"elhallgatok ti játsszatok
én majd ?rzöm a látszatot "
valamikor hogy tudott muzsikálni
valamikor
élt röviden sokat
hogy túlzásokba ne essen
fejetlen
ünneprontó
rontásba
rekedten
sorakozó koroknak
átadta kusza játékait
faragott háncsait
halk szavakkal kikövezte
Felek alját
a Házsongárdig
szomjazik a Szamos
vánszorog
lomhán – mily konok
sörös dobozt nógat
a kókadt
botladozó érveréssel
a kopott gúnyát
Donát út orgonáját
elsiratja
a mihaszna
énekelt
?si borzalmakat
és megunva félredobta
elkoptatott éveit
érveit
elillant t?lünk
átaludni
az utolsó ítéletet
és lett mint fest?
haláltalan