Akkor elmentünk anyuékkal a strandra. Szerencsére sütött a nap, és végig jó idő volt. Ahogy betóltuk a matract a vízbe, bőgve susogott a nád. A nádasból eccer csak bőgve kitört 1 toprotyán, ojjan, mint a Tóldyban. Nem a gimnáziumban, mert oda másik álatok jártak, hanem a szavalásosba. Szerencsére fölbukott egy órijjási vízicsikló, és a gaz párosujjú patás bestijját, úgy, de úgy befolytotta, hogy izibe narancsbőrös lett.
Anyujék visszamentek a cimmerfrejbe, én montam maj jövök. Monták, hogy több cukorkát ne szopogassak.
Lassan hajnalhasatt, és a hegyek mögött bebukott a tóba a naplemente. A parton 1 lejány ábrándozott erősen, akihez odalépék, hogy ne zavarjam meg a bambulásban:
– Zsír ez a giccses itten mi? – kérdém megnyerően.
– Kérdeztelek? – mondá szegzisen a muff, hogy bennem ágaskodni kezdett a tesztóhormon.
– Este jössz? – tettem a szépet tovább.
– Hová a vérbe, kisköcsög?
– Diszkau van ma a diszkauba – adom a bentfenteset.
– Az gáz. Más nincs? – fordult felém a csaj, az összes szeplőjével, ami volt neki az alig bandzsa szeme alatt.
– Tök jó, a déjé Dádé nyomassa – éreztem, ennek nem bír ellenálni.
– Ha más nincs, akkor nem bánom. Drazséd va? – már tudtam, hogy megkönnyebbülök ma (is).
De nem. Kaland lett. Mikoris bejértünk a szitibe, kettő paraszt elénk állt, és gizdulva ugatták a csajomnak:
– Sétéltatod a köcsögöcséd? – és röhögnek rájadásul.
Én berágtam piszkosul, és mikor elővették a pillangókést, frappánsan el tuttam futni, mer abba jó vagyok.
Visszamentem a strandra, hátha találok mégeggy szinglitet. De nem. Csak a nap hejjett a hold gyött fel, az is giccsesen. 1 padra ültem, de hatmillijó szunnyog jött belém eccerre. Eggy csövescsávó röhögött a hátam mögött. Kérdezem, mi annyán vigyorog, mer betakarom ha rajtam. Monnya, hogy ahogy kapálózok, azé.
– Téged nem csípnak, köcsög? – ellegyedek a szóba.
– Engem nem, mer én se bírom a szagomat, a szunnyog se.
– Mit használsz – érdeklődök én.
– Semmit, azé – monnya.
– Aha – felelem.
– Van eggy staubod – lejmolna.
– Van egy – és rágyújtok viccesen.
– Rohaggy meg – és kotródásra veszi a figurát.
Én unatkoztam piszkosul, hiába a hold, meg bukócsillagok. Odábbálltam a vendéglő nevű kocsmába, gondoltam van ott valaki. Volt. A zanyuval tele a kocsma, mer a zaput győzkötte föl az asztal alól, ahol az csak vigyorgott, meg kért még 1 kör konyakt. Mer nagyvonalú a fater, amikor isz. A közönség fujjolta a zanyut, hogy viszi a faterat. Láttam, hogy itt is döglés, és segítettem a zanyunak vinni az őst. Lefeküttünk, miután a zanyú fölmosta ami a zapuból kiömlött.
Szóval mase történt semmi kedves naplóm, tök gáz ez a nyaralás.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Verő László
