Az öreg alkoholista kilépett a munkaügyi központból.
Mérgében földhözvágta a svájcisapkáját.
– A rohadt életbe! – kiáltotta dühösen, miután felvette a semmire sem elég munkanélküli segélyét, majd a sarki ivó felé vette az irányt. A keserű dohányfüstben mindjárt otthonosabban érezte magát.
– Adjon valami töményet! – kiáltotta a csaposnak és mohón inni kezdett…
A játékgép hangos csilingeléssel szórta ki magából a pénzt. A biztonsági őr számolt egy kicsit, majd megállapította, hogy éppen a minimálbérnyi fizetését nyerte most meg titokban, majd eszébe jutott az otthon alvó, loncsos felesége. Nyelt egyet, aztán:
– Ide a legszebb lányát! – kiáltotta nem sokkal később egy utcával odébb, a piroslámpás házban a madámnak…
A hivatal bezárt.
Aznap osztották ki az év végi jutalmakat. A férfi végignézett kissé kopott zakóján, majd megállapította, hogy nem is olyan rossz. Egy pillanatig tétovázott ugyan, de aztán elhatározta magát. A hivatalnokokra jellemző precíz alapossággal elkönyvelte, mennyit fog most költeni, majd életében először beült az Aranycsillag Hotel és Étterembe, és csendes élvezettel végigette az étlapot…
Magasan a felhők felett ezüstös gép repült.
Fedélzetén ott ült a nő a szeretőjével. A légiutaskísérő diszkrét mosollyal érdeklődött, hogy kávét, vagy teát szolgálhat-e felő … De a nő nem is figyelt, mindez cseppet sem érdekelte. Szinte már látta magukat összefonódni a tengerparti szálloda úszómedencéjénél. Végre együtt – gondolta, és már alig várta a nyaralást…
A hölgy gőgösen megigazította a nyakába dobott ezüstrókát, majd aláírta a papírokat.
Úgy döntött, hogy megérdemel egy csipetnyi kényeztetést.
A földig hajlongó eladó kikísérte a vadonatúj szerzeményéhez, és kinyitotta neki az ajtót. A hölgy a hátsó ülésre hajította a szőrmét és indított. A segéd épphogy el tudott ugrani.
A csillogó Bentley unott eleganciával verte vissza a nagyváros fényeit…
A ház, amellyel meglepte magát, méltán volt nevezhető palotának.
Több, mint ezer négyzetméteren huszonöt szobával, saját mozival, külső és belső úszómedencével, sportpályával. Ez már a negyedik ház volt idén, amit megvásárolt, de erre a dél-olaszországi csodára volt a legbüszkébb. Tekintetével végigsimított a gondosan tervezett belső tereken, és úgy érezte, ennél már nem is lehetne elégedettebb…
A Forma 1-es csapat újdonsült tulajdonosa végignézett a szépreményű istállóján.
A pezsgősdugók pukkanása elvegyült az őt ünneplő éljenzésben.
Élete legnagyobb álma ezennel teljesült. – Nem fizetett érte túl sokat? – kérdezte egy szemtelen riporter, mire ő mosolyogva csak ennyit mondott: – Ugyan, semmiség… az a szám tele volt nullával…
A Park Avenue egyik legelegánsabb épületében halkan zümmögött a légkondícionáló.
– Parancsol még valamit uram? – kérdezte a fiatal cselédlány, majd gazdája intésére hangtalanul eltűnt a hatalmas, lenyűgözően elegáns fogadószobából.
A férfi unottan hátradőlt, majd végiggondolta az elmúlt napokat…
Egy hete sincs, hogy busás haszonnal eladta a Forma 1-es csapatát, de a pénz már rég nem boldogította…
Aztán ügynöke ajánlott egy új házat valami mediterrán vidéken – már nem is emlékszik, hogy hol – de volt háza épp elég… minek még egy?
Utána luxusautót vett a feleségének – engesztelésképpen – mivel az rájött, hogy az egyik fiatal szeretőjével utazott el nyaralni… na és? – gondolta, miközben felrendelte a különös gonddal elkészített vacsoráját, mert nem volt már kedve a flancos éttermekhez, majd eljátszott a gondolattal, hogy bosszúból felhív egy exkluzív call-girl szolgálatot…
Végül arról is lebeszélte magát. Nem volt már öröme a pénzen vásárolt szerelemben…
Erre mérges lett.
Hát, már semmi sem teszi boldoggá?
Mérgében földhözvágta a keze ügyében álló kristályszobrot.
– A rohadt életbe! – kiáltotta dühösen, miután felvette a platina hitelkártyáját, majd a sarki kaszinó felé vette az irányt. A finom szivarfüstben mindjárt otthonosabban érezte magát.
– Adjon valami töményet! – kiáltotta a csaposnak és mohón inni kezdett.
