazok maradtak.

 

Kemény törzsükhöz kérgesedem,
szürke álca arcomnak ráncai.

Meg?rzöm maradék szeretetem:

Faként sem hagylak téged bántani.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. február 18., hétfő, 14:39

Pótapósom emlékére
Lacinak

Soha többé nem kell hinned:
TUDOD, hogy él az Isten.
Látod és érzed azt a fényt.
Annál fényesebb nincsen.
Innen nem látom, de tudom,
hogy irgalmas volt az Úr.
Akiben hisz a halandó,
s el?tte térdre borul.

Most pihensz, örökre holtan,

de nem elfeledetten:

tovább élsz arcunkon és a
ránkszáradt könnycseppekben.

Tiéd a túlvilág, onnan

szeretsz és biztosan látod:

Mi élünk tovább, és ezért

fáj ennyire halálod.

 

2007-09-25


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. március 13., csütörtök, 20:48

Felkelt a szél meg a tenger, És egy hullám is felkelt,

 

Felkelt a szél meg a tenger,

És egy hullám is felkelt,

Szomorú évfordulón

Egy gyászos dalt énekelt.

 

Egy öregemberr?l dalolt,

Kinek szívét gyász ölte meg,

És lelke elsorvadt, mint

A hulló falevelek.

 

Egy ifjúról dalolt, kinek

Szívét fájdalom ölte meg,

Mikor elszáradt a tavasz,

S helyére tél érkezett.

 

Felkelt a szél meg a tenger,

És egy hullám is felkelt,

Szomorú évfordulón

Duzzadt, míg gyászdalt énekelt.

 

2008-02-24

 

1841-1891

The wind rose, the sea rose
A wave rose on the sea,
It sang the mournful singing
Of a sad centenary;

It sang the song of an old man
Whose heart had died of grief,
Whose soul had dried and withered
At the falling of the leaf.

It sang the song of a young man
Whose heart had died of pain
When Spring was black and withered
And the winter come again.

The wind rose, the sea rose
A wave rose on the sea
Swelled with the mournful singing
Of a sad centenary.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. március 13., csütörtök, 20:55

(Egymással össze nem függ?) hangulatok, gondolatok, szösszenetek... négy sorban
 

Egyéjszakás

 

Csak egy hormonok álmodta lány,
- azt hiszem - ? volt egyszeri szerelmem.

Reggel gy?rött és hideg volt az ágyam.

Úgy múltál el, hogy észre sem vettem.

 

2005-06-23

 

Hosszú felejtés

 

Üres szavakba temetünk szerelmet:

„hogy vagy - jól vagyok" sírdombra.

Fejfánk rajta a korhadó emlékek.

A felirat lassan hullik a porba.

 

2005-09-21

 

Négy sor - öt mondat

Víz ömlött a csillagos sziámi párra.
Sors mögé bújt emlékek kísértenek.
Óceánunk fölött megtorpant a pára.
Kérdések vannak. Válaszok nincsenek.

 

2005-12-01

 

Magányos négysoros

 

Elugrok este egy füstös kocsmába,

és nézem, ahogy a bor szódával vegyül.

Meghal a buborék az ital tetején:
egyedül vagyok, annyira egyedül.

 

2006-01-04

 

Mert gonoszok vagytok

 

Mert gonoszok vagytok és lelketlenek,

S buzgón ácsoljátok a bitófákat,

És olyanok leszünk majd közöttetek,

Mint a sarokba szorított vadállat.

 

2008-03-04


Vers
Rácsai Róbert, 2008. március 14., péntek, 10:01

Március 15.-re

Ha büszke vagy hazádra - nem szégyen,

Nézd, mind emelt f?vel ünnepelik

Régvolt ?seink dics? tetteit

A kokárdás százezrek a téren.

Magyarok vagyunk: mások szemében

B?n ez - ó, hogy mennyire gy?lölik!

A sárba tapossák ünnepeid,

S nemzetük gyalázzák - ez a szégyen!

 

Mert itt élünk, Árpádtól örökölt

Honunkban, s bár sokszor festette vér

Pirosra, nekünk akkor is fehér

Marad, tiszta, mint a hó, vagy a zöld

F?; itt nyugszom majd, ha a vég elér,

Mert szeretlek, mint Istent - Magyar Föld!

 

2008-03-02


Vers
Rácsai Róbert, 2008. március 19., szerda, 17:03

Most nincs bevezet?.
 

Amikor

 

Amikor elegem van
a világból,

 

akkor nincs olyan, ki
igazat szól.

 

Minden rossz, minden talmi,

minden hamis;

 

és megtagadlak Téged.

Magamat is.

 

[...]

 

Ám a kétségek közt is
van valami,

amit kénytelen vagyok

meghallani,

 

pedig halkan szól - kétely
a kételyben.

 

És nem tagadok semmit.

Még téged sem.

 

2008-02-26


Vers
Rácsai Róbert, 2008. március 20., csütörtök, 18:45

Az egyik legszebb évszak, 3X5 sorban; ahogyan én látom.

 

Március

 

Nyílik a zöld bimbó, megfürdeti hajnali napfény,

csak le ne fagyjon! Mert harapós kora reggel a tél még,

bár az utolsó, vad dühe tombol, várja a végét,

s csúf maradékát ?zi madárdal, holnapi nappal

új tavaszunk jön, s kék ibolyát szór f?be a tündér.

 

Április

 

Néha szeszélyes, mint a kamaszlány, duzzog az égen,

könnye lecsöppen, majd felszárad amint beletörli
felh?-zsebkend?be szemét és megsimogatja
sóhaja arcod, majd dühösen fúj, mint a bolond, ám
erdei völgyben hallgat a szél: ott él a kökörcsin.

 

Május

 

Forró májusi szél puha ujja becéz, odafent, nézd,

búzavirágszín köntöst öltött, tiszta az ég, csak
kósza, szelíd bárányfelh?k legelésznek a szélén;

zsong a mez? és orgona illata száll a szobában

mélylila s sz?zifehér koronázza az ünnepi vázát.

 

2008-03-20


Vers
Rácsai Róbert, 2008. március 30., vasárnap, 14:59

Nyílnak a kerti nárciszok, Friss az arcuk, akár a nap, Éberek mind, nem alszanak, ÁÃ???lmomban nékik áldozok.
 

 

 

Nyílnak a kerti nárciszok,

Friss az arcuk, akár a nap,

Éberek mind, nem alszanak,

Álmomban nékik áldozok.

 

Messze ment a goromba tél,

Félni nem kell, március van,

Lám a sárga nárciszokban

A tavasztündér éldegél.

 

F?b?l ránk a kikelet les,

A zöldb?l néz és elhiszem,

Valót kellett mondjon, hiszen

Minden nárcisz tökéletes.

 

2008-03-19


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. március 30., vasárnap, 15:22

És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad,

 

 

És nem uralkodik majd a halál.

Eggyé válnak a meztelen holtak

Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak,

Mikor fehér csontvázuk elporlad,

Láb és könyök csillagként felragyog;

Észhez térnek mind az ?rültek,

A tengerbe fúltak is feljönnek,

Holt szeret?k szíve élni fog;

És nem uralkodik majd a halál.

 

És nem uralkodik majd a halál.

Lent, hol nyílik tenger örvény-szája,

Ki ott nyugszik, nem hal meg hiába,

Gyötörheti ?ket a kínpad lánca,

Nem törnek meg kerékbetörten sem;

Kezükben a h?ség kettéreped,

S rájuk ront az egyszarvú szörnyeteg,

Kitartanak, míg széthullik minden;

És nem uralkodik majd a halál.

 

És nem uralkodik majd a halál.

Sirályok sikolyát nem hallják,

Sem parti hullámok vad moraját;

Hol valaha élt, ott nem nyílik virág,

Nem nyújtják fejük szélnek, es?nek;

Bár ?rültek és holtan fekszenek,

Jellemük áttöri a százszorszépeket,

Amíg él a nap, felé törnek;

És nem uralkodik majd a halál.

 

2008-03-03

 

And Death Shall Have No Dominion
by: Dylan Thomas

And death shall have no dominion.
Dead men naked they shall be one
With the man in the wind and the west moon;
When their bones are picked clean and the clean bones gone,
They shall have stars at elbow and foot;
Though they go mad they shall be sane,
Though they sink through the sea they shall rise again;
Though lovers be lost love shall not;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
Under the windings of the sea
They lying long shall not die windily;
Twisting on racks when sinews give way,
Strapped to a wheel, yet they shall not break;
Faith in their hands shall snap in two,
And the unicorn evils run them through;
Split all ends up they shan't crack;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
No more may gulls cry at their ears
Or waves break loud on the seashores;
Where blew a flower may a flower no more
Lift its head to the blows of the rain;
Though they be mad and dead as nails,
Heads of the characters hammer through daisies;
Break in the sun till the sun breaks down,
And death shall have no dominion.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. április 2., szerda, 22:35

Lassan finom alkony hull A világra, s elhalkul Lágyan minden éneke, Csend borítja be s béke

Lassan finom alkony hull 

A világra, s elhalkul

Lágyan minden éneke,

Csend borítja be s béke

A szende földet, nincsen

Bú, csak öröm, s félénken,

De vágyódva megremeg,

Úgy húzódik közelebb,

S belép a nász-szobába,

Mit az éj bársonyába

Vont a hét csillagszféra,

Angyalok kilenc kara,

S az örök t?z mestere,

Az ? vágya s félelme.

Aztán e varázs alkony

Engedi majd be az éjt,

Húzd be a kéj függönyét!--

Csak a csend, az énekl?,

Tudja e rejtélyeket,

Mert föld és menny összen?,

Mikor mindez egy test lett.

 

2008-03-08

 

Prothalamion

 

Now a gentle dusk shall fall
Slowly on the world, and all
The singing voices softly cease
And a silence and great peace
Cover all the blushing earth
Free from sadness as from mirth
While with willing feet but shy
She shall tremble and draw nigh
To the bridal chamber decked
With darkness by the architect
Of the seven starry spheres
And the pit's eternal fires
Of the nine angelic choirs
And her happy hopes and fears.
Then this magic dusk of even
Shall give way before the night-
Close the curtains of delight!
Silence is the only song
That can speak such mysteries
As the earth and heaven belong
When one flesh has compassed these.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. április 2., szerda, 23:15

Ima.
 

 

 

Szólsz hozzám, s hallak a hullámokban,

A parti kövek között, az égen

Tomboló, majd megszelidült szélben,

És hallak, mikor a patak csobban.

Látlak, ahol örök nyugalom van,

Tavasszal, nyáron, ?sszel és télen,

Ha felnézek, tekinteted érzem

A fölöttem úszó csillagokban.

 

Lehet egy csók, vagy tiszta szerelem,

Madárdal, f?, vagy zegzugos villám,

Színes virágok hófehér sziklán...

Mindezt Te hordozod tenyereden!

S boldog vagyok, olyan jó élni, lám

Tényleg ott vagy mindenütt, Istenem!

 

2008-03-01


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. április 11., péntek, 09:22

A víz fehér hulláma, A fán arany levelek, Akár Mananan leánya A tengerb?l feljöttek.
 

 

A víz fehér hulláma,

A fán arany levelek,

Akár Mananan leánya

A tengerb?l feljöttek.

 

A zöld hajtás és a virág,

A haboknak gyümölcse,

Tenger-otthonuk elhagyták,

Nem rejti sötét mélye.

 

Hívtátok ?t és el?bújt,

Világ szelei fújtak,

Mikor az érett gyümölcs hullt,

S a virágok kinyíltak.

 

El?jött, mikor sírtatok,

Ó, föld teremtményei,

Zenét adtak s boldogságot

Sóhajotok hangjai.

 

Siratódalra érkezett,

Kik végzetr?l álmodtok,

Alusztok, s új álmotok lett,

Fényetek s virágotok.

 

2008-02-23

 

White Waves on the Water

White waves on the water,
Gold leaves on the tree,
As Mananan's daughter
Arose from the sea.

The bud and the blossom,
The fruit of the foam
From Ocean's dark bosom
Arose, from her home.

She came at your calling,
O winds of the world,
When the ripe fruit was falling
And the flowers unfurled.

She came at your crying
O creatures of earth,
And the sound of your sighing
Made music and mirth.

She came at your keening
O dreamers of doom,
And your sleep had new dreaming
And splendour and bloom.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. április 11., péntek, 09:24

Mindig is a kedvenc él?lényeim voltak a fák... Sapphoi sorokkal teszem nekik tiszteletem. (meg lehet fejteni - játékként - mely fákról írtam?)
 

Messzi nyúlik csúcsa az ég vizébe,

büszke törzsén sárga a gyanta nyáron,

téli fagyban zúzmara hinti szikrát

t?levelére.

 

Csüng az ág, tópartra leszáll az árnya,

h?s vizét fodrozza a déli szél, majd

bús levélr?l hullik a könny, akárha

sírva fakadna.

 

Mint a sz?l? fürtje, fehér virága

ontja mézíz? zamatát a réti

szélbe; méhek halk dala-zümmögése

zeng a fülembe.

 

Hófehér kérgén a sötét rögöcske,

sz?zi-karcsú hölgyei dús ligetnek,

szórja Nap fényét, sugarát kisz?ri

lombkoronája.

 

2006-05-23 (2008-04-10)


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. április 15., kedd, 22:12

vé a halál irgalma, Jósága megment, hogyha bír, Szíve tág, mint ég sóhaja, S mély, mint a sír.

 

 

Övé a halál irgalma,

Jósága megment, hogyha bír,

Szíve tág, mint ég sóhaja,

S mély, mint a sír.

 

Ájultan lelt az út mellett,

És kebléb?l ennem adott,

Játszott velem, mint egy gyermek,

S elringatott.

 

S mikor keser? szavakkal

Szám a b?neimr?l szólott,

Hét b?nér?l mesélt, s csókkal

Elaltatott.

 

S mikor a fényes reggel felkelt,
S ágon madár fújta énekét,
Fogta kardom, s a halálba ment
szerelmemért.

 

2008-03-09

 

My Lady has the Grace of Death

 

My lady has the grace of Death
Whose charity is quick to save,
Her heart is broad as heaven's breath,
Deep as the grave.

 

She found me fainting by the way
And fed me from her babeless breast
Then played with me as children play,
Rocked me to rest.

 

When soon I rose and cried to heaven
Moaning for sins I could not weep,
She told me of her sorrows seven
Kissed me to sleep.

 

And when the morn rose bright and ruddy
And sweet birds sang on the branch above
She took my sword from her side all bloody
And died for love.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. május 1., csütörtök, 09:07

Testet gyászol az, ki megöl egy lelket, S ki él?ket gyilkol, holtakat sirat.
 

 

Mikor meghalok, ne hagyd, hogy a könnyek

Összemocskolják szomorú síromat,

Hogy meg?szülj végleg a sorsom miatt,

S hogy sírboltom a félelem töltse meg:

Sírkövemen megjelenik a szíved,

Bár élek még - ne adj esélyt bánatnak,

Hagyd, hogy az öröm fényei gyúljanak

A végs? Gy?zelmen, mi szúr és éget.

 

Már hallom, hogy lopakodik a bánat,

És darabokra tördeli a csendet;

Hogy félelmem el?zd: remény nem marad,

S jól tudom: hamar a földbe temetnek,

Testet gyászol az, ki megöl egy lelket,

S ki él?ket gyilkol, holtakat sirat.

 

2008-03-10

 

When I am Dead

 

When I am dead let not your murderous tears
Deface with their slow dropping my sad tomb
Lest your grey head grow greyer for my doom
And fill its echoing corridors with fears:
Your heart that my stone monument appears
While yet I live-O give it not to gloom
When I am dead, but let some joy illume
The ultimate Victory that stings and sears.

 

Already I can hear the stealthy tread
Of sorrow breaking through the hush of day;
I have no hope you will avert my dread,
Too well I know, that soon am mixed with clay,
They mourn the body who the spirit slay
And those that stab the living weep the dead.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. május 1., csütörtök, 09:38

Megdördül komoran az ég, és átmenet nélkül ma még lezúdul a zápor;
 

 

Megdördül komoran az ég,
és átmenet nélkül ma még
lezúdul a zápor;
részegen issza majd az út,

a tér, a park s a szök?kút

- es? adta mámor.

 

Felnézek: lesz-e szivárvány,
varázslatos híd akárhány!

Néhány csepp már koppan,
h?s ital a szomjas földnek,
pettyes utcák tükröz?dnek

a zárt ablakokban.

 

Felgyorsul minden hirtelen,
táska és ing a fejeken,
bújnak fedezékbe;
itt még pislognak félvakon,
de már kitisztult nyugaton,
pár perc alatt vége.

 

Orromban állott por szaga,
ez a szag, ez kísér haza,
és amerre járok,
szanaszétázva a járdán
hevernek elhagyott-árván
az akácvirágok.

 

2007-08-16


Vers
Rácsai Róbert, 2008. május 8., csütörtök, 20:29

Néha, mint a só a sziklapartba, úgy tud marni életünk belénk; de sírva várni, bánni múltat, míg arcunkba rúg a holnap - érdemes ez, mondd, papírra?
 

Néha, mint a só a sziklapartba, úgy
tud marni életünk belénk; de sírva
várni, bánni múltat, míg arcunkba rúg

a holnap - érdemes ez, mondd, papírra?

Nézd inkább a vízesések függönyét,
ahogy a pára játszi könnyedén oly
szép erny?t hintett a semmib?l föléd!
Ne légy azzá, mivé a zordon téboly,
e száguldó, bolond világ amúgy is
bírna tenni, bízni kell magadban hát!

A holnapban, hogy valóban hagyunk is
hátra éltet? magot, madár dalát!

   A vízesés adná a béke hangját,
   s der?sre csókolná arcod, ha hagynád.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. május 8., csütörtök, 20:31

A felh?n Napsugarak ragyognak, ÁÃ???gy ragyogsz te is, s hogy ne sebezzen Az örök éj, szemem el kell fednem, És felh?idr?l kell, hogy daloljak,

 

A felh?n Napsugarak ragyognak,

Így ragyogsz te is, s hogy ne sebezzen

Az örök éj, szemem el kell fednem,

És felh?idr?l kell, hogy daloljak,

Piros, zöld, fehér színekben futnak

Érted, hogy eltakarjanak szépen,

Napnyugtakor, hajnalban és délben--

És a csillagok rólad dalolnak.

 

Ám e kórus alatt némán fekszem,

Mint a kövek, míg szárnyát a sötét

Kitárja -- s amint a közelemben

Vagy, felébresztem Memnón énekét,

S minden figyel, hiszen te szórtad szét

Örök tüzed: ott él a kövekben.

 

2008-02-21

 

Daybreak

 

As blazes forth through clouds the morning sun,
So shines your soul, and I must veil my sight
Lest it be stricken to eternal night
By too much seeing ere my song be done,
And I must sing your body's clouds that run
To hide you with their crimson, green and white
At sunset dawn and noon--and then the flight
Of stars that chant your praise in unison.

But I beneath the planetary choir
Still as a stone lie dumbly, till the dark
Lifts its broad wings--then swift as you draw nigher
I raise Memnonian song, and all must hark,
For you have flung a brand and fixed a spark
Deep in the stone, of you immortal fire.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. május 14., szerda, 23:18

Egy réges-régi "kockavers". Szotagokba, karakterekbe tömörített butaságok:)
 

 

tiltott gyümölccsel bujkálsz
mert többet jelent mindennél
az új várakozás adta izgalom
de izzadt pillantással lesel
körbe rettegve hogy ellopott
perceitek irigy hetek viszik
tova s halott rovarként t?re
szúrva végzi így szerelmetek

 

ha felhevítenek vad hormonok
szinte szétfeszít ott valami
legbelül talán gyilkolnál is
érte hogy te légy a birtokló
úgy hajítasz sutba értékeket
mint használhatatlan rongyot
a kínzó vágy képes mindenkit
széttaposni besz?kült utadon

 

Platon tudott valamit de nem
figyelték szavát Trója állna
ma is és a b?bájos Cleopatra
sem haraptatta volna halálra
magát kígyókkal de mért kéne
ideált keresni mikor nincsen
vagy tán kell a beteljesülés
na ez ám tökéletes paradoxon

 

lassan talán sivár évek után
csap át szerelemmé a bizalom
de hogy mély lesz vagy lapos
senki se tudja ez a végtelen
misztériuma állandó kérd?jel
de van esélyed a boldogságra
csak higgy benne tán hisznek
majd tebenned kis id? múltán

 

melyik válik igaz szeretetté
majd ezt kell megválaszolnod
átéltél már annyit hogy tudd
nincs két egyforma boldogság

 

2005-09-06


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. május 14., szerda, 23:23

Egy kincseskamrában nagyon nehéz meglelni, melyik az igazi gyémánt...

 

Koronák, nemes bíbor, aranytrónok,

Ónix és szárder, csillogó fejékek,

Csiszolt lápisz, vörös cirkon - oly szépek,

Hogy arról még Babilon sem álmodott.

Legyen egy ár, amiért eladjátok,

Mint ezüstért a betlehemi kincset --

És lám, él a Dicsfény, mit az ár megvet,

Mióta Öt Nyelv az értékr?l szólott.

 

Rubintnál bátrabb és bölcsességében

Nagyobb, mint a zafír és smaragd szikrák,

Horgonyoz az elérhetetlen égen -- 

Egy gyémántormon, köröttük k?bástyák,

Lobognak a zászlók, s Viktornak hívják,

Ifjú, és mosoly van alkony-szemében.

 

Occulta

 

Crowns and imperial purple, thrones of gold,
Onyx and sard and blazing diadems,
Lazuli and hyacinth and powerful gems
Undreamt of even in Babylon of old
May for a price be given, bought and sold,
Bartered for silver as was Bethlehem's-
And yet a Splendour lives that price contemns
Since Five loud Tongues a deeper worth have told.

 

Braver is she than ruby, far more wise
Even than burning sapphire, than emerald
Anchored more strongly to impalpable skies-
Upon a diamond pinnacle enwalled
The banners blaze, and "Victor" she is called,
Youthful, with laughter in her twilit eyes.

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. május 29., csütörtök, 14:08

Sétálás közben, ha figyel az ember, rengeteg dolog jut eszébe... az alábbi verseket a fiaimnak írtam, akkorra, mikor nagyobbak lesznek. Ez két vers egy sorozatból.
 

*

Tudod, ha a patak csobban,
akkor odanézek mindig,
hátha Anya üzen halkan;

 

Tudod, ha a patak csobban,
valami fontos történik
a mi csendes világunkban.

 

 

*

 

Sz?z a rét, kacagó lányként

Fekszik hanyatt a dombon,

Hozzábújni hogyan merjek--
S mit kéne néki szólnom?

 

Nézd, sz?ke árvalányhaját
megfésüli most a szél;
- bár kócosan is gyönyör? -
akár egy álmos tündér.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. május 29., csütörtök, 14:12

Most, ó most e barna vidéken, Hol édes szerelmünk zenélt, Vándorolunk, kéz a kézben
 

 

 

Most, ó most e barna vidéken,

Hol édes szerelmünk zenélt,

Vándorolunk, kéz a kézben,

S a régi id?k kedvéért

Nem siratjuk szerelmünket,

Hisz szép volt, bár most vége lett.

 

Sárgás-vörös ruhájában

Egy vándor kopogtat a fán,

Körülöttünk a magány van

Fütyörész a szél, oly vidám.

Nem sóhajt a levél -- csak hull,

Mikor az év ?szre fordul.

 

De most, ó most nem hallhatunk

Már több verset, se éneket!

Megcsókollak és indulunk,

Még miel?tt leszáll az est.

Ne bánkódj, kedves, semmiért --

Az év, az év majd visszatér.

 

Now, O now, in this brown land
    Where Love did so sweet music make
We two shall wander, hand in hand,
    Forbearing for old friendship' sake,
Nor grieve because our love was gay
Which now is ended in this way.

 

A rogue in red and yellow dress
    Is knocking, knocking at the tree;
And all around our loneliness
    The wind is whistling merrily.
The leaves-- they do not sigh at all
When the year takes them in the fall.

 

Now, O now, we hear no more
    The vilanelle and roundelay!
Yet will we kiss, sweetheart, before
    We take sad leave at close of day.
Grieve not, sweetheart, for anything--
The year, the year is gathering.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. június 3., kedd, 22:39

Sétálás közben, ha figyel az ember, rengeteg dolog jut eszébe... az alábbi verseket a fiaimnak írtam, akkorra, mikor nagyobbak lesznek. Ez két vers egy sorozatból.
 

Rácsai Róbert: Séták fiaimmal 2.

 

*

 

Katsumoto Nagyúr tudta:
kevés igazabb létezik;
szemedre festi színeit
s álomba ringat illata,

 

szélben int és magához hív,
- ó, törékeny, kicsiny élet! -

rátalál a fáradt lélek,
vérz?, avagy szerelmes szív,

ha tiszta szépséget keres,
vagy vigaszt, ha valami fáj...

Igazat szólt a szamuráj:

Minden virág tökéletes. 

 

 *

*

A szomszédos gesztenyefán
bolyhos gyertyák gyúlnak,
szelíd tükörképei az
égi vándoroknak.

 

Csillagokat szór ránk a nap
tenger levél között:

Talán a karácsony idén
májusba költözött.

 

*

 

 

 

Megj.: Katsumoto, japán nagyúr Az Utolsó Szamuráj c. filmben; hosszú ideig keresett egy verssort, halála el?tt találta meg: „Minden virág tökéletes." 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. június 8., vasárnap, 11:15

Sétálás közben, ha figyel az ember, rengeteg dolog jut eszébe... az alábbi verseket a fiaimnak írtam, akkorra, mikor nagyobbak lesznek. Ez két vers egy sorozatból.

 

*

 

Ha csontunk már a mélyben porlad,

ne sírjatok! Nyugodjanak csak a holtak,

hiszen nekik már úgyis mindegy,
hogy könny, vagy es? hull rájuk - egyre megy -,
egy lélekké váltak azok a csontok;
köztetek él ?, rátok vigyázva: boldog
majd akkor lesz igazán, ha látja,
hogy bennetek nyílik ki szíve virága.

 

*

 

 

Hajnal van, és a munka már
pezseg a mez?kön.

Kés? estig eltart akár,
míg a hold el?jön.

 

Kapál és metsz, sz?l?t ültet,
- dér ül ?sz fejére -
s dúsan öntözi a földet
arca verejtéke.

 

Tudja, hogyan vetik a búzát,
s mikor aratják azt;
Gy?lölöm, hogyha azt mondják:
tanulatlan paraszt.

 

*


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. június 8., vasárnap, 14:15

Pádraig H. Pearse, ír költ?, író és hazafi. Az 1916-os felkelésben való részvételéért kivégzik az angolok. W.B. Yeats több versében is megemlíti, utal rá. Alább egy rövid színdarabot olvashattok t?le.
 

Zöld gyep a kolostor el?tt. Felhallatszik a szerzetesek kántálása. Az éneket hirtelen trombitaszó töri meg. A kisfiúk kiszaladnak a kolostorból, megállnak a zöld füvön és a trombitaszó irányába néznek.

 

A fiú.  

Conall, Diarmaid, Giolla na Naomh!

 

A többi fiú hangja válaszol neki.

 

Els? fiú.  

Egy sereg masírozik észak fel?l.

 

Második fiú. 

Hol vannak?

 

Els? fiú.  

Nézz le magad alá a völgybe.

 

Harmadik fiú.  

Ez a király serege.

 

Negyedik fiú.  

Csatába vonul a király.

 

Újra megszólal a trombita, ezúttal közelebbr?l. A fiúk felmásznak a kolostor bástyájára. Felhallatszik a vonuló sereg hangja.

 

Els? fiú.  

Látom a lovakat és a lovasokat.

 

Második fiú. 

Látom a kardokat és a lándzsákat.

 

Negyedik fiú.  

Látom a zászlókat és a lobogókat.

 

Harmadik fiú.  

Látom a király zászlaját.

 

Negyedik fiú.

 

Látom a királyt!

 

Els? fiú.  

Melyik a király?

 

Negyedik fiú.

Az a magas, nyájas ember a fekete lovon.

 

GIOILLA NA NAOMH.  

Köszöntsük a királyt.

 

A fiúk.

(mind egy hangon). Gy?zedelmeskedj a csatában, Ó, Király!

 

Els? fiú.  

Szeretnék király lenni.

 

GIOILLA NA NAOMH.  

Miért?

 

Els? fiú.

A királynak van aranya és ezüstje.

 

Második fiú.

A királynak nemes ékszerei vannak a kincstárban.

 

Harmadik fiú.  

Sudár paripái és bátor kopói vannak.

 

Negyedik fiú.  

Borotvaéles, aranymarkolatú kardja, er?s, hosszú nyel?, kék hegy? lándzsája van és ragyogó, vörössel díszített pajzsa. Egyszer láttam apám házában.

 

Els? fiú.

Milyen volt?

 

Negyedik fiú.  

Magas volt és nemes. Er?s és széles vállú, hosszú, sz?ke hajú. Nyájas és büszke arcú. Átható, szürke szemei vannak. Fehér szatén mellényt, és gyönyör?, vörös tunikát visel, fehér csuklyával. Ezen bíborszín királyi palást. Hét színt láthatunk rajta, a mellény, a tunika, a csuklya és a palást között. Rajta ezüst mellt?, fején aranyszín királyi korona. Két nagy szárny nyílik feje mellett, fehérek, mint a sirály szárnyai, és szélesek, mint a sasé. Igen szép ember.

 

Második fiú. 

És milyen volt az arca?

 

Harmadik fiú.  

Haragos volt, szigorú?

 

Negyedik fiú.  

Néha igen.

 

Els? fiú.

Nevetett is?

 

Negyedik fiú.  

Csak egyszer nevetett.

 

Második fiú. 

Most akkor milyen volt f?leg? Nevet?s vagy szigorú?

 

Negyedik fiú.  

Inkább szomorú. Mikor a királyokkal és a vitézekkel beszélt, akkor hol dühösnek, hol nevet?snek t?nt, de amikor hallgatott, akkor szomorúnak látszott.

 

Els? fiú.  

Miféle szomorúsága lehet neki?

 

Negyedik fiú.

Azt nem tudom. Talán a sok ezer ember, akiket legyilkolt.

 

Második fiú. 

A templomok, amiket kifosztott.

 

Harmadik fiú.  

A csaták, amiket elveszített.

 

GIOILLA NA NAOMH.  

Ó, szegény Király!

 

Második fiú. 

Te nem szeretnél király lenni, ugye, Giolla na Naomh?

 

GIOILLA NA NAOMH.  

Hát nem. Inkább szerzetes lennék, hogy imádkozhassak a királyért.

 

Negyedik fiú.  

Én talán megkapnám a királyi címet, ha felnövök, mert apámban királyi vér folyik.

 

Második fiú.

Az én apám is királyi vérb?l származik.

 

Harmadik fiú.  

Az enyém is!

 

Negyedik fiú.  

Én meg nem hagyom a királyságot egyik?tökre sem! Az az enyém!

 

Második fiú. 

Nem a tiéd, hanem az enyém!

 

Harmadik fiú.  

Nem számít, kié, mert az enyém lesz!

 

Második fiú. 

Nem, nem, senkié sem lesz a te házadból!

 

Negyedik fiú.  

(fog egy f?zfavessz?t és megsuhogtatja) Ellenetek fordítom kardom haragját! Megvédem királyságom az ellenségeimt?l! Giolla na Naomh, imádkozz a királyért!

 

Megszólal a harang a kolostorban.

GIOILLA NA NAOMH.

Szól a harang.

 

A kolostor emberei egyesével és kettesével jönnek föl a füvön, utoljára az Apát.  A fiúk egy kicsit arrébb állnak. Távoli csatazaj hallatszik.

 

Az Apát.  

Gyermekeim, a Király az ellenségeivel csatázik.

 

Els? szerzetes.  

A Király eddig minden csatát elveszített, amibe belekeveredett.

 

Az Apát.  

Egy látomásomban a múlt éjjel Isten el?tt térdeltem, és az felfedte nekem, hogy a Király megint elveszíti a csatát.

 

Második szerzetes.  

Min? bánat!

 

Harmadik szerzetes.  

Jaj nekünk!

 

Els? szerzetes.  

Mondd el nekünk, Atyám, mi az oka a számolatlan vereségnek!

 

Az Apát.  

Úgy gondoljátok, hogy az áldozatot elfogadják attól a kézt?l, ami szennyes? Ez a Király ártatlan vért ontott. Rabolt és fosztogatott. Sanyargatta a szegényeket. Elutasította Isten szeretetét és gonosztev?kkel barátkozott.

 

Els? szerzetes.  

Ez igaz. De ez a mostani akkor is jó harc, mert a Király most a népéért csatázik.

 

Az Apát.  

Angyalt kéne küldeni, hogy kitöltse a szent áldozat borát és megtörje kenyerét. Nem egy istentelen Királynak kéne kiontania a nemes vért, ami a vitézek ereiben folyik, és nem egy b?nös király parancsára kéne tiszta testeket összekaszabolni. Én mondom nektek, hogy az áldozatot nem fogadják el.

 

Els? szerzetes.  

És mindenki b?nös a Király vétkei miatt? Ha a Királyt legy?zik, az mindenki gyásza lesz. Miért kell mindenkinek szenvedni a Király b?neiért? A Király miatt!

 

Az Apát.  

A nép b?nös az urai vétkei miatt. Én mondom nektek, hogy ez a nép addig nem lesz szabad, amíg nem választ magának igazságos királyt.

 

Második szerzetes.  

És hol találhatunk igazságos királyt?

 

Az Apát.  

Azt nem tudom, hacsak nem találjuk meg ?t itt a gyerekek között.

 

A fiúk közelebb húzódnak és az Apát köré gy?lnek.

 

Els? szerzetes.  

És az emberek rabságban sínyl?djenek, amíg ezek a legények elég er?sek lesznek a harchoz? Nem a Királyt sajnálom, hanem az embereket. Múlt éjjel hallottam egy asszonyt gyászolni. E föld asszonyai a végítéletig gyászolni fognak?

 

Harmadik szerzetes.  

Amikor tegnap kimentem a kolostorból, az erd? szélén láttam egy halott embert. Borzalmas a csata.

 

Második szerzetes.  

Nem, a csata dics?séges! Mialatt mi csak énekelgettünk, Atyám, hallottam, a testvérek zsoltárain túl, egy harsona hangját. Megdobbant a szívem, és boldogan felkeltem volna a helyemr?l, és indultam volna h?si zene felé. Nem érdekelt az sem, hogy ez a halálom jelentette volna.

 

Az Apát.  

Így beszél egy ifjú ember. Az öregember várja a halált, de a fiatal megy és keresi. Ha erre a csendes helyre, ahol a szerzetesek énekelnek, és a gyerekek játszanak, ha idejönne ama csatából egy vérfoltos ember, és kiáltana, hogy mindannyian kövessük ?t a csatába, senki se lenne itt, aki ne állna fel, és ne követné ?t, senki, csak én magam, és az id?s testvérek, akik a harangot kongatják. Senki sincs köztetek, ifjú testvéreim, senki, se e legények között, aki ne fordulna el t?lem, és ne menne el a csatába. A harcosok zenéje megrészegíti az ifjak szívét.

 

Második szerzetes.  

Jó az, ha a fiatalok megrészegülnek.

 

Els? szerzetes.  

Gonosz dolgokat mondasz, testvérem.

 

Az Apát.  

Van egy mámorító ital, amelyet minden ifjúnak meg kéne innia, mert aki még nem részegedett meg t?le, az nem is élt. Ezzel az itallal részegíti meg Isten a szentek szívét. Ezt a részegséget nem tiltanám meg nektek, ó, ti ifjak!

 

Els? szerzetes.  

Ez nem teljesen világos, Atyám.

 

Az Apát.  

Gondolod, ha az a szörny?, gyönyör? hang, amelyre az ifjak oly feszülten figyelnek, ama helyr?l szólna, ahol a harcosok vannak, meg a lovak, és a zene, gondolod, hogy megállítanálak titeket, akik felkeltetek, hogy engedelmeskedjetek neki? Úgy gondolod, hogy neheztelnék bármelyik?tökre is? Gondolod, hogy neheztelnék e kisfiúk legkedvesebbjére, hogy ama szörny?, gyönyör? hang a halálba hívja ?ket? Hagynám, hogy menjetek mindnyájan, bár én és az id?sebb testvérek nagyon magányosak lennénk.

 

Második fiú.  

Giolla na Naomh nem menne, Atyám.

 

Az Apát.  

Miért mondod ezt?

 

Második fiú.  

Mert azt mondta, hogy ? inkább szerzetes lenne.

 

Az Apát.

Te nem mennél el harcolni, Giolla na Naomh?

