a hátsó kertkapun
megszorult a nyár
tikkadt nyöszörgéssel tátong
résnyit
a pusztuló portára
s míg léptem csikorogva fészkel
ösvények kavicsán
tornyok lábához
kuporog a harangszó
koldussal paroláz
kalapjában kong még
egy utolsót
aprópénz csacsogás
rég beváltott
élet
verg?dik
az alkony is
fennakadt a kupolán
kimúlni sasok vérén
tán délibáb
bágyadt galamb csupán
liheg
a timpanon hálóján
esdem
falak málló h?sét
havazzon a vakolat
mint cseresznyevirág
elillant tavaszban
keresztet ölelek
lezuhant
mestergerendát
s hallom
sakál vonyít
fakón
míg elhullnak a lomha
karavánok
s vézna testem
márvány súllyal feszíti
már alant ereszt?
kötelem