Ez a város Tunézia délebbre fekvő, részén helyezkedik el, körülbelül 40 km-re a tengerpartól. Jézus születése előtt 40 évvel, már a rómaiak területének számított. A koloszeumot is rómaiak épitették i.sz.230-ban.
Háromszintes épitmény melynek magassága 36 m, kerülete 427m.
Hol emberi kegyetlenkedéseknek volt szinhelye,hol pedig mint oltalmazó nyújtott helyet az emberek számára. Elindultam, hogy megfejtsem titkát, melyet igen érdekesnek és tanulságosnak találtam.
Hosszú út után megérkeztünk El Jembe. Messziről lehetett látni a magas koloszeumot tele ablakokal. Az idők viharai alaposan megtépázták, de, így is tekintélyesen emelkedett ki a sík vidék fölé. Egy nagy bejáraton keresztül jutottunk a tribün folyósóira, ahonnan tetszés szerint lehetett felsőbb, illetve alsóbb szintekre jutni, onnan pedig a lelátókra. Amint kiértünk a lelátóra, az egész környék panorámája elénk tárulkozott lapos tetejű lakóházaival. Lefelé fordulva megpillantottuk az arénát, melynek hosszúsága 65m, szélessége 48m. Néhány vasrácsos kapu jelezte azt a helységet, ahol az oroszlánokat őrizték és engdték szabadon amikor elérkezetnek látták az idejét. Középen egy hosszú nyílás látható. Nagyon érdekelt mi célt szolgálhatott. Arra vettük az irányt. Egy szűk lépcső vezetett az aréna alá. Minnél lejebb haladtunk, annál jobban halványult a beszürődőtt fény, és jutottunk közelebb a valósághoz. Hüvös, pinceszagú levegő csapott meg. Az elmúlt idők sóhajának a szellője lehetett, szinte megdermedtem tőle.
Egy hepe-hupás talajú széles folyósora értünk, melynek oldalain helyezkedtek el a cellák. A rácsok már hiányoztak róla. Félve mentem be az egyik cellába. Képzeletemben ott voltak azok az emberek, akik reményüket vesztve, nem önszántukból voltak ide bezárva. Eszembe jutottak a gladiátor filmek. Szinte a hangokat is hallani véltem. Vérben fürdö, hörgő emberek haláltusája. Szörnyűbbnek találtam, mint amikor a filmet láttam.
Kijötettem az arénának annak a részébe, melyet hosszú nyílásként láttam a tribünről nézve. Ennek oldalain is cellák sorjáztak. E nyílás, a folyósó és a cellák megvilágitására szolgált, valamint az arénában elesett emberek tetemeit dobálták ide. Az arénában látható többi lyukak is ezt a célt szolgálták. Ezen a helyen nem csak gladiátorok lelték szörnyű halálukat, hanem a rómaiak által üldözött keresztények apraja, nagya is. Miközben azt kiabálták: Akkor, mentsen meg benneteket a ti istenetek !
Egy másik hosszú félig lezárt alagútba értünk, mely elér a tengerig. Ez, egyben egy újabb kor történelmének kapuja.
I.sz.670 béli történet, a Berberek uralkodásának idejéből, kiknek nagyon kemény, és elszánt uralkodónőjuk volt. Neve Elkehne. Jelentése arabul «jósnő». A valóságban is rendelkezett ezzel a tehetségel. Egyszer jóslatában látta, hogy az arabok megölték őt. Nem sokkal ezután az arabok valóban megtámadták népét. Mennekülésük közben felgyújtották a környék összes olivafáját, hogy földi javak ne juthasanak az ellenség kezébe. A kolosszeum védőfalai között kerestek menedéket, melynek befogadóképessége csak a leláton 27-35000 ember. Napokig tartott az ostrom, de hasztalan. Végül úgy gondolták az arabok, hogy kiéheztetik a koluszeumban rekedteket. Teltek a hónapok. Elkehne egyszer kinézett az ablakon, hogy szemrevételeze az őket körülvevő portyázó ellenséget. Amint azok észrevették, odakiáltották neki:
– Úgy is éhen fogtok veszni!
Erre, Elkehne felemelt egy jókora darab halat és feléjük mutatta, jelezvén, hogy hiába reménykednek. Ezen aztán az arab vezér elgondolkodott. Vajon hogyan juthattak halhoz, amikor a tenger majd 40 kilométere van tőlük és a koloszeum igen gondosan körbe van zárva. Rögtön kutatni kezdtek. A tengerparton megtalálták az alagút kijáratát, amin keresztül bejutottak, és elfoglaták a koloszeumot . Elkehne életével fizetett egy hal miatt…