 

GIOLLA NA NAOMH.

Mennék. Mennék, mint a Király fegyverhordozója, hogy szolgálhassam ?t, amikor már mindenki más elhagyta.

 

Az Apát.  

De te a szentek fegyverhordozója vagy, Giolla na Naomh, nem a Királyé!

 

GIOLLA NA NAOMH.

Túl sokat nem számítana a szegény Királynak, ha lenne egy kis fegyverhordozója, aki nem hagyná ?t cserben, mikor elveszett a csata, és mindenki más elhagyja ?t.

 

Az Apát.  

A gyermeknek igaza van. Míg mi a dics?ségre gondolunk, ? a szolgálatra.

 

Gyászos és rémült kiáltás hallatszik a csatatérr?l.

 

Els? szerzetes.  

Attól félek, hogy a Királyt legy?zték!

 

Az Apát.  

Menj fel a bástyára, és mondd el, mit látsz.

 

Els? szerzetes.  

(Fent van a bástyán)

 

Egy ember közeledik hanyatt-homlok menekülve.

 

Második szerzetes.  

Milyen ember?

 

Els? szerzetes.  

Vérfoltos, teljesen kimerült, tántorogva és botladozva közeledik.

 

Második szerzetes.  

A Király emberei közül való?

 

Els? szerzetes.  

Igen.

 

Egy katona vánszorog át a gyepen.

 

A katona.  

A Királyt legy?zték!

 

A szerzetesek.  

Min? szomorúság, min? bánat!

 

A katona.  

Mondom, a Király vereséget szenvedett! Könyvek és harangok emberei, segítségetek mit sem ért! A Királyt legy?zték!

 

Az Apát.  

Hol van a Király?

 

A katona.  

Menekül.

 

Az Apát.  

Mondd el, milyen volt a csata.

 

A katona.

Nem tudok beszélni. Adjatok már inni valamit!

 

Az Apát.  

Adjatok inni neki valamit!

 

A Giolla na Naomh nev? fiú hoz neki egy kupa vizet.

 

Az Apát.  

Most beszélj, és mondd el, milyen volt a csata!

 

A katona.  

Minden harcosunk tízzel érte fel, a Király egymaga százzal! De ugyan mi segítette h?siességünket? Legy?ztek minket, és menekültünk. Százak hevernek egymás mellett a csatamez?n.

 

A szerzetesek.  

Min? szomorúság, min? bánat!

 

Növekszik a lárma.

 

Második szerzetes.

Ki jön?

 

Els? szerzetes.  

A Király!

 

Lovasok és fegyverhordozók jönnek a zöld gyepen, középen a Király. A Király térdre ereszkedik az Apát el?tt, és a földre hajítja a kardját.

 

A király.  

Átkozz el, Isten embere, és hadd menjek a halálba! Legy?zettem. Az embereim legy?zettek. Tíz csatát vívtam az ellenségeim ellen, és mindannyiszor megvertek. Én voltam az, aki Isten haragját hoztam e földre. Kérd Istened, hogy ne töltse bosszúját mostantól fogva az embereimen, csak rajtam. Könyörülj az embereimen, Ó, Isten embere!

 

 Az Apát.  

Isten megkönyörül rajtuk.

 

A király.  

Isten elhagyott engem.

 

Az Apát.  

Te hagytad el Istent.

 

A király.  

Isten elhagyta az embereimet.

 

Az Apát.  

Nem hagyta el ?ket, és nem is fogja. Megmenti népét, ha az igazságos királyt választ magának.

 

A király.  

Akkor adj egy igazságos királyt! Legyen a király az egyik szerzetesed, vagy valaki ezen legények közül. A csata a te kezedbe kerül, Isten embere!

 

Az Apát.  

Nem annyira... inkább egy igazságos király kezébe. Beszéljetek, gyermekeim, ki az, aki a legigazságosabb közületek?

 

Els? szerzetes.  

Én vétkeztem.

 

Második szerzetes.  

Én is.

 

Harmadik szerzetes.  

Atyám, mindannyian vétkeztünk.

 

Az Apát.  

Igen, én is vétkeztem. Minden ember vétkezett! Milyen hamar elcseréljük a gyermekek bölcsességét a feln?ttek ostobaságára! Ó, bölcs gyermekek, kik játszatok, míg mi a b?neinkkel vagyunk elfoglalva! Most már tisztán látok. Egy b?ntelen Királyt kell találnunk ezen gyermekek között. Szóljatok, fiúk, s mondjátok, ki a legártatlanabb közöttetek?

 

A fiúk.

 Egy hangon

Giolla na Naomh.

 

Az Apát.  

A kislegény, aki oly figyelmes! Igazatok van. Az utolsóból lesz az els?. Giolla na Naomh, lennél e nép királya?

 

GIOLLA NA NAOMH.

Túl fiatal vagyok, Atyám, és túl gyenge.

 

Az Apát.  

Gyere közelebb, gyermekem. [(A gyerek odamegy hozzá)] Ó, fogadott gyermek, akit tápláltam, megteszed-é ezt a dolgot, ha megkérlek rá?

 

GIOLLA NA NAOMH.

Engedelmeskedek neked, Atyám.

 

Az Apát.  

Fordítod-é arcod a csata felé?

 

GIOLLA NA NAOMH.

Megteszem azt, amit a Királynak tennie kell.

 

Az Apát.  

Gyermek, lehet, hogy ez a halálod jelenti majd.

 

GIOLLA NA NAOMH.

Örömmel vállalom a Halált, ha engem választ ki.

 

Az Apát.  

Hát nem mondtam nektek, hogy az ifjak keresik a halált? Eltékozolnak mindent, amit féltékenyen ?rizünk; üldözik azt, ami el?l menekülünk. Az a szörny?, gyönyör? hang beszélt e gyermekhez. Ó, halál hírnöke, választ kapsz! Nem sajnálom t?led fogadott fiam!

 

A király.  

Ide figyelj, Apát, én megvívom a saját csatáimat: értem ne haljon meg gyermek!

 

Az Apát.  

Nekem adtad a kardod, és én azt e gyermeknek adtam. Isten szólott hozzám, ?si hírnökén keresztül, a szörny?, s gyönyör? hangon át, ami a csata szívéb?l eredt.

 

GIOLLA NA NAOMH.

Hadd tegyem meg ezt az apróságot, Királyom. Ã??rizni fogom a zászlódat. Visszahozom a kardod a csata után. Csak egy kis fegyverhordozó vagyok, aki ?rködik, amíg a Király alszik. Én majd akkor alszom ma éjjel, amikor te ?rködöl.

 

A király.

Sajnálom, annyira sajnálom!

 

GIOLLA NA NAOMH.

Mi aludtunk éjjel, amíg te a sötét országon keresztül meneteltél, szegény Királyom, nagyon sokáig! Az én menetelésem nagyon rövid lesz.

 

Az Apát.  

Nemes kérés ez, Királyom; engedd, hogy így legyen. Én mondom neked, hogy az Isten szólott.

 

A király.  

Nem értem a te Istenedet.

 

Az Apát.  

Ki érti meg Ã??t? ?nem kér megértést, csak engedelmességet. Ez a gyermek engedelmes, s mivel engedelmes, Istennek óriási tervei vannak vele.

 

A király.  

Jól van, jól van! Jaj nekem, hogy nem estem el abban a csatában!

 

Az Apát.  

Vetk?ztessük le e gyermeket, hogy királyi ruhába öltöztethessük. [(A gyermekr?l leveszik a ruháit)] Adjuk rá a királyi mellényt. [(Ráadják a királyi mellényt)] Adjuk rá a királyi tunikát. [(Ráadják a királyi tunikát a mellény fölé, és a lábaira szandált)] Adjuk rá a királyi palástot. [(A Király leveszi a palástot, s azt ráadják a gyermekre)] Helyezzük a fejére a királyi koronát. [(A Király leveszi a királyi koronát, s azt ráteszik a gyermek fejére)] Adjuk át neki a Király pajzsát. [(Egy pajzshordó fegyvernök felemeli a pajzsot)]. Áldás e pajzsra! Tartson ki az ellennel szemben!

 

A vitézek.

Áldás a pajzsra!

A pajzsot a gyerek bal karjára teszik.

 

Az Apát.  

Kapja meg a Király lándzsáját. [(A lándzsaviv? el?lép és felemeli a lándzsát)]. Áldás e lándzsára! Maradjon éles az ellennel szemben!

 

A vitézek.  

Áldás a lándzsára!

 

Az Apát.  

Adjuk neki oda a Király kardját. [(A király felemeli kardját, majd a gyermek derekára övezi azt. Giolla na Naomh jobb kezével el?rántja a kardot.)] Áldás e kardra! Maradjon kemény, hogy lesújtson az ellenre!

 

A vitézek.  

Áldás a kardra!

 

Az Apát.  

E fiatalurat Királynak nevezem, és Isten nevében az ? kezébe adom a csatát.

 

A Király.  

(letérdel) 

Hódolunk el?tted, Ó, Király, és kezedbe adjuk a csatát.

GIOLLA NA NAOMH.

Isten nevében vállalom, hogy folytatom a csatát.

 

Az Apát.  

Hozzatok neki egy csatamént [(Hoznak egy csatamént. )] Bontsuk ki a Király zászlaját. [(Kibontják a zászlót.)] Fordítsd arcod a csata felé, Ó, Királyom!

 

GIOLLA NA NAOMH.

(letérdel) 

Áldj meg, Atyám.

 

Az Apát.  

Megáldalak, fiam.

 

A vitézek, stb.  

(egy hangon) 

Légy gy?zedelmes a csatában és az öldöklésben, ó, Király!

 

A kis Király lóra pattan, majd a vitézekkel és a katonákkal és a fegyvernökökkel együtt elvágtat a csatába. Az Apát, a Király, a Szerzetesek és a Fiúk nézik.

 

Az Apát.  

Királyom, odaadtam a legnemesebb ékszert, amit csak találtam a házamban. Nagyon szerettem azt a gyermeket.

 

A Király.  

Jó papom, még sohasem kaptam királyibb ajándékot h?béreseimt?l.

 

Els? szerzetes.  

Elértek a csata helyszínére.

 

Az Apát.  

Ó, er?s Istenem, er?sítsd meg e gyermek kezét! Szilárdítsd meg lábát! Tedd kardját élessé! Szívének tisztasága és szelleme szerénysége sokszorozza meg vitézségét és magasztalja fel szellemét! Ti Angyalok, kik ?si csatákat vívtatok, Ti, Isten veteránjai, vágjatok utat el?tte a csatában és harcoljatok érette lángoló kardjaitokkal!

 

A szerzetesek és a fiúk.  

Ámen, ámen.

 

Az Apát.  

Ó, Isten, ments meg e nemzetet egy b?ntelen fiú kardjával!

 

A Király.  

És Ó, Krisztusom, kit megfeszítettek a dombon, kérlek, hozd vissza e gyermeket épen a veszedelmes csatából!

 

Az Apát.  

Királyom, Királyom, a szabadságnak nagyon nagy ára van. [(Trombita szól.)] Halljuk, mit mondanak a csatáról.

 

Az els? és a második szerzetes felmászik a bástyára.

 

Els? szerzetes.

A két sereg farkasszemet néz.

 

Egy másik trombita hangját hallani.

 

Második szerzetes.

Milyen édesen szól! Ez a Király harsonája!

 

Kiáltások.

 

Els? szerzetes.  

A Király emberei rikoltanak.

 

Más kiáltások.

 

Második szerzetes.  

Az ellenség válaszol rá.

 

Els? szerzetes.  

A két sereg egymásra ront.

 

Második szerzetes.  

Harcolnak.

 

Els? szerzetes.

Az embereink hátrálnak.

 

Harmadik szerzetes.

Ne mondd...

 

Második szerzetes.  

Sajnos, tényleg hátrálnak.

 

Megszólal egy harsona.

 

Harmadik szerzetes.  

Újra ez az édes hang! Éppen id?ben, a Király harsonája!

 

Els? szerzetes.  

A Király zászlaja, megy a csatába!

 

Második szerzetes.  

Látom a Királyt!

 

Harmadik szerzetes.  

?is a csatába tart?

 

Els? szerzetes.  

Igen!

 

A szerzetesek és a fiúk.

 

(egy hangon) 

Légy gy?zedelmes a csatában és az öldöklésben, ó, Király!

 

Második szerzetes.  

Jól alakul a csata most.

 

Els? szerzetes.  

A síkságon találkozott a két sereg.

 

Második szerzetes.  

Két tomboló sereg!

 

Els? szerzetes.  

Az egyik sereg hátrál.

 

Második szerzetes.  

Az ellenség vonul vissza!

 

Els? szerzetes.  

A kis Király átvág rajtuk!

 

Második szerzetes.  

Úgy vág át rajtuk, ahogy a sólyom egy csapat verében!

 

Els? szerzetes.  

Igen, mint a farkas a mez?n legel? birkanyájon!

 

Második szerzetes.  

Mint gyors patak a hegyi szakadékon át!

 

Els? szerzetes.  

Fejvesztetten menekülnek el?le.

 

Második szerzetes.  

Nagy a z?rzavar a csatában. Dübörögve vágtat le a Király az úton!

 

Els? szerzetes.

Ó, aranyszín? fej az öldöklés közepette! A Király rettegett, ragyogó kardja!

 

Második szerzetes.  

Menekül az ellenség!

 

Els? szerzetes.  

Legy?ztük ?ket! Legy?ztük ?ket! Fejvesztve menekülnek! Diadalkiáltásokat hallani!

 

Második szerzetes.  

Jaj nekem!

 

Els? szerzetes.  

Jaj nekem! Jaj nekem!

 

Az Apát.  

Mi az?

 

Els? szerzetes.  

A kis Király elesett!

 

Az Apát.  

Övé a gy?zelem?

 

Els? szerzetes.  

Igen, de ? maga elesett. Nem látom aranyszín fejét. Nem látom csillogó kardját. Jaj nekem! Felemelik a testét a földr?l.

 

Az Apát.  

Az ellenség menekül?

 

Második szerzetes.  

Igen, menekülnek. Üldözik ?ket. Szétszóródtak. Úgy szétszórták ?ket, mint a ködfelleget. Már nem is látni ?ket a mez?n.

 

Az Apát.  

Köszönet Istennek! [(siratóének hallatszik.)] Hát válaszoltál, Ó, rettenetes hang! Öreg hírviv?, fogadott fiam válaszolt!

 

Harmadik szerzetes.  

Egy holt gyermeket hoznak.

 

A Király.  

Megmondta, hogy ma éjjel ? aludni fog, amíg én ?rködöm.

 

A vitézek hozzák Giolla na Naomh holttestét egy ravatalon, az asszonyok siratót énekelnek. A ravatalt a gyep közepére teszik le.

 

A Király.  

Visszahozta a kardom. És vigyázott a zászlómra.

 

Az Apát.  

(Felemeli a kardot a ravatalról.) 

Vedd el a kardot.

 

A Király.

Nem, tartsa meg ?. Egy Királynak aludnia kell a kardjával. És ? igen vitéz Király volt! [(Elveszi a kardot az Apáttól, és a ravatalra fekteti, majd letérdel.)] Hódolatom neked, Ó, halott Király, gy?zedelmes gyermek! Megcsókollak, fehér test, mert a Te tisztaságod váltotta meg a népem! [(Megcsókolja Giolla na Naomh homlokát. Újra elkezd?dik a siratódal)]

 

Az Apát.  

Ne sirassátok e gyermeket, hiszen megszerezte szabadságát a népnek. Örvendezzünk hát, és daloljuk Isten dicséretét!

 

A holttestet a kolostorba viszik hálaadó istentisztelettel.

 

A SZÍNDARAB VÉGE

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. június 11., szerda, 20:26

Sétálunk, és jönnek a gondolatok, amelyek kés?bb versekké formálódnak; kisfiaimnak majd kés?bb, ha nagyobbak lesznek.
 

*

Víztiszta volt, majd ködbe bújt a múlt;
viharként tombolt, aztán elsimult.

Régi, szép emlék: kissé megfakult.

 

Néha szinte elszáguld a jelen;
máskor meg áll, s jelet hagy szívemen:
öröm, bánat, harag... és szerelem.

 

A jöv?... ? még nem érkezett el.

Hogy láthassuk majd, már most óvni kell!

Ha nem tesszük... érte ki vezekel?

 

*

 

Én szeretem a sötétet,
a csillagfényes éjt;
ahogy csendjével átölel,
mint Anya, hogyha félt.

 

Mikor elhallgat a város,
megnyugszik a szívem;
elhagyja gondját s megfürdik
tiszta Holdezüstben.

 

Az éjjel a csönd-szerelmem,
puha bársony csókja;
mások félik ?t... hogy miért?

Csak az Isten tudja.

 

*


Vers
Rácsai Róbert, 2008. július 23., szerda, 21:41

Sétálunk, és jönnek a gondolatok, amelyek kés?bb versekké formálódnak; kisfiaimnak majd kés?bb, ha nagyobbak lesznek. Három újabb kis vers.
 

*

Az erd?ben játszik a Fénytündér,
fáról-fára pajkosan szökellve;
meg-megrebben néha egy falevél,
s ezernyi szikrát szór a szemedre.

Hunyd be, s ha kinyitod éppen jókor,
az ágak közt észrevesz hirtelen:
nyakadba ugrik s hajadba csókol--
talán ilyen lesz majd a szerelem.

*

Nézzétek: e fák nem holtak,
még élnek, hiszen élni kell!

Idén is virágot hoznak,
és sötétzöld levelükkel
üzennek, hogy lesz még holnap!

*

Ma ne menjünk messze,
csak a kerti padig!

Látod, alig-alig
tettünk meg pár lépést,
de a f? illata,
és a rigók dala
majdnem olyan édes,
mint mézfényben fürd?
tündökl? mez?kön!

*


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. szeptember 27., szombat, 18:14

A kinti létben béke vár, ÁÃ???lombéke mindenképpen, ÁÃ???rnyékvilág mély csendjében, Mély csendben, hol az árny megáll.

 

La Fuite de la Lune

 

A kinti létben béke vár,
Álombéke mindenképpen,
Árnyékvilág mély csendjében,
Mély csendben, hol az árny megáll.

 

Halld a sírást: fülbe tép?,
Egy magányos madár gyásza;
Párját szólítja kiáltva,
A válasz ködös hegyb?l j?.

 

Aztán a Hold visszavonul,
Égb?l sarlóját lerántva,
Elszáll sötét barlangjába,
Arcára sárga fátyol hull.

 

Les Silhouettes

 

A tenger szürkén pettyezett,
Az unott, holt szél sem dalolt,
S mint hervadt levél, száll a hold
A háborgó öböl felett.

 

Fekszik a fakó homokban
A hajó rajza feketén:
Kismatróz a fedélzetén
Mászik és kacag gondtalan.

 

Fent pólingok kiabálnak,
Hol homály-mez?n lépkednek
Barna aratólegények,
Akár az égen az árnyak.

 

Oscar Wilde: Impressions

La Fuite de la Lune

 

To outer senses there is peace,
A dreamy peace on either hand,
Deep silence in the shadowy land,
Deep silence where the shadows cease.

Save for a cry that echoes shrill
From some lone bird disconsolate;
A corncrake calling to its mate;
The answer from the misty hill.

And suddenly the moon withdraws
Her sickle from the lightening skies,
And to her sombre cavern flies,
Wrapped in a veil of yellow gauze.

Les Silhouettes

The sea is flecked with bars of grey
The dull dead wind is out of tune,
And like a withered leaf the moon
Is blown across the stormy bay.

Etched clear upon the pallid sand
The black boat lies: a sailor boy
Clambers aboard in careless joy
With laughing face and gleaming hand.

And overhead the curlews cry,
Where through the dusky upland grass
The young brown-throated reapers pass,
Like silhouettes against the sky.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. szeptember 27., szombat, 19:26

Ahogy szeretsz, úgy szeretlek én is; mindig szerelmes, hív? és konok. Ahogy a szíved dobog a mélyben, úgy élek én, és úgy gondolkozok.

 

 

Ahogy szeretsz, úgy szeretlek én is;
mindig szerelmes, hív? és konok.

Ahogy a szíved dobog a mélyben,
úgy élek én, és úgy gondolkozok.

 

Védelek én szóval, karddal, ha kell,

És küzdök érted szakadatlanul;
szelíden, mint a sz?zi hóvirág,
s mint az anyafarkas, ha megvadul.

 

Néped tart életben, s ha az elvész,
örökre kialszik régi fényed…

Hazátlan kóborolok majd akkor -
szegények közt is a legszegényebb.

 

2008-09-24


Tanulmány
Rácsai Róbert, 2008. szeptember 28., vasárnap, 19:21

Joseph Mary Plunkett jószerével ismeretlen a magyar olvasók el?tt, noha számos, kit?n? ír költ?t, írót ismerhetünk, Plunkett - méltatlanul - háttérbe szorult, bár költészete, és rövid, ám tartalmas élete feltétlen figyelmet érdemel.

 

 

Joseph Mary Plunkett jószerével ismeretlen a magyar olvasók el?tt, noha számos, kit?n? ír költ?t, írót ismerhetünk, Plunkett - méltatlanul - háttérbe szorult, bár költészete, és rövid, ám tartalmas élete feltétlen figyelmet érdemel.

 

 

J.M. Plunkett 1887. november 21-én született Dublinban. A Plunkett család katolikus ágában nevelkedett, abban, amely már 600 éve nagy hírnévnek örvendett Angliában. Egyik ?se, Szent Olivér Plunkett, 17. századi pap volt az utolsó katolikus mártír Angliában (emlékét bélyeg ?rzi Írországban). Édesapját 1884-ben Pápai Gróffá nevezték ki a katolikus egyházért tett szolgálatai elismeréseként.

Plunkett gyermekkorától fogva betegeskedett, súlyos tüd?gyulladása miatt a teleket többnyire a Földközi Tenger partján, illetve Észak-Afrikában töltötte. Tanulmányait a dublini Jezsuita F?iskolán, a Belvedere F?iskolán, illetve a Stonyhurst F?iskolán, Lancashireben folytatta, ahol katonai ismereteket is szerzett a Tisztképz? Alakulatnál. A költészet mellett zenét és festészetet tanult.

Életében rendkívül fontos szerepet játszott az ír hagyomány és nyelv. 1910-ben, Thomas MacDonagh irányítása alatt - vele életre szóló barátságot kötött - az ír nyelvet kezdte tanulmányozni, emellett tanulta a gaelic és az eszperantó nyelveket is. Érdekl?dése nem merült ki ennyiben, társszerkeszt?je volt az Irish Review folyóiratnak, s társalapítója Edward Martyn-nal valamint Thomas MacDonagh-val az Ír Színháznak.

MacDonagh révén találkozott szerelmével, kés?bbi feleségével, Grace Gifford színészn?vel (Grace MacDonagh feleségének testvére volt), akivel 1915-ben titokban eljegyezték egymást.

 

Plunkett ugyanebben az évben csatlakozott az Ír Republikánus Testvériséghez,s ez élete hátralev? részében meghatározónak bizonyult. Németországba és az Egyesült Államokba is elutazott, hogy fegyveres támogatást szerezzen az Ír Felkeléshez. Ã??t nevezték ki f?parancsnokká, s noha betegsége miatt kórházban volt, a felkelést jórészt az ? tervei alapján irányították. Az önkéntesek a birtokán gyakorlatoztak, ? azonban, operációja miatt képtelen volt részt venni a Húsvéti Felkelésben.

 

A Felkelés leverése után Plunkettet letartóztatták, és a Kilmainham fegyházba szállították, ahol b?nösnek találtatott, ezért golyó általi halálra ítélték.

Kivégzése el?tt lehet?séget kapott, hogy feleségül vegye szerelmét, Grace-t.A ceremónia felügyelet mellett, bilincsben zajlott, s mindössze 10 percig tarthatott.

 

 

1916. május 4.-én reggel Joseph Mary Plunkettet, 28 éves korában kivégezték sok más társával egyetemben. A dublini Arbour Hill temet?ben helyezték örök nyugalomra.

 

 

 

Plunkett költészetére - akárcsak a forradalomban résztvev? társaiéra - pl. Pearse és MacDonagh - hatott az ír költészet, minden fájdalmával és szenvedésével, ám Plunkett nem csak az ír irodalom iránt érdekl?dött. Nagy hatással volt rá a skolasztikus filozófia, Keresztel? Szent János, Szent Teréz, valamint Szent Ferenc m?vei is. Érdekesség, hogy noha természetes tehetsége meghaladta forradalmi költ?társaiét, n?vére, Geraldine szerint meglehet?sen nehezen írta meg verseit. Igaz, az elkészült m?veken már nagyon ritkán változtatott.

 

Két verses kötete jelent meg, az els? 1911-ben, A Kör és a Kard címmel, barátja és pártfogója, Thomas MacDonagh segítségével (? válogatta a verseket a kötetbe). Második kötete, az Okkulta, halála után látott napvilágot (Geraldine rendezte sajtó alá), ide az 1911 és 1915 között írt versei kerültek bele, illetve pár korábbi és kés?bbi írása.

 

Ha verseinek formai jegyeit nézzük, észrevehetjük a szigorú, kötött formákat, a kínosan pontos szonetteket - valamennyi az akkor divatos, soronként 10 szótagszámú, abbaabba cddcdc rímképlet?, - a tiszta rímeket és a nagyszer?, sokszor misztikus képi világot.

Plunkett költészetének egyik oldala a feltétlen Istenszeretet volt, számos versében megjelenik ez a téma. Talán a legismertebb verse a Piros vérét rózsán látom.

 

Piros vérét rózsán látom

Piros vérét rózsán látom,
Szeme a csillagokban lángra gyúl,
?ragyog az örök hóhatáron,
S könnye az égb?l hull.

 

Arcát látom, hol virág van,
Mennydörgés és madárdal hallatszik,
- Az ? hangja! És vésett sziklákban
Írott szavát ?rzik.

 

Övé minden fáradt ösvény,
Szíve dobban a tengert kavarva,
Koronája ott van minden tüskén,
S keresztje minden fa.

 

Emellett csodálatos szonettjei is figyelmet érdemelnek, a sok gyönyör? írás közül álljon itt az Orleansi Sz?zr?l szóló verse.

 

La Pucelle

Azúr mez?n jár, s csillagok szórták
Hold-fehér lába elé szirmaik,
Bolygó-dal, s csillagködök köszöntik
Ã??t, akár a nyíló tündérrózsák.
Nem rettenti sötét Menny hajnalát,
Fényes marad, ne lássa árnyait,
Míg vakmer? üstökösök tépik
Reszket? szablyákkal arany útját.

 

Vonul a Menny összes katonája,
Századra század, zászlóalj, ezred,
Lovon s gyalog, némán menetelnek,
S akkor megjön Ã??, kezük felvonja
A Sz?z zászlaját, s az ég megreszket:
Megszólal Gábriel harsonája.

 

A vallási témák mellett természetesen jelent?sek szerelméhez, Grace-hez írott versei is, amelyekben a tiszta szerelem, a fájdalom, a féltés és a szépség, tisztaság dicsérete egyaránt megjelenik.

 

Grace-nek

(Keresztel?jének reggelén, 1916, április 7.)

 

A szavak szívemb?l élnek
S dalolnak, erejük tapaszt
Be sárkányszájakat végleg,
Vagy elhoz egy régi tavaszt.
Felnyitják s bezárják ismét
A szörny? bölcsesség-kutat,
Így csak az lesz az ajándék,
Mit vad szépséged megmutat.

 

Szemeid boldog tavaszok,
Sárkányer?t rejt a hajad,
Ifjú lelkedben ámulok,
Hol titkos bölcsesség fakad;
De nincs szó, mi elmondhatja,
S hiába szól a dal szépen,
Hol szíved szárnyait kitárja
Szerelmed vad szépségében.

 

... és természetesen az Ír történelem tragikus pillanatai is felidéz?dnek, például az alábbi versben, amely valószín?leg a Nagy Ír Éhínségnek állít emléket.A XIX. században Írországot rendkívül súlyos éhínség sújtotta, csaknem két és fél millió ember halt éhen, részben az angol politika és a durva, embertelen kizsákmányolás miatt, részben pedig az országra kényszerített monokulturális - burgonya termesztés - gazdaság miatt.

 

1841-1891

Felkelt a szél meg a tenger,
És egy hullám is felkelt,
Szomorú évfordulón
Egy gyászos dalt énekelt.

 

Egy öregemberr?l dalolt,
Kinek szívét gyász ölte meg,
És lelke elsorvadt, mint
A hulló falevelek.

 

Egy ifjúról dalolt, kinek
Szívét fájdalom ölte meg,
Mikor elszáradt a tavasz,
S helyére tél érkezett.

 

Felkelt a szél meg a tenger,
És egy hullám is felkelt,
Szomorú évfordulón
Duzzadt, míg gyászdalt énekelt.

 

J. M. Plunkett korának egyik legtehetségesebb ír költ?je volt, fiatal élete során írt versei, életm?ve és bátorsága méltán emelik a halhatatlanok sorába.

 

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. szeptember 29., hétfő, 16:08

Mert megosztjuk bánatunk és örömünk, És enyém minden drága gondolatod; Kürtt?l és csatazajtól meg nem rettenünk, Hiszââ?¬â?¢ tudjuk: álmaink igaz jóslatok,

 

 

 

Mert megosztjuk bánatunk és örömünk,
És enyém minden drága gondolatod;
Kürtt?l és csatazajtól meg nem rettenünk,
Hisz’ tudjuk: álmaink igaz jóslatok,
S amikor szíveden elpihen szívem,
Folyamuk ár-apályként dobban vadul
Test és tudat minden kis szegletében,
- Majd a vér a végs? gáton túlcsordul,
hogy azt az egyetlen forrást meglelve
belefolyjon s megmutassa hatalmát;
S mi, két szeret?, egy lélek s elme,
S végül egy hús leszünk; Áldd az Ég Urát,
Mikor véremen beteljesül sorsa,
S pirosra fest téged, fekete rózsa.

 

2008-09-18

 

 

 

To Caitilin ni hUllachain:
The Little Black Rose Shall be Red at Last

Because we share our sorrows and our joys
And all your dear and intimate thoughts are mine
We shall not fear the trumpets and the noise
Of battle, for we know our dreams divine,
And when my heart is pillowed on your heart
And ebb and flowing of their passionate flood
Shall beat in concord love through every part
Of brain and body--when at last the blood
O'erleaps the final barrier to find
Only one source wherein to spend its strength
And we two lovers, long but one in mind
And soul, are made one only flesh at length;
Praise God if this my blood fulfils the doom
When you, dark rose, shall redden into bloom
.

 

 


Tanulmány
Rácsai Róbert, 2008. október 2., csütörtök, 21:36

C.S. Lewis nevét igen sokan ismerik, els?sorban, mint teológiai témájú könyvek, írások szerz?jét; munkássága rendkívül figyelemre méltó, a középkori és reneszánsz irodalom professzoraként is komoly hírnevet szerzett. És persze többek között ?t tekintik a modern kori gyermek-fantasy egyik megalapítójának is.

C.S. Lewis nevét igen sokan ismerik, els?sorban, mint teológiai témájú könyvek, írások szerz?jét; munkássága rendkívül figyelemre méltó, a középkori és reneszánsz irodalom professzoraként is komoly hírnevet szerzett. És persze többek között ?t tekintik a modern kori gyermek-fantasy egyik megalapítójának is.

 



Ki is volt C.S. Lewis?

 


Clive Staples Lewis 1898. november 29.-én született Belfastban. Gyermekkorában a Jack becenevet kapta - szerette a hangzását - a barátai ezek után így szólították. Édesanyját tíz éves kora el?tt elvesztette. Ezután Angliába került, majd vissza Belfastba, végül Oxfordban kötött ki, ahol rengeteg tanulás után egyetemi professzor vált bel?le. Itt kötött barátságot a kor másik hírneves írójával, J.R.R. Tolkiennel, aki rendkívüli hatással volt rá, többek között - Lewis szavai szerint - Tolkien vezette vissza ?t, a korábban hitét vesztett Lewist, a keresztény hitre. Számtalan teológiai, vallási témájú m?vet írt, ezek közül többet lefordítottak magyar nyelvre. 1950 és 56 között megírta a Narnia krónikáit, amely azóta is hatalmas népszer?ségnek örvend szerte a világon, 35 nyelvre fordították le ?ket, és 2005-ben a második részt meg is filmesítették (a negyedik részb?l készült film ez év júniusában kerül bemutatásra). Kortársai nem fogadták azonban kitör? örömmel a mesekönyveket, némileg méltatlannak érezték, hogy Lewis, a tudós, gyermekkönyveket írogat. Még barátja, Tolkien sem volt vele elégedett, bár ? inkább amiatt neheztelt, hogy Lewis nem a katolikus hitre, hanem régi, anglikán hitére tért vissza; emellett Tolkienr?l köztudott volt, hogy gy?lölte az allegóriát, míg Lewis nagyon is kedvelte (lásd a The Allegory of Love c. munkáját), habár elmondása szerint könyveit nem jellemzi.


Természetesen Lewis (mint a legtöbb keresztény író) kivívta számos kritikus ellenszenvét: megvádolták rasszizmussal, szexizmussal, n?gy?lölettel; ami - bár ez persze személyes vélemény - mer? ostobaság, belemagyarázás, kiragadott szövegrészek alapján. Könyveinek sikere mindenesetre magáért beszél - nemzedékek n?ttek fel rajtuk, és a film el?tt is hatalmas népszer?ségnek örvendtek.

 


Lewis 1956-ban fejezte be az utolsó Narnia könyvet, és ellenállt mindenféle kérésnek, könyörgésnek: lezártnak tekintette a sorozatot.
Lewis 1963. november 22-én hunyt el. Tolkient, nézeteltéréseik dacára iszonyúan megrázta halála: képtelen volt nekrológot írni temetésére.

 

 

Narnia krónikái

A rövid, és természetesen nagyon hiányos életrajz után (igazából csak háttérinformációnak szántam), térjünk rá a Narnia krónikáira. Írásomban természetesen saját véleményem írom le, amelyekkel lehet vitatkozni, egyetérteni, cáfolni; pusztán azt szeretném leírni, hogy nekem mit adott a Narnia - egy csodálatos kalandregényen kívül. A részek tartalmát nem írom le; egyrészt túl hosszú lenne, másrészt nem akarom elvenni az élményt a leend? olvasóktól.

A szerepl?k

Ami számomra különösen tetszett a Narniában, hogy szerepl?i nem „túlidealizáltak"; hús-vér emberek, illetve teremtmények, a maguk jó és rossz tulajdonságaival együtt. Természetesen Lewis bemutatja a fejl?dést is, ahogyan javulnak, jobbá lesznek a szerepl?k - els?sorban Aslan közvetlen vagy közvetett segítségével. Valamennyi szerepl?ben van valami emberi gyarló tulajdonság, még a legártatlanabb és legfiatalabb Pevensie testvérben, Lucyban is, akit megkísértett a túlzott kíváncsiság, és, noha igen ritkán, ? is döntött helytelenül. Peter és Edmund egyaránt sokat fejl?dött, bölcsebb, meggondoltabb és bátrabb lett. Edmund esetében a változás nagyon szembet?n?, hiszen ? „árulóként" kezdte a történetben, s az egyik legmegbecsültebb királyként végezte. Vagy gondolhatunk az ötödik részben felbukkanó Eustacere, aki Edmund szerint „patkány" volt - mi tagadás, viselkedésével ki is érdemelte e nem túl hízelg? jelz?t - ám kés?bb bátor és nemes lelk? ifjú vált bel?le. A sort hosszan lehetne folytatni.
Susan más eset. A történet végére Susan eltávolodott testvéreit?l, Lewis „kiírta" a sorozatból, az utolsó részekben egyáltalán nem is szerepelt, pusztán utalások formájában. Sajnos emiatt Lewist férfisovinizmussal, szexizmussal vádolták, mondván „azért írta ki a sorozatból, mert felfedezte a szexet" - ami, valljuk be, elég merész feltételezés, bár jómagam inkább az ostobaság szót használnám rá. Valamennyi részben fontos szerepet kaptak a n?i szerepl?k, az els? részt?l az utolsóig, nem egy esetben a n?i szerepl?k viselkedtek helyesebben, nemesebben, mint a férfiak (lásd Lucy esetét a Caspian hercegben). 

Figyelmeztetések

A Narnia krónikáit mindemellett áthatja a humanizmus, a bölcsesség; számos esetben találkozhatunk benne nagyon komoly, megfontolandó - és örökérvény? - igazságokkal, figyelmeztetésekkel. Figyelmeztetésekkel, amelyek talán aktuálisabbak, mint valaha. Egy kis ízelít? ezekb?l.

Els? kötet (A varázsló unokaöccse):

[...] „- Az a világ elt?nt, mintha sosem lett volna. Legyen ez int? jel, Ádám és Éva sarjadékai tanuljanak bel?le. [...]
- Azért mi nem vagyunk olyan rosszak, mint az a világ volt, ugye, Aslan?
- Még nem, Éva leánya. Most még nem. De már mutatkozik némi hasonlóság. Nincs biztosíték arra, hogy az emberek között nem akad olyan elvetemült b?nös, aki rábukkan a „Végzetes Szóhoz" fogható átkos titokra, és arra használja, hogy minden él?lényt kiirtson."

Bibliai utalások

Lássuk Lewis saját szavait a Más Világokról (Of Other Worlds) c. munkájából (ford.: Rácsai Róbert):

„Úgy t?nik, többen úgy gondolják, úgy kezdtem az egészet, hogy megkérdeztem magamat, hogyan is mondhatnék valamit a Kereszténységr?l a gyerekeknek; aztán létrehoztam egy tündérmesét, mint egyfajta eszközt; majd információkat gy?jtöttem a gyermekpszichológiáról és eldöntöttem, hogy mely korcsoportnak is írok, majd alapvet? Keresztény igazságokat sorakoztattam fel egy listában és „allegóriákat" dolgoztam ki, hogy valóra váltsam gondolataimat. Ez egyszer?en ostobaság. Képtelen lettem volna ezen a módon írni. Az egész képekkel kezd?dött; egy faun, amint eserny?t visz, egy szánon utazó boszorkány, egy ragyogó oroszlán. Eleinte semmi sem volt benne a Kereszténységr?l; ez az elem csak úgy saját magától került bele."


A Narnia krónikái tulajdonképpen egy hatalmas, hét köteten átível? allegória (még ha Lewis nem is értene ezzel egyet, de jobb kifejezést nem találok rá); Aslan, az oroszlán nem más, mint Jézus Krisztus. Ám nem csak Aslan szerepel a könyvekben, mint egyfajta keresztény szimbólum, számos helyen találunk - néha alig-alig rejtetten - bibliai utalásokat.
Arra természetesen nem vállalkozom, hogy összegy?jtsem az összest, kiragadom a legszembet?n?bb példákat.

 

 

  

 

 

Az els? kötetben (A varázsló unokaöccse) Aslan, mint a Teremt? jelenik meg; a varázslattal odacseppent emberek és gyerekek el?tt a hatalmas oroszlán fenséges dalt énekelt - magát a dalt ki-ki szíve, szándéka szerint hallotta, a gonosz boszorkány (Jadis) valamint Andrew bácsi félelmetesnek, rondának (oroszlánordításnak), míg a többiek csodálatosnak és gyönyör?nek. Aslan éneke nyomán kelt életre Narnia, bújtak el? a növények és keltek életre az állatok.

 „Amint dalolva bejárta a völgyet, kihajtott körülötte a zöld f?. Szemlátomást az oroszlánból fakadt ez az áradó növényzet."

A kés?bbiekben, miután az állatok is életre keltek, Aslan maga választott ki közülük fajtánként kett?t (nem minden állatfajtából) és megadta nekik az értelem, a gondolkodás és a beszéd ajándékát. További utalás a Bibliára, hogy a gyermekeket (Digory és Polly) Ádám fiának és Éva lányának nevezte. Ez az elnevezés az emberek gyermekeire Narnia fennállásáig megmaradt.
Az els? kötetben megjelenik az Alma; ám ezt az almát csak Aslan parancsára szabad leszedni, jelen esetben Digorynak, akinek ezzel kellett jóvátennie korábbi hibáit, b?neit. A kerthez érve (Édenkert?) Polly és Digory a következ? verset olvashatták a kapun:

 „E kapun jöjj be, vagy be se lépj!
Add másnak gyümölcsöm, vagy le se tépd!
Ki tolvajként mászik falamon át,
Vágyai vermében leli magát."

Digoryt természetesen megkísérti az alma csodálatos illata, amihez hozzájárul Jadis (a Gonosz) mesterkedése is, ám a fiú legy?zi a vágyat - ehhez nagyban hozzájárul Polly segítsége is, s már csak ezért is ostobaság Lewist valamiféle férfisovinizmussal vádolni - és visszaviszi az almát Aslannak. Az almából kin?tt fa Narnia védelmez?je lett (annak a gyümölcsével pedig Digory meggyógyítja Angliában édesanyját, s annak az almának a magjából n?tt ki a fa, amib?l kés?bb a híres ruhásszekrény lett).

A második kötetben (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény) Aslan feláldozza magát és vállalja a megaláztatást, a kínzást azért, hogy megmentse a haláltól Edmundot; így a Fehér Boszorkány, Jadis kezére adja magát. Halála után azonban feltámad, létezik ugyanis egy nagyobb, ?si er?, amely legy?zi a gonoszt és a halált is, ahogy ? mondja:

 

 

 „- Ez azt jelenti - magyarázta Aslan -, hogy a boszorkány ugyan ismerte a mély varázslatot, de azt nem tudta, hogy létezik egy még mélyebb varázslat. Az ? tudása csupán az id?k hajnaláig ér vissza. Ha látta volna az id?k hajnala el?tti néma sötétséget, más varázsigét olvashatott volna ki bel?le. Tudta volna: ha valaki önként vállalja a halált az áruló helyett, a K?asztal kettéhasad, és a Halál is visszavonulót fúj."

 

A csodák, csodatételek számos helyen megjelennek; utalnék itt a negyedik kötetben (Caspian herceg) található részre, ahol a víz borrá változott, és Aslan meggyógyította Caspian öreg dajkáját. Az ötödik kötetben (A Hajnalvándor útja) Aslan ragyogó fehér bárány képében jelent meg a Világ Végén, Edmund és Lucy el?tt:

 

„[...] - Mondd, bárány - szólalt meg Lucy -, erre vezet az út Aslan országába? - A ti utatok nem - válaszolt a bárány. - Számotokra a saját világotokból nyílik kapu Aslan országába. - Hogyan? - kiáltott fel Edmund. - Hát a mi világunkból is el lehet jutni Aslan országába? - Minden világból vezet út az én országomba.

 

[...]- Nem is Narnia hiányzik majd annyira, inkább te! - szipogta Lucy. - Veled odahaza többé nem fogunk találkozni. Hogy éljünk úgy, hogy soha többé nem látunk? - Ó, hogyne látnátok, kicsi lány! - mondta Aslan. - Akkor te... Uram... ott is... ott vagy? - kérdezte Edmund. - Ott vagyok - felelt Aslan. - De másként hívnak. Azon a néven kell majd megismernetek. Azért kerültetek ide, Narniába, azért ismerhettetek meg, hogy otthon könnyebben megtaláljatok."

 

A hatodik kötet (Az ezüsttrón) sem sz?kölködik a bibliai utalásokban, egy esetben Aslan utal arra, hogy ?, mint Nagy Úr, elnyelt, elpusztított már világokat is (bár talán a „pusztító" kifejezés er?s; talán arra célzott, hogy „költöztek" hozzá egész világok is:


„Nyeltem már el lányokat és fiúkat, n?ket és férfiakat, királyokat és kormányzókat, városokat és birodalmakat - szólt az oroszlán."

Ugyanebben a kötetben megjelenik a halálból való visszatérés, Caspian, az id?s, halott király, Eustace barátja, „visszatér" - Aslan tulajdon vérével támasztja fel (megkéri Eustacet, hogy szúrjon egy nagy tüskét a talpába), Caspian pedig megfiatalodva áll elébük. Egy rövid idézet ebb?l a részb?l:

„- Uram - szólt most Caspian - mindig szerettem volna bepillantani az ? világukba. Tudom, ez helytelen. Vagy mégsem? - Most, hogy meghaltál, fiam, nincsenek többé helytelen vágyaid - válaszolt Aslan."

A hetedik részb?l (A végs? ütközet) egy rövid párbeszédrészletet szeretnék bemutatni, amiben Aslan beszél egy bátor calormeni katonával, aki megkérdi, miért szólítja Aslan ?t a fiának, amikor egész életében Tasht szolgálta (Tash a calormeniek gonosz és kegyetlen istene). Aslan így válaszolt:

 „[...] semmi, ami gonosz, nem tehet szolgálatot nekem, és semmi, ami nem gonosz, nem tehet szolgálatot neki. Így aztán bárki, aki h?séget fogad Tashnak, s fogadalmát jó szívvel meg is tartja, bár nem tud róla, engem szolgál, s t?lem kapja érte jutalmát. Aki azonban az én nevemben tesz rosszat, prédikálhat ugyan Aslant, mégis Tasht szolgálja, tettét Tash ítéli meg. Érted-e már, gyermekem?"

A Végs? ütközetben a Pevensie gyerekek (Susan kivételével), Jill és Eustace a valódi Narniába kerülnek, amely egyértelm?en a mennyország; ahol nincs fáradtság, nincs bánat, nincs félelem, itt találkoznak a régi királyokkal, királyn?kkel, h?sökkel. Lord Digory így szól err?l:

 „[...] Amikor Aslan azt mondta, többé nem térhetsz vissza Narniába, arra a Narniára gondolt, amit ismersz. Ám az nem az igazi Narnia. Annak kezdete volt és vége. Csak az árnya, a mása a valódi Narniának, [...] Nem kell gyászolnod Narniát, Lucy. Minden, ami a régi Narniában fontos volt, minden kedves teremtménye az ajtón átlépve eljutott ide, az igazi Narniába [...] más a valóság és más az árnykép, más az ébred? élet és más az álom."

 

Hosszan lehetne még sorolni, keresgetni az idézeteket, de ezt nem szántam „tudományos" tanulmánynak. Olvassuk el a könyveket - nem veszítünk vele semmit: csakis nyerünk.

 

Zárszóként: Hogy kinek mit jelent a Narnia krónikái? Nyilván mindenkinek mást. Van, akinek útmutatást jelent, hogyan éljünk, van, akinek egyfajta rávezetést Aslan (Krisztus) útjára. Van, aki csak egy remek kalandregényt lát benne, amelynek szerepl?i példát mutatnak igazságosságból, bajtársiasságból, bátorságból, h?ségb?l és önzetlenségb?l - ha jól meggondoljuk, ez utóbbi is nagyszer? dolog. Egy biztos: a Narnia krónikái nem semmitmondó m?.

 És végezetül álljon itt a Caspian hercegb?l egy idézet, amely számomra talán a legkedvesebb és a legigazabb:

„- Igen, Aslan - szólt Caspian. - Azt reméltem, tiszteletre méltóbb ?sökt?l származom.
- Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amit?l még a legszegényebb koldus is emelt f?vel járhat, és akkora szégyen, amit?l még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett."

 

Források: C.S. Lewis: A varázsló unokaöccse
C.S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
C.S. Lewis: A ló és kis gazdája
C.S. Lewis: Caspian herceg
C.S. Lewis: A Hajnalvándor útja
C.S. Lewis: Az ezüsttrón
C.S. Lewis: A végs? ütközet
Humphrey Carpenter: J.R.R. Tolkien élete
Számos, az interneten található forrás

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. október 19., vasárnap, 17:10

Egy - talán szokatlan - gondolat.

 

 

 

El?ttem halj meg,
hogy neked majd ne fájjon
az én halálom.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. október 19., vasárnap, 17:14

Szememben legszebb a szomorúf?z, alatta mélyen alszik a mez?, a tövénél halkan pattog a t?z, mellette büszke fekete feny?.

 

 

Szememben legszebb a szomorúf?z,
alatta mélyen alszik a mez?,
a tövénél halkan pattog a t?z,

mellette büszke feketefeny?.

 

Szelíden szisszen az éji szell?,

bájosan bujkál ágai között.

Magányos rétet rejt el az erd?
fáradt falvak és városok fölött.

 

Hold h?vös fénye, varázs-fehére
- levél fonákján ezüst foglalat –

er?s cérnával ereket fércel,
színére mintáz mélyzöld árnyakat.

 

F? a fekhelyem, fa az otthonom,
véd?n oltalmaz vékonyka ága,

altatódalát halkan dúdolom,

s betakar békés lombkoronája.

 

Fél a f?zfa. A csendet siratja
- tiszta könnyeket hullat kezemre -
lentr?l felhallik egy harang hangja,
zaj s nyüzsgés: nyugalmat temetnek.

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. október 23., csütörtök, 12:53

Én még nem éltem akkor, és talán jobb is: így nem láthattam azt a vihart, mi végigsöpört e szegény hazán, sem a gyilkos bosszút, amit kavart;

 

I.

 

Én még nem éltem akkor, és talán
jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;

nem hallhattam az orosz tankokat,
sem lövegeik gonosz morajlását,
ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt,
s vérbe fojtották országom álmát;
nem láttam, ahogy haldoklott hazám,
és elszürkült a szabadság képe,
csak anyámtól tudom: a nagyapám
a családdal együtt bújt a pincébe,
hogy bárki, aki az ajtón belép
engedély nélkül, és bármit megzavar,
el?bb ismerje meg súlyos kezét,
s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?”

Valahogy túlélték, megúszta mind,
és talán ezért élhetek most én is,
de jött a sokéves csend odakint,
és belül a szívekben, de mégis
nagy titokban elmesélték nekünk
annak a pár hétnek történetét;
ma lyukas zászlóval menetelünk,
hogy hirdessük egy h?s nép ünnepét!

 

II.

 

Azaz csak hirdetnénk… de nem hagyják,
belénk rugdosnak úton-útfélen
az „örökösök”, és bitorolják
az ünnepünket, akárcsak régen.

Aki a szót ma is megtorolja,
és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán,
hazája-nemzete szégyenfoltja,
csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán.
Aki az árulókkal lepaktált,
és sunyin szemet hunyt a b?nök felett,
aki a hallgatással cinkosukká vált
és a gyilkosokkal fogott kezet;
kinek a tömeg csak mocskos csürhe,
s fülének az édes himnusz is fanyar,
ki azt mondja: a legjobb agyonütve
a lobogót lenget? „mélymagyar”;
kibe nem szorult nemzeti büszkeség,
kinek ötvenhat semmit sem jelent:
az miért tapossa más becsületét?
Miért nem keres egy másik ünnepet?

 

III.

 

Kérni nem fogom t?letek: akarom,
hogy ne raboljátok el t?lünk újra;
hogy tiszta legyen az a forradalom,
ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva
tévé el?tt kényelmes karosszékben
emlékezzek csendre ítélt ezrekkel!

Ne kelljen már ezt t?letek kérnem!

Ahol állva énekelhetem el
a himnuszt, olyan ünnepet akarok!

Hol zászlót bonthatok félelem nélkül,
és nem maradnak csukva az ablakok;
nem sípol, gyalázkodik senki, s végül

a h?sök el?tt térdre borulhatok!

Ti, árulók: menjetek hát innen!

Van, amire nem nyertek bocsánatot:

itt semmi keresnivalótok nincsen.

 

 

Megj1.: Fenti verssel nem áll szándékomban sem jobb-, sem baloldali író/olvasó társaimat érzékenységében megbántani. Mivel nincs itt SENKI, akinek szólna, kérem senki se vegye magára! S kéretik nem belemagyarázni sem gy?lölködést, sem egyéb olyat, ami NINCS benne. Szép, és méltó ünneplést kívánok mindenkinek!

Megj2: az illusztrációnak szánt kép az utcánkban készült; a lépcs?korláton egy, 56 novemberéb?l származó lövésnyom látható a mai napig is.

 

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. október 26., vasárnap, 14:22

Tisztán fúj a nyugati szél Az Égei tengeren át, S a titkos márványlépcs?nél Gályám várakozik Terád.

 

 

Tisztán fúj a nyugati szél
Az Égei tengeren át,
S a titkos márványlépcs?nél
Gályám várakozik Terád.
Nézd bíborszín vitorlámat,
Szunnyad a várban az ?rszem,
Hagyjad ott liliom-ágyad,
Gyere hozzám, gyere, Hölgyem!

 

Nem fog jönni, ismerem jól,
nem érdekli h? eskü sem,
Kevés jót szólhatok arról
Ki ily tiszta s ily kegyetlen.
N?knek a szív csupán játék,
Bánják is a szív fájdalmát!
S én, a szívem szeretetét
Mindhiába pazarlom Rád!

 

Kormányos, a valót mondjad,
Nézd, nem aranyhaj csillog ott?
Vagy csupán ragyogó harmat,
Mely virágszálon lecsorgott?
Mit látsz arra, jó matrózom,
Hölgyem kezét, liliomot?
Vagy csak fényt a hajóorron,
talán az ezüst homokot?

 

Nem! Ez nem ragyogó harmat,
S nem is fodros ezüst homok;
?az! Nézd az aranyhajat,
Keze, mint a liliomok!
Gyerünk, irány Trója földje,
Húzd jó matróz a lapátot,
Élet s öröm Királyn?je,
Itt hagyjuk a hellén partot!

 

Lassan sápad s kékül az ég,
Egy órát pihen a csendben;
Fedélzetre, jó legénység!
Gyere Hölgyem, messze innen!
Kormányos úr, irány Trója!
Húzd jó matróz az evez?t!
Ó, én szívem választottja,
Mindörökre imádom ?t!

 

2008-10-22

 

 
Oscar Wilde: Serenade
 
The western wind is blowing fair
  Across the dark Ægean sea,
And at the secret marble stair
  My Tyrian galley waits for thee.
Come down! the purple sail is spread,
  The watchman sleeps within the town,
O leave thy lily-flowered bed,
  O Lady mine come down, come down!
 
She will not come, I know her well,
  Of lover's vows she hath no care,
And little good a man can tell
  Of one so cruel and so fair.
True love is but a woman's toy,
  They never know the lover's pain,
And I who loved as loves a boy
  Must love in vain, must love in vain.
 
O noble pilot tell me true
  Is that the sheen of golden hair?
Or is it but the tangled dew
  That binds the passion-flowers there?
Good sailor come and tell me now
  Is that my Lady's lily hand?
Or is it but the gleaming prow,
  Or is it but the silver sand?
 
No! no! 'tis not the tangled dew,
  'Tis not the silver-fretted sand,
It is my own dear Lady true
  With golden hair and lily hand!
O noble pilot steer for Troy,
  Good sailor ply the labouring oar,
This is the Queen of life and joy
  Whom we must bear from Grecian shore!
 
The waning sky grows faint and blue,
  It wants an hour still of day,
Aboard! aboard! my gallant crew,
  O Lady mine away! away!
O noble pilot steer for Troy,
  Good sailor ply the labouring oar,
O loved as only loves a boy!
  O loved for ever evermore!

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. november 1., szombat, 10:08

Ã?Å¡jra találkoztunk a temet?ben, csendesen lépkedtél felém nagy csokor illatos virággal.

 

 

Újra találkoztunk a temet?ben,
csendesen lépkedtél felém
nagy csokor illatos virággal.

Jéghideg, mohos föld alatt feküdtem
a korhadó koporsó ölén,
rajta nyíltam egy gyertyalángban.

 

A fejfámnál összekulcsolt ujjakkal
álltál egy percnyi csendben,
s mintha elhangoznék valami,
csak szíved formált néma szavakat
de tisztán érthet? volt minden…
mert itt könny? bármit is meghallani.

 

Könnyed kísérte könyörg? imádat:
igen, Miatyánk megbocsátott,
ne aggódj, kedves, már jól vagyok!

Csak nem tudom átölelni a vállad,
nincsen többé hatalmam, látod,
pedig ez lehetne talán vigaszod.

 

Elfordulsz lassan, és én ordítanék,
hogy „maradj!” De nem tehetem;
az én hangom hiába várod…
Integetek majd utánad. Most menjél:
még innen sem bírom, kedvesem,
nézni és érezni keser? gyászod.

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2008. november 3., hétfő, 16:06

Leültem egy lejt?s domboldalra a f?zfa alá, s felnéztem félve: ezüst levelét lassan hullatja, szám?zi mind a sziszeg? szélbe.

 

 

Leültem egy lejt?s domboldalra
a f?zfa alá, s felnéztem félve:
ezüst levelét lassan hullatja,
szám?zi mind a sziszeg? szélbe.

Álmosan áll csak, nem érzem árnyát,
fázik a fény is karjai között;
merre mentek a vidám madárkák?
Helyettük hó hullt a felh?k fölött,

hírt hozott a tél. Nyár, hova mentél?!
Gyönge gyökér a földbe hiába
kapaszkodik és kérlel, vagy remél
jöv? tavaszra tétován várva.

Dermedt dunnába fekszem a dombon,
a fagyott füvön hanyatt heverek:
a csalóka csendet meghallgatom:
hallgatom, és semmit sem kérdezek.

Szomorún szálltak szürke levelek,
rájuk dermedt a reggeli pára;
az ágai borzongva búcsút intenek:
szunnyadni térnek a tél szavára.

 

 


Tanulmány
Rácsai Róbert, 2008. november 12., szerda, 21:08

Az alább olvasható szöveg tulajdonképpen egy vázlatnak tekinthet?; annak az el?adásnak a vázlata, amelyet volt szerencsém több alkalommal is megtartani (Pápa: M?vel?dési ház, Veszprém: M?vel?dési Központ, Budapest: Tolkien napok és a Kölcsey Gimnázium, Tata: JRR Tolkien nap, Monostorapáti: M?vészetek Völgye, stb.)

Az alább olvasható szöveg tulajdonképpen egy vázlatnak tekinthet?; annak az el?adásnak a vázlata, amelyet volt szerencsém több alkalommal is megtartani (Pápa: M?vel?dési ház, Veszprém: M?vel?dési Központ, Budapest: Tolkien napok és a Kölcsey Gimnázium, Tata: JRR Tolkien nap, Monostorapáti: M?vészetek Völgye, stb.). Ezzel a kis dolgozattal (nevezzük annak) tulajdonképpen nincs más célom, mint hogy rávilágítsak arra a tényre, hogy a mesterséges nyelvek nem merülnek ki pusztán az Eszperantóban; adjak egy kis bevezetést a mesterséges nyelvek (MNY) világába; bemutassam, hogy a mesterséges nyelvek komoly szerepet töltenek be az irodalomban (legalábbis egy részében). Végs? soron pedig – ha van rá igény – JRR Tolkien mesterséges nyelveib?l adjak kis ízelít?t.

 

A rövid bevezetés után lássuk magát a témát: els?sorban megpróbálom felvázolni, hogy mit is nevezünk mesterséges nyelvnek, mik a jellemz?ik, milyen mesterséges nyelveket ismerünk, illetve, hogy – szerintem – milyen szerepet is töltenek be az irodalomban (egyéb szerepükre kevéssé fogok kitérni, ezt sokan megtették már, olyanok, akik a témát behatóbban ismerik, mint én).

 

A nyelveket nagyon sok szempont szerint lehet osztályozni; meg sem kísérelem felsorolni a számos, vagy éppen számtalan kategorizálási lehet?séget. Itt és most egyfajta osztályozási szempontot használok: él? és nem él? nyelv.

Persze már itt is több lehet?ség van. Vannak az úgynevezett él? nyelvek (magyar, angol, orosz, stb.), amelyeknek vannak anyanyelvi beszél?i (magyarok, angolok, amerikaiak, oroszok, stb.). A holt nyelvek azok, amelyek gyakorlatilag kihaltak, vagyis nincsenek anyanyelvi beszél?i (latin, gót, stb.) – ezek közül azonban többet beszélnek, egyfajta „tanult” nyelvként, lásd a latint például, amelyet a mai napig használják egyfajta tudományos nyelvként, orvosi szaknyelvben, stb. A kihalófélben lév? nyelvek közé tartoznak azok, amelyeknek anyanyelvi beszél?jük alig van (vagy már egyáltalán nincsenek), ide tartozik például számos indián nyelv, a gael, vagy a Manx szigeten beszélt nyelv.

A fent említett három kategória mindegyike a természetes nyelvek közé tartozik. Emellett azonban van még egy kategória, az ún. mesterséges nyelvek.

Mi is az a mesterséges nyelv? Röviden: az a kommunikációra alkalmas nyelv, amelyet egy személy (vagy csoport) egy meghatározott céllal hozott létre. Ami közös (és rendkívül érdekes) minden MNY-ben az, hogy már azel?tt m?köd?képes, hogy egyáltalán anyanyelvi beszél?i lennének. Valójában természetesen egy MNY-nek nincsenek anyanyelvi beszél?i – valamennyi tanult és nem elsajátított nyelv (a nyelvtanulás során elsajátításnak - angol: acquire - nevezzük azt, amikor az anyanyelvünket tanuljuk meg, gyakorlatilag ez - vagy ezek, többnyelv?ség esetén - lesz az alap: ezen a nyelven – nyelveken - gondolkodunk, ehhez igazítjuk a többi tanult nyelvet. Minden más egyéb nyelv: tanult nyelv - angol: learn - ). Valójában maga az alkotó is gyorsabban hozza létre, fejleszti a nyelvet, mintsem hogy azt meg tudná tanulni (és így, természetesen, használni).

A MNY-ek három alapvet? jellemz?je: cél, eredetiség és méret.

Természetesen a MNY-ek esetében már maga a cél is mesterséges; az Eszperantó esetében ez nyilvánvaló. Ludovic Lazarus Zamenhof egyfajta nemzetközi nyelvet akart megalkotni, amit mindenki könnyedén meg tud tanulni. Nemzetközi szavak (indo-európai nyelvcsalád ismert szavai), végletekig leegyszer?sített nyelvtan – ezek jellemzik az Eszperantót. Itt tehát a cél világos. Tolkien esetében más volt a cél; ? alapvet?en nyelvészprofesszor volt és nem író (noha szinte mindenki írói munkásságát méltatja els?sorban). ?irodalmi indíttatásból alkotta meg nyelveit, ahogyan írja: „Senki nem hiszi el nekem, amikor azt mondom, hogy könyvem egy kísérlet arra, hogy megalkossak egy valósnak t?n? világot, amelyben a nyelvi forma megfelel személyes esztétikai ízlésemnek. Pedig így van.” JRRT tehát els?sorban a nyelvet alkotta meg el?ször, és csak utána hozta létre zseniális mitológiáját, mintegy „körítésként”.

Ez tehát megint egy másfajta cél. Megemlíteném még a Klingon nyelvet (Star Trek), amely el?ször csak szavakban és pár kifejezésben „létezett”, kés?bb, a film és a sorozat sikerén felbuzdulva alkotta meg egy nyelvész a nyelvet (err?l b?vebben kés?bb).

A második fontos szempont: az eredetiség. Ebb?l a szempontból az Eszperantó talán nem is „igazi” MNY, hiszen szókincsének alapját az Indo-európai nyelvek adják (Halo=hello, Barbaro=barbár, stb.). Végül is ez adja meg az eredetiség kérdésére adott választ: nem baj, ha egy MNY egy másik, létez? nyelven alapul, de az a hasonlóság ne legyen észrevehet?, illetve ne legyen a hasonlóság olyan szembet?n? (akár a szókincset, akár a nyelvtani rendszert vesszük alapul). Az Eszperantó esetében kijelenthetjük, hogy eredetiségét tekintve nem sok újat hozott.

A nyelv mérete szintén nagyon lényeges. A méret nem feltétlenül a szókincset jelenti: azt is, hogy mit lehet elmondani, kifejezni az adott nyelven. (Teszem azt, nem sokra mennénk egy olyan nyelvvel, aminek van hatezer szavas szókincse, s ebb?l 5000 mondjuk melléknév… szép, színes, de nagyon nehéz lenne a kommunikáció). Jeffrey Henning szerint a kommunikációra alkalmas nyelvnek rendelkeznie kell egy tiszta és világos nyelvtani rendszerrel és legalább 1000-2000 szavas szókinccsel. Lássuk be, hogy a két dolog, mármint a nyelvtan és a szókincs összefügg egymással, kiegészítik egymást: másként mondva az egyik nem létezhet a másik nélkül.

 

De mire is használhatunk egy mesterséges nyelvet?

A Eszperantó (és utódai) egyértelm?en azzal a – nemes – szándékkal készültek, hogy a kommunikációt megkönnyítsék. Mégsem terjedt el olyan mértékben, ahogyan az elvárható lett volna. Mi ennek vajon az oka?

Talán az, hogy az emberek nem tudják mihez kötni. Nincs Eszperantóország. Kik azok az Eszperantók? Mit tudunk a kultúrájukról, történelmükr?l, szokásaikról? Semmit – hiszen nem léteznek. Ezzel szemben a Gy?r?k Ura, például, mint regény, hatalmas motivációs er?. A nyelvet (nyelveket) tudjuk kikhez kötni: ismereteink vannak a tündékr?l, a törpökr?l, az orkokról; s noha tudjuk, hogy ez is csak egy elképzelt világ, a valóságban nem létezik, de mégis ad egy olyan pluszt, amit az Eszperantó elmulaszt.

Itt persze megállhatunk egy pillanatra, hogy mi is motiválja a nyelvet tanulót. A pozitivista felfogás szerint természetesen olyan nyelvet tanulunk, amelyb?l valamilyen szinten profitálhatunk, ilyen nyelv az angol. Ma már gyakorlatilag lehetetlen munkát kapni, diplomát szerezni angol nyelvtudás nélkül. Sokan állnak neki azonban más nyelveknek is – természetesen nagy részüket els?sorban a már említett pozitivizmus motiválja. De nem mindenkit… Itt már megjelenik az érzelmi oldal is, hogy mely nyelv tetszik, mely nyelv beszél?i szimpatikusak a számunkra (gondoljunk csak az orosz nyelvre: sokan ellenálltak, nem tanulták meg – noha kötelez? volt évtizedeken át – egyetlen egyszer? oknál fogva: egy megszálló hatalom jelképét látták benne). Vagyis ezer és egy oka lehet annak, hogy miért tanulunk nyelvet, s ezen okok közül nem elhanyagolható a puszta szimpátia sem (jómagam latinul szeretnék megtanulni, tekintve, hogy Catullus az egyik kedvencem, szívesen olvasnám eredetiben). Sokan hobbiból tanulnak nyelvet, (semmivel sem „értelmetlenebb” hobbi, mint mondjuk a telefonkártyák gy?jtése).

 

De térjünk rá az irodalomban betöltött szerepre.

Itt megemlítenék pár m?vet, amelyekben megfigyelhetjük a kitalált nyelvek használatának a mértékét, ha úgy tetszik: fázisait.

Nyilván mindenki hallott J.K.Rowling: Harry Potter c. m?vér?l. Rowling m?veiben is megjelenik egy MNY – legalábbis az említés szintjén, ez pedig a „párszaszó”, vagyis a kígyók nyelve. Valójában tényleg csak utalásokat találunk a hétrészes regénysorozatban, ám ezek az utalások nagyon is fontosak… S noha semmit sem tanulhatunk meg „párszaszóul”, mégis, valahogy „hihet?bbé”, vagy ha úgy tetszik hitelesebbé válik a történet.

Talán nem mindenkinek ismeretlen Frank Herbert: D?ne c. sci-fi regényciklusa. Ebben a regényfolyamban már egy másik fázissal találkozhatunk: nem csak utalások, hanem konkrét szavak, kifejezések is megjelennek. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy például a fremen nép léte valóban autentikussá váljon; nyelve, szóhasználata segítségével. (Persze nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot az arab nyelvvel, és végs? soron a néppel kapcsolatban).

A harmadik és negyedik m?, amit megemlítek a témával kapcsolatban, az a Start Trek és a Gy?r?k Ura. A Star Trek esetében a kitalált nyelv kemény, pattogós (és az emberi fülnek nem kifejezetten tetszet?s) nyelv remekül mutatja be a Klingon nép jellegzetességeit: er?szakos, agresszív, harcias fajról van szó. A Gy?r?k Ura (JRR Tolkien) még kidolgozottabb ebb?l a szempontból; ahogy már utaltam rá, Tolkient eredetileg a nyelv érdekelte, azt hozta létre és kés?bb alkotta meg hozzá a mitológiát. A Star Trek esetében ez fordítottan m?ködött: a film elkészülte után kértek fel egy nyelvészt arra (rajongói nyomásra), hogy alkossa meg a nyelvet, amit meg is tett (Marc Okrand).

Tolkien számos nyelvet dolgozott ki, alkotott meg: kora ifjúságától fogva egész életében gyakorlatilag ezzel foglalkozott. Nyelvei közül kett?t dolgozott ki olyan szinten, hogy valóban alkalmasak bizonyos szint? kommunikációra: ezek a Quenya és a Sindarin. Dallamos, lágy nyelvekr?l van szó, kifejezetten tetszet?s mindegyik az emberi fülnek (és, teszem hozzá: nehéz… a két konkrét nyelvr?l kés?bb írok)

Bármilyen furcsa is, de tény: e két „tündenyelv” népszer?ségében megel?zte az Eszperantót; ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a könyv és a film sikere is. Nagyon sokan akarnak megtanulni „tündéül”, ám itt meg kell, hogy jegyezzem: az nem fog menni… Méghozzá pontosan azért nem, amiért nem tanulhatok meg szlávul sem (oroszul, lengyelül, ukránul, stb. megtanulhatok, de szlávul nem). A tünde nyelvek egy nyelvcsalád: ha valakinek van kitartása, szorgalma (és megfelel? anyaga), az meg tudja tanulni egy bizonyos szinten a Quenya és a Sindarin nyelveket.

Miért is? Amint azt már említettem, ezekkel a nyelvekkel az egész történet sokkal hihet?bb, megfoghatóbb lesz; jobban el tudom képzelni azt a világot, ahol valóban beszélik a nyelvet (s nemcsak utalnak rá). Biztos vagyok benne, hogy e nyelvek sikerének a gyökere itt keresend?.

 

A továbbiakban – ha lesz rá igény – a tünde nyelveket fogom ismertetni röviden, kialakulásuk folyamatát, jellegzetességeiket, és hogy – szerintem – milyen pluszt adtak magához a regényhez. Addig is ízelít?ül álljon itt egy vers magyar, angol és quenya nyelven (saját szerzemény).

 

Belegaer partjain

 

Tündeleány, Belegaer partjain,
Mire vár, vajon mire vár?
A Nagy hajó, a Valinori hattyú,
Zúgó habokon, vizeken tovaszáll.

Tündeleány, Belegaer fövenyén,
Mit?l fél, vajon mit?l fél?
Arca sápadt, ruhája áttetsz?,
Halovány testén átsüvít a szél.

 

Tündeleány, Belegaer homokján,

Merre néz, vajon merre néz?

Messzi a horizont, tág a határ,

Hol járhat kedvesem, a h?s vitéz?

 

Tündeleány, Belegaer vidékén,

Miért sír, vajon miért sír?

Viharos tenger éj-komor kékjén

Nem látszik többé a hajnali pír.

 

Tündeleány, Belegaer vizében,
Miért, ó miért jössz felém

Elúszok messze, a világ szívéhez,

Ott alszom majd a tenger kebelén

 

On the shores of Belegaer

Elvenmaid, on the shores of Belegaer,
What, oh what is she waiting?
The Big Ship, the Swan of Valinor
Flies away on water and rumbling waves.

 

Elvenmaid, on the beach of Belegaer,
What, oh what does she fear?
Her face is pale, and clothes are pasty
Wind blows through her vague body.

 

Elvenmaid, on the sand of Belegaer,
What, oh what is she watching?
The horizon is far, the world is huge,
Where is my sweetheart, the valiant hero?

 

Elvenmaid, on the land of Belegaer,
Why, oh why is she crying?
On the bluish-black stormy sea
The first blush of down is not approaching.

 

Elvenmaid, in the water of Belegaer,
Why, oh why are you coming to me?
I’ll swim away to the heart of the world,
And I’ll sleep on the bosom of the sea.

 

Earo falassen

Eldawende, Earo falassen
ma larta, ai ma larta?
I alta cirya, Valinóreva Alqua
Nurrula wingessen, nenissen wíla.

Eldawende, Earo hrestassen
Mallo, ai mallo rúca?
Néca antorya, vintala vaccorya
Súre hlapu ter malwa hroarya.

Eldawende, Earo litsessen
Manna céna, manna céna?
Menel ná háya, arda ná alta
Masse melindonya, i callo verya?

Eldawende, Earo nóresse
Manan, ai mana naina?
Rávea Ear mi luine-morna
Isca-carne ára ná vanwa.

Eldawende, Earo nenissen
Manan, ai, túla ninna?
Autan háya, ardo endanna,
Earo ambasse inye fumuva.


Tanulmány
Rácsai Róbert, 2008. november 12., szerda, 21:13

Kis kiegészítés az els? részhez. Nem említettem, hogy a mesterséges nyelveknek se szeri, se száma. Történtek kísérletek az Eszperantó megreformálására, egyéb, széles körben terjeszteni, alkalmazni kívánt MNY-ek is napvilágot láttak, és persze számosat alkottak meg pusztán hobbiból, szórakozásból.

