Kizárólag 18 éven felülieknek!
TDIK FEJEZET
SÁNDOR – A RÁADÁS
žMinden lehetséges, de semmi sem muszáj.?
Tudják, ki mondta ezt nekem?
Egy olyan személy, akivel legalább egyszer találkoznia kellene minden feln?tt embernek, hogy megértse azokat a dolgokat is, amelyeket félelemb?l, büszkeségb?l, hanyagságból, érdektelenségb?l, butaságból, vagy ezer más okból eleve elvet. Egy olyan ember, akit nem azért kell tisztelni, mert elvárja, hanem azért mert van benne valami tiszteletreméltó.
Azt mondják, tanulni soha nem szégyen, de ha valami miatt mégis az lenne, akkor én a Sándorral töltött id? alatt nagyon szégyelltem volna magam. Hiszen képzeljenek el egy személyt, aki egész életében soha, senkinek nem akart megfelelni, kivéve egyetlen embert â?? saját magát. Ha azt hiszik, hogy ezzel a legkönnyebb utat választotta, akkor nagyon tévednek.
nmagunknak a legnehezebb eleget tenni, mert ahhoz, hogy ezt megtegyük, szembe kell nézni a legbens?bb énünkkel, és valljuk be: ez sokunknak utoljára gyerekkorában sikerült. A világ nagy része boldogtalan, de legalábbis elégedetlen a sorsával, hiszen örök megalkuvás az élet: születésünk els? pillanatától ragasztják ránk a konvenciók bélyegeit, ami egy id? után nem csak a ruhánk, de az álarcunk is lesz, és ami mögül aztán bátran szórhatjuk az átkainkat azokra, akik nem bírják el ezt a nagy nyomást. Gondoljunk csak arra, hogy már a nevünket is mások választják nekünk, a nevünket, amelyet egy egész életen át hordanunk kell â?? akár szeretjük, akár nem â?? s?t, még halálunk után is ott díszeleg majd a fejfánkon¦
Ha elolvassák ezt a fejezetet, talán nem csak az el?z? négy ember â?? sokszor megmagyarázhatatlannak t?n? â?? élettörténetére kapnak választ, hanem remélem, hogy a saját magukban feltett kérdéseikre is.
Sándort nem akarom bemutatni. Nem írom le, hogy hány éves, hol lakik, milyen a külseje, mert vele kapcsolatban nem ezek a dolgok a legfontosabbak. Képzeljék el ?t olyannak, amilyennek csak akarják. Próbálják meg ízlelgetni, elképzelni, összerakni a személyiségét, mintha egy puzzle ezer darabját illesztenék a helyükre. Mindezt persze nem tiszteletlenségb?l teszem, hanem érdekességképpen; hadd beszéljen magáról ? maga…
Egy dolog azonban nagyon fontos: Sándor személyében egy szabad