Lucskai Vincze : A kosárfonó dala

 

(meghallgatom)

 

lásd kosárfonó voltom

dühöm kalodák foglya
nem bömböl át
mint vizek tajtéka
gőgös hidakon

csak bent zokog
csendesen a szó
leheleten érlelt
megannyi szó
elhúzott nótákon
sikolt a vonó
mint penge
ha késpallóba vágva
remegne

borókám terem
hétszer nyúzott vesszőt
rendre
és hegyek nyáján görnyedve
könyörög

üvölts már

kazincik feszülnek
kétkantárnyi testeken
dolmányok repednek

üvölts már

lásd kosárfonó voltom

szájpadláshoz tapadt
sikolyom
dúcában vergődő szelíd galamb

venyigék árnyékából
nyüszít törékeny szavam

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...