 

 

 

Kis kiegészítés az els? részhez.

Nem említettem, hogy a mesterséges nyelveknek se szeri, se száma. Történtek kísérletek az Eszperantó megreformálására, egyéb, széles körben terjeszteni, alkalmazni kívánt MNY-ek is napvilágot láttak, és persze számosat alkottak meg pusztán hobbiból, szórakozásból.

A Harry Potterhez kapcsolódó részhez megemlíteném, hogy a könyvben nemcsak a párszaszó (a kígyók nyelve) kapott helyet: számos egyéb nyelvre is történt utalás (troll, halandzs, stb.). Egy szót pedig megismerhettünk a koboldok nyelvéb?l is: ez pedig a „bladvak” (csákány).

A D?ne ciklusból is megemlítenék pár példát, a teljesség igény nélkül, persze, hiszen Frank Herbert, az író, az els? könyv végén csaknem harminc oldalas szójegyzéket közölt, ahol részben a fremen és egyéb nyelv? szavak jelentését, magyarázatát adja közre. Példaként álljon itt néhány szó:

El-sayal: homokes?; annak a pornak a kihullása, amelyet közepes magasságba (körülbelül 2000 m-re) vitt fel egy coriolis-vihar.

Faufreluch: az Impérium er?szakkal fenntartott merev osztályrendszere.

Aql: a gondolkodás próbatétele

Csomurki: (egyes dialektusokban musky vagy murki), italban beadott méreg

Mahdi: a fremen messianisztikus legendában „Az, Aki a Paradicsomba Vezet”.

Bemutatnék egy példát a Klingon nyelvb?l is.

A példából látszik a Klingon nyelv atonális, nyers hangzása, illetve az, hogy el?szeretettel alkalmaztak különféle ragokat és képz?ket; így egyetlen szóval egész mondatokat tudtak kifejezni.

Bel – elégedettnek, boldognak lenni

Mubel – örömet okoznak nekem (?k)

MubellaH – örömet okozhatnak nekem

MubellaHtaH – még mindig képesek örömet okozni nekem

A Klingon nyelvet 1985-ös publikálása óta csaknem ezren tanulták meg bizonyítható módon.

 

Térjünk rá JRR Tolkien munkásságára.

Ahogy azt már említettem, és utaltam rá a szerz? saját szavaival, Tolkien nyelvei egyértelm?en irodalmi indíttatásúak voltak; a nyelvek létrehozása, felvázolása után alkotta meg hozzájuk a mitológiát, magát a történetet, amelyben rendkívül lényeges szerepet kaptak a nyelvek. Tolkien nyelveivel sokan és sok szinten foglalkoznak; a lelkes amat?rökön át egészen az egyetemi tanszékekig, sokan csak egy-egy nevet szeretnének lefordítani, mások hosszabb szöveget, verset, stb fordítanak. Természetesen a témával kapcsolatban számos kérdés felmerül.

 

Hány nyelvet is alkotott meg Tolkien?

Ez a kérdés meglehet?sen nehezen megválaszolható; hiszen, ha ragaszkodunk a nyelv meghatározásához, mint teljesen funkcionáló, kommunikatív eszköz, akkor egyet sem. Viszont ha onnan indulunk ki, hogy  nyelvtan és szókincs megalkotásával létrehozott kommunikációra alkalmas homogén rendszereket, akkor azt kell mondanunk: számosat. A kérdés megválaszolását nehezíti az a körülmény, hogy Tolkien számos alkalommal revidiálta korábbi nézeteit, megváltoztatta a szókincset, a fonológiát, a nyelvtani rendszert: ennek eredményeképpen néhány – eredetileg azonos – nyelv olyan mértékben eltávolodott egymástól, hogy gyakorlatilag két különböz? nyelvként kell ?ket értelmeznünk; lásd a korai „Qenya” nyelvet, amelyb?l a professzor kifejlesztette a Gy?r?k Urában használt Quenya nyelvet.

Meg kell említenünk, hogy a tünde nyelvek esetében Tolkien egy primitív tünde nyelvet alkotott meg el?ször szótövekkel, amelyb?l kiindulva, különféle fejl?dési fázisokon átmenve számos tünde nyelv alakult ki, amelyek, noha természetesen a közös eredet miatt „rokonságban” álltak egymással, nagymértékben eltávolodtak egymástól.

Ami igazán zseniális volt Tolkient?l az, hogy nemcsak a nyelvek fázisaival foglalkozott, hanem a küls? fejl?déstörténetet is megalkotta: az a tulajdonképpeni tolkieni mitológia. Erre kit?n? példa a Sindarin és a Quenya nyelv: noha eredetileg egy közös nyelvet beszéltek, a sokezer éves különélés következtében a két nyelv oly mértékben eltávolodott egymástól, hogy amikor a tündék (a Sindarint beszél? Sindák és a Quenyát beszél? Noldák) újra találkoztak egymással, egész egyszer?en nem értették meg egymás nyelvét. (Erre természetesen az él? nyelvekben is találhatunk példát: a germán nyelvcsaládhoz tartoznak a norvég nyelvek, pl. a bokmal és a ranamal, valamint a német is, ám ma már képtelenek egymást megérteni.)

Visszatérve a kérdéshez, a kidolgozottság is nehezíti annak megválaszolását. A viszonylag jól kidolgozott Quenya és Sindarin mellett (folyamatosan b?vül? több ezer szavas szókincs és használható, részletes nyelvtani rendszer) létezik a Telerin, Doriathrin/Ilkorin és a Nandorin tünde nyelvek, amelyek szókincse harminctól pár százig terjed, emiatt használhatóságuk rendkívül behatárolt (mindemellett csak a Telerin nyelvb?l áll a rendelkezésünkre értelmezhet? szöveg, a Quenya és a Sindarin mellett). Az Adúnaic (Númenori) nyelv nyelvtana jól kidolgozott, ám alig 200 szavas szókincse nem elegend? kommunikatív funkciók betöltésére. Hasonló a helyzet a Khuzdúl (törp) és a nyugori (Westron, vagy általános) beszéddel is. Néhány egyéb nyelvre jószerével csak utalások történtek, igen kevés töredék áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy azokból nyelvtani szabályszer?ségeket vonhassunk le, illetve használható szószedeteket alkossunk meg. Ilyenek például a Valarin, a Fekete beszéd, az Orkok és az Entek nyelve. A Rohír nyelvet Tolkien az óangolhoz hasonlította. Aközépföldi nyelvrendszerben úgy adta vissza , mint ami ugyanolyan "nyelvi" távolságra van a Közös Nyelvt?l, mint amilyenre az óangol/angolszász a modern angoltól. 

 

A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy Tolkien kett? nyelvet dolgozott ki, amelyek viszonylag használhatóak, és körülbelül 8-10 nyelvet, amelyre minimális szókincs és nyelvtani anyag fellelhet?, illetve további négy, amelyekre csak töredékek, néhány szó utal, illetve csak a megemlítés szintjén szerepelnek.

 

A Quenya és a Sindarin

 

A Quenya a Noldák nyelve volt, ez volt az els? nyelv, amit írott formában lejegyeztek (Tolkien számos abc-t és írásmódot alkotott meg; ezek közül megemlíteném a Sarati és a különféle nyelvekre alkalmazott Tengwa írásmódot). A Quenya nyelvtan és a kiejtés alapja egyértelm?en a latin és a finn nyelvek voltak, noha számos más hatás is érezhet? benne. Tolkien mitológiájában a Quenya egyfajta „tünde-latinná” vált; ünnepségeken, szertartásokon kívül jószerével sehol sem használták. (Thingol király tiltotta meg a használatát, lsd.: Szilmarilok). Mindazonáltal a Quenya volt Tolkien kedvence, messze ez a legkidolgozottabb nyelv, körülbelül 3000-3500 szó, elég jól kidolgozott nyelvtan, emellett több vers, mondat és szövegrészlet, fordítás áll a rendelkezésünkre, amelyek segítségével jobban megismerhetjük a nyelvtani struktúrát.

A Sindarin a középföldén él? Sindák (Szürketündék) nyelve volt, amely rokon a Quenya nyelvvel, a sok ezer év távlatában azonban annyira eltávolodtak egymástól, hogy nyugodtan nevezhetjük egy másik, teljesen önálló nyelvnek. A Sindarin nyelvtan és hangzás alapja a welszi nyelv volt (Tolkien másik kedvence). Körülbelül 2000-2500 szavas szókincs, jól kidolgozott nyelvtan és a Sindarin esetében is számos vers, szöveg, fordítás áll a rendelkezésünkre.

Pár szót hadd mutassak be Quenya és Sindarin nyelven: látni fogjuk a hasonlóságot, és persze a különbséget is.

Dics?ség: Alcar (Q) és Aglar (S), ragyogás: Calima (Q) és Galad (S), ló: rocco (Q), roch (S).

Talán még célszer?bb pár kiragadott szó mellett a számokat bemutatni: a táblázat megmutatja az ?si, primitív tünde gyököt (els? szó), a második a Quenya és a harmadik pedig a Sindarin megfelel?t.

Egy: MINI, mine, min

Kett?: AT(AT), atta, tad

Három: NEL(ED), nelde, neledh

Négy: KÁNAT, canta, canad

Öt: LEPEN, lempe, leben

 

A fenti példákból látható, hogy noha egyértelm?en más a hangzás és a képzés, a közös gyökök, szótövek felismerhet?k.

 

Tulajdonképpen a két nyelv biztosan hozzájárult a m? sikeréhez. Megismerésükkel közelebb juthatunk Tolkien világához, jobban megérthetjük azt, és, amint arra már utaltam, valahogy az egész hihet?bbé, hitelesebbé válik, vagy ha úgy tetszik jobban „bele tudjuk magunkat élni a történetbe”.

 

Tolkien nyelveinek mai fejl?dése

 

A rendelkezésünkre álló anyagok mellett természetesen – és szerencsére – folyamatosan dolgozzák fel a még kiadatlan nyelvészeti anyagokat is. Tolkien hagyatéka több ezer oldalra rúg; ezeket rendszerezik, tanulmányozzák, és bizonyos id?közönként közreadják az eredményeket (Parma Eldalamberon és Vinyar Tengwar folyóiratok).

Természetesen más úton-módon is fejl?dik a nyelv(ek). Hiszen vannak használói – noha nem „tündék”, hanem a köztünk él?, hús-vér emberek, akiket magukkal ragadott Tolkien egyedülálló világa. Számtalan próza és versfordítás született már eddig is, az interneten nagyon sok remek alkotás olvasható ezeken a nyelveken.

Nyilván szükség van némi „nyelvújításra” is, abban az értelemben, hogy bizony sok fontos szó hiányzik.

Itt azonban kétféle nézet ütközik. Az egyiket jobb híján „ultraortodox” nézetnek nevezném: ?k azok, akik csakis kizárólag azokat a szavakat fogadják el, amiket Tolkien valóban leírt; elutasítanak minden egyebet, még azokat is, amelyek a meglév? szabályokon alapulnak (pl.: szóösszetételeket). Igazuk van természetesen annyiban, hogy elképzelhet?, hogy Tolkien teljesen másként gondolta.

A másik ág az „ultraliberális”, ami gyakorlatilag szinte mindent megenged. Vagyis „hasból” bármilyen szót létrehozhatunk, esetleg egy kis magyarázattal, „megideologizálással” körítve.

Jómagam valahol a kett? között állok, bár bevallom, az ortodox nézet közelebb áll hozzám. Lehet, hogy a Greyelven Company nevezet? szerepjátékos oldal kit?n? szerepjátékot kínál (RPG), ám az általuk kidolgozott „tündenyelv” gyakorlatilag egy katyvasz... keverék, mindenféle szabály és rendszer nélkül, nem nevezhet? se Quenyának, se Sindarinnak: tulajdonképpen nem autentikus, hanem önkényesen összeválogatott valami. Fan fiction; semmi több.

Személyes véleményem az, hogy a meglév? nyelvtani, morfológiai, fonológiai szabályok figyelembevételével LEHET létrehozni új szókapcsolatokat (esetleg: szavakat), de csak akkor, ha valóban nem ütköznek semmivel. Minden további nélkül el tudom fogadni a „liehostale” (népgy?lés) összetett szót (Dr. Ferencz Tamás – Amanibhavam szóösszetétele), míg komoly gondjaim vannak a „hísenna” szóval. El?bbi szinte mindenki számára ugyanazt jelenti: logikus, értelmes. A második viszont egy svéd kifejezésnek a tükörfordítása: szó szerint „be a ködbe!” – a svédek így koccintanak, illetve így mondják, hogy „egészségedre”. Lehet, hogy a hísenna szó szépen hangzik, nyelvtanilag, fonológiailag sincs vele semmi probléma, ám a jelentés számomra túlságosan elrugaszkodott: a svédeken kívül senki sem fogja megérteni.

A fentiekkel csak azt szerettem volna megmutatni, hogy szükség van arra, hogy a nyelvet fejlesszük, ám véleményem szerint ki kell küszöbölni a vadhajtásokat, az önkényes módosításokat. Egyfajta nyelvóvás.

 

A Namárie c. Vers elemzése

 

Az alábbiakból látni fogjuk, hogy a tünde nyelvek nem egyszer?ek, semmiképpen nem egyfajta „tünde-eszperantóként” kell rájuk gondolnunk. Tolkien szándéka egyértelm?: a versb?l is látszik, hogy bizony nem egy egyszer? nyelvr?l van szó, - Tolkien egész életében dolgozott rajta, finomította - hanem egy rendkívül összetett, kidolgozott „alkotásról”, amely arra is alkalmas, hogy próza mellett verseket is írhasson az ember. Maga a kidolgozottsága a nyelvnek is nagyon fontos tényez?, hiszen Tolkien a tündéket csodálatos és halhatatlan lényekként teremtette meg fantáziájában, akiknek bölcsessége, szépsége messze meghaladja a földi halandókét. Így természetes, hogy a nyelvüknek is annak kell lennie: gyönyör?nek, különlegesnek és megismételhetetlennek, amely több ezer évszázadon át nagyon sok változáson ment át, ám közben finomult, csiszolódott és szépült. (Hasonló folyamat természetes folyamatként persze minden emberi nyelvben is lejátszódik, sajnos azonban nem feltétlenül csak pozitív változásoknak lehetünk tanúi).

A Quenya nyelvre jellemz? a ragozás, a toldalékok használata (így nekünk, magyaroknak némileg el?nyt jelent ez, szemben az angol nyelvet beszél?kkel), a Sindarinra pedig jellemz?ek a különféle mutációk (hangeltolódások).

Példaként álljon itt Tolkien egyik gyönyör? verse, a Namárie, amelyet Galadriel kesergése címen is ismernek; a fordítás Göncz Árpád munkája, a versbetéteké Réz Ádámé.

 

Ai! laurië lantar lassi súrinen,

yéni únótimë ve rámar aldaron!

Yéni ve lintë yuldar avánier

mi oromardi lissë-miruvóreva*

Andúnë pella, Vardo tellumar

nu luini yassen tintilar i eleni
ómaryo airetári-lírinen.


Sí man i yulma nin enquantuva?


An sí Tintallë Varda Oiolossëo
ve fanyar máryat Elentári ortanë
ar ilyë tier undulávë lumbulë
ar sindanóriello caita mornië
i falmalinnar imbë met,
ar hísië untúpa Calaciryo míri oialë.
Sí vanwa ná, Rómello vanwa, Valimar!
Namárië! Nai hiruvalyë Valimar!
Nai elyë hiruva! Namárië!

 


Ó! Hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké! Úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes énekét?l. Most ki tölti újra a kupámat? Mert Varda, a T?z szítója, s Csillagkirályn? az örökfehér hegyekb?l, fölemelte felh?kezét, minden ösvény homályba fulladt; s a szürke földr?l sötétség kúszik közibénk a tajtékos habokon, s Calacyria drágaköveit köd fedi örökkétig. A keletr?l jöttek most elveszítik, elveszítik Valimart. Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!”

 

Nézzük meg a Namárie vers két sorának nyelvi elemzését, amib?l kiderül, hogy valójában mennyire bonyolult, összetett és csodálatos alkotás ez a nyelv (Quenya), mesterm? a mesterm?ben.

 

Soronkénti elemzés.

 

Ai! laurië lantar lassi súrinen,

Ai: indulatszó, felkiáltásként értend?, „Óh”!. Laurie**: a laurea – aranyló – melléknév többes számú esete (a Quenyában egyeztetni kell az igét, a f?nevet és a melléknevet is). Lantar: a lanta – esik – ige jelen idej?, többes számú alakja. Lassi: a lasse – falevél – f?név többes számú alakja (látható, hogy a többes számú f?név miatt a lanta ige és a laurea melléknév is többes számba kerül). Súrinen: a súre – szél – f?név eszközhatározós esete, a szó végi –e- hang a Quenyában igen gyakran –i-re változik, amennyiben a szóhoz toldalék kerül, magyarra „szélben”-nek fordították. A szó szerinti fordítás így a „széllel” lenne – nem keverend? a társhatározós esettel, magyarban mindkét esetet a -val, -vel képz?vel fordítjuk – vagyis az egész sor: „Oh! Aranylón hullanak a levelek a szél által”.

yéni únótimë ve rámar aldaron!

Yéni: a yén – év – többes száma. A yén szó egyébként nem szoláris évre értend? – az a coranar – hanem a „hosszú évre”, ami a tündéknél 144 évet jelentett, tekintve, hogy ?k a 12 alapú számrendszert használták. Únótime: számolatlan, összetett szó, az –ú el?tag, - nem, -tlan, -tlen -, not ige – számol – és az –ima - -ható, het? - melléknévképz? tagokból álló kifejezés többes számú alakja. Ve: mint, úgymint. Rámar: a ráma – szárny – szó többes számú alakja. Természetesen a „szárnyak” itt egy szép költ?i kép Tolkiennél, egyértelm?en a fák ágaira, esetleg leveleire utal. Aldaron: az alda – fa – többes számú, birtokos-jelz?s (genitívusz) alakja. Érdekesség, hogy ebben az esetben a többes szám duplán is jelölve van, mert az alda szó birtokos esete az aldo (a szó végi –a-t felülírja az –o rag), a többes szám jele a –r, a többes számú birtokos esetet pedig az –on toldalékkal képezzük. Így a sor szó szerinti fordítása: „Az évek számolatlanok, mint a fák szárnyai.”

 

* Fordítási hiba a magyar nyelv? kiadásban; az oka az, hogy az angol verzióban a miruvor/miruvóre szó "mead"-ként szerepel, ennek egyik jelentése a "rét, kaszáló". Ám a Quenya nyelvben ez egyfajta illatos, ízes ital, lsd.: "miruvor, miruvórë fn  bor, mézbor, mézsör; „egy különleges bor vagy szíver?sít?, ital”; possessivus miruvóreva (Nam, RGEO:66; WJ:399 „Qenya Lexicon”, miruvórë: „nektár, A Valák itala”; (LT1:261)." (saját szótár, HK Fauskanger szótárából fordítva).

Inkább: mézbor-édes szél. A fordító persze nem volt tisztában a quenya nyelv sajátosságaival - egy ekkora terjedelm? m? fordításánál megbocsátható ez a hiba (f?leg, hogy javítva lesz). RR.

**laurie: a Parma Eldalamberon 17 száma szerint, az –ie gyakori absztrakt f?névképz?; gyakran használták egyfajta módhatározóként, így: „aranylóan”.

 

A fentiekkel pusztán az volt a célom, hogy bemutassam, mekkora szerepet is kap(hat)nak a mesterséges nyelvek az irodalomban – legalábbis egy részében. Láthatjuk, hogy nem elhanyagolható ez a szerep. Kiegészíti, er?síti és végs? soron „hitelesebbé” teszi az egész irodalmi m?vet.

 

Források:

http://www.uib.no/People/hnohf/

http://www.geocites.com

 

Akit érdekel a Quenya nyelv, a honlapomon - http://www.gportal.hu/portal/alcar/ - találhat nyelvleckéket, szótárakat, fordításokat és írásokat Quenya nyelvvel kapcsolatban.


Vers
Rácsai Róbert, 2008. december 20., szombat, 20:52

Az Aranylámpa búcsút int, nyugodni készül messzi kint a túlsó tengeren;

Az Aranylámpa búcsút int,
nyugodni készül messzi kint
a túlsó tengeren;

Ezüstös Húga felragyog,
átölelik a csillagok
kacagva, kedvesen.

 

Leszáll az este csendesen,
nem moccan erre semmi sem,
narancs parázs pattan;
s lomha-tétova t?z felett
szállnak a szikragyermekek
vidám-szakadatlan.

 

Bálba készül a Délceg Éj,
öltönye bársony, tintamély,
mit szép szerelme sz?tt;
s kósza gyertyák közt vigyázva
finoman forogva járja
a Holdfény-kering?t.

 

Közelít a h?vös Hajnal,
kimerülten, kócos hajjal
mennek együtt haza;
a Fény egy altatót dalolt,
békén alszik immár a Hold,
s társa, az Éjszaka.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2008. december 30., kedd, 12:52

The desert is yawning. With his thousand evil, sleepy eyes, The sandocean is mockingly blinking.

The desert is yawning.

With his thousand evil, sleepy eyes,

The sandocean is mockingly blinking.

I’m standing in the middle of dustwaves,

Both of my arms are open wide,

Towards the sky, towards the sky.

And with burning eyes and with burning heart

I watch, opposed to the Sun.

 

The dawn is breaking.

Above the sleepy, grey-coloured desert

The light is flashing and rising the Sun.

Dressed up in purple and golden,

Youthful, fiery and full of love.

And I, with my open arms and heart,

I watch, opposed to the Sun.

 

See, everything is so lovely!

This lowland plain is full of goldnuggets.

The sky is all purple.

The desert is echoing with songs,

And all is light and song, everywhere I watch,

And I am also light and song entirely.

I just stand  in light and song and fire,

And watch, opposed to the Sun.

 

Every ray, every ray through me vibrates,

Every, every song through me sounds.

What have I become? Am I who used to be?

Or am I a great harmony,

Made of songs, fire and living rays?

Am I the soul of the lowland plains?

I watch, opposed to the Sun.

 

The light walks me through,

So much it absorbs my soul.

And I do not know if the light springs from the Sun,

The fiery, full of prayer and love,

On the desert and on my heart?

Or does the Sun spring from myself?

With open arms, I am also fire

I watch, opposed to the Sun.

 

Sík Sándor: Szembe a nappal

 

Ásít a sivatag.
Ezer álnok álmos szemével
Gúnyosan hunyorog a homokóceán.
Állok a porhullámok közepén.
A két karom magasra tárva,
Az ég felé, az ég felé.
És ég? szemmel és ég? szívvel
Nézek, szembe a Nappal.

 

Hasad a hajnal.
Az álmos, szürke sivatag fölött
Megvillan a fény és fölkel a Nap.
Bíborosan, aranyosan,
Ifjan, tüzesen és szerelmesen.
És én, kitárt karral és szívvel,
Ifjan, tüzesen és szerelmesen,
Nézek, szembe a Nappal.

 

Minden sugár énrajtam rezdül át,
Minden dal rajtam csendül át.
Mi lettem én? Az vagyok, aki voltam?
Vagy egy nagy-nagy harmónia,
Dalból, t?zb?l és él? sugarakból?
Én vagyok-e a puszta lelke?
Vagy az én lelkem a Nap?
Nézek, szembe a Nappal.

 

Úgy átjár a fény,
Úgy fölissza a lelkemet.
És nem tudom, a Napból fakad-e a fény,
A tüzes, imádságos és szerelmes,
A sivatagra és az én szívemre?
Vagy bel?lem forrásozik a Nap?
Kitárt karokkal, magam is t?z,
Nézek, szembe a Nappal.

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. január 3., szombat, 15:19

Egy omnibusz át a hídon, Mint sárga lepke, úgy kúszott; S egy gyalogos itt, meg amott, Nyugtalan szúnyogként oson.

 

Egy omnibusz át a hídon,
Mint sárga lepke, úgy kúszott;
S egy gyalogos itt, meg amott,
Nyugtalan szúnyogként oson.

 

Sok szénával rakott bárka,
Köt ki az árnyas rakpartnál,
És mint egy sárga selyemsál,
Úgy csüng rajt a s?r? pára.

 

Szil levelén ?szi álca,
száll a Temple* fel?l lebegve,
S itt hever a zöldes Temze,
Mint egy fodros jádepálca.

 

2008-11-27

 

* A Temple: Két jogásztestület neve Londonban.

 

Symphony in Yellow

An omnibus across the bridge
Crawls like a yellow butterfly,
And, here and there, a passer-by
Shows like a little restless midge.

 

Big barges full of yellow hay
Are moored against the shadowy wharf,
And, like a yellow silken scarf,
The thick fog hangs along the quay.

 

The yellow leaves begin to fade
And flutter from the Temple elms,
And at my feet the pale green Thames
Lies like a rod of rippled jade.


Vers
Rácsai Róbert, 2009. január 4., vasárnap, 13:31

Minden háború borzalmas.

 

Nemrég még fehér volt Bejrút. De most
a házai vérnarancs-vörösben
járják táncuk, és a benzinszagban
egy kisfiú sír az ég? ködben.

Ott az igazi sivatag porzik,
s mint a vádi, kiszárad a lélek.

Pálmafáké volt Bejrút városa.

De a holtak egyszer visszatérnek.

 

2007-03-06


Vers
Rácsai Róbert, 2009. január 11., vasárnap, 11:45


Udvara van, lám, a holdnak,

Ezüstös ingbe öltözött,

Kacagva száll a föld fölött;

H?vös lesz az id? holnap.

 

A ködruhában is ragyog,

Sötét éjen jó a kedve,

S amerre jár, irigykedve

Sápadnak el a csillagok.

 

Elbújik a r?t fátyolba

Az álmodó világ felett,

Még az es? is megeredt:

A csendes éjjelt siratva.

 

2008-03-12


Vers
Rácsai Róbert, 2009. február 2., hétfő, 14:25

Csendes az utca télid?n, gyorsan vége lesz a napnak; s halkan búgnak, turbékolnak a galambok a háztet?n.

 

 

Csendes az utca télid?n,
gyorsan vége lesz a napnak;
s halkan búgnak, turbékolnak

a galambok a háztet?n.

 

Itt van az éj és hallgatom
kinti hangját zord szeleknek,
erre járnak s bezörgetnek
a jégvirágos ablakon.

 

Sóhajt a kedves kérlel?n,
álmosan d?l két karomba,
így alszunk el, összebújva,
mint galambok a háztet?n.

 

2009-01-27

 

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. február 17., kedd, 21:49


 

Mikor megtudtam, hogy te vagy szerelmem,

Coill Doracában, a Glenn na Scath mentén

Feküdtünk csak, egymást nem is ismervén,

De megláttalak az árnyékban, s szívem

Megállt, s te ott maradtál szépségedben

Gyönyör?n, tisztán, hibátlan és üdén;

S én csak vakon álltam, míg közéd s közém

Lecsapott a szél s az es? dühödten.

 

Kifulladva értük el a kis lakot,

S felrobbant a nyugat – villámló tüzek

Jöttek, s szívem gátjai összetörtek,

S én megesküdtem akkor: nem nyughatok,

Csak ha elnyertem szíved, vagy meghalok

Érted – s akkor e szerelem felébredt.

 

2009-01-26

 

 

New Love

 

The day I knew you loved me we had lain
Deep in Coill Doraca down by Gleann na Scath
Unknown to each till suddenly I saw
You in the shadow, knew oppressive pain
Stopping my heart, and there you did remain
In dreadful beauty fair without a flaw,
Blinding the eyes that yet could not withdraw
Till wild between us drove the wind and rain.

 

Breathless we reached the brugh before the west
Burst in full fury—then with lightning stroke
The tempest in my heart roared up and broke
Its barriers, and I swore I would not rest
Till that mad heart was worthy of your breast
Or dead for you—and then this love awoke.

 


Vers
Rácsai Róbert, 2009. április 12., vasárnap, 09:40

Áldott Húsvétot kívánok!

 

Ébred? fák s fodros felh?k
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldell? kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
lám, megújul a világ:
hosszabbak már a nappalok,
s enyhülnek az éjszakák.

 

Új élet ez, meg új remény:
tiszta szívvel járhatok!
Szabad minden gondolat, ím,

erre vártam s vártatok!
Körülnézek, s nagy boldogan
itt ünneplek veletek:
halk imába foglalom, hogy
minden újjászületett!

 

Templom lett az egész világ,
f?, a fa, a tiszta tó!

Kigyúltak a csillag-gyertyák,
s zsoltárt dalol a rigó!
Szenteltvíz az összes patak,
erd?m b?vös oltalom;
virág szirma díszes oltár,
s gyónás minden sóhajom!

 

E dics?ség, e végtelen
hív magához s nem ereszt;
simogató ágaival
minden fa szelíd kereszt.
Szólít, s hallom mindenhonnan,
végigkísér utamon:
Krisztus, aki meghalt értünk,
s feltámadt harmadnapon.

 

2009-03-26


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. április 27., hétfő, 17:45

Krókusz aranykelyhét nézd, Felpattan, mint egy vitéz

 

Krókusz aranykelyhét nézd,
Felpattan, mint egy vitéz
”?rség, vigyázz!” kiáltja,
Tavasz virradatára,
Üdvözli az új évet.
Zsoltártiszta az ének
Rigó napi dalában,
S pacsirta fúj vidáman
ébreszt?t a reggelnek:

Föld s Menny újjászülettek.

 

2009-01-22

 

See the Crocus’ Golden Cup

 

See the crocus’ golden cup
Like a warrior leaping up
At the summons of the spring,
“Guard turn out!” for welcoming
Of the new elected year.
The blackbird now with psalter clear
Sings the ritual of the day
And the lark with bugle gay
Blows reveille to the morn,
Earth and heaven’s latest born.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. május 25., hétfő, 08:53


 

Hol jártál, mióta nagy csata dúlt,
S Tróját Istenek fiai tépték?

Földünkre miért jöttél újra át?

Elfelejtéd a szerelmes ifjút,

Embereit és a bíborgályát,

Csalfa Afrodité gúnyos szemét?

Te voltál bizony az éj csillaga,

Ezüstös csendjében Te függtél ott,

Az Óvilág ereje csábított

A harc karmazsin hullámaiba!

 

Vagy te uraltad a tüzes holdat?

Túl, hol szidóni templomod állt rég,

Túl a tenger fényén-kacagásán,

Hol skarlát-arany rács mögött kelméd

Lengette az a barnakarú lány

A fárasztó déli órák alatt;

Míg arca kigyúlt szíve lángjától,

S tenger mosta ajkát adta csókért

Ciprusi matróznak, ki visszatért

Calpéból s Héraklész szikráiról!

 

Nem! Te vagy Heléna és más senki!

Te voltál, kiért Sarpedón meghalt,

S Memnón férfiassága megkopott;

Kiért aranypajzsos Hektor akart

Thetis fiával rút versenyt futni,

Mikor vége felé járt ostromod;

Ó! Dics?séged lángol még mindig,

Hol dúlt aszfodélosz földek állnak,

S kiket Ilion ismert, az urak

Hívnak s csörgetik szellempajzsaik.

 

Jártad a földet, mire b?báj szállt,

S alvó völgyét ismerte Kalüpszó,

Hol hiába jött el a pirkadat,

Csak n?tt a f?, s nem kélt az arató,

Bús pásztor nézte a kukoricát,

Míg a piros nyár szürkére hervadt?

Valami Lethaeani patak partján

T?n?dtél az ?si emlékeken,

Törött fegyverek fényén, robaján,

S hogy szólt a Hellén harci dal régen?

 

Nem, Te elbújtál az üres hegyen,

És veled ment az, kit elfeledtek,

Erycin hegyére, s Te elt?ntél

Úgy, hogy talán sose pillantod meg

Arcát, kinek romos szentélyénél

Ma Rómában térdelnek csendesen;

Kinek igaz szerelem nem jutott,

Csak annak t?rhetetlen fájdalma,

Csak egy kard, mivel szívét szétszabja,

S bánat, mikor gyermeket hordozott.

 

Sebeket gyógyító lótuszlevél

Kezedben, ó, szólj hozzám kedvesen,

Mert véget érnek nyaram napjai,

Hisz’ leveg? ajkamhoz alig ér,

S ezüst trombitám sem tud áldani,

Meghajlok el?tted, ó, rejtelem;

Megtört a szerelem, s meghajoltam,

Se szív se remény, hogy énekeljek,

Ám nem bánom a romos id?ket,

Ha letérdelhetek templomodban.

 

Ó jaj, tudom, nem fogsz itt maradni,

De mint a madár, a Nap szolgája,

Ki éjszaka s szél el?l tovaszáll,

Sivár földünk úgy fogod itthagyni,

S szaladsz, hol Euforion csókja

És boldogságod tornya visszavár;

Arcodra szemem már nem vethetem,

E mérgez? kertben kell lakoznom,

Töviskorona szúrja homlokom,

Míg véget ér keserves életem.

 

Heléna! Kicsit maradj még nálam,

Csak addig, amíg a hajnal eljön,

És az árnyak messze menekülnek!

Mosolyod boldog napsugarában

Nem félek se Pokoltól, se Mennyt?l

Csak Te vagy, más Istent nem ismerek,

Csak ?t, akinek lábai körül

Bolygók járnak aranyban szüntelen,

? az újjászületett szerelem,

Ki benned él s boldogan trónján ül.

 

Te nem születtél, mint más asszonyok!

De feljöttél, s ezüsthab övezett,

Nem rejt többé zafír tenger árka!

És akkor egy csillag felragyogott,

Kelet egén lángolt t?z-szakálla,

S szigeted pásztora mind felébredt.

Nem halsz meg: nincs Egyiptom kígyója,

Hogy a finom leveg?t mérgezze;

Sem örökalvás skarlát hírnöke,

Zord pipacs, hogy neved bemocskolja.

 

Szív-liliom, tiszta s érintetlen!

Elefántcsonttorony! T?z rózsája!

Eljöttél, s hol sötét volt, most fény van:

Kimerített minket a Vágy, s majdnem

Foglyul ejtett a Végzet hálója,

Homály-házban bolyongtunk céltalan,

S nem leltünk írt kínzó fájdalmunkra,

Gondra, elfecsérelt életekre,

Míg szentélyed fel nem bukkant újra,

És szépséged fehér dics?sége.

 

 

 

Oscar Wilde: The New Helen

Where hast thou been since round the walls of Troy
The sons of God fought in that great emprise?
Why dost thou walk our common earth again?
Hast thou forgotten that impassioned boy,
His purple galley, and his Tyrian men,
And treacherous Aphrodite's mocking eyes?
For surely it was thou, who, like a star
Hung in the silver silence of the night,
Didst lure the Old World's chivalry and might
Into the clamorous crimson waves of war!

Or didst thou rule the fire-laden moon?
In amorous Sidon was thy temple built
Over the light and laughter of the sea?
Where, behind lattice scarlet-wrought and gilt,
Some brown-limbed girl did weave thee tapestry,
All through the waste and wearied hours of noon;
Till her wan cheek with flame of passion burned,
And she rose up the sea-washed lips to kiss
Of some glad Cyprian sailor, safe returned
From Calpé and the cliffs of Herakles!

No! thou art Helen, and none other one!
It was for thee that young Sarpedôn died,
And Memnôn's manhood was untimely spent;
It was for thee gold-crested Hector tried
With Thetis' child that evil race to run,
In the last year of thy beleaguerment;
Ay! even now the glory of thy fame
Burns in those fields of trampled asphodel,
Where the high lords whom Ilion knew so well
Clash ghostly shields, and call upon thy name.

Where hast thou been? in that enchanted land
Whose slumbering vales forlorn Calypso knew,
Where never mower rose to greet the day
But all unswathed the trammelling grasses grew,
And the sad shepherd saw the tall corn stand
Till summer's red had changed to withered gray?
Didst thou lie there by some Lethæan stream
Deep brooding on thine ancient memory,
The crash of broken spears, the fiery gleam
From shivered helm, the Grecian battle-cry.

Nay, thou wert hidden in that hollow hill
With one who is forgotten utterly,
That discrowned Queen men call the Erycine;
Hidden away that never mightst thou see
The face of Her, before whose mouldering shrine
To-day at Rome the silent nations kneel;
Who gat from Love no joyous gladdening,
But only Love's intolerable pain,
Only a sword to pierce her heart in twain,
Only the bitterness of child-bearing.

The lotos-leaves which heal the wounds of Death
Lie in thy hand; O, be thou kind to me,
While yet I know the summer of my days;
For hardly can my tremulous lips draw breath
To fill the silver trumpet with thy praise,
So bowed am I before thy mystery;
So bowed and broken on Love's terrible wheel,
That I have lost all hope and heart to sing,
Yet care I not what ruin time may bring
If in thy temple thou wilt let me kneel.

Alas, alas, thou wilt not tarry here,
But, like that bird, the servant of the sun,
Who flies before the northwind and the night,
So wilt thou fly our evil land and drear,
Back to the tower of thine old delight,
And the red lips of young Euphorion;
Nor shall I ever see thy face again,
But in this poisonous garden must I stay,
Crowning my brows with the thorn-crown of pain,
Till all my loveless life shall pass away.

O Helen! Helen! Helen! yet awhile,
Yet for a little while, O, tarry here,
Till the dawn cometh and the shadows flee!
For in the gladsome sunlight of thy smile
Of heaven or hell I have no thought or fear,
Seeing I know no other god but thee:
No other god save him, before whose feet
In nets of gold the tired planets move,
The incarnate spirit of spiritual love
Who in thy body holds his joyous seat.

Thou wert not born as common women are!
But, girt with silver splendour of the foam,
Didst from the depths of sapphire seas arise!
And at thy coming some immortal star,
Bearded with flame, blazed in the Eastern skies,
And waked the shepherds on thine island-home.
Thou shalt not die: no asps of Egypt creep
Close at thy heels to taint the delicate air;
No sullen-blooming poppies stain thy hair,
Those scarlet heralds of eternal sleep.

Lily of love, pure and inviolate!
Tower of ivory! red rose of fire!
Thou hast come down our darkness to illume:
For we, close-caught in the wide nets of Fate,
Wearied with waiting for the World's Desire,
Aimlessly wandered in the house of gloom,
Aimlessly sought some slumberous anodyne
For wasted lives, for lingering wretchedness,
Till we beheld thy re-arisen shrine,
And the white glory of thy loveliness.


Vers
Rácsai Róbert, 2009. június 4., csütörtök, 12:49


Oly szép volt az a felh?, úszott tiszta fehéren,
sz?zi reménységként kék tenger ölelte magához,
fújta a szell?, így ragyogott büszkén ezer évig!

 

[...]

 

Rárontott a világ és durva, irigy szelek által
tépte-cibálta a felh?t, míg lecsapott az a villám:
S kis darabokra szakadt a világ véres viharában.

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. június 11., csütörtök, 14:40

Az 1916-ban kivégzett ír szabadságharcos, író, költ?, Yeats és Plunkett kortársának színdarabja.

Pádraig Pearse: Az énekes

 

Vidéki ház tágas, tiszta konyhája. Balra egy ajtó, amely, mikor nyitva van, a vad vidéket mutatja a háttérben magányos dombokkal; jobbra egy t?zhely, amellett egy másik ajtó vezet egy szobába. Egy gyertya ég az asztalon.

 

Maire ni Fhiannachta, egy szomorú, ?sz hajú hölgy a t?z mellett gyapjút fon. Sighle, egy fiatal lány, a kandallósarokban guggol, és mezítláb gyapjút fésül.

MAIRE.

Sighle kincsem, tégy a t?zre.

SIGHLE.

Fázol?

MAIRE.

A lábam fázik.

 

Sighle feláll, felszítja a tüzet, tesz rá még egy kis t?zeget, aztán leül újra és folytatja a gyapjúfésülést.

SIGHLE.

Már le kellett volna feküdnöd.

MAIRE.

Nem tudtam volna aludni, gyermekem. Van egy olyan érzésem, hogy valami közelít felénk. Az a valami vagy valaki idejön. Tegnap egész nap lépteket hallottam kintr?l az utcáról.

SIGHLE.

Azok a száraz levelek voltak. A berkenyék elhullatták leveleiket a nagy szélben.

MAIRE.

Talán. Nem gondolod, hogy Colm gondterhelt volt múlt éjjel, amikor elment?

SIGHLE.

Eloltom azt a gyertyát. Világosodik.

 

Feláll és eloltja a gyertyát; azután visszamegy a helyére.

 

MAIRE.

Nem gondolod, hogy Colm gondterhelt és bánatos volt múlt éjjel, amikor elment?

SIGHLE.

De igen.

MAIRE.

Mondott valamit neked?

SIGHLE.

Mondott. [(Csendben dolgoznak pár percig, aztán Sighle abbahagyja a munkát és beszélni kezd.)] Maire ni Fhiannachta, azt hiszem, szólnom kell arról, amit a fiad mondott nekem. Újra és újra átgondoltam ezt magamban az éjszaka hosszú órái alatt. Nem helyes, hogy itt ülünk ketten ennél a t?znél, és egy ilyen titok áll közöttünk. Elmondjam, hogy Colm mit mondott nekem?

MAIRE.

Sighle, lányom, elmondhatod, ha szeretnéd.

SIGHLE.

Azt mondta, hogy nagyon kedvel engem.

MAIRE.

(abbahagyta a fonást)

 

Igen, lányom?

SIGHLE.

És… és azt kérdezte, ha véget érne a baj, hozzámennék-e.

MAIRE.

Mit mondtál neki?

SIGHLE.

Azt mondtam, hogy nem tudok neki válaszolni.

MAIRE.

Megkérdezte, hogy miért nem kap választ t?led?

SIGHLE.

Igen; és én nem tudtam, mit mondjak neki.

MAIRE.

Nekem elmondhatod?

SIGHLE.

Emlékszel arra a napra, amikor el?ször jöttem a házadba, Maire?

MAIRE.

Persze, hogy emlékszem.

SIGHLE.

Emlékszel arra, hogy mennyire magányos voltam?

MAIRE.

Hogyne emlékeznék lelkecském! Mennyire sírtam, amikor a pap behozott ide! És te csak fogtad a szoknyámat, és nem engedted el, és sírtál, amíg azt hittem, hogy megszakad a szíved. „Mamit betették a földbe” – állandóan ezt mondogattad. „Aludt, és ?k a földbe tették.”

SIGHLE.

És te térden állva jöttél oda hozzám, átöleltél két karoddal, és arcodat az arcomhoz szorítottad, és csak azt mondogattad, hogy „Isten megvigasztal, Isten megvigasztal.” És amikor egy kicsit abbahagytam a sírást, odavittél a t?zhöz. A két fiad is ott volt a t?znél, Maire. Colm ott volt a sarokban, ahol én vagyok most, MacDara pedig ott ült, ahol most te vagy. Macdara lehajolt hozzám és a térdére ültetett – csak egy kicsi félénk gyermek voltam. Megsimogatta a hajam. Aztán elkezdett énekelni egy dalt, egy kis dalt, amely tele volt ugyan szomorú szavakkal, de nekem felvidult t?le a szívem, és a szavak meg a zene olyan óvó és megnyugtató volt, mint… mint édesanyám keze az arcomon, vagy az ? csókja a számon, mikor már félig aludtam-

MAIRE.

Igen, kislányom?

SIGHLE.

És ez megnyugtatott, nagyon megnyugtatott, és kezdtem azt hinni, hogy újra otthon vagyok, és elaludtam MacDara karjaiban – ó, az ? er?s karjaiban, miközben lágy hangja megnyugtatott – és amikor sokkal kés?bb felébredtem, még mindig a karjaiban voltam, és a fejem a vállán nyugodott. Kinyitottam a szemem és ránéztem. Rám mosolygott, és azt mondta: „Ez aztán egy jó, hosszú alvás volt.” Én… akkor odatartottam neki az arcom, és ? lehajtotta a fejét, hogy megpusziljon. Olyan kedves volt, annyira finom. [(Maire csendesen sírdogál.)] Nem volt jogom, hogy ezeket elmondjam neked. Isten megbocsát, hogy sírtál miattam, Maire ni Fiannachta.

MAIRE.

Csitt lányom! Igenis van hozzá jogod, hogy elmondd… Folytasd csak kincsem… Fiam, szegény kisfiam!

SIGHLE.

Csak egy kicsi félénk gyermek voltam –

MAIRE.

Nyolc éves voltál mindössze, nem több, amikor a pap behozott a házba.

SIGHLE.

Milyen id?s volt MacDara akkor?

MAIRE.

Akkor lett tizenöt. Tizenöt éves lett szent MacDara napján, abban az évben, amikor édesanyád meghalt.

SIGHLE.

Ez a ház csaknem annyira drága volt nekem, mint édesanyám háza attól a naptól fogva. Jó voltál hozzám, Maire ni Fhiannachta, és mindkét fiad is jó volt hozzám, de –

MAIRE.

Igen, lányom.

SIGHLE.

Macdara olyan volt nekem, mint a nap meg a hold, mint a harmat és az es?, egyszerre volt er?s és édes. Nem tudom, tudta-e, mennyire kedvelem ?t. Azt hiszem tudta, mert –

MAIRE.

Igen, tudta, gyermekem.

SIGHLE.

Ezt te honnan tudod? Beszélt róla neked? Tudtál róla?

MAIRE.

Az anyja vagyok. Hát nem ismerem a teste minden porcikáját? Talán nem ismerem minden gondolatát? Soha nem beszélt err?l velem; de én mégis tudtam.

SIGHLE.

Belesz?tt a dalaiba. Innen gondolom, hogy tudta. Sok dalban benne volt a nevem, amit ? írt. Gyakran, amikor az állatokra vigyáztam, odajött hozzám a zöld domboldalra egy kis dallal, amit írt. Boldoggá tett minket azon a zöld domboldalon akkoriban.

MAIRE.

Mindnyájunknak boldogság volt, amikor Macdara itt volt.

SIGHLE.

Majdnem megszakadt a szívem, amikor szám?zték t?lünk.

MAIRE.

Tudtam én jól.

SIGHLE.

Éberen feküdtem éjszaka és közben az ? hangja és az ? dalai szóltak a fejemben. Nevén szólítottam a zöld domboldalon. Ha szentmisén voltam az ? arca bukkant fel a szentostyán.

MAIRE.

Mindketten magányosak vagyunk nélküle. A ház is magányos.

SIGHLE.

Colm soha nem tudta, mennyire kedvelem MacDara-t. Amikor MacDara elment, Colm még kedvesebb lett velem, mint valaha, de valójában, mindig is kedves volt.

MAIRE.

Colm kedves fiú.

SIGHLE.

Egészen tegnapig egyszer sem említette, hogy kedvelne engem; soha nem is gondoltam rá, szerettem ?t ugyan, de eszembe sem jutott, hogy közöttünk a házasságról szó eshetne. Nem hinném, hogy beszélt volna róla, ha nem közeledne a baj. Márpedig azt mondta, hogy az hamar itt lesz.

MAIRE.

Nagyon hamar itt lesz.

SIGHLE.

Beleremegek, amikor arra gondolok, hogy elmennek harcolni. Kacagva mennek; látom kipirult arcukat és piros ajkaikat. Aztán ott hevernek csendben a domboldalon, csendesen és fehéren, az arcuk nem piros, de talán ott van egy piros seb a mellükön vagy a homlokukon. Colm haja pedig véres…

MAIRE.

Nyugalom, lányom. Nem lehet arról így beszélni, aki ebben a házban n?tt fel. Én az anyja vagyok, és nem neheztelek rá.

SIGHLE.

Bocsáss meg nekem, te jobban ismered a bánatot, mint én, és azt hiszem, én csak a saját bánatomat ismerem. [(Felemelkedik és megcsókolja Mairet.)] Máskor olyan büszkén gondolok a sok fiatalemberre, az egyenes, er?s karú, sima, fehér húsú fiatalemberekre, akik a veszedelembe mennek, mert egy hang szólította ?ket, hogy hozzák helyre a rosszat, amit az emberek elkövettek. Ó, annyira szeretném látni azt az embert, aki feltüzelte szívüket a hangjával! Azt beszélik, hogy nagyon fiatal. Azt mondják, hogy egy közülünk – egy hegyvidéki férfi, aki a mi nyelvünket beszéli, és ismeri az éhséget és a gyászt.

MAIRE.

Ereje és kedvessége talán gyászából származik.

SIGHLE.

Hallottam, hogy a Bridge-i Diarmaid mondta, hogy tegnap ott volt Uachtar Ard-i vásáron. Százak versengtek az utcákon, hogy láthassák.

MAIRE.

Kíváncsi vagyok, el fog-e jönni ide Cois-Fhairrge-ba, vagy a Joyce vidékre megy majd? Nem tudom, de azt éreztem tegnap egész nap és éjszaka, hogy el fog jönni. Azt hittem, talán, talán-

SIGHLE.

Mit gondolsz, ki lehet?

MAIRE.

Azt gondoltam, hogy talán a fiam jön el hozzám.

SIGHLE.

MacDara?

MAIRE.

Igen, MacDara.

SIGHLE.

Gondolod, hogy vissza fog jönni, hogy együtt legyen a fiúkkal a bajban?

MAIRE.

Igen.

SIGHLE.

Vissza fogják most engedni?

MAIRE.

Ki engedné ?t, vagy tartóztatná fel, mikor úgy tér vissza, mint a hazai madár? Csak a Halál; Isten áll az ártalom és miközöttünk!

SIGHLE.

Ámen.

MAIRE.

Ott jön Colm.

SIGHLE.

(kinéz az ablakon)

Tényleg, ott van az utcán.

MAIRE.

Szegény Colm!

Nyílik az ajtó, és belép Colm, egy húsz év körüli fiatalember.

COLM.

Nem feküdtél le, anyám?

MAIRE.

Nem feküdtem le, Colm, túl nyugtalan voltam az alváshoz. Sighle itt maradt velem egész éjszaka.

COLM.

Sajnálom, hogy ti ketten egész éjjel fenn voltatok.

MAIRE.

Sokkal magányosabbak lettünk volna az ágyban, mint így, beszélgetve. Sok fiú volt éjjel a kiképzésen?

COLM.

Igen, sokan. Tizenháromszor húsz f?.

MAIRE.

Mikor jön a baj, Colm?

COLM.

Holnap, vagy holnapután; talán hamarabb. Galwayból várunk egy embert az üzenettel.

MAIRE.

A hegyeket foglaljátok el, vagy Uachtar Ard-ba vagy Galway-ba vonultok?

COLM.

Azt hiszem, bevonulunk. A Bridge-i Dirmaid, Cuimin Eanna, valamint a mester rövidesen csatlakozik hozzánk. Van néhány elkészítend? tervünk, és a mester ki akar adni pár írásos parancsot.

MAIRE.

Te leszel a kapitány?

COLM.

Igen, hacsak egy jobb ember nem lép a helyembe.

MAIRE.

Ugyan, milyen jobb embert találnának nálad?

COLM.

Beszélik, hogy eljön az Énekes. Tegnap ott volt a vásárban Uachtar Ard-ban.

MAIRE.

Sighle, kérlek tedd fel a teáskannát és rakd rendbe a szobát. A mester kér majd egy csésze teát. Nem d?lsz le egy órácskára, Colm?

COLM.

Nem fekszem le. Bármelyik pillanatban itt lehetnek.

MAIRE.

Igyekezz Sighle! Takarítsd ki a szobát, a kannát meg add ide!

Sighle, aki behozott egy kanna vizet, odaadja Mairenak, ? meg felakasztja a t?z fölé; Sighle bemegy a szobába.

COLM.

(kis szünet után)

Beszélt veled Sighle, anyám?

MAIRE.

Beszélt, fiam.

COLM.

Mit mondott?

MAIRE.

Elmondta, hogy mir?l beszéltetek múlt éjjel. Türelmesnek kell lenned, Colm. Ne sürgesd, hogy túl hamar adjon neked választ. Különös gondolatokat ?riz a szívében és különös emlékeket.

COLM.

Miféle emlékeket?

MAIRE.

Sok asszonynak vannak emlékei.

COLM.

Sighle-nek csak err?l a házról és az anyjáról vannak emlékei. Még gyerek szinte.

MAIRE.

Te talán nem gyerek vagy? Nem tudsz türelemmel lenni? A gyerekeknek vannak emlékei, de az emlékek néha meghalnak. Sighle emlékei még nem haltak meg.

COLM.

Furcsa beszéd ez. Mire emlékszik?

MAIRE.

Cssss, van valaki az utcán!

COLM.

(kinéz az ablakon)

Cuimin az és a mester.

MAIRE.

Türelem, fiam. Ne szomorkodj. Mind a ketten gyerekek vagytok még, nem?

Az ajtó kinyílik és Cuimin Eanna valamint Maoilsheachlainn bejönnek. Cuimin középkorú; Maoilsheachlainn id?sebb, ?szül, és egy kicsit görnyedt.

CUIMIN ÉS MAOILSHEACHLAINN

(belépnek)

Isten óvjon mindnyájatokat.

MAIRE.

Isten óvjon titeket, emberek. Nem ültök le? Már forr a tea. Colm, adj a mesternek egy nagy széket.

MAOILSHEACHLAINN

(leül a t?z melletti székre, amit Colm készített oda)

Már nagyon korán fenn vagy, Maire.

MAIRE.

Le se feküdtem, mester.

MAOILSHEACHLAINN

Egész álló éjjel itt ültél?

MAIRE.

Így van. Sighle itt volt velem.

MAOILSHEACHLAINN

Siralmas az asszonyok helyzete ebben a világban. Túl jók hozzánk, és túl sokat gondoskodnak rólunk. Attól tartok, nagyon sok asszony maradt fenn éjszaka ezekben a hegyekben. Igen, és nagyon sok asszony Írországban. Ezek az asszonyok virrasztanak olyan sokat.

MAIRE.

(hozza a teát)

Miért nem ülünk le és iszunk egy csésze teát? Nem megyünk át a szobába?

MAOILSHEACHLAINN

Inkább itt innánk meg a t?z mellett.

MAIRE.

Sighle most rakja rendbe a szobát. Talán kényelmesebb az asztalon írnod.

MAOILSHEACHLAINN

Akkor átmegyünk.

MAIRE.

Várjunk, amíg Sighle megteríti az asztalt. Mindjárt leforrázom a teát.

COLM

(Maoilsheachlainn felé).

Hagyott valami üzenetet a hírnök a kovácsnál, mester?

MAOILSHEACHLAINN

Nem, semmit.

CUIMIN.

Amikor jöttünk fel az emelked?n, láttam egy embert, amint a Cnoc an Teachta-n mászott fel, azt hittem, talán ? az.

MAOILSHEACHLAINN

Nem hiszem, hogy ? volt. Lassan ment, s abban biztos vagyok, hogy a hírnök, aki azt a üzenetet hozza, a szelek szárnyán érkezik.

COLM

Talán az egyik fiút láttad, aki a kiképzésr?l tartott hazafelé.

CUIMIN.

Nem, ez egy idegen volt. Hegyi embernek t?nt, aki nagy távolságról érkezett. Talán a vásárban volt tegnap, Uachtar Ard-ban, s ott maradt éjszakára a kiárusítás után.

MAOILSHEACHLAINN.

Valóban, elég sokat ott maradtak, azt mondják, akik a várt üzenetr?l beszélgettek.

CUIMIN.

Azt hiszem, ott volt az Énekes. A Bridge-i Diarmaid azt mondta, hogy beszélt mindnyájukkal a vásáron, és sokan ott maradtak a városban a vásár után, gondolván, hogy újra beszél velük. Azt beszélik, hogy angyalhangon szól.

MAOILSHEACHLAINN.

Milyen kinézetre?

CUIMIN.

Mint egy szegény hegyi ember. Azt mondják, fiatal és sápadt, mint a városlakók, de a ruhája és a beszéde olyan, mint a hegyieké, félénk és nagyon csendes, amíg fel nem áll, és el nem kezd beszélni az emberekhez. Aztán olyan lesz a hangja, mint az ezüst trombitáé, és olyan szépen beszél, hogy az emberek sírva fakadnak.
És valami szörny? harag munkál benne, annak ellenére, hogy visszahúzódó és finom. Diarmaid azt mondja, hogy a Joyce vidéken úgy gondolják, hogy valami h?s tért vissza újra, hogy az embereket a Gallok ellen vezesse, vagy talán egy angyal, vagy magának, Máriának a Fia jött le a földre.

MAOILSHEACHLAINN.

(az ajtó felé néz)

Lépteket hallok kintr?l.

MAIRE

(aki addig egyenesen ült a székében és feszülten figyelt)

Ezek a fiam léptei.

COLM

Biztos vagy benne, anyám, hiszen itt vagyok?!

MAIRE

Ezek MacDara léptei.

Valamennyien Maire-re pillantanak, majd az ajtó felé, amelynek megmozdult a kilincse.

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. június 14., vasárnap, 13:27

Az 1916-ban kivégzett ír szabadságharcos, író, költ?, Yeats és Plunkett kortársának színdarabja.

MAOILSHEACHLAINN.

Bárcsak MacDara lenne, Maire. De valószín?leg Dirmaid lesz, vagy az a hegyi ember, akit az úton láttunk.

MAIRE

Ez nem Dirmaid, hanem MacDara.

Kinyílik lassan az ajtó, és MacDara, egy huszonöt év körüli fiatalember, a hegyi emberek öltözékében megáll a küszöbön.

MACDARA.

Isten óvjon mindnyájatokat.

MINDEN

És szintúgy téged is.

MAIRE

(felemelkedik és kitárja karját)

Éreztem, hogy eljössz, kisfiam!

MACDARA

 (Odaugrik hozzá és átöleli)

Anyácska! Édes anyácskám!

Még ölelik egymást, amikor Sighle belép a szobából, csendben áll a küszöbön MacDara-t nézve.

MAIRE

(Felemeli a fejét)

Az összes csöndes úton, az összes rögös hegyen és az összes nyüzsg? városon át is éreztem, hogy közeledsz hozzám.

MACDARA

Ó, azok a hosszú, nagyon hosszú évek!

MAIRE

Könnyezek a büszkeségt?l, hogy láthatlak. Szomszédok, szomszédok, itt van MacDara, akit els?ként szültem a férjemnek!

MACDARA

(Megcsókolja Colm-ot)

Kisöcsém! [(Cuimin-nak)], Cuimin Eanna! [(Maoilsheachlainn-nak)], Mester! [(Kezet ráznak.)]

MAOILSHEACHLAINN.

Üdvözlégy itthon.

CUIMIN.

Üdvözlégy itthon.

MACDARA.

(Körülnéz)

Hol van…[(Meglátja Sighlet az ajtóban.)] Sighle! [(Odalép hozzá és megfogja a kezét.)] Kicsi, kicsi Sighle! …Én… Anyám, néha, amikor nagy tömeg közepén álltam, láttam ezt a t?zhelyet, és kinyújtod felém a karod, mint egy perce tetted, és Sighle-t a szoba ajtajában; és zokogott értetek a szívem.

MAIRE.

Hallottam én is a szíved sírását. Sokszor, nagyon sokszor, itt a t?zhely mellett, vagy odakint az utcán álltam és azt mondtam „MacDara most sír értem. Sóvárog a szíve.’ És aztán éreztem, hogy egyre közeledsz, lépésr?l lépésre. A múlt éjjel éreztem, hogy már nagyon közel vagy hozzám. Emlékszel, Sighle, mondtam, hogy érzem, jön valaki, ugye mondtam, hogy azt hiszem, talán MacDara lesz az?

SIGHLE.

Mondtad.

MAIRE.

Tudtam, hogy ma hajnalban valami csodálatos fog jönni ide a hegyekbe. Vörös hajnalokat és fehér hajnalokat láttam a dombok felett, de egyetlenegy sem volt olyan, mint ez a hajnal. Gyere be kincsem, és ülj le egy kicsit a szobába. Sighle megterítette az asztalt, a tea készen van. Hozd be a palacsintát, Sighle. Gyere be, mester, gyere, Cuimin.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem, Maire, még üldögélünk itt egy kicsit. Te és a gyerekeid magatokban szeretnétek lenni. Menjetek, menjetek csak be gyerekek. Cuiminnek és nekem úgyis a terveken kell dolgoznunk, és még várjuk a Bridge-i Diarmaidot.

MAIRE.

Nem sajnáljuk t?led azt, hogy osztozz az örömünkben, mester. T?led sem, Cuimin.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem, menjetek csak be Maire. Majd megyünk utánatok. Itt szeretnénk beszélgetni.

MAIRE.

Jól van, akkor gyertek majd be, ha kibeszélgettétek magatokat. Van elég tea a kancsóban mindenkinek. Menjünk be, gyerekek.

MacDara, Colm, Sighle és Maire bemennek a szobába, Sighle viszi a palacsintát, Maire a teát.

MAOILSHEACHLAINN.

Nagyszer? hír, hogy MacDara visszajött.

CUIMIN.

Gondolod, hogy velünk tart?

MAOILSHEACHLAINN.

Az a fiú, aki így tartja a fejét, ilyen büszkén, ilyen nevet?s az arca, az gyáva lenne vagy spicli? Cuimin, te nem ismered ennek a fiúnak a szívét; szeretet van benne és er?. És nem ismered az eszét sem, annyira szívélyes, annyira tele van bölcsességgel. Én tanítottam, amikor még ifjú legényke volt. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett mennie t?lünk. Egyébként meg úgy gondolom, hogy a szám?zetése még jobb emberré tette. Biztosan tele van nagyszer? emlékekkel.

CUIMIN.

Sohasem tudtam pontosan, miért is szám?zték.

MAOILSHEACHLAINN.

A dalai miatt. Olyan dalokat írt, amit?l lángra gyúlt az emberek szíve.

CUIMIN.

Igen, gyakran hallottam a dalait.

MAOILSHEACHLAINN.

Tele voltak hatalmas szeretettel az emberek iránt, és óriási harag volt bennük a Gallok ellen. Volt, aki azt mondta, hogy hitetlenség volt bennük, meg istenkáromlás. Én ilyet sose tapasztaltam, és nem is hiszem, hogy lett volna. Voltak, akik azt akarták elhitetni velünk, hogy Isten a Gallok oldalán áll. Aztán jött a hír Galwayból, vagy Dublinból, hogy börtönben van, és lehet, hogy kiátkozzák, ha nem megy el. Fiatal legény volt még, tizennyolc, vagy talán húsz. A pap azt tanácsolta neki, hogy menjen el, és ne hozzon bánatot az anyja házába. Egy este aztán elment, anélkül, hogy búcsút mondott volna bárkinek is.

CUIMIN.

És merre járt azóta?

MAOILSHEACHLAINN.

Nagyvárosokban és magányos helyeken. Az arca olyan, mint egy tudósé, papé, vagy egy hivatalnoké. Biztos, hogy sokat olvasott, tanult és rengeteg dalt írt.

CUIMIN.

Nem tudom, van-e olyan er?s, mint az a Colm fiú.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem annyira markos, mint Colm, de nagy er? van a kezében. Azt mondom, bármely hegyi fiúval szemben helytállna hokiüt? vagy lándzsaforgatásban

CUIMIN.

Remek lesz, ha segít nekünk. Az emberek szeretik a dalai miatt, amit régen írt. Nincs olyan ember, aki ne teljesítené a parancsait.

MAOILSHEACHLAINN.

Ez így van. És a tanácsai is hasznosak számunkra. Jobb terveket kovácsol, mint te, vagy akár én, Cuimin.

CUIMIN.

Csak tudnám, hol marad Diarmaid.

MAOILSHEACHLAINN.

Talán valami hírt kapott a kovácsnál, vagy a pap házában. A keleti úton ment, hogy megnézze, van-e valami jele az üzenetnek Galwayból.

CUIMIN.

Kellemetlenül érzem magam, amíg meg nem jön. [(Felkel, odasétál az ablakhoz és kinéz rajta; Maoilsheachlainn ott marad a t?z mellett. Cuimin visszajön az ablaktól, és folytatja.)] Most akkor bevonulunk, vagy a dombokon harcolunk?

MAOILSHEACHLAINN.

Kimegyünk a Maam Hasadékhoz, és találkozunk a fiúkkal a Joyce vidékr?l. Hátrahagyunk párat, hogy védjék a hasadékot, és párat Leenane-ben. Átvonulunk az úton a tavak között, Maam-on, Cornamona-n és Clonbur-on keresztül Cong-ig. Azután barátokkal találkozunk balról Ballinrobe-ban, és jobbról Tuam-nál. Mi állít meg ott minket, pár Gall Clifdenben?

CUIMIN.

És ha felvonulnak ellenünk, elpusztítjuk ?ket a hegyekb?l.

MAOILSHEACHLAINN.

Meg tudjuk tenni. Csapdába sétálnak.

MacDara bukkan fel a szoba ajtajában, a kezében egy csésze teával és néhány palacsintával.

MACDARA.

Hoztam neked egy csésze teát, mester. Gondolom, régóta itt ülsz.

MAOlLSHEACHLAINN

(elveszi)

Isten áldjon, Macdara.

MACDARA.

Menj át, Cuimin. Most már van hely az asztalnál.

CUIMIN

(felemelkedik és bemegy)

Át is megyek. Szólj nekem fiú, ha Diarmaid megjön.

MAOlLSHEACHLAINN

Ez egy nagyszer? nap, MacDara.

MACDARA.

Nagyszer? nap és boldog nap; de egyben gyászos is.

MAOILSHEACHLAINN.

Hogy lehetne a hazatérésed napja gyászos?

MACDARA.

Hát nem minden nagy öröm a nagy bánatban gyökerezik? A hazajövetel örömét talán nem árnyékolja be a távozás fájdalma? Különös érzésem van, mester. Éppen csak befejeztem egy hosszú utazást, és úgy érzem, mintha egy másik hosszú útra készülnék. Hazatérni szándékoztam, de úgy t?nik az egész, mintha egy találkozás lenne csak az úton… Amikor anyám felállt, és jött felém kinyújtott karjával, Mária jutott az eszembe, amikor találkozott a Fiával a Szomorú úton.

MAOILSHEACHLAINN.

Hát ez egy elég szokatlan gondolat. Mi hozott haza?

MACDARA.

Valami titkos dolog, amit nem tudok megnevezni. Valami érzés, hogy újra látnom kell anyámat, Colm-ot és Sighle-t. Egy érzés, hogy egy nagy kalandba kell vágnom, csókjaikkal az ajkamon. Úgy láttam magam, mint aki meghalni jött egy nagy tömegbe, amely hidegen és csendben állt; és voltak páran, akik átkoztak engem a szívükben, mert halált hoztam az otthonaikba. Úgy t?nt, mintha halott arcok néznének rám szemrehányóan. Ó, a holtak bölcs és szomorú arcai – és az asszonyok siratóénekei visszhangoztak a fülemben. De éreztem hármójuk csókját, a melegséget az ajkamon, mintha bor lett volna a véremben, s ez meger?sített abban, hogy elviseljem, amit a férfiak mondtak, s úgy haljak meg, hogy a szívemben csak szeretet és sajnálat van, de keser?ség nincs.

MAOILSHEACHLAINN.

Nagyon különös, hogy így láttad magad.

MACDARA.

Ostobaság volt. Az embernek támadnak furcsa, magányos gondolatai, amikor a tömeg közepén van. De örülök annak a gondolatnak, mert hazavezetett. Annyira magányosnak éreztem magam messze innen… Anyám haja is ?szebb, mint egykoron volt.

MAOILSHEACHLAINN.

Hát igen, öregszik. Neki is kijutott a bánatból: apád meghalt, téged meg szám?ztek. Colm viszont nagyszer?, keménykötés? fiúvá cseperedett.

MACDARA.

Így van. Colm és énközöttem van egy kis tartózkodás. Nem beszélgetünk úgy, mint rég.

MAOILSHEACHLAINN.

Amikor a fiúk együtt n?nek fel, aztán hosszú id?re elválnak, gyakran van közöttük tartózkodás, amikor újra találkoznak. Észrevetted, hogy Sighle megváltozott?

MACDARA.

Nem; és mégis igen. Mester, ? csodaszép. Nem is tudtam, hogy egy n? lehet ennyire gyönyör?. Azt gondoltam, hogy minden szépség a szívben van, hogy a szépség az egy titkos valami, amit csak az ábrándozás szeme láthat, vagy valami meg nem született kiválóság álmában. Arra tanítottam magam, hogy a fizikai szépségr?l azt gondoljam, hogy az valami szentségtelen dolog. Megpróbáltam a szívemet érintetlennek megtartani; és néha, mikor megálltam a város utcáin, hogy megnézzem valami gyönyör? gyermek fehér lábát, s éreztem a fájdalmat, amit a szépség látványa okozott, és azt kívántam, bárcsak megvakulnék, és ki tudnám zárni minden olyan dolognak a látványát, ami megkísérthet. Id?nként lázadoztam ez ellen, és hangosan sírtam, hogy Isten ne adjon szépséget a világnak, még azt se, hogy a szépségét beigya a szemem, ha az a szépség nem a mennyországtól származik. De aztán megint azt mondtam, hogy ’Ez a kísértés legravaszabb formája; ez azért van, hogy az ember Isten akaratának meger?sítését hozzárendelje saját vágyaihoz’. Akkor megkeményítettem a szívem, hideg és tiszta maradtam, mint a hegytet?. De most úgy gondolom, hogy tévedtem, mert Sighle szépsége szentséges kell, hogy legyen.

MAOILSHEACHLAINN.

Egy jó és bájos n? bizonyára szent. Túl sokat kételkedsz magadban, Macdara. És túl sokat tépel?dsz. Emlékszel arra, amikor még kislegény voltál, hogy sírtál a vadkacsa miatt, aminek véletlenül eltörted a szárnyát egy k?vel, és hogy dalt írtál a daruról, amelynek a fészkét kifosztva találtad, vagy a kis halott vörösbegyr?l, amelyet holtan leltél a küszöbödön? És arra emlékszel, hogy nevetett a pap, amikor meggyóntad neki, hogy vízbefúlt liliomokat loptál ki a folyóból?

MACDARA

(nevetve)

Igen, diarmaid-i állomáson volt, a hídnál, és amikor a pap nevetett, vörösre gyúlt az arcom, mindenki minket nézett, én meg felálltam és kirohantam a házból.

MAOILSHEACHLAINN

(nevetve)

Jól emlékszem rá. Azt gondoltuk, azt mesélted el neki, hogy szerelmes voltál a házvezet?n?jébe.

MACDARA.

Csak egy kicsit, de tényleg az voltam. Mindig adott almákat a pap kertjéb?l. Kicsi, vörösesbarna almákat, a legédesebbeket, amiket valaha is kóstoltam. Annak idején azt hittem, hogy a Heszperidák almái lehettek ilyenek, amelyek felkutatására Tuireann Gyermekei mentek.

MAOILSHEACHLAINN.

Min? csoda, hogy verset írtál róluk.

MACDARA.

Írtam. Deibhidhe-ben írtam egy húszszor négysoros verset.

MAOILSHEACHLAINN.

Sok dalt írtál, míg nem voltál idehaza?

MACDARA.

Amikor elmentem, a szívem el?ször olyan volt, mintha halott és néma lett volna; egyetlen dalt sem tudtam írni. Aztán egy kis id? múlva, mikor keresztülmentem az édes, zöld vidéken, és eljutottam a kis városokba, ahol láttam a játszadozó gyermekeket, a szívem újra megnyílt, mint a keményre száradt föld, ha megöntözik. Az els? dal, amit írtam, egy gyermekr?l szólt, akit játszani láttam Kilconnell egyik utcáján. A következ? egy id?s, komor férfiról szólt, akivel az Aughrim-i töltésúton találkoztam. Írtam egy vidám, büszke dalt, amikor láttam a széles Shannont folyni az Athlone híd alatt. Számos dalt írtam, miel?tt elérkeztem Dublinba.

MAOILSHEACHLAINN.

És hogy boldogultál azokkal Dublinban?

MACDARA.

Elmentem egy könyvkeresked?höz, és odaadtam neki a versgy?jteményemet, hogy nyomtassa ki. Azt mondta, hogy nem meri kinyomtatni, mert a Gallok rögtön börtönbe vetnék, a nyomdáját meg bezárnák. Éhes voltam és az utcákon kóboroltam fel s alá. Aztán egy ember meglátott, amint egy ír plakátot olvastam a falon, odajött hozzám, és megkérdezte, honnan jövök. Elmondtam neki a történetem. Pár nap múlva megjelent, és azt mondta, hogy munkát talált nekem: ír, latin és görög nyelvet kellett tanítanom egy iskolában. Elmentem az iskolába és egy évig tanítottam ott. Írtam pár verset és azok megjelentek egy újságban. Az egyik nap aztán odajött hozzám az egyik szerzetes, aki az iskola felett állt, és megkérdezte, hogy én írtam-e azokat a verseket. Mondtam, hogy igen. Erre azt felelte, hogy többet nem taníthatok az iskolában. Hát eljöttem onnan.

MAOILSHEACHLAINN.

És ezután mi történt veled?

MACDARA.

