*
Nem szokásom valós történeteket megírni, de ma délután ledőltem húnyni egy csöppet. Ritkán jegyzem meg az álmaimat, de ez, mint egy film maradt meg bennem.
Csengettek nálunk, kinézek, hogy ki az, hát az öreg Bush, és Cyruce Vance áll a kapu előtt. Beengedem őket, kérdém, hogy mi járatban? Mondják, hogy csak erre jártak, és gondolták benéznek hozzám. Betessékeltem őket, csak érdekel, hogy miért pont erre, hol a madár sem jár. Mondja a Vance, hogy csak sétálnak, semmi extra, kíváncsiak reám.
Mondom: gyanúsak nekem, nem alteregók e véletlenül maguk? A Vance elmosolyodék, és mondja, de biz azok.
– Oszt mi célból hámozzák akkor a szelet itt nálam? – érdeklődök kedvesen.
– Tudja – mondja a Vance – készítettünk egy közvéleménykutatást, és kiderült, hogy a Putyint jobban ösmerik a világban, mint minket.
– No, ez baj – vetém közbe.
– Azé – mondja a Vance – most ösmertetjük magunkat.
– Sebaj – vigasztalom legott – sütök akkor maguknak egy kis harcsát – és teszem azt.
A Bush eközben társalog a feleségem őnagyságával kedélyesen. Én meg sütöm a harcsát bőszen.
– Mondja! – szól a Vance – Nem tűnt föl magának valami furcsa?
– Mire gondol Vance – kérdém – azon kívül, hogy maguk itt be akartak vinni az erdőbe engem?
– Csak arra, hogy magyarul beszélünk.
– Nem, mondom, hisz álmodok, és abba belefér.
Erre fölébredtem, ennyi.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:12 :: Adminguru
