Van bennem valami, ami (aki) tiltakozik.
Hogy ki ? Nyilván az, akit a büntetésről szóló részben ki akarnak dobni az űrbe…
– Neeee, várjatok ! várjatok ! én nem akartam semmi rosszat ! ez az egész csak egy félreértés,…
Remélhetőleg a többiek nem elég bölcsek, vagy legalábbis vannak köztük érzelgősebbek, akiknek megesik rajt a szívük…
– Igen, akkor halljuk, miért követted el a BŰNT ???
…..miféle bűnt ??? erre vonatkozóan a tízparancsolat egész jó kiindulási alapot ad, bár van olyan közte, amiért ma már talán nem dobnak ki valakit az űrbe, ehelyett viszont az úgynevezett fejlődés magával hozott olyan új lehetőségeket, amire korábban a Jóisten sem gondolt… ( pl. egy kokain ültetvény öntözgetése, a pszichikai terror, vagy az emberek génjeivel történő játszadozás…)
A helyzet az, hogy amikor az ember a BŰNT elköveti, de legkésőbb amikor már ott áll az űrbe vezető zsilipnél , ezek a hangok benne is megszólalnak. Sőt, ha a szigorúan vett racionális bizonyításhoz ragaszkodunk, s megkérdezzük a már jó néhány évtizede körbe-körbe járkáló filozófusokat, kiderül, hogy mai napig nem tisztázott a tudatunk és az úgynevezett valóság viszonya. Nincs hitelt érdemlő bizonyiték rá, hogy amit a külvilágnak gondolunk, az valójában létezik. Lehet, hogy csak egy barlang falán lógó kocsonya képzeli ezt az egészet, s mindenki „bennünk” van ?…
Ha bemegyünk a sarki kocsmába egy sörre, és beülünk egy autóverseny-szimulátorba, hogy gyakoroljuk az ittas vezetést, a történetből a sör az egyetlen „valóságos” dolog, a kép, a hang, a rázkódó ülés, mind egy ügyes szerkezet műve, ami összehangoltan megtéveszti érzékeinket, a „valóságos” autóvezetés szimulálása érdekében. Ha egy ember alkotta gépezet képes arra, hogy összehangoltan megtévessze három érzékszervünket, akkor miért ne lehetne képes a Mindenható arra, hogy az összes érzékszevünkkel ugyanezt megtegye ?
Na, de térjünk vissza a Bűnöshöz. Ha meghallgatom az imént idézett hangokat, azt kell mondjam, a Bűnös nem „valaki közülünk” , hanem egy , mindannyiunkban meglévő darabka, ugynúgy megvan mindenkiben, mint az itélőszék, vagy az érzelgős együttérzők csoportja.
Mielött felháborodnál, el kell mondjam, hogy én is csak akkor lepődtem meg magamon, mikor elolvastam Robert Merle „Mesterségem a halál” c. könyvét, amely egy náci koncentrációs tábor vezetőjének az életrajza. A kitűnően megírt regényt nem tudtam letenni, igy nem is volt időm átgondolni közben a történteket. Sodort magával a cselekmény, s csak akkor ocsúdtam fel, mikor a nürnbergi itélőszéken feltették a kérdést : „Bűnösnek érzi magát?„. A főhőssel együtt válaszoltam : „Nem !” Pillanatnyi döbbenet után ugyan magamhoz tértem, de tudomásul kellett vennem : van bennem valaki, aki számára vonzó a preciz munkavégzés, a szépen elrendezett szerszámok, az elvárásoknak való megfelelés, stb, akiből lehet egy jó órásmester, de lehet tömeggyilkos is, ha a sors úgy hozza.
Azóta legalábbis nem szeretek ítélkezni. Másokon.
Először magamban szeretnék rendet tenni. Az öregek szokták emlegetni ennek a fontosságát, azt állítván, hogy ha magadban megteremted a harmóniát, a külvilágban is helyreáll a rend.
Igy már kezdem érteni, mit akartak ezzel mondani. A harmónia az az állapot, mikor a benned lévő hangok eszeveszett zsivalya valamiféle dallammá szelidül, amiről Philip Toshio Sudo „Zen Gitár” c. könyvében ír, ez az a dallam, aminek a megszólaltatása jöveteled célja és ez az amitől földi életed értelmet kap.
Néhány éve , mikor egy barátom megkérdezte, hogy vagyok, azt feleltem, épp szétszedtem magam, s most megpróbálom összerakni a darabokat, kihagyva ami idegen, hátha lesz belőle valaki, aki hasonlít hozzám .
Miről beszél ez ? kérdezheti, akinek a személyisége egyszerő és világos, de vannak sokan, akik fejében többen vitatkoznak, van aki csak ül és figyel, mások meg cselekszenek, néha függetlenül attól , mit döntött a “bizottság”. Kik ezek a fejemben ? És ki vagyok én ? -kérdezheti, aki érzett már hasonlót. Hát én utánanéztem, és találtam néhány érdekes apróságot.
Nem tudom, mi a VALóSÁG, csak modellezni próbálom azt a bonyolult zűrzavart, amit néha a fejünkben találunk. Ha érted, amit irtam, igaz, ha nem, légy hálás az őseidnek, és örülj, hogy neked nincsenek ilyen problémáid.