Jártam az utcákat, amíg meg nem láttam egy feliratot, hogy tanárt keresnek egy fiú mellé. Elmentem a házba, ahol egy hölgy alkalmazott, hogy tanítsam a kisfiát heti tíz shillingért. Két évig dolgoztam ott. A fiú nagyon magával ragadó volt, igazán a szívemhez n?tt. Azt gondoltam, hogy csodálatos dolog, ha egy elmét, egy életet, a saját kezeiddel pallérozhatsz. Te iskolaigazgató voltál, sose gondoltad így?

MAOILSHEACHLAINN.

Nem sok id?t töltöttem a gondolkozással.

MACDARA.

Semmi mást nem tettem egész életemben, csak gondolkoztam: gondolkoztam és verseket írtam.

MAOILSHEACHLAINN.

Ha a gondolatok és a versek jók, akkor nem hiába munkálkodtál.

MACDARA.

Igen, azt mondják, hogy a lélek dolgaival jobb foglalkozni, mint a test dolgaival. De nem vagyok biztos benne, mester. Elégedetté teheti-e önmagában a férfit a Gyönyör? Látomás? Úgy gondolom, hogy az igaz férfinak nagyszer?nek kell lennie ebben, hogy, mint Istennek, mindenképp muszáj alkotnia, mindenképpen muszáj cselekednie.

MAOILSHEACHLAINN.

A költ? talán nem alkotó?

MACDARA.

Nem, ? csak egy hang, amely kiált, csak egy sóhaj, amely reszket a nyugalomban. Az igazi tanárnak szenvednie és cselekednie kell. Meg kell törnie a kenyeret az embereknek: el kell mennie a Getzemáni kertbe és fel kell mennie a Golgota emelked?jén… néha úgy gondolom, hogy n?nek lenni, és n?ként szolgálni, szenvedni a legnemesebb dolog. Talán azért van ez, mert csodálatosnak és megtiszteltetésnek vettem, hogy tanár lehetek, mert a tanár ezt teszi. Átadtam a kis tanítványomnak az életem húsát, vérét és lélegzetét. Szívélyességem tejével tápláltam ?t, a saját lelkem lélegeztem belé.

MAOILSHEACHLAINN.

És ? viszonozta ezt a hatalmas szeretetet?

MACDARA.

Viszonozhatja-e egyetlen gyermek is az anyja szeretetét? Mester, a te hivatásod a legkeservesebb valamennyi hivatás közül. Olyan vagy, mint a szegény anya, aki feláldozza magát, hogy nevelhesse a gyermekeit, akik elmennek és sose térnek vissza.

MAOILSHEACHLAINN.

A tanítványod h?tlen lett hozzád?

MACDARA.

Nem, annyira h? volt hozzám, hogy az anyja lett féltékeny. A jó anya és a jó tanár mindig féltékenyek egymásra. Ezért van az, hogy a tanári szakma a legszomorúbb mind közül. Ha rossz a tanár, a diák elfordul t?le. Ha jó a tanár, a diák rokonai féltékenyek lesznek rá. Kis tanítványom anyja arra kényszerítette ?t, hogy válasszon: vagy ?, vagy én.

MAOILSHEACHLAINN.

És hogyan választott?

MACDARA.

Persze, hogy az anyját. Hogyan is hibáztathatnám érte?

MAOILSHEACHLAINN.

És te mit tettél?

MACDARA.

Vállamra vettem a batyumat és útnak indultam.

MAOILSHEACHLAINN.

És ezután hogy boldogultál?

MACDARA.

Meglehet?sen rosszul, hisz’ mily szegény az, akinek már álmai sincsenek. Én voltam a legszegényebb idegen Írország útjain, mert már egyetlen illúzióm sem marad. Még egy imát sem tudtam elmondani, amikor elérkeztem egy szent kúthoz, vagy inni egyet a kocsmában, amikor egy kis pénzhez jutottam. Az egyik éppolyan ostobaságnak t?nt, mint a másik.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. június 16., kedd, 13:26

Az 1916-ban kivégzett ír szabadságharcos, író, költ?, Yeats és Plunkett kortársának színdarabja.

MAOILSHEACHLAINN.

Azokban az id?kben nem is írtál dalokat?

MACDARA.

Írtam egyet, de az olyan keser? volt, hogy amikor el?adtam egy halottvirrasztáson, azt hitték, valami kóbor, gonosz szellem vagyok és kitettek a házból.

MAOILSHEACHLAINN.

Egyáltalán nem is imádkoztál?

MACDARA.

Egyszer, amikor a Kilgobbin-i keresztnél térdeltem, világossá vált, szörnyen világossá, hogy nincs Isten. Nevet?roham fogott el az emberi butaság láttán, hogy azt hiszik, Isten létezik. Kedvem lett volna végigrohanni a falun, és hangosan ordítani, hogy ’Emberek, ez az egész tévedés, nincs Isten.’

MAOILSHEACHLAINN.

MacDara, ez nagyon elszomorít.

MACDARA.

Aztán azt mondtam: ’minek venném el az illúziójukat? Ha rájönnek, hogy nincs Isten, a szívük éppoly magányos lesz, mint az enyém.’ Hát mentem az úton, és megtartottam a titkomat.

MAOILSHEACHLAINN.

MacDara, nagyon sajnálom. Muszáj imádkoznod, muszáj. Meg fogod találni Istent újra. Csak elrejtette az Arcát el?led.

MACDARA.

Nem, felfedte el?ttem az Arcát. Az Arca szörny? és édes is, Maoilsheachlainn. Nagyon jól tudom.

MAOILSHEACHLAINN.

Akkor újra megtaláltad ?t?

MACDARA.

Az ? neve a szenvedés. A magány. A megalázottság.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem értelek pontosan, de mégis azt hiszem, hogy van igazság abban, amit mondasz.

MACDARA.

Éltem az otthontalanokkal és a kenyértelenekkel. Ó, Maoilsheachlainn, a szegények, a szegények! Láttam olyan szomorú várandós anyákat, olyan üres esküv?ket, olyan gyertyanélküli halottvirrasztásokat! Szép vidékeken láttam ezeket, de még gyakrabban sötét és nyugtalan városi utcákon. A szívem nehéz volt az anyák gyászától, szemem nedves a gyermekek könnyeit?l. Az emberek, Maoilsheachlainn, a néma, szenved? emberek: szidalmazottak és kitaszítottak, de mégis tiszták, ragyogók és becsületesek. Bennük láttam meg, vagy úgy t?nt, hogy újra láttam Isten Arcát. Ah, könnyfoltos arc volt az, vérfoltos és piszokkal szennyezett, de akkor is a Szent Arc!

[itt hiányzik egy oldal a kéziratban; nyilvánvalóan arról szól, amikor MacDara elhagyja a szobát és belép Diarmaid.]

MAOILSHEACHLAINN.

Milyen híreket hoztál?

DIARMAID.

A Gallok kivonultak Cliffden-b?l.

MAOILSHEACHLAINN.

A hegyekbe mentek?

DIARMAID.

Letterfrack mentén jöttek, és a Kylemore hágónál, Glen Inagh-on keresztül.

COLM.

És még semmi üzenet Galwayból?

DIARMAID.

Se üzenet, se arra utaló jel.

COLM.

Azt mondták, várjunk az üzenetre. Túl sokat vártunk már.

MAOILSHEACHLAINN.

Lehet, hogy elfogták a hírnököt. A Gallok Galwayból is jönnek.

COLM.

Akkor a legjobb, ha magunk csapunk le.

CUIMIN.

Csapjunk le azel?tt, hogy megjött az üzenet?

COLM.

Haljunk meg, mint a patkányok, csak azért, mert nem jött meg az üzenet?

CUIMIN.

A terv még nincsen kész; és a parancsok sincsenek itt.

COLM.

A tervet sosem fejezzük be. Az utasításaink pedig talán sosem lesznek itt.

CUIMIN.

Nincs, aki vezessen minket.

COLM.

Hát nem választottatok kapitányotokká?

CUIMIN.

Annak választottunk igen: de nem azért, hogy azt parancsold, hogy akkor lázadjunk fel, amikor az egész ország csendes. Úgy volt, hogy megkapjuk az üzenetet azoktól, akiknek hatalmuk van az emberek felett. Majd szólnak, ha eljött az id?.

COLM.

Szólniuk kellett volna még azel?tt, hogy a Gallok elindultak.

CUIMIN.

Ki kért meg arra, hogy elmondd, mit kellett, vagy nem kellett volna tenniük? Igazat beszélek, vagy hazudok, emberek? Keljünk fel, miel?tt ideér az üzenet? Azt mondom, várnunk kell, amíg meg nem jön a hír. Diarmaid, te voltál a hírviv?nk Galway-ba, mit gondolsz?

DIARMAID.

Nekem tetszik az a mód, ahogy Colm beszél, és talán megéljük, hogy azt mondhassuk: bölcsen és bátran szólt; de nem könnyen szánom rá magam, hogy kiküldjem e hegy fiait – azt a maroknyit – hogy kis lándzsáikkal nézzenek szembe a Gallok nagy ágyúival. Ha lenne hír arról, hogy fellázították a többi vidéket; de nincs semmilyen hírünk.

CUIMIN.

Te mit mondasz, mester? Bölcsebb vagy bármelyikünknél.

MAOILSHEACHLAINN.

Én azt mondom Colmnak, hogy valaki, aki hatalmasabb, mint ?, vagy én, üzenetet fog küldeni, miel?tt lemegy a nap. Légy türelemmel, Colm-

COLM.

Anyám azt mondta, hogy legyek türelemmel ma reggel, mikor MacDara léptei hallatszottak az utcán. Türelem, hét évig várakoztam, miel?tt beszéltem, és aztán túl kés? lett a beszédhez!

MAOILSHEACHLAINN.

Mit akarsz mondani egyáltalán?

COLM.

Azt mondom, mester, hogy kimegyek az útra szembenézni a Gallokkal, ha csak öt ember is követ a hegyekb?l.

Sighle jelenik meg az ajtóban, és a rémülett?l dermedten megáll.

CUIMIN.

Nem fogod ezt tenni, Colm.

COLM.

De igen.

DIARMAID.

Ez az emberek életének eldobása.

COLM.

Az emberek élete nagyon sokat ér, amikor megveszik a földjüket.

MAOILSHEACHLAINN.

Figyelj rám Colm-

Colm dühösen kimegy, mások utána mennek és megpróbálják visszatartani. Sighle a t?zhöz lép, és letérdel mellé.

SIGHLE

(mintha álmodozna)

’Nevetve fognak elmenni,’ ezt mondtam, de Colm a szívében haraggal távozott. És annyira kedves volt… borzalmas dolog a szerelem. Nincs akkora kín, mint a szerelem fájdalma – bárcsak MacDara és én gyerekek lennénk a zöld domboldalon, és nem is tudnánk arról, hogy szerelmesek vagyunk egymásba… Colm holtan fog heverni a Glen Inagh-i úton, és MacDara is elmegy meghalni… semmi más nincs a világon, csak a szerelem és a halál.

MacDara kijön a szobából.

MACDARA

(halk hangon)

Elaludt végre, Sighle.

SIGHLE

Sokáig fenn volt MacDara. Mindannyian sokáig fenn voltunk.

MACDARA.

Minden hosszú virrasztás véget ér. Minden utazó hazatalál egyszer.

SIGHLE.

Néha, mikor virrasztanak az emberek, a halál jön.

MACDARA.

Talán egy király (ROYALLER) közeledik, Sighle?… Egyszer élni akartam. Hogy te és én együtt legyünk mindig: ez az, amit szerettem volna. De most már látom, hogy csak kis ideig lehetünk együtt; meg kell tennem egy nehéz, de drága dolgot, és egyedül kell megtennem. És mert szeretlek, nem fogok másként cselekedni. Azt szerettem volna, ha csókod ott van az ajkamon, Sighle, akárcsak anyámé és Colmé. De megtagadom ezt magamtól. [(Sighle sírva fakad.)] Ne sírj, gyermek. Maradj anyám mellett, amíg él – még egy pár évet. Ti szegény asszonyok, oly sok fájdalmat, oly sok bánatot szenvedtek el, és mégsem haltok meg, amíg er?s és fiatal fiaitok és szerelmeitek meghalnak.

Maire hangja hallatszik a szobából: MacDara!

MACDARA.

Engem szólít.

Bemegy a szobába; Sighle a t?z mellett térdel sírva. Számos hang hallatszik kintr?l, megmozdul a kilincs és belép Maoilsheachlainn.

SIGHLE.

Elment, mester?

MAOILSHEACHLAINN.

Kimentek az útra tíz-tizenöt fiatal legénnyel. MacDara még bent van?

SIGHLE.

Itt volt az el?bb a konyhában. Az anyja hívta, és bement hozzá.

Maoilsheachlainn odamegy és leül a t?z mellé.

MAOILSHEACHLAINN.

Azt hiszem, hogy amit Colm tett, talán az volt a helyes. Túl öregek vagyunk mi már ahhoz, hogy az élre álljunk. Beszélt veled MacDara a bajról?

SIGHLE.

Azt mondta, hogy egy nehéz, drága dolgot kell megtennie, méghozzá egyedül.

MAOILSHEACHLAINN.

Sajnálom, én hívtam ?t még azel?tt, hogy Colm kiment.

Morajlás hallatszik, mintha egy beszélget? embertömeg jönne a dombra.

MAOILSHEACHLAINN.

Ezek a fiúk lesznek, jönnek fel a hegyre. Nagy tömeg gy?lt össze lent a keresztnél.

Er?södnek a hangok az ajtó el?tt. Cuimin Eanna, Diarmaid, és mások lépnek be.

DIARMAID.

Az emberek azt mondják, hiba volt elengedni Colm-ot azzal a pár emberrel. Azt mondják, mindannyiunknak el kellett volna menni.

CUIMIN.

Én meg azt mondom, Colm rosszul tette, hogy elment, miel?tt utasításokat kapott volna. Menjünk ki, mindahányan csak vagyunk, és lövessük le magunkat egyetlen forrófej? ember miatt? Hol a terv, aminek Galwayb?l kellett volna megérkeznie?

MAOILSHEACHLAINN.

Uraim, magamat hibáztatom, amiért nem szóltam err?l azel?tt, hogy Colm elment. Az üzenetr?l van szó, amit Galwayb?l kapunk. Mit szóltok, szomszédok ahhoz, ha azt mondom, hogy az a férfi, aki az üzenetet átadja, itt van ebben a házban?

CUIMIN.

Kir?l beszélsz?

MAOILSHEACHLAINN.

[(odamegy a szobaajtóhoz és kinyitja)]. Kelj fel MacDara, és fedd fel magad az emberek el?tt, akik az üzenetre várnak.

AZ EGYIK ÚJONNAN ÉRKEZETT

MacDara hazatért?

MacDara kijön a szobából: Maire ni Fhiannachta mögötte áll az ajtóban.

DIARMAID

(feláll onnan, ahol addig ült.)

Ez a férfi állt az emberek között a vásárban, Uachtar Ard-ban! [(Odamegy MacDara-hoz és kezet csókol neki.)] Tegnap nem tudtam a közeledbe jutni, MacDara, annyira körülvett téged a tömeg. Mi volt velem, hogy nem ismertelek fel? Pedig persze, hogy ismerem ezt a szomorú, büszke fejet. Maire ni Fhiannachta, férfiak és n?k, meg nem születettek fogják áldani els?szülötted fáradozásait.

Maire ni Fhiannachta lassan el?relép, megfogja a fia kezét és megcsókolja azt.

MAIRE

(mély hangon)

Lágy a kéz, amely játszott a keblemmel, er?s a kéz, amely keményen sújt le a Gallokra és bátor a kéz, amely széttöri a rabigát! E hegy férfiúi, MacDara, a fiam az énekes, aki életet lehelt a holt évekbe és a csendes porba! Keljenek fel az Aileach-ban alvó lovasok és kövessék ?t a háborúba! Asszonyok, sz?jétek a halotti lepleket, mert sok nemes halott lesz az új hold el?tt!

Mindenki el?relép és megcsókolják Macdara kezét.

MAOILSHEACHLAINN.

Beszélj, MacDara, szólj, ha itt az id?.

MACDARA.

Hol van Colm?

DIARMAID.

Kiment az útra tizenötödmagával harcolni a Gallok ellen.

MACDARA.

Colm nem bizonyított a tetteivel talán eddig?

CUIMIN.

Te vagy a vezet?nk.

MACDARA.

A vezet?tök az a férfi, aki el?ször szólt. Adjatok egy lándzsát, és követem Colm-ot. Miért engedtétek elmenni mindössze tizenöt emberrel? Nyolcvanan vagytok a hegyen.

DIARMAID.

Azt gondoltuk, ostobaság nyolcvanan csatába szállni négyezerrel, vagy talán negyvenezerrel.

MACDARA.

És ostoba dolog is. Azt akarjátok, hogy bölcsek legyünk?

CUIMIN.

Különös beszéd ez.

MACDARA.

Még különösebben fogok beszélni. A saját lelketek érdekében indítanám el azt a nyolcvanat, nem Colm, és nem is a csata érdekében, mert a csatát megnyerjük, akár mentek, akár nem.

Kiáltás hallatszik odakintr?l. Egy ember ront be halálra rémült arccal.

AZ ÉRKEZ?

Az ifjú Colm elesett a Glen lábánál!

MACDARA.

A tizenöt túl sok volt. Öregek, nem dolgoztatok elég jól. Egy kivételével mindet vissza kellett volna tartanotok. Egy ember fel tud szabadítani egy népet, úgy, ahogy az Egy megváltotta a világot. Nem viszek lándzsát, puszta kézzel megyek a csatába. Mint Krisztus, úgy állok a Gallok elé, miel?tt meztelen embereket kötnének fel a fákra!

Elmegy közöttük, s közben lerángatja magáról a ruháit. Amint elér a küszöbhöz, hatalmas kiáltás szakad ki az emberekb?l. Kilép, és a kiáltás lassan elhal. A többi férfi lassan követi. Maire ni Fhiannachta leül a t?z mellé, ahol Sighle még mindig guggol.

A FÜGGÖNY LEGÖRDÜL


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. június 22., hétfő, 10:55


 

Zengtek az ezüstkürtök a Dómon át,

Áhítatban térdeltek az emberek,

S észrevettem lehajtott fejük felett,

Akár egy nagy Istent, Róma Szent Urát.

Papként habfehér palást fedte vállát,

Királyként vöröset öltött magára,

S fején volt hármas aranykoronája*:

Fény és dics?ség kísérte a Pápát.

Titkon visszaosont ahhoz a szívem

Ki a magányos tengernél kóborolt**,

És nyugvóhelyet hiába keresett:

’Rókának jut barlang, madárnak fészek,

Egyedül én vándorlok kimerülten,

Lábam sebzett, s iszom a könnyt?l sós bort.’

 

* Pápai tiara

** Jézus Krisztus

 

 

Easter Day

 

THE silver trumpets rang across the Dome:
The people knelt upon the ground with awe:
And borne upon the necks of men I saw,
Like some great God, the Holy Lord of Rome.
Priest-like, he wore a robe more white than foam,
And, king-like, swathed himself in royal red,
Three crowns of gold rose high upon his head:
In splendour and in light the Pope passed home.
My heart stole back across wide wastes of years
To One who wandered by a lonely sea,
And sought in vain for any place of rest:
'Foxes have holes, and every bird its nest,
I, only I, must wander wearily,
And bruise my feet, and drink wine salt with tears.'


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. június 24., szerda, 17:03


Néztem a borzalmas évet,

Míg egy tollat a félelem

Szárnyából kezed kitépett --

Ártatlanságod szúrt szíven.

 

Szörny? titkod reám bíztad,

Most t?zként égeti lelkem,

Keser? könnyeim miatt

Búzám aratni nem mertem.

 

Csillagmagot nem vetettem

Az ég szeles bérceire,

Inkább felszántottam szívem

S szemed titkát szórtam bele.

 

Nem aratom le gabonám,

Mely köves földben hajtott ki,

Egy fényes toll hever némán:

Elszórták Isten szárnyai.

 

2008-01-25

 

The White Feather

 

I've watched with Death a dreadful year
Nor flinched until you plucked apart
A feather from the wings of Fear --
Your innocence has stabbed my heart

I took your terrible trust to keep,
Deep in my heart it flames and sears,
And what I've sown I dare not reap
For bitterness of blinding tears.

I have not scattered starry seed
On windy ridges of the skies,
But I have ploughed my heart indeed
And sown the secrets of your eyes.

And now I cannot reap the grain
Growing above that stony sod
Because a shining plume lies plain
Fallen from following wings of God.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. június 29., hétfő, 11:00


Nincs olyan tett, mit ne mernék,
Csak láthassam a mosolyod,
Szégyenen s gyászon osztoznék
(bár a télben elhervadok)
Ha elnyerném barátságod
Míg az id? egy helyben jár
Bár a szívem nem hagy nyomot
Mennynek örök akaratán.
 
Jöhet halál, bármi végzet
Ha úgy könnyet nem hullatnál;
Sírtól óvnám dics?séged
Bátran, sorssal is dacolván
Bár a szívem h?s és nyugodt
Nincs benn se t?z, se boldogság
Még vak remény sem maradt ott
Hogy védje fényes Galambját.
 
De szeretlek, s jöhet bármi
Bármily nehéz, én megteszem,
Ám egy sem tudja feltárni
Az ég? tüzet lelkemben;
Nem vonhatok izzó pengét
Szív kardja test tokjában van
Meg ne vakulj – s ijedt se légy
Sebzett szavam csendbe zuhan.
 
Mit hoz a sors, én vállalom,
Hogy békét hozzak s örömet,
Szerelemért milyen orom
Tornyosulna a Föld felett?
Hitet, reményt nem adhatok
Mert a szívemben nincsenek,
Örömet adni nem tudok
Ez bánt nagyon – hát elmegyek.
 
 2009-06-22
 There is no Deed I would not dare
There is no deed I would not dare,
Unloving, but to gain your smile,
No shame or sorrow I would not share
(Though withering in a wintry while)
If I could win your friendship’s grace
While Time’s slow pace is lagging still
Though my lost heart should leave no trace
Of Love on Heaven’s immortal will.
There is no death I would not crave
If thus I’d save your heart from tears;
To snatch your glory from the grave
I’d brave all fates and feel no fears
Although my heart be calm and cold
And feel no flame nor mirth of Love,
Nor buoyed with hope be overbold
To seize and hold the shining Dove.
But I do love you and I know
Nor any deed nor difficult quest
To try to compass, that would show
The fire that bums within my breast;
I cannot draw the dazzling blade
My body sheathes. Love’s splendid sword,
Lest you be blinded—and dismayed
To silence fall my wounded word.
If I would do each desperate thing
Only to bring you ease or mirth
What pinnacle for Love’s strong wing
Towers above the heights of Earth?
I cannot give your soul belief
In the great visions of my heart,
I cannot, and it is my grief
Do aught to please you—but depart.

Hírek
Rácsai Róbert, 2009. július 3., péntek, 12:38

2009. július 6-án, Balatonalmádiban


Mint tanú szólni - Bori történet címmel tartanak megemlékezést Radnóti Miklós költ? születésének századik évfordulója alkalmából július 6.-án, hétf?n 20 órakor a Pannónia Kulturális Központban.

 

Andai Ferenccel, Radnóti egykori rabtársával Ács Anna muzeológus beszélget.

 

A költ? verseit el?adja Kiss György.

.

Forrás:

Veszprémi Napló, 2009. július 3.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. július 19., vasárnap, 13:23


 

(Genovában a Szent héten)
 

Kószáltam a Scoglietton, a messzi csendben,
Narancsokkal teli csüggtek az ágak,
Mint az aranylámpások, úgy ragyogtak;
Egy verdes? szárnyú madár megrebben,
Sziromes? hull, s hevernek el?ttem
A sápadt nárciszok, mint ezüst holdak:
A zöld öblön fodros hullámok futnak,
Oly édes az élet, s én csak nevettem.
Kint egy ifjú pap dalolva lépkedett,
’Jézust, Máriának szent fiát megölték,
Jöjjetek, s díszítse virág a sírját.’
Ah, Istenem! A drága Hellén órák
Feledteték mind bánatod emlékét,
Katonát, Lándzsát, Koronát s Keresztet.

        

2009-03-22

 

Sonnet

 

Written in Holy Week at Genoa

 

I WANDERED in Scoglietto’s green retreat,
The oranges on each o’erhanging spray
Burned as bright lamps of gold to shame the day;
Some startled bird with fluttering wings and fleet
Made snow of all the blossoms, at my feet
Like silver moons the pale narcissi lay:
And the curved waves that streaked the sapphire bay
Laughed i’ the sun, and life seemed very sweet.
Outside the young boy-priest passed singing clear,
“Jesus the Son of Mary has been slain,
O come and fill his sepulchre with flowers.”
Ah, God! Ah, God! those dear Hellenic hours

Had drowned all memory of Thy bitter pain,
The Cross, the Crown, the Soldiers, and the Spear.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. szeptember 7., hétfő, 10:05

A szerelem csendje (Silentium Amoris) c. Oscar Wilde vers fordítása.

Mint ahogy a gyakran túl fényes nap
Vissza?zi komor barlangjába
A fakó és vonakodó holdat
Miel?tt dalolna a csalogány,
Úgy némít el Szépséged, s mindahány
Szép énekem elhagyja dallama.

 

És mint hajnalban a sík réten át
Szárnyain száguld a szél féktelen,
Durva csókjától megtörik a nád,
A zene hangszerét tönkretéve,
Tüzes szenvedélyem így vitt félre:
Ha túlzott, elnémul a szerelem.

 

De szemeimben biztosan láttad,
Miért lettem csendes, s hallgat lantom;
Jobb nekünk, ha útjaink szétválnak,
Más ajkáról a dalt te vigyázod,
S néma énekek, sosemvolt csókok

Céltalan emlékét én megtartom

 

 

Silentium Amoris

 

As often-times the too resplendent sun
Hurries the pallid and reluctant moon
Back to her sombre cave, ere she hath won
A single ballad from the nightingale,
So doth thy Beauty make my lips to fail,
And all my sweetest singing out of tune.

And as at dawn across the level mead
On wings impetuous some wind will come,
And with its too harsh kisses break the reed
Which was its only instrument of song,
So my too stormy passions work me wrong,
And for excess of Love my Love is dumb.

But surely unto Thee mine eyes did show
Why I am silent, and my lute unstrung;
Else it were better we should part, and go,
Thou to some lips of sweeter melody,
And I to nurse the barren memory
Of unkissed kisses, and songs never sung.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. október 11., vasárnap, 19:19

Sok fehér felh? az égen szaladgál, S a réteken március arany virága n?, Pattan a sárga nárcisz, s leng a vörösfeny? Ha a rigó siet?sen arra száll.

 

Sok fehér felh? az égen szaladgál,

S a réteken március arany virága n?,

Pattan a sárga nárcisz, s leng a vörösfeny?

Ha a rigó siet?sen arra száll.

 

Reggeli szell? szárnyain érkezik finom illata

A nedves f?nek, s a frissen szántott barna földnek,

A madárkák a fák ágain szökellnek,

És az új tavaszt ünneplik dalolva.

 

És minden erd? él, mert bennük zsong a tavasz hangja,

Nyílik a vadrózsabimbó, mi eddig bujdokolt,

S a krókuszágyás, olyan, mint egy reszket? t?zhold,

Egy lila ametiszt gy?r?be foglalva.

 

És szerelmes mesét suttog a feny?nek a platán,

Míg az elneveti magát, s zöld köpenyét megrázza,

S a szil sötét üregében fellobban az írisz lángja,

A galamb ezüstös melle és a fényes szivárvány.

 

Nézd! fészkéb?l felkel a pacsirta a mez?n,

Harmatháló szálait összekuszálja,

S a folyónál egy kék láng száguld cikázva!

Jégmadár száll nyílként, s ejt sebet a leveg?n.

 

2009-09-09

 

Magdalen walks

 

The little white clouds are racing over the sky,
And the fields are strewn with the gold of the flower of March,
The daffodil breaks under foot, and the tasselled larch
Sways and swings as the thrush goes hurrying by.

A delicate odour is borne on the wings of the morning breeze,
The odour of deep wet grass, and of brown new-furrowed earth,
The birds are singing for joy of the Spring's glad birth,
Hopping from branch to branch on the rocking trees.

And all the woods are alive with the murmur and sound of Spring,
And the rose-bud breaks into pink on the climbing briar,
And the crocus-bed is a quivering moon of fire
Girdled round with the belt of an amethyst ring.

And the plane to the pine-tree is whispering some tale of love
Till it rustles with laughter and tosses its mantle of green,
And the gloom of the wych-elm's hollow is lit with the iris sheen
Of the burnished rainbow throat and the silver breast of a dove.

See! the lark starts up from his bed in the meadow there,
Breaking the gossamer threads and the nets of dew,
And flashing adown the river, a flame of blue!
The kingfisher flies like an arrow, and wounds the air.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. október 16., péntek, 22:29

Skarlát kabátját nem hordta Mert keze is vörös volt, Vér- s borfoltos, így találták, S véle ott hevert a holt, A szegény n?, kit szeretett, S az ágyban meggyilkolt.

I.

 

Skarlát kabátját nem hordta

Mert keze is vörös volt,

Vér- s borfoltos, így találták,

S véle ott hevert a holt,

A szegény n?, kit szeretett,

S az ágyban meggyilkolt.

 

Ott vonult fegyencek között,

Elny?tt, szürke ruhában,

Krikett sapka volt a fején

S lépdelt könnyed-vidáman,

De embert, ki ily vágyva néz,

Én sohasem láttam.

 

Nem láttam még ilyen szemet,

Mely ily sóvár és tág,

Nézte azt a kis kék sátrat,

- Ott bent égnek hívták, -

Minden tovaúszó felh?t,

S rajtuk ezüst vitorlát.

 

Sétáltam én bús lelkekkel,

Hol börtönút kanyarog,

S gondolkoztam: mi volt b?ne,

Kicsi, vagy komoly dolog?

És mögöttem így szólt egy hang:

Az a fickó lógni fog.

 

Krisztusom! Mintha a börtön

Forgott volna velem,

És az ég tüzes sisakként

Lángolt volna felettem;

S bár az én lelkem is sajgott,

Azt a kínt nem éreztem.

 

Akkor értettem csak meg, hogy

Mért ment oly gyors léptekkel,

S mért néz fel a tüzes égre

Sóvárgó szemekkel;

Megölte azt, kit szeretett,

És így halnia kell.

 

Ám minden férfi gyilkolt már,

Elmondom én, halljad hát!

Van, aki egy pillantással,

Más szép szóval, ami bánt,

A csók a gyáva fegyvere,

A bátor kardot ránt!

 

Van, aki még ifjan gyilkol,

És más meg mikor agg,

Van, kinek a kéj a fegyver,

Másnak aranydarab,

Ám ki irgalmas, kést használ,

Mert úgy a leggyorsabb.

 

Lehet a láng nagy, vagy kicsi,

Ki adja, s veszi megint,

Van, ki könnyek közt teszi meg,

Míg más csak rálegyint,

Mert minden férfi gyilkolt már,

De mégsem hal meg mind.

 

Nem hal csúfos szégyenhalált

A gyalázat napján,

Kend? nem fedi a szemét,

S nincs hurok a nyakán,

Lyuk sem nyílik lába alatt,

Hogy elnyelje aztán.

 

Néma strázsái nem néznek

Éjjel-nappal felé,

Kik lesik, hogy sír vagy imát

Mormol maga elé,

S ?rzik, ki ne lopja magát,

Hisz’ ? a börtöné.

 

Nem kel hajnalban, hogy lássa,

?érte jöttek-e,

Fehérruhás vacogó pap,

Bíró, csupa fekete,

S éjszín ruhás igazgató,

Arcán sárga végzete.

 

Nem pattan fel, nem kapkod, hogy

Rabruhája hol lehet,

Míg gúnyos orvos nézi azt, 

Hogyan ráng az ideg,

Pörölycsapás minden hang, míg

Az órája ketyeg.

 

Nem ismeri azt a szomjat,

Mi torkát kaparja,

Mikor jön a keszty?s hóhér,

Hogy az ajtót nyissa,

Megkötözi, s szomjat többé

Már nem érez torka.

 

Nem hajt fejet, hogy hallgassa,

Mit mond a gyászbeszéd,

S sz?köl? lelke se súgja:

Nem halott, hisz’ mozog még,

Koporsót se pillant, amint

Az undok helyre lép.

 

Üvegtet?n át nem nézi

A messzi kék eget,

Nem mond imát száraz ajka,

Mely gyors végért eped,

És nem érzi, hogy Kajafás

Arcát csókolja meg.

 

Oscar Wilde: The ballad of the reading gaol

 

I.

 

He did not wear his scarlet coat, 
For blood and wine are red, 
And blood and wine were on his hands 
When they found him with the dead, 
The poor dead woman whom he loved, 
And murdered in her bed.

He walked amongst the Trial Men 
In a suit of shabby grey; 
A cricket cap was on his head, 
And his step seemed light and gay; 
But I never saw a man who looked 
So wistfully at the day.

I never saw a man who looked 
With such a wistful eye 
Upon that little tent of blue 
Which prisoners call the sky, 
And at every drifting cloud that went 
With sails of silver by.

I walked, with other souls in pain, 
Within another ring, 
And was wondering if the man had done 
A great or little thing, 
When a voice behind me whispered low, 
"That fellow's got to swing."

Dear Christ! the very prison walls 
Suddenly seemed to reel, 
And the sky above my head became 
Like a casque of scorching steel; 
And, though I was a soul in pain, 
My pain I could not feel.

I only knew what hunted thought 
Quickened his step, and why 
He looked upon the garish day 
With such a wistful eye; 
The man had killed the thing he loved 
And so he had to die.

Yet each man kills the thing he loves 
By each let this be heard, 
Some do it with a bitter look, 
Some with a flattering word, 
The coward does it with a kiss, 
The brave man with a sword!

Some kill their love when they are young, 
And some when they are old; 
Some strangle with the hands of Lust, 
Some with the hands of Gold: 
The kindest use a knife, because 
The dead so soon grow cold.

Some love too little, some too long, 
Some sell, and others buy; 
Some do the deed with many tears, 
And some without a sigh: 
For each man kills the thing he loves, 
Yet each man does not die.

He does not die a death of shame 
On a day of dark disgrace, 
Nor have a noose about his neck, 
Nor a cloth upon his face, 
Nor drop feet foremost through the floor 
Into an empty place

He does not sit with silent men 
Who watch him night and day; 
Who watch him when he tries to weep, 
And when he tries to pray; 
Who watch him lest himself should rob 
The prison of its prey.

He does not wake at dawn to see 
Dread figures throng his room, 
The shivering Chaplain robed in white, 
The Sheriff stern with gloom, 
And the Governor all in shiny black, 
With the yellow face of Doom.

He does not rise in piteous haste 
To put on convict-clothes, 
While some coarse-mouthed Doctor gloats, and notes 
Each new and nerve-twitched pose, 
Fingering a watch whose little ticks 
Are like horrible hammer-blows.

He does not know that sickening thirst 
That sands one's throat, before 
The hangman with his gardener's gloves 
Slips through the padded door, 
And binds one with three leathern thongs, 
That the throat may thirst no more.

He does not bend his head to hear 
The Burial Office read, 
Nor, while the terror of his soul 
Tells him he is not dead, 
Cross his own coffin, as he moves 
Into the hideous shed.

He does not stare upon the air 
Through a little roof of glass; 
He does not pray with lips of clay 
For his agony to pass; 
Nor feel upon his shuddering cheek 
The kiss of Caiaphas.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. október 20., kedd, 19:57

Hat héten át ott járt velünk Elny?tt szürke ruhában, Krikett sapkája a fején S lépdelt könnyed-vidáman, De embert, ki ily vágyva néz, Én sohasem láttam.

II.

 

 

Hat héten át ott járt velünk

Elny?tt szürke ruhában,

Krikett sapkája a fején

S lépdelt könnyed-vidáman,

De embert, ki ily vágyva néz,

Én sohasem láttam.

 

Nem láttam még ilyen szemet

Mely ily sóvár és tág,

Nézte azt a kis kék sátrat,

- Ott bent égnek hívták, -

S minden fodros bárányfelh?t

Mi rajta úszott át.

 

Nem tördelte kezét, mint egy

Bolond, kit vágy ?zött,

Ki reményt lát, ha ott is áll

Halál-barlang el?tt,

Csak nézett fel a napra és

Itta a leveg?t.

 

Nem tördelte kezét, nem sírt,

Bútól nem bujdokolt,

Csak itta a jó leveg?t,

Amiben gyógyír volt,

És a napot tátott szájjal

Vedelte, mint a bort!

 

Én, s a sok szerencsétlen, ki

Az udvaron csavarog,

B?nünk, mi volt: elfeledtük,

Kicsi, vagy komoly dolog?

S néztük tompán, csodálkozván

Azt, aki majd lógni fog.

 

És furcsa volt azt nézni, hogy

Mily könnyen lépkedett,

S oly furcsa volt látni ama

Sóvárgó szemeket,

S furcsa volt gondolni sorsra,

Árra, amit megfizet.

 

Mert tölgyön, szilfán gyönyör?

A tavaszi virág,

De nyomasztó az a bitó

Amit vipera rág,

Mert vén vagy zöld, akkor is ölt,

Miel?tt termett az ág!

 

Fent van álmunk, minden vágyunk,

Az isteni kegyelem,

De ki remél, hol a kötél

Vár a veszt?helyen,

S a hurkon át ki bámul hát

Az égre mereven?

 

Szép a tánc, ha jó heged?s

Húz vidám dalokat:

Mikor flóta szól s lant húrja

Kellemes zenét ad:

S rút, ha fütyül szél veszettül

Leng? talpad alatt!

 

Kíváncsin és fogvacogva

Lestük nap-nap után,

S tanakodtunk, nekünk is majd

Ilyen sors jut talán,

Mert mily pokol lesz jussa, azt

Senki sem tudja ám.

 

Aztán a halott nem járt már

Hol sok fegyenc oson,

És megtudtam, hogy ott lakik

A bús halálsoron,

S tudtam, Isten világában

Többé nem láthatom.

 

Úgy mentünk, mint tépett hajók

Rázkódva habokon,

Nem jeleztünk, nem szólt, s nekem

Sem volt mit mondanom;

Mert nem szent éjen találkoztunk,

Hanem undok napon.

 

Börtönfalak közé zárva

A két számkivetett:

Kikr?l világ és az Isten

Is elfeledkezett:

És a vaspánt, mi b?nre várt

Csattant fejünk felett.

 

II

Six weeks our guardsman walked the yard, 
In a suit of shabby grey: 
His cricket cap was on his head, 
And his step seemed light and gay, 
But I never saw a man who looked 
So wistfully at the day.

I never saw a man who looked 
With such a wistful eye 
Upon that little tent of blue 
Which prisoners call the sky, 
And at every wandering cloud that trailed 
Its ravelled fleeces by.

He did not wring his hands, as do 
Those witless men who dare 
To try to rear the changeling Hope 
In the cave of black Despair: 
He only looked upon the sun, 
And drank the morning air.

He did not wring his hands nor weep, 
Nor did he peek or pine, 
But he drank the air as though it held 
Some healthful anodyne; 
With open mouth he drank the sun 
As though it had been wine!

And I and all the souls in pain, 
Who tramped the other ring, 
Forgot if we ourselves had done 
A great or little thing,

 

 

And watched with gaze of dull amaze 
The man who had to swing.

And strange it was to see him pass 
With a step so light and gay, 
And strange it was to see him look 
So wistfully at the day, 
And strange it was to think that he 
Had such a debt to pay.

For oak and elm have pleasant leaves 
That in the spring-time shoot: 
But grim to see is the gallows-tree, 
With its adder-bitten root, 
And, green or dry, a man must die 
Before it bears its fruit!

The loftiest place is that seat of grace 
For which all worldlings try: 
But who would stand in hempen band 
Upon a scaffold high, 
And through a murderer's collar take 
His last look at the sky?

It is sweet to dance to violins 
When Love and Life are fair: 
To dance to flutes, to dance to lutes 
Is delicate and rare: 
But it is not sweet with nimble feet 
To dance upon the air!

So with curious eyes and sick surmise 
We watched him day by day, 
And wondered if each one of us 
Would end the self-same way, 
For none can tell to what red Hell 
His sightless soul may stray.

At last the dead man walked no more 
Amongst the Trial Men, 
And I knew that he was standing up 
In the black dock's dreadful pen, 
And that never would I see his face 
In God's sweet world again.

Like two doomed ships that pass in storm 
We had crossed each other's way: 
But we made no sign, we said no word, 
We had no word to say; 
For we did not meet in the holy night, 
But in the shameful day.

A prison wall was round us both, 
Two outcast men were we: 
The world had thrust us from its heart, 
And God from out His care: 
And the iron gin that waits for Sin 
Had caught us in its snare.


Vers
Rácsai Róbert, 2009. október 23., péntek, 10:11


I.

 

Csendes az ország: oly néma,

Mint fagyott mez?n a széna,

Se szín, se fény, se hang;

Se sötét nincs, se világos,

És a szív is oly magányos,

Mint a templomharang.

 

Senki se felel. S mint szent rom,

Áll még ez a régi templom,

Ahol gyónni szoktam;

Nem szól benne most gyászének,

Csak lobogva-sírva égnek

A gyertyák titokban.

 

Csak egyetlen templom maradt,

Ránk boruló nagy ég alatt,

S üresek a padok;

Hol megtaposva és félve,

Dadogva és földre nézve,

De imát mondhatok.

 

II.

 

Csak holtak, amerre nézek,

Merevek, s viaszfehérek,

S a terror szónokolt;

Vörös láng emésztett mindent,

Gyilkolt, rombolt, amerre ment…

S a bosszú hátra volt.

 

Felállt a háromszáz bitó,

És a sok bitang áruló

Markába nevetett;

S míg százak nyakán kötél volt,

Ültek ?k vad, gy?zelmi tort

A halottak felett.

 

De nem, nem történt hiába,

Büszkén mentek a halálba,

Gerincesen s bátran!

Gyáván kegyelmet egy se kért,

Vérük adták a hazáért,

Mind a háromszázan!

 

Nyughelyük csak jeltelen sír,

Ott hever mind a sok mártír,

Arcuk lefelé néz;

Szögesdrót a csuklójukon,

Felettük csúf, szürke beton,

S testük marja a mész.

 

III.

 

Voltak, akik elfutottak,

S lettek ?zött nyomorultak,

Bujkáltak sebzetten;

És egynek sem volt otthona,

Csak sírtak, hogy „Haza! Haza!”

Ott, az idegenben.

 

Sokan ott vesztek a harcban,

Vagy a börtön mélyén lassan,

S másnak a kín jutott;

Vitéz férfiak, bátor n?k,

Itt maradnak velünk, mert ?k

A halhatatlanok.

 

S itt vannak, bár elmentek rég,

Jutalmuk örök dics?ség

Ott a Mennyországban,

Mert lelkük immár Krisztusé,

Tisztán léptek az Úr elé,

Mind a háromszázan.

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. november 2., hétfő, 20:46

Az udvarban kemény k? van, És nyirkos volt a fal, lom ég alatt lélegzett Nagy, mély sóhajokkal, S mindenütt egy foglár sétált, Mert féltek, hogy meghal.

III.

 

Az udvarban kemény k? van,

És nyirkos volt a fal,

Ólom ég alatt lélegzett

Nagy, mély sóhajokkal,

S mindenütt egy foglár sétált,

Mert féltek, hogy meghal.

 

Vagy ?rök nézték bánatát,

S nem volt éj-nappala,

Ha sírva kelt és esdekl?n

Hangzott fel az ima,

S lesték azért, hogy a vérpad

A prédát megkapja.

 

Az igazgató betartja

Mire a szabály int,

A halál csak tudományos

Tény a doktor szerint,

És okosakat szól a pap,

Ha kétszer betekint.

 

S pipát szívott kétszer egy nap

S hozzá jó sört ivott,

Elszánt lelkében elbújva

Rettegés nem lakott,

Gyakran szólt, hogy jön a bakó,

S mily jó, hogy meghalok.

 

De mért szólt így, azt kérdezni

Egy foglár se merte,

Tegyen így az ?r, a dolgát

Sohasem feledve,

Lakat legyen száján és az

Arcát álarc fedje.

 

Másként talán mozdulna és

Vigasztalást adna,

S szánalom mit ér, ha zárva

Tartja gyilkos odva?

Mondd a szép szó, mire való,

Itt mi jót mondhatna?

 

Mint a bolond, nyakán kolomp,

Csoszogtunk hiába,

S tudtuk magunk, hogy kik vagyunk:

Az ördög brigádja,

Ólomlábon és kopaszon

Mentünk maszkabálba.

 

Téptünk kátrányos kötelet,

S véres körmünk szakadt,

A többi ott ajtót mosott

Meg padlót, rácsokat,

Mindannyiunk csak sikáltunk,

S a vödrök csattogtak.

 

Zsákot varrtunk, követ törtünk,

Zsoltárt daloltunk ott,

Csak izzadtunk, ment a malmunk,

És fúrtunk bádogot,

De szívünkben a rettegés,

Bizony ott tanyázott.

 

És minden nap lassan haladt,

Mint vízben a hínár,

S feledtünk mi bút és bajt mi

Bolondra, rabra vár,

Míg munkából j?ve láttunk

Egy sírt, mi nyitva áll.

 

Ásító szájjal sárga lyuk

Hív él? embert itt,

A mocskos sár ma vérre vár

S az aszfalt szomjazik,

Tudjuk jól, hogy hajnalban ?t

Akasztani viszik.

 

Hát bementünk, s félte lelkünk

A bajt s a végzetet,

Kezében zsákkal a hóhér

Homályban lépkedett,

És minden rab a számozott

Cellákban reszketett.

 

Üres folyosókon éjjel

Rettegés vert tanyát,

Néma lábak le s fel jártak

A vasvároson át,

S hol fény se sok, fehér arcok

A rácsot bámulták.

 

Oly békésen aludt, mintha

Elringatná a rét,

?rök nézték, amint szunnyadt,

És meg nem értették,

Hogy alhat, ki nyakán érzi

A hóhér kötelét.

 

De nem aludt, csak könnye hullt

Ki sosem zokogott,

S mi sok csaló, csirkefogó,

Csak virrasztottunk ott,

Agyunkba szállt, mi másnak fájt,

S hagyott bennünk nyomot.

 

Mily borzalmas dolog, az, jaj,

Érezni más b?nét,

Ha mérges kard jól beléd mart,

És szíved szabta szét,

S mint ólomcsepp, a könny pergett,

Bár nem ontottunk vért.

 

Az ?rök filcpapucsukban

Füleltek ajtón át,

S tágranyílt szemükkel a sok

Fegyencet bámulták,

Hogy ezel?tt a térdel?k

Sosem mondtak imát.

 

Egész éjjel térdepelve

Sirattuk, hogy meghal!

Az éjfél sötét ruháját

Hordta a ravatal:

S mint spongyán a keser? bor,

Bánatunk belénk mar.

 

Kakas hangja szólt hiába,

Mert nem jött a reggel:

S hol vackunk volt, szörny? árnyak

Sunyin osontak el:

Sok éj-kobold, mind ott loholt,

S játszott élvezettel.

 

Gyorsan jöttek, halkan mentek,

Mint a ködben utazó:

És állt a hold, mit kigúnyolt

Sok pörg? táncoló,

Mind lágyan lejt, de csúfat rejt

 

A fantomtalálkozó.

 

Csúfos grimasz, s a sok pimasz

Karöltve mendegél,

Mint a dúvad, rút szellemhad

Csak megy s vadul zenél:

S groteszk képet, torzul vésnek,

Mint homokba a szél!

 

Mint fabábuk járt a lábuk,

Tipegve táncoltak:

Csengett fülünk és rettegtünk

Látva rút maszkjukat,

S vad daluktól, mely hosszan szól

A holt is felriad.

 

’Héjj!’ ordítják, tág a világ,

De béna kin lánc van!

Nos rajta hát, dobd a kockát,

Vesd el úriasan,

Ám nagy semmit kap b?nös itt

A szégyen házában.

 

Nem volt se lég, és ezek még

Kacagtak a bajon:

Fegyenceken, kik bilincsben

Nem járnak szabadon,

Krisztus sebére! Hisz’ élnek!

Ezt miért kell látnom?

 

Kering?ztek, tekerg?ztek,

Pár kellette magát;

Mint utcan?k, tipegtek ?k,

A lépcs?t taposták;

S néztek bandzsán, gúnyolódván

Míg mondtuk az imát.

 

Felsírt már a reggeli szél,

De nem múlt a sötét:

Éj-hálót font, lassan horgolt

Az óriás szöv?szék:

S ha jön a nap, reszket a rab,

Az igazat félték.

 

A jajgató szél kóborolt,

Hol sírtak a falak:

Mint lomha gép, acélkerék,

A percek csoszogtak,

Ó, síró szél, mit tettünk mi,

Hogy dühöd ránk szakadt?

Aztán az ólomrács árnyát

Végül észrevettem, 

A meszelt falon vándorolt

A priccsemmel szemben,

S tudtam, szörny? hajnal virrad

Valahol véresen.

 

Hatkor a cellát sepertük,

És hétre lett nagy csend,

De gyors szárnyakon a szél nagyon

Süvített odabent,

Mert Halál Úr, ki jeget fúj,

Gyilkolni megjelent.

 

Nem bíborszín ruhában jött,

S nem holdszín ló hozta,

Zsineg meg léc, és máris kész,

Áll az akasztófa,

Kötéllel jött a gyász-hírnök,

Hisz’ itt van most dolga.

 

Mint emberek, kik elvesztek

Sötét láp közepén:

Nem mertünk imádkozni sem

S kínunk volt k?kemény:

Valami meghalt mibennünk,

Meghalt már a remény.

 

Mert az igazság csak megy, útja

Lehet jó vagy romos,

Gyengét öl és er?st gyilkol,

Mindenkit eltapos:

Vassarokkal er?st gyilkol,

Szörny? apagyilkos!

 

Nyelvünk, mint a tapló, s vártuk

Hogy üssék a nyolcat

Mert a végzet j?, ha itt az id?,

S egy élet megszakad,

Hiszen a sors hurka oly gyors,

Elér jót és rosszat.

 

Így nem volt tennünk semmi mást,

Csak várni a jelet:

Mint k? a völgyben ültünk tétlen,

Szavunk is megrekedt,

De szívünk úgy vert, mint dobot

Egy vad elmebeteg!

 

És megszólalt, durván rivallt

Az óra hirtelen,

S a börtön ott csak jajgatott,

Félve s tehetetlen,

Mint a leprás, hogyha üvölt

Odvában odabenn.

 

S mint rémálmokban sorjáztak

Iszonytató dolgok,

A kormos gerendán láttunk

Zsíros kötélhurkot,

S hallottunk imát, mit bakó
Kegyetlen elfojtott.

 

S hallottam jajt, keser? bajt,

Mit?l szív megremeg,

Láttam kínját, izzadtságát,

Mit csak én érthetek:

Hiszen ki több életet él,

Az többször is hal meg.


 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. november 10., kedd, 14:38

Aznap, mikor akasztanak, Nincs istentisztelet: A lelkész szíve túl nehéz, Arca sápadt, beteg, Vagy szemében meg van írva, Mit nézni nem lehet.

IV.

 

Aznap, mikor akasztanak,

Nincs istentisztelet:

A lelkész szíve túl nehéz,

Arca sápadt, beteg,

Vagy szemében meg van írva,

Mit nézni nem lehet.

 

Benn maradtunk harangszóig,

Mikor végre dél lett,

?rök jöttek, ajtók nyíltak,

A kulcsok zörögtek,

S minden rab cella poklából

A lépcs?re lépett.

 

Isten ege alatt jártunk,

De nem megszokottan,

Hamuszürke arccal megy egy,

Az meg holtsápadtan,

Ám bús népet ily vágyva nézni

Én sohasem láttam.

 

Nem láttam ily bús szemeket,

Sóvárgó mind és tág,

Nézték azt a kis kék sátrat,

- Ott bent égnek hívták, -

S minden vidám, szabad felh?t,

Mi rajta úszott át.

 

Ám sok közülünk csüggedten

Bámulta a földet,

Tudták jól, nekik járt volna

Ily iszonyú végzet:

Mert ? csak él?t gyilkolt meg,

Ám ?k holtat öltek.

 

Mert ki másodjára b?nöz,

Az holt lelket ébreszt,

Mocskos lepléb?l kirántja,

S megint vérezni kezd,

De minden, minden hasztalan,

Bármennyi vért is veszt!

 

Úgy mentünk ocsmány ruhánkban,

Mint bohóc vagy majom,

Csöndben jártunk körbe-körbe

Az aszfaltudvaron,

Csöndben jártunk körbe-körbe

Szó nélkül, borongón.

 

Csöndben jártunk körbe-körbe

S mint vad szél, szüntelen,

Iszonyú dolgok emléke

Kísértett a fejekben,

El?ttünk a rettegés járt,

S mögöttünk félelem.

 

Peckesen jártak az ?rök,

S mint nyájat, tereltek,

Rajtuk tipp-topp egyenruha,

S ünnepi öltözet,

Ám a mész a csizmájukon

Megmondta mit tettek.

 

Mert hol nemrég sötét sír állt,

Nem volt többé sír ott:

Az ocsmány börtönfalon sár

Meg homok virított,

És szemfed?ként tüzes mész:

Ezt kapta a halott.

 

Ily szemfedél jutott, ebben

Van a szerencsétlen:

P?rén s gyalázatban fekszik

Az udvar mélyében,

Lábán béklyó, úgy hever ott,

S t?zlepel szegényen!

 

És csontot, húst eszik a mész,

A rút, tüzes halál,

Rideg csontot fal éjszaka,

S nappal lágy húst zabál,

Húst és csontot, majd a szívet,

Mert mindent megtalál.

 

Három évig nem vetnek itt,

S marad minden csupasz:

Mert három évig ez a hely

Medd? lesz és kopasz,

S nézi a kíváncsi eget,

A szemében panasz.

 

Mondják, gyilkos szív mérgezi,

S nem nyílik más, csak seb:

Nem igaz! Mert Isten földje

Ennél biz’ nemesebb,

A piros rózsa pirosabb lesz,

S a fehér fehérebb.

 

Szíve fehéret teremne!

S pirosat a szája!

Sok csodán át, hozta óhaját

Krisztus a világra,

Hisz’ nagy Pápa el?tt borult

A sivár bot virágba.

 

De se vörös, se tejfehér

Rózsa itt nem nyílik,

Csak cserép, kavics s törött k?,

Ez mind, mit adnak itt,

Mert virág csak jó embernek

Enyhíti kínjait.

 

Így sosem hull majd borvörös,

S fehér rózsa szirma

A sár és homok borította

Ocsmány börtönfalra,

Hogy hirdesse, mindnyájunkért

Meghalt Isten fia.

 

Mert bár az ocsmány börtönfal

Öleli ?t körbe,

Lelke nem járhat éjszaka

Vasbilincsbe törve,

Csak sír a lelke, mért temették

Istentelen földbe,

 

Békén nyugszik – vagy fog hamar –

Ez a szerencsétlen,

Nem ?rül meg és délben sem

Ã?°zi majd félelem,

Se nap, se hold nem zavarja

A sötét földben lenn.

 

Mint állatot, úgy húzták fel,

S nem mondtak gyászmisét,

Hogy rémült lelke békében,

És csendben nyugodjék,

De nagy sietve vitték ki,

S egy lyukba temették.

 

Leszedték vászonruháját,

S testét legyek lepték,

Kigúnyolták dagadt nyakát,

S merev, dülledt szemét,

És röhögtek, míg a testet

A föld alá tették.

 

Csúf sírjánál nem térdepelt

Imát mondva a pap,

S mit Krisztus b?nösöknek adott,

Szent keresztet se kap,

Bár egy volt ? azok közül,

Kikért meghalt egy nap.

 

De így esett; egy élet így

Örökre véget ért,

S részvét-urnát töltött a könny,

Hogy bele alig fért,

Mert a fegyenc mindig gyászol,

S zokog valamiért.


Vers
Rácsai Róbert, 2009. november 12., csütörtök, 07:00

Egyszer megkereshetnélek. Meg is teszem ââ?¬â?? vagy mégsem. Sarokba szoríthatnálak, hogy ne pusztuljak éhen. Mert a véredet akarom. Hogyan nyugodhatnék meg, ha teljesen elfeledtél? Talánââ?¬Â¦ ha megölnélek.

 

 

Egyszer megkereshetnélek.

Meg is teszem – vagy mégsem.

Sarokba szoríthatnálak,
hogy ne pusztuljak éhen.

Mert a véredet akarom.
Hogyan nyugodhatnék meg,

ha teljesen elfeledtél?

Talán… ha megölnélek.

 

Szenvedj csak, mert szenvedned kell:

Hosszan és nagyon sokat!

Számold csak vég nélkül sírva

te is a hónapokat!

Dühöngve tépkedd a naptárt,

s átkozd el az éveket!
Te is szaggass ki szívedb?l
elvérz? emlékeket!

 

Azt akarom, hogy halott légy!

Bosszúszomjas angyalom
- jobb, ha hiszed – eljön érted
majd egy nem várt hajnalon.
Te pedig könnyeid között
tudd meg, mi jutott nekem:

hideg márványból faragott
szíved lett veszt?helyem!

 

Akarsz kérni, könyörögni,

vagy mondani valamit?
Szélbe szórtam a fényképed
ronggyá égett hamvait.
Égnek, földnek, csúf ördögnek
rimánkodtam, hogy fájjon!

Sír legyen a férjed, és a
magány csókoljon szájon!

 

Madár vagy. Rémült kismadár.

Repülnél, de hiába:

Örökre bezárlak téged

egy acélkalitkába.

Jégcsappá fagysz, vagy porrá égsz:
úgy lesz, ahogy akarom!

Néma, síró szoborrá válsz:
tátott szájú fájdalom.

 

[…]

 

A múlt sokáig kísértett:

a mostban nincsen semmi.

Nem akarok soha többé

Életed része lenni.

Ha elmentél, hát elmentél,

Ez a te döntésed volt:

Élj csak a rideg szíveddel,

Mely régen szívet rabolt.

 

A fájó álmok elmúltak,
s rólad sem ábrándozom.
Beléd öregedtem én is
valamelyik tavaszon.

Már nem is akarlak látni:

elmúltál, mint egy korszak.
Semmi sem maradt utánad,
csak az átható porszag.

 

Nevezd nyugodtan átoknak.

Vagy aminek akarod.

Ha visszajönnél, lelökném
a vállamról a karod.

Igazán nem is érdekelsz:

állhatsz szakadék szélén,

vagy lehetsz boldog, önfeledt…

T?lem aludhatsz békén.

 

2007-03-09 / 2009-11-11


Fordítás
Rácsai Róbert, 2009. november 17., kedd, 22:14

Nem tudom, jó-e a törvény, Mit emberek hoztak, Csak azt tudom, körülöttünk Állnak er?s falak, És minden nap hosszú évként Vánszorogva halad.

V.

 

Nem tudom, jó-e a törvény,

Mit emberek hoztak,

Csak azt tudom, körülöttünk

Állnak er?s falak,

És minden nap hosszú évként

Vánszorogva halad.

 

De tudom én, minden törvény,

Mit ember alkotott,

Mióta Káin testvért ölt,

És a bús föld forog,

Pelyvát termett búza helyett,

S különbet nem is fog.

 

Azt is tudom – és jó lenne,

Ha tudná mindenki,

Hogy börtönt csak szégyenk?b?l

Lehet építeni,

Hogy rácstól Krisztus ne lássa, mint

Sírnak testvérei.

 

Piszkít a rács bájos holdat,

És vakít el napot,

És jól teszi, hogy elrejti

Ez iszonyú poklot,

Isten fia, ember fia

Ne lássa, mi megy ott!

 

Csak gaz terem a börtönben,

Hitvány és mérgez?,

Ami jó van az emberben,

Elhervad és nem n?:

Bánat az ?r s a sápadt kín

A kapu?riz?.

 

Mert fél?, síró gyermeket

Éheztetnek ezek,

Gyengét vernek, s bolondot,

S gúnyolnak öreget,

Az gonosz lesz, s meg?rül ez,

S nem is szólalhat meg.

 

Sz?kös odúnk, hol lakozunk

Egy b?zös latrina,

S a rácsokon át, fullasztón

Jön a halál szaga,

S embergépben, nem marad épen,

Csak a kéjvágy maga.

 

Vizünk nyálkás, undorító,

És oly sós, mint a vér,

Gipszes, meszes és keser?

Az adagolt kenyér,

Tág szemmel az álom járkál,

S folyton csak id?t kér.

 

Bár vézna éhség és zöld szomj,

Mint kígyó tép minket,

De ettük ott a rossz kosztot,

Mert rút halált rejtett

A sok k?, mit nappal vittünk,

Az éjjel szívünk lett.

 

Éjjel mindnyájunk szívében

S cellánkban sötét van,

Kurblit és kötelet húzunk

Magányos poklunkban,

S a csend rosszabb, hol bronzharang

Kondul meg hangosan.

 

És emberi hang sose súg

Itt vigasz szavakat,

Kegyetlen és kemény a szem,

Mely ajtón át vizslat,

S elfeledve mindörökre

Testünk-lelkünk rohad.

 

Egyedül s a porban faljuk

Az élet láncait,

Az átkozódik, az meg sír,

S az nem panaszkodik:

De jó az Isten törvénye,

S a k?szív megtörik.

 

És minden szív, mi börtönben

S cellában megszakad,

Mint tört doboz, mi az Úrnak

Kis ajándékot ad,

S megtölti a leprás házát

Finom nárdus illat.

 

Ó! Boldog a szív, ha megtört,

S irgalmat nyer vele!

Másként hogyan lenne tiszta

És b?ntelen lelke?

Másként, mint törött szíven át,

Az Úr hogy lépne be?

 

És ?, kinek torka dagadt,

S dülledt, merev szeme,

Szent kézre vár, mi tolvajt vitt

Fel az Édenkertbe,

És az Úr nem utálja azt,

Kinek fáj a szíve.

 

A vörös ruhás bírótól

Kapott három hetet,

Hogy meggyógyuljon a lelke,

Mely b?nt?l szenvedett,

S megtisztítsa a kést fogó

És vérfoltos kezet.

 

És véres könnyel sikálta

Acélt fogó kezét:

Mert vért csak vér tud lemosni,

S könny gyógyítja sebét,

S Káin folt helyett a vér lett

Hószín Krisztus-pecsét.

 

VI.

 

Reading város fegyházában

Van egy szégyenverem,

Ott hever egy boldogtalan,

A t?zkereveten,

Ég? szemfed?ben fekszik,

És sírja névtelen.

 

Csendben fekszik, míg el nem jön

A végs? ítélet,

Hagyjuk a keser? sóhajt,

S a bolond könnyeket,

Meggyilkolta a szerelmét,

S így a halálé lett.

 

Ám minden férfi gyilkolt már,

Elmondom én, halljad hát!

Valaki egy pillantással,

Más szép szóval, ami bánt,

A csók a gyáva fegyvere,

A bátor kardot ránt!

 

V

I know not whether Laws be right, 
Or whether Laws be wrong; 
All that we know who lie in goal 
Is that the wall is strong; 
And that each day is like a year, 
A year whose days are long.

But this I know, that every Law 
That men have made for Man, 
Since first Man took his brother's life, 
And the sad world began, 
But straws the wheat and saves the chaff 
With a most evil fan.

This too I know—and wise it were 
If each could know the same—
That every prison that men build 
Is built with bricks of shame, 
And bound with bars lest Christ should see 
How men their brothers maim.

With bars they blur the gracious moon, 
And blind the goodly sun: 
And they do well to hide their Hell, 
For in it things are done 
That Son of God nor son of Man 
Ever should look upon!

The vilest deeds like poison weeds 
Bloom well in prison-air: 
It is only what is good in Man 
That wastes and withers there: 
Pale Anguish keeps the heavy gate, 
And the Warder is Despair

For they starve the little frightened child 
Till it weeps both night and day: 
And they scourge the weak, and flog the fool, 
And gibe the old and grey, 
And some grow mad, and all grow bad, 
And none a word may say.

Each narrow cell in which we dwell 
Is foul and dark latrine, 
And the fetid breath of living Death 
Chokes up each grated screen, 
And all, but Lust, is turned to dust 
In Humanity's machine.

The brackish water that we drink 
Creeps with a loathsome slime, 
And the bitter bread they weigh in scales 
Is full of chalk and lime, 
And Sleep will not lie down, but walks 
Wild-eyed and cries to Time.

But though lean Hunger and green Thirst 
Like asp with adder fight, 
We have little care of prison fare, 
For what chills and kills outright 
Is that every stone one lifts by day 
Becomes one's heart by night.

With midnight always in one's heart, 
And twilight in one's cell, 
We turn the crank, or tear the rope, 
Each in his separate Hell, 
And the silence is more awful far 
Than the sound of a brazen bell.

And never a human voice comes near 
To speak a gentle word: 
And the eye that watches through the door 
Is pitiless and hard: 
And by all forgot, we rot and rot, 
With soul and body marred.

And thus we rust Life's iron chain 
Degraded and alone: 
And some men curse, and some men weep, 
And some men make no moan: 
But God's eternal Laws are kind 
And break the heart of stone.

And every human heart that breaks, 
In prison-cell or yard, 
Is as that broken box that gave 
Its treasure to the Lord, 
And filled the unclean leper's house 
With the scent of costliest nard.

Ah! happy day they whose hearts can break 
And peace of pardon win! 
How else may man make straight his plan 
And cleanse his soul from Sin? 
How else but through a broken heart 
May Lord Christ enter in?

And he of the swollen purple throat. 
And the stark and staring eyes, 
Waits for the holy hands that took 
The Thief to Paradise; 
And a broken and a contrite heart 
The Lord will not despise.

The man in red who reads the Law 
Gave him three weeks of life, 
Three little weeks in which to heal 
His soul of his soul's strife, 
And cleanse from every blot of blood 
The hand that held the knife.

And with tears of blood he cleansed the hand, 
The hand that held the steel: 
For only blood can wipe out blood, 
And only tears can heal: 
And the crimson stain that was of Cain 
Became Christ's snow-white seal.

VI

In Reading gaol by Reading town 
There is a pit of shame, 
And in it lies a wretched man 
Eaten by teeth of flame, 
In burning winding-sheet he lies, 
And his grave has got no name.

And there, till Christ call forth the dead, 
In silence let him lie: 
No need to waste the foolish tear, 
Or heave the windy sigh: 
The man had killed the thing he loved, 
And so he had to die.

And all men kill the thing they love, 
By all let this be heard, 
Some do it with a bitter look, 
Some with a flattering word, 
The coward does it with a kiss, 
The brave man with a sword! 

 

 


Egyéb
Rácsai Róbert, 2009. november 18., szerda, 18:15

Köztudott, hogy anyanyelvünk az egyik legcsodálatosabb, legszínesebb és egyben az egyik legnehezebben elsajátítható nyelv a világon. Nem egy nyelvész, író ââ?¬â?? nem csak magyar ââ?¬â?? jelentette ki, hogy a magyar nyelv rendkívül alkalmas a különféle árnyalatok, pillanatnyi érzelmek kifejezésére, páratlanul gazdag szókincse és szinonimakészlete jóvoltából.

 

Köztudott, hogy anyanyelvünk az egyik legcsodálatosabb, legszínesebb és egyben az egyik legnehezebben elsajátítható nyelv a világon. Nem egy nyelvész, író – nem csak magyar – jelentette ki, hogy a magyar nyelv rendkívül alkalmas a különféle árnyalatok, pillanatnyi érzelmek kifejezésére, páratlanul gazdag szókincse és szinonimakészlete jóvoltából. Ezt a szókészletet, kifejezésmódot ápolni és védeni kell, hiszem és vallom, hogy nyelvünk a nemzeti kincs része.

 

    Régebbi könyveket olvasgatva valóságos gyöngyszemeket találhatunk, gondoljunk csak Jókai Mór hihetetlenül gazdag életm?vére. Igen dicséretes, hogy nemrégiben újra kiadták regényeit, ám azt talán kevesen tudják, hogy Jókai m?veihez külön szótár készült, amelyben az író által használt régies, vagy rég elfeledett szavak, kifejezések jelentését adják meg. Nagyra becsülöm ezt a kezdeményezést, támogatandónak, követend?nek tartom a példát; inkább írjunk egy-egy újra kiadandó, régebbi m?höz szómagyarázatot, szószedetet, semmint hogy leegyszer?sítsük, csúnyábban – és találóbban – mondva lealacsonyítsuk, lebutítsuk azt. Gondoljunk itt a nemrégiben nagy vihart kavart kezdeményezésre, amely sajnos meg is valósult, hogy egyes m?veket adjuk közre leegyszer?sítve, mert az „túl bonyolult, túl nehézkes a diákok, a mai, modern olvasóközönség számára”. Szegény Gárdonyi Géza, szegény Jókai Mór! Vajon mit szólnának hozzá, hogy az Egri csillagokat, A k?szív? ember fiait „könnyített” formában olvassák majd a diákok? Alighanem forognak a sírjukban, s valahol örülök, hogy ezt a nyelvrontó, népbutító és minden ízében káros „remek ötletet” már nem érték meg… Mivel akarnak az „alkotók” spórolni? Az id?vel, amit az olvasásra, szövegértésre fordítunk? Ennyi er?vel akár szószedetet is készíthettek volna, semmivel nem emésztett volna fel több energiát…

    Néhányan párhuzamot vonnak az idegen nyelv tanulása során alkalmazott egyszer?sített olvasmányokról. Tévedés! Nincs itt semmiféle párhuzam! Az egy dolog, hogy egy klasszikust adunk tanítványaink kezébe alap, álkezd?, közép, stb. szinten, idegen nyelven, és teljesen más, hogyha az anyanyelv? klasszikusokat egyszer?sítjük le… Az el?bbi az idegen nyelv tanulását szolgálja, az utóbbi szimpla butítás…

    Azonban nem err?l akartam írni, pusztán bevezet?nek szántam, és nem akarom becsapni a kedves olvasót a címmel!

    Igazából a tájszavakról szeretnék írni. Csodálatos szókincsünket említettem már, most hadd hozzak csak egyetlen példát a magyar irodalom palettájáról: Wass Albertet. Az ? m?veiben rengeteg olyan szó szerepel, aminek a jelentését nem ismeri az átlag olvasóközönség, részben mert elfeledett, idegen eredet? szavakról, részben mert csak egy bizonyos tájegységhez, társadalmi csoporthoz, foglalkozáshoz, avagy egy bizonyos korszakhoz köthet? szóról, kifejezésr?l van szó. Nekem külön örömöt adott az, hogy kerestem, id?t és energiát szántam arra, hogy utánanézzek az olyan szavaknak, mint a turma, az észkas, a zsendice, a puliszka, a plájász, stb. szavak jelentésének, eredetének. Igen dicséretes Turcsányi Péter gy?jteményes munkája (Wass Albert élete és munkássága), amelyben külön fejezetet szánt a szavak magyarázatának.

    Ezzel el is érkeztem oda, ahonnan elindultam.

    Még itt, csonka Magyarország területén is találkoztam számos olyan nyelvi fordulattal, szóval, amit a mi környékünkön nem ismertek, vagy fordítva: mi, bakonyiak – veszprémi vagyok - ismertük, vagy teljesen más jelentésével használtuk. Nagy örömmel fogadtam minden új információt, új jelentést, új szót, és lehet, hogy furcsa, de ez egyfajta „hobby” a számomra.

    Most, a címhez híven, a hosszúra nyúlt bevezet? után álljon itt egy csokorra való – sok esetben mókás – példa, egyt?l-egyig saját élmény.

 

                                                                            *

 

    Talán tizenhat éves lehettem, amikor is résztvettem egy ifjúsági vándortáborban, Baranya megyében. Szerettem ezeket a táborokat, szerencsére olyan vezet?ink voltak, akik els?dleges feladatuknak tekintették a magyar kultúra, a hagyományok megismertetését, tiszteletét. Én meg rengeteg érdekes emberrel találkozhattam közben…

    Azt hiszem, Almamellék környékén kolbászoltunk (Istenem, ez is olyan szó, hogy alig ismeri már valaki) valahol, és egy templomot kerestünk, amit le kellett rajzolni. Na persze nem találtuk, a jóféle cserjésben bolyongtunk, amikor megpillantottam egy nyolc-tízéves forma kisfiút (ránézésre kiköpött Reg?s Bendegúz volt). Megkérdeztem t?le, hogy hol találom azt a bizonyos templomot? A srác intett a kezével valamerre, s azt mondta:

    - Ott a horhón túl van egy ösvény, azon köll végigmenni.

    Horhó. Sose hallottam ezt a szót. Meg is kérdeztem:

    - Hol menjünk át?

    A fiú ugyanarra intett:

    - Hát ott a horhón menjenek, aztán onnan már látják a tornyot…

   Már megint ez a horhó… Emlékszem, iszonyú zavarban voltam a többi hetedikes-nyolcadikos diák között, mint gimnazista, akinek sejtelme sem volt, mi az a horhó, de nem volt mit tenni, megkérdeztem újra: micsodán menjünk át? Milyen horhón?

    Na, a srác itt már kissé türelmét vesztette, látva nehézfej?ségemet, és mutatta:

    - Ott ni, a horhó, az a horhó, látja már???

    És akkor megláttam.

    Szóval a horhó nem más, mint egy kis medence, egy mélyedés, na, azon kellett átmenni (jó sok kökénybokor volt ott), és miután keresztülverekedtük magunkat rajta, tényleg megláttuk a templomtornyot.

 

                                                                            *

 

    Gy?r. Ott töltöttem f?iskolás éveimet, igaz, nincs messze Veszprémt?l, de rengeteg emberrel találkoztam ott, akik az ország minden tájáról érkeztek.

    Rögtön, alighogy odaértem, ért az els? meglepetés.

    Hova vezet egy derék, ifjú, a tizennyolcadik életévét betöltött „gólya” útja, hát a kocsmába… A f?iskolától talán kétszáz méterre volt a M?vész presszó. Hétvége volt, be is ültem kissé h?sölni – jó kis szeptember eleje volt, tiszta, nyári id? – és rendeltem, mikor jött a pincér hölgy: „Egy kávét és egy leót kérek”. A hölgy térült-fordult, s letette elém az eszpresszót és… egy vaníliás jégkrémet. Hát, felében sikerült teljesíteni a kérésemet, én ugyanis leó alatt vörösboros kólára gondoltam.

    Hogy mi a magyarázata a félreértésnek? Említettem, hogy veszprémi vagyok. Ezen a környéken a „leó” a vörösboros kóla, ám akkoriban még m?ködött a nagy jégkrémgyár – éppen Veszprémben; talán páran emlékeznek még a „Helló, Leó” szlogenre, a tréfás reklámokra. A „Leó” elnevezést csak mi, veszprémiek ismertük; a más környékr?l érkezettek a vadász, vagy a VBK (vörösboros-kóla) néven ismerték ezt az italt.

    Tehát kaptam egy fagyit és egy kávét, holott egy kávét és vörösboros kólát kértem (a nagy melegre való tekintettel megettem a jégkrémet, persze, de biztos, ami biztos: rendeltem hozzá egy újabb „leót” – immár pontosan körülírva: vörösboros kólát szeretnék).

 

                                                                            *

 

    Ha az ember csak átutazik egy városon, falun, vagy akár tájegységen, kevés esélye van arra, hogy hasonló élményekben legyen része, ám ha huzamosabb ideig tartózkodunk egy-egy helyen, szinte biztos, hogy ráakadunk valamilyen gyöngyszemre. Gy?r ennek kimeríthetetlen tárháza volt.

    Egyik jó barátommal, Szabival sétálgattunk valamerre, beszélgettünk, ? meg ropogtatott valamit, nem is figyeltem, amikor megkínált:

    - Nem kérsz egy kis speciált?

    Meghökkentem. Az meg mi a fene, kérdem.

    - Hát speciál. Nem ettél még ilyet? – azzal felém nyújt egy zacskó nápolyit, azaz töltött ostyát.

    Hamar magyarázatot kaptam arra, hogy a csokis, citromos krémmel töltött ostyát miért is nevezik arrafelé „speciálnak”: állítólag a Gy?ri Keksz és Ostyagyár el?djének az alapítója,  Speciál Mátyás hozta Olaszországból a receptet, így kapta ez az édesség a nevét.

 

                                                                            *

 

    Még mindig Gy?r.

    Meglehet?sen goromba, téli id?ben állítottam be akkori barátn?mhöz, még a pulóver és a kabát alatt is vacogtam, ki is ültem Zsuzsa nénivel, barátn?m édesanyjával a konyhába kávézni egyet, hátha felengedek egy kicsit. Neki sem volt épp melege, s megjegyezte:

    - Látom, Robikám, te is elállod a kabátot!

    - Mit csinálok a kabáttal, Zsuzsa néni? Elállom?

    - Persze. Látom, fáztál, jól jön az ebben a vacak id?ben, nem?

    Na, így már világos volt a dolog, tehát elállom a kabátot, az azt jelenti, hogy hideg id?ben örülök, hogy rajtam van.

    Mi errefelé úgy mondanánk: Látom, el bírod viselni azt a kabátot!

 

                                                                             *

 

   A f?iskolán N. Klára tanította a neveléselméletet, elég mérsékelt lelkesedéssel ültük végig az óráit, hiába no, volt egyfajta stílusa.

   Az egyik órán azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk ki valami egyszer? pedagógiai helyzetet, ami az órán el?fordulhat, vagy merítsünk saját tapasztalatunkból, és elemezzük, adjuk el?, hogyan oldanánk meg.

    Én voltam az egyik „kedvence”, hát persze, hogy engem kérdezett el?ször.

    Azzal kezdtem, hogy egy órán láttam, amint a harmadikos Lacika figyelés helyett a padra cirkál…

Éppen eddig jutottam, amikor lecsapott a szóra:

    - Mi az, hogy a padra cirkált??? Mit csinált?

    - Hát… Cirkált a padra. Fogta a ceruzáját és összevissza rajzolgatott.

    - Akkor nem cirkált, hanem firkált! A hadihajó, meg jár?r az utcán, az cirkál!

    - Jójó, tudom, de felénk így is mondják…

    - Na ne mondja már! Hányan hallották ezt a kifejezést ebben az értelemben?

    Rajtam kívül még négy veszprémi volt a csoportban, szép csendesen feltették a kezüket…

 

                                                                            *

 

    Már másodéves voltam, amikor elég sok felvidéki diák érkezett f?iskolánkra tanulni. Volt köztük egy, bizonyos Gábor, aki olyan palócosan beszélt, hogy eleinte kukkot sem értettünk abból, amit mondani akart. Nem is volt sokáig Gábor, hamar rajta ragadt a „Góbor” név, mert valahogy így ejtette ki. Id?vel hozzászoktam a beszédéhez, mert a szobatársam lett, de azért hónapok múlva is tudott meglepetést okozni.

    Góbor állandóan üzletelt: Szlovákiából hozott csokit, ceruzát, nagyalakú füzeteket; jól járt vele mindenki, ? keresett rajta, mi meg harmad-, vagy feleáron vehettük meg a dolgokat.

Góbor éppen „üzleti körúton” járt a kollégiumban, amikor összeakadt velem:

    - Szia Robi! K? pófüm?

    - Mi bajod van neked???

    - Pófüm… K? pófüm? Szagold meg! – és dugta az orrom alá a dezodort.

    Aha, esett le a tantusz, tehát parfüm – nem elég, hogy „pófümnek” mondta, de nem is parfüm volt, hanem sima, hajtógázos dezodor…

    Más alkalommal igen izgatottan rontott be a szobámba.

    - Ván hájtásid?

    Nézek rá nagy bután.

    - Mim van nekem?

    - Hájtásid, hájtásid… fontos lenne!

    Nem lettem okosabb.

    - Ööö… Hát nem tudom… Lehet.

    - Hülye vágy! – intett dühösen, és továbbrohant.

    Kés?bb tudtam meg, hogy a barátn?jéhez kellett elsietnie valamiért kocsival, vagyis a „hájtási” az nem volt más, mint a „hajtási engedély”, azaz a jogosítvány.

 

                                                                             *

 

    Szombathelyen is jártam f?iskolára, ott akadt meg a szemem a boltajtókon díszelg? feliratra: „Kérjük az ajtót betenni!”

    Betenni? Hova tegyem be… Miért, kivették valahonnan?

    Persze rájöttem rögtön: betenni az ajtót, Szombathelyen annyit tesz, mint becsukni.

 

                                                                            *

 

    A leót már említettem, de az ételeknek, italoknak nagyon sok elnevezése van, és persze az emberfiának fogalma sincs arról – honnan is lenne –, hogy kétszáz kilométerrel arrébb hogyan nevezik kedvenc fogását…

    Nagyon szeretem a tócsit – vagyis a reszelt krumpliból, lisztb?l, tejfölb?l és sóból készült, olajban kisütött lepényt; némileg emlékeztet a svájciak röstijére.

    Na, ennek az ételnek ezer meg egy neve létezik.

    Nagyon kellemes meglepetés ért Galyatet?n, a feleségemmel jártunk arra a nászutunkon, egy jó kis túra után megéheztünk, hát leültünk egy kis borozó kinti padjaira és megnéztük a választékot, ahol azonnal megláttuk a tócsit, de nem ám egy név alatt! A tulajdonos, úgy látszik, tudta, hogy elég közkedvelt étel ez ahhoz, hogy jól fogyjon, ám nem árt, ha a vendégek tudják, mit is kérnek, hát kiírta az összes általa ismert nevét: tócsi, tócsni, cicege, macok, rösztike, lapcsánka, lepcsánka, berét, krumplispacsa...

 

    Se szeri, se száma a hasonlóaknak; százával, ezrével lehetne összegy?jteni az ilyen kis anekdotákat.

    A lényeg az, hogy ne feledjük, milyen csodálatos is a mi nyelvünk, milyen sokszín? és gazdag a szókincsünk – eleve ez a szó, hogy szókincs is csodálatos önmagában, nem is tudom, van-e más nyelv a miénken kívül, amely hasonló módon nevezte el kifejezéstárát.

    Célom ezzel az írással nem volt más, mint az, hogy apró belepillantást tegyek lehet?vé nyelvünk változatosságába, és persze az, hogy emellett szórakoztassam is az olvasót. Remélem, mindegyik teljesült!

 

    2009-11-05

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2009. november 29., vasárnap, 15:28

Hommage á C.S. Lewis

Figyelj rám ide jól, Ádám fia, Éva leánya:
Büszke legyél, hisz’ a koldus is emberi lény e világon;
S szégyen e szó, mert embernek született a király is,
És ett?l a tehert?l kétrét görbed a háta.


Vers
Rácsai Róbert, 2009. december 7., hétfő, 20:51

Kit kegyelnek fent, gyönyör? Camilla, Vad, tüzes csókod, buja ágyad úgy hív, Mámor-órákat, csoda-percet ígér Szép piros ajkad!

Kit kegyelnek fent, gyönyör? Camilla,

Vad, tüzes csókod, buja ágyad úgy hív,

Mámor-órákat, csoda-percet ígér

Szép piros ajkad!

 

Torkom oly száraz, gyere h?s borom hát!

Felhevült vérem, s ver a szívem árván,

Kedvesem jöjj már, hever?dre gyorsan

Rántalak, édes!

 

Átölelsz lágyan, puha lábaiddal, 

Hogy zihálsz, kedves, simogass sokáig!

Mit nekem poklok, vagy a t?z, a b?n, ám

százszor ölelj meg!

 

Vérvörös csíkkal, szerelem jelével

Megjelölsz engem: szorosan kapaszkodj!

Mindenem megkapsz, ha tebenned érzem

Férfier?met…

 

2009-11-18 (2005)


Minden műfaj
Rácsai Róbert, 2010. április 22., csütörtök, 22:44

Egy tavalyi valós, a szemem el?tt lejátszódó történet négy sorban.

Macska oson nagy csendben, a sz?l? árnya takarja,
Karma mered késként, szeme izzik az esti sötétben,
Izma feszül, majd ugrik, utolsót lobban a napfény,
S gyászdalt fúj a rigó holt párja felett kora éjen.

 


Fordítás
Rácsai Róbert, 2010. május 4., kedd, 15:03

Itt ez a vad, nyüzsg?, modern világ, Odalett a szívünk boldogsága,

Hangom

 

Itt ez a vad, nyüzsg?, modern világ,

Odalett a szívünk boldogsága,

S most hajónk vitorláit bevonták,

És eladva flottánk rakománya.

 

Azért lett arcom ily korán sápadt,

Mert örömöm a könnyek kergették,

Ifjú ajkam fehéríti bánat,

S romlás húzza be ágyam függönyét.

 

De tiéd ez a zsúfolt élet mind,

Nem több, csak líra, heged? vagy lant,

Vagy a tenger zenéje odakint,

A kagylóházban szunnyadó visszhang.

 

2009-11-24

 

My voice

 

Within this restless, hurried, modern world
We took our hearts' full pleasure - You and I,
And now the white sails of our ship are furled,
And spent the lading of our argosy.

Wherefore my cheeks before their time are wan,
For very weeping is my gladness fled,
Sorrow has paled my young mouth's vermilion,
And Ruin draws the curtains of my bed.

But all this crowded life has been to thee
No more than lyre, or lute, or subtle spell
Of viols, or the music of the sea
That sleeps, a mimic echo, in the shell.


Vers
Rácsai Róbert, 2010. május 16., vasárnap, 14:06

Igaz, hogy május van - bár az id?n ez nem látszik - mégis ezt küldöm most be. Ã?Å¡gyis mindenki tavaszos verseket ír, meg hát nem kell mindent id?szakhoz kötni!

Lassan lejt egy Hópihetündér

bársony táncot az arcom körül;

röpke percre mosolynak örül,

s rögtön elalszik, ha földet ér.

 

Halkan zörren a párás ablak,
a Kék Lány sétál erre megint,

vágyva nézem, ahogy betekint,

s csókjai mind az üvegre fagynak.

 

Zord tél végén, a jégcsapvárban,

Hol tornyok közt pára lebben,

Fagyhölgy járkál gyémánt csendben,

s sz?z vízcseppé olvad lágyan.

 

2010-03-10


Esszé
Rácsai Róbert, 2010. június 5., szombat, 15:45


Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy Magyarországnak – de legalábbis a vezet?inek – állandóan muszáj valakit gátlástalanul majmolnia. Egy másik ország, egy másik nemzet szokásait, törvényeit átvenni, csak azért, mert most épp az ? csatlósuk vagyunk, - ha pedig azok vagyunk, hát akkor szükséges egy kicsit lihegni, és farkat csóválni.

Sajnos nem újkelet? dolog ez. Emlékszem, Wass Albert: Mire a fák megn?nek cím? regényében van egy részlet, amely éppen ezt példázza; az egyik szerepl? említi, hogy legyünk olyanok, mint ez vagy az a nép, mire a f?h?s rávilágít, hogy épp ez a baj: olyanok akarunk lenni, mint mások, ahelyett, hogy különbek próbálnánk meg lenni.

Ám nem kell másfél évszázadot visszamenni a múltba! Elég, ha az elmúlt néhány évtized legnagyobb „farkcsóválásaiból” nézünk meg egy párat, amelyekb?l süt a gyáva szolgalelk?ség, a másoknak mindenáron való, f?leg politikai megfelelni akarás.

A 80-as években még a Nagy Testvér, a Szovjetunió volt a példakép, az etalon: ha az SZKP Központi Bizottsága kitalált valamit – lett légyen az akármekkora ostobaság is – a mi vezet?inknek azonnal és habozás nélkül be kellett állni a sorba.

Emlékszünk még az Olimpiai botrányokra? 1980-ban az USA bojkottálta a moszkvai Olimpiát, tiltakozásul az afganisztáni agresszió ellen. (Nem értem, minek kell a sportba ilyen szinten belevinni a politikát). A válasz négy év múlva érkezett: az 1984-es, Los Angelesben rendezett Olimpiát meg a Szovjetunió bojkottálta, és láss csodát! – h?n szeretett pártunk és bölcs vezéreink legott csatlakoztak a „remek” kezdeményezéshez: vagyis a magyar sportolók sem mehettek ki az olimpiára!

Gyerek voltam akkor még, kiskamasz, s nem értettem az egészet. Kés?bb komolyan elgondolkoztam azon, vajon mit érezhetett az a sportoló, aki négy hosszú, kemény évig készült élete egyik legnagyobb eseményére, amelyr?l talán egész életében álmodozott, s akkor egy tollvonással romba döntötte álmaikat pár káder… Azóta foglalkoztat a gondolat: vajon ezek az alakok a szemükbe mertek nézni a sportolóknak?

Van egy másik, szintén csodálatos példa. Ez már Gorbacsov idején történt.
Tisztában vagyok vele, hogy a keményvonalas elvtársakat – most is van jó pár a parlamentben – a hideg rázta ki Mihail bátya peresztrojkájától, meg a glasznosztytól, de hát ha jött valami újítás, azonnal le kellett másolni. Emlékeznek még az alkoholtilalomra? Való igaz, a Szovjetunióban ijeszt? méreteket öltött az italozás, a munkások már reggel részegen mentek dolgozni, így ott szükséges volt az a radikális lépés, amit Gorbacsov megtett. Na de itt erre mi szükség volt??? Mindenesetre a kádári vezetés azonnal lépett, és szépen betiltotta a boltokban, kocsmákban a reggeli alkoholárusítást… emlékszem, nagy papír fóliákkal voltak letakarva az italospolcok a boltokban reggelente.

Félreértés ne essék: eszemben sincs pártolni azt, hogy valaki ittasan menjen be dolgozni, s?t! Mellette vagyok a kemény szankcióknak (aki iszik, mikor dolgozni megy, azt rúgják ki páros lábbal!). Ám Magyarországon egyáltalán nem volt olyan helyzet, ami ezt a lépést indokolta volna, és gyakorlati haszna meg nem volt az égadta világon semmi: fából vaskarika. A jó melós ember, ha piálni akart, szépen megvette magának a laposüveget este, reggel meg, vagy a m?szak közben megitta, és kész. Ez is csak arra ment ki, hogy megmutassák: mi is jó elvtársak vagyunk, elkötelezett hívei Gorbacsov elvtársnak, a peresztrojkának, bizony ám… (Ha azt találják ki a SZU-ban, hogy vattacukorral kell kibélelni az usánkát, mert az milyen praktikus, szerintem ezek még azt is habozás nélkül átvették volna).
Hogy ez a hülyeség meddig élt, arra már nem emlékszem pontosan, de túl sokáig nem…

Azóta sokat (?) változott (?) a világ…
Most már nem a SZU a Nagy Testvér, hanem az USA, no meg az EU.
Ez utóbbi is megér egy misét, no de foglalkozzunk az USÁ-val, a demokrácia, az igazságosság, a jog és a demokrácia hazájával! Megérdemli.

Az csak egy szelete a valóságnak, hogy gyakorlatilag minden szemetet – ételt (?), üzletláncot, ruhákat, ízlést, szavakat gátlástalanul majmolunk az amerikaiaktól, már efelett is nehéz szemet hunyni, na de a kultúrájukat, oktatási baklövéseiket stb., átvenni… mindennek a teteje – vagy az alja…
Apropó, oktatás. Elég köztudott, hogy egy magyar érettségi – nem, nem ez a mai, ez a Magyar Bálint-féle ócskaság (ne haragudjatok rám, egy tanárra, kedves mostanában érettségiz?k, nem ti tehettek róla, s nem titeket, a ti munkátokat nézem le) – jószerivel egy USA-beli f?iskolai diplomával ért fel. Persze ez ma már nem áll fenn, elég szépen tendálunk az amerikai csömör és m?veletlenség, dekadencia felé. A liberalizációnak nevezett ostobaság ott elég szépen megtette a hatását, az átlag amerikai úgy tudja, Európa egy ország, Ukrajna egy betegség neve, a szomszédos Vietnam hadba készül ellenük, és ha a McDonald’s-ban bekapnak egy hamburgert, akkor „étteremben ebédeltek”. (Ez a butulás, ez a tendencia Európa számos országában megfigyelhet?, sajnos).
Arról már nem is beszélve, hogy az elképeszt? méret? iskolai agresszivitás onnan kezdett begy?r?zni – adja Isten, hogy nálunk ne legyen olyan mészárlás – semmilyen! -, mint amilyen az USÁ-ban, Németországban vagy Finnországban volt… bár érzésem szerint már csak id? kérdése – hála többek között a liberális „oktatásnak” és „nevelésnek”… *

A demokráciát is tanuljuk amerikai barátainktól, gondoljunk csak a jó Nancy Goodman Brinkerre, aki oly lelkesen oktat ki minket rasszizmusból, fasizmusból és nácizmusból.
Érdekes. Nekem úgy rémlik, hogy az USÁ-ban legálisan m?ködik a Ku-Klux-Klan, van náci párt, meg mintha lett volna egy fekete lelkész a 60-as években, bizonyos Martin Luther King, aki mozgalmat indított, mert külön ül?hely volt a buszokon a fehéreknek és a feketéknek… ez pedig azért nem volt annyira régen.

És akkor még ott van Irak kérdése.

Bevallom, nem ontottam sok könnyet Szaddam Husszeinért, na de könyörgöm: volt ebben az országban olyan hülye, aki komolyan elhitte azt az alattomos hazugságot, amit Bush, Rice meg a díszes kompániájuk terjesztett Irakról? Hogy tömegpusztító fegyverei lennének Iraknak, azért támadták meg? Ugyan már… az olaj volt, a stratégiailag fontos elhelyezkedés… ki kellett próbálni, el kellett adni az új fegyvereket. Nem helyeslem egyetlen ország lerohanását sem, tisztában vagyok vele persze, hogy vannak esetek, mikor nem nagyon akad más megoldás, na de ebben az esetben, hogy még hülyének is nézték a fél világot?!?
És hány ezer – egyes becslések szerint hány százezer – iraki halt meg a nagy, amerikai demokrácia terjesztése következtében?
Na, ez a Nancy innent?l kezdve nekem ne papoljon demokráciáról, mert rosszul leszek t?le…

Apropó: mi a fenét keresnek a magyar katonák Irakban? Egyáltalán a NATO-nak mi köze van ehhez az egészhez?
A katonáink meg mennek, mert meg kell élniük, és gyakorlatilag röhejes összeget kapnak azért, hogy az életüket kockáztatják – a nagy semmiért, azaz pár amerikai vállalat meggazdagodásáért!
Persze, mi ismét farkat csóváltunk, hiszen „küzdeni kell a nemzetközi terrorizmus ellen”.

Az amerikaiak büszkék a történelmükre. Sokat nem kell visszagondolniuk, párszáz év az egész, amiben vannak persze becsülend? dolgok, tettek. Ám valahogy a demokrácia hangzatos emlegetése közben elfelejtik szólni arról, hogy mit m?veltek az indián ?slakosokkal a profit- és a pénzhajhászás szülte ?rülettel, gonoszsággal övezve. Erre valahogy nem olyan büszkék, pedig a XIX. század Európájában olyan mészárlás, népirtás, amit ?k rendeztek, nem volt. Sajnos a XX. századról ez nem mondható el – ám ebben ?k is kivették a részüket alaposan: közvetve és közvetlenül egyaránt.
Újabb párhuzam: a történelemhamisítás, bár ebben nemcsak az USA volt jó tanítómesterünk, akadt ott más náció is…

A sok primitív, reklámokkal telet?zdelt, el?re megrendezett ostoba „showk”-ról, „vetélked?kr?l” már nem is beszélve…
Mónika-show, Joshi Barat, Big Brother, meg a többi, népbutító, figyelemelterel?, hazug és erkölcstelen m?sor vajon honnan származik? Vajon milyen céllal készültek, kinek a pénzén, és ki(k)nek a hasznára?
Sajnálom az amerikai népet… a mienket meg még inkább.

Sorolhatnánk még a konkrét példákat. Szinte várom már, hogy mikor születnek itt is precedens ítéletek, törvények arról, hogy Fejérben tilos a macskát cigivel kínálni, vagy Szabolcsban a lovat benzinkúthoz kikötni, esetleg Baranyában pepita kakaduval csókolózni…

Sokat tanultunk hát Amerikától, a szabadság hazájától, és igen sokban követjük is. Tapsoljunk hát és örvendjünk!

Egyvalamiben azonban nem követjük az aktuális Nagy Testvért. Pedig van egyvalami, egyetlen egy apró dolog, amit hiányolok az elmúlt 20 év vezet?it?l. Egy kicsike dolog van, amire nem ugranak azonnal, mint követend? példa, amit törvénybe kell iktatni.

Tudják, hogy mi az? A hazaszeretet és a hazaszeretetre való nevelés.

Ez valahogy kimaradt, pedig még majmolni sem kéne – nekem valahogy természetesnek t?nik, hogy minden nemzet fia-lánya szereti a hazáját, és nem szégyelli ezt kinyilvánítani.

Magyarországon ma olyan helyzet van, hogy aki a magyarságát nyíltan vállalja, az irredenta, nacionalista, soviniszta, fasiszta, rasszista, náci, antiszemita, és nem tudom én, még milyen –ista, meg a többi. Magyarországon lehetséges, hogy rend?r tapossa a magyar zászlót. Magyarországon ma lehetséges, hogy a leg?sibb lobogónkat gyalázzák, leköpjék, megtagadják. Ma Magyarországon lehetséges, hogy a Himnuszt avíttnak, a Szent Koronát micisapkának, Szent István Jobbját húscafatnak min?sítsék, hogy börtönbe akarják küldeni azt, akinek a kocsiján Nagy-Magyarország matrica van, hogy nácinak, nyilasnak, nem tudom én minek nevezzék azt, aki magyar zászlót lenget, vagy címeres-turulos-piros-fehér-zöld pólót hord… mert az „magyarkodik”.

Magyarkodik. Na, ez a világ leghülyébb szava. Az orosz ember, ha zászlót tesz ki a házára, az oroszkodik? A román az románkodik? A szlovák – na itt bajban vagyok – az szlovákodik (lehet, hogy két k-val: „szlovákkodik?”), vagy szlovákoskodik? (Egyébként a helyesírás-ellen?rz? program a „magyarkodik” szón kívül az összeset aláhúzta).
Amerikaiskodik… hmm… nem jó. USÁ-skodik. Ez sem. USAskodik. Ez sem jön be.

Vajon mi történne, ha a szólásszabadság és a demokrácia hazájában valaki megkérdezné a csillagos-sávos zászlót a baseball sapkáján visel? John-t Idahoban, hogy „minek az rád, mit vered magad arra, hogy amerikai vagy, mit amerikaiskodsz itt, talán rasszista-fasiszta-náci vagy?” Gyanítom, hogy jobb esetben az okvetlenked? megúszná nemzet- és nemzeti jelkép gyalázásáért pénz-, vagy felfüggesztett börtönbüntetéssel, rosszabb esetben John egy szép jobbegyenessel összekócolná az illet? fogait… És igaza lenne.

Tudták, hogy az USA-beli iskolákban a nap azzal kezd?dik, hogy a „Stars and Stripes” el?tt a diákok eléneklik az amerikai Himnuszt?

Idehaza? F? demokratáink már az ötlett?l is idegrohamot kapnak.
Pedig… ezt, csak ezt az egyet, nem kéne megszívlelnünk, kedves elvtársak és elvtársn?k és liberális talpnyalóik? Ez MIÉRT derogál, ha annyi más nem? Ha a sok ostoba, nemzetidegen sületlenség követend? példa, ez a hazaszeretet, ez miért nem?

Azt hiszem, hiába várok választ.

* Sajnos a cikk írása után néhány nappal bekövetkezett a tragédia nálunk is...


Fordítás
Rácsai Róbert, 2010. június 22., kedd, 11:06

Mély erd?nek homályából Ki a rétre hajnalban, Fehér karú, barna szem? Faun surran!

Az erd?ben

 

Mély erd?nek homályából
Ki a rétre hajnalban,

Fehér karú, barna szem?
Faun surran!

 

Bozótban dalolva szökell,
Árnyéka ott táncol vele,
És nem tudom, hogy mi vonz jobban,
Árnya vagy éneke!

 

Ó, vadász, kapd el az árnyát!
Csalogány, fogd el hangját nekem!
Vagy zenét?l ?rülten, bambán
Nyomát üthetem!

 

2009-03-04

 

In the forest

 

Out of the mid-wood's twilight
Into the meadow's dawn,
Ivory limbed and brown-eyed,
Flashes my Faun!

He skips through the copses singing,
And his shadow dances along,
And I know not which I should follow,
Shadow or song!

O Hunter, snare me his shadow!
O Nightingale, catch me his strain!
Else moonstruck with music and madness
I track him in vain!


Fordítás
Rácsai Róbert, 2010. július 5., hétfő, 21:45

Jöjj, ó Krisztusom, és segíts! Nyújtsd kezed, Mert dühösebb a tenger, hol fuldoklom, Mint Simon a galileai tavon: Az élet bora homokra folyt, nézzed,

 

Jöjj, ó Krisztusom, és segíts! Nyújtsd kezed,

Mert dühösebb a tenger, hol fuldoklom,

Mint Simon a galileai tavon:

Az élet bora homokra folyt, nézzed,

Szívem, mint föld, mivel éhínség végzett,

Hol minden, mi szép volt, most már csupa rom,

És lelkem a pokolra jut, jól tudom,

Ha ma Isten elé sodor a végzet.

’Alszik, vagy elvágtatott hol dúl a harc,

Mint Bael, mikor jósok hívták sírva

Reggelt?l délig Carmel csapott hegyén.’

Nem, az éj el?tt a békét látom én,

S szemem el?tt lába, fehér palástja,

A sebes kéz, a megviselt emberarc.

 

2009-03-05

 

*Ki a sötétségb?l (latin)

 

E Tenebris

 

Come down, O Christ, and help me! reach thy hand,
For I am drowning in a stormier sea
Than Simon on thy lake of Galilee:
The wine of life is spilt upon the sand,
My heart is as some famine-murdered land,
Whence all good things have perished utterly,
And well I know my soul in Hell must lie
If I this night before God's throne should stand.
'He sleeps perchance, or rideth to the chase,
Like Baal, when his prophets howled that name
From morn to noon on Carmel's smitten height.'
Nay, peace, I shall behold before the night,
The feet of brass, the robe more white than flame,
The wounded hands, the weary human face.


Fordítás
Rácsai Róbert, 2010. augusztus 8., vasárnap, 15:52

A bulgáriai keresztények lemészárlására

Krisztusom, Te tényleg élsz? Vagy csontjaid

Még mindig rejti az a sziklasírbolt?

S feltámadásod csak annak álma volt,

Ki Téged imád, s vezekli b?neit?

Itt szörny? gyász s jajkiáltás hallatszik,

S hív? papokat gyilkoltak halomra,

Nem jut el hozzád azoknak siralma,

Kiknek utcán hevernek gyermekeik?

Jöjj, ó Isten fia! véres homály van

a földön, s a csillagtalan éjszakán

A Félholdat* látom Kereszted felett!

Jöjj, ha széttörted ama sírt valóban,

Ember Fia! s mutasd er?d igazán,

Te legyél a király, és ne Mohamed!

 

2009-09-10

 

* a Török zászló

 

Sonnet

On the Massacre of the Christians in Bulgaria

Christ, dost thou live indeed? or are thy bones
Still straitened in their rock-hewn sepulchre?
And was thy rising only dreamed by Her
Whose love of thee for all her sin atones?
For here the air is horrid with men's groans,
The priests who call upon thy name are slain,
Dost thou not hear the bitter wail of pain
From those whose children lie upon the stones?
Come down, O Son of God! incestuous gloom
Curtains the land, and through the starless night
Over thy Cross, a Crescent moon I see!
If thou in very truth didst burst the tomb
Come down, O Son of Man! and show thy might,
Lest
Mahomet
be crowned instead of Thee!


Fordítás
Rácsai Róbert, 2010. november 19., péntek, 23:20


Az ég vörössel csipkézett,
Kavargó köd s árny elszelel,
A tengerb?l virradat kel,
Mint fehér hölgy, ha felébred.

 

És lövi bronznyílvessz?it,
Az éj tollait átszúrva,
S a sárga fény nagy hulláma
Tornyon s csarnokon megtörik,

 

S övé lesz az egész fennsík,
Ébred a verdes? madár,
A gesztenyefák ringnak már,
És minden ágon aranycsík.

 

2010-09-07

 

Impression

Le Réveillon

 

The sky is laced with fitful red,
The circling mists and shadows flee,
The dawn is rising from the sea,
Like a white lady from her bed.
 
And jagged brazen arrows fall
Athwart the feathers of the night,
And a long wave of yellow light
Breaks silently on tower and hall,
 
And spreading wide across the wold
Wakes into flight some fluttering bird,
And all the chestnut tops are stirred,
And all the branches streaked with gold.

Vers
Rácsai Róbert, 2011. január 23., vasárnap, 19:31

Paál Zsolt barátom csodálatos regényéhez írt versem. Nem elfogultságból írom: de egy kezemen meg tudom számolni, hány könyv volt rám ilyen hatással.

 

 

Paál Zsoltnak



Nézd meg most ezt a világot.
Keresd csak, hol a jó, a szép!
Mikor rozsdás kést húz el?,
És tulajdon torkába tép.


Mikor beleborzongsz abba,
Mivé tették s mivé tetted,
Hogy az Isten szent képmása
Egy vérg?zös állattá vedlett.


Mikor látod, mit szerettél,
Halott porrá omlik minden,
S csak üvöltesz elárvultan:
Mért hagytál el engem, Isten?!


Akkor majd magadba nézel,
És rájössz, hogy miért is élsz:
Akkor talán az Istennel
És magaddal is megbékélsz.


Ha ember vagy, és szívedben
A jó és a hit megmarad:
Akkor újra felragyog majd
A napfény a kövek alatt.

 

 

 

2011-01-12

 

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2011. március 10., csütörtök, 20:21

ââ?¬Å¾Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.ââ?¬Â

 

I.

 

Másoknak ez is csak egy templom

A sok ezer többi között,

Amit lefotóznak kirándulásokon

Bámész turisták feje fölött,

Ha nem süt a Nap, mind morog,

Nekik csak a karcsú torony a szép,

És az a legfontosabb dolog,

Hogy éles legyen a kép,

Amit büszkén mutogatnak otthon:

„Nézd, ott áll el?tte apád is!”

 

…közben nekem ez a templom

Olyan, mint egy katedrális.

 

II.

 

Ez az én katedrálisom.

Az én templomom, az Istennek háza,

Ahol a vasárnapi misét várom,

És szívemet eltölti a hála,

Hogy itt, e szent helyen lehetek!

Mert itt enyém a megnyugvás,

A beszéd, az áhítat, az emberek,

És talán enyém a feloldozás.

S van, miért némán fohászkodok,

Mi hétköznap is annyira kéne…

 

…de biztosan megkapom ott:

A nyugalom és a lelki béke.

 

III.

 

Mert békét és nyugalmat ád

A Nap ragyogása a színes ablakon,

Benne látom Isten szép világát,

Miközben a misét hallgatom,

S nézem, hogy a minden közepén

Az Áldott, a Szent Sz?z Mária

Két szeret? karját felém

Áldón s védelmez?n kitárja.

Mária… a magyarok véd?szentje,

Hosszú s rögös évszázadokon.

 

… S Krisztus teste, vérének kelyhe

Szól hozzám minden vasárnapon.

 

IV.

 

Hát ez a templomom nekem.

A hely, hol frigyünk megáldották,

Otthonom, szívem, Istenem,

Ahol elbúcsúztattuk nagymamát;

Isten földi szolgái laknak itt,

Lajos, Gyula, és Dezs? atyák,

Hallottuk, halljuk szavaik,

Szívemben megannyi jó barát,

Mert mind igaz, és tiszta utat mutat,

És ezt a hív? ember jól tudja,

 

… mindent, mit a halandó kutat:

a szép, a szelíd s a jó… Krisztus útja.

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2011. április 20., szerda, 22:45

Tavaszodik már, de annyira halkan; a világot a tél vacogtatja még. Pár rügyecske nagy félve el?bukkan, s éjjel fagyos dér alatt borzong a rét.

 

 

 

Tavaszodik már, de annyira halkan;
a világot a tél vacogtatja még.
Pár rügyecske nagy félve el?bukkan,
s éjjel fagyos dér alatt borzong a rét.
Ám enged végül, s ezerszín ruhát ölt
egy reggel minden bokor, faág s f?szál:
jáde, smaragd s ki tudja még, mennyi zöld,
és a szélben friss élet illata száll!
Nézd, centiket n? a levél naponta,
minden kis bimbó fogja az ecsetjét,
mosolyt és örömet fest az arcodra:
boldog leszel, hogy elmúlik a sötét.
Mi is aludtunk, tavaszunk a remény:
er?re kap végre a Nap meg a fény.

 

 

 

 


Vers
Rácsai Róbert, 2011. április 27., szerda, 19:56


 

 

Nincs ködszürke, csak színes ablakok.
Karcsú boltív, virágok, pár szentkép.
Érzem a mozdulatlan padot.
Nyugalom, harmónia, békesség.

 

Halk szívdobbanás, mozdul a kezem,
h?vös és száraz, mégis tapad.
Mély lélegzettel szívemre teszem:
szól az ima, némán és hallgatag.

 

Bánat és gond most messzi elkerül.
Mint a sz?z hó, minden érintetlen.
Magány? Itt sosem vagyok egyedül,
mert mellettem ülsz a gyertyacsendben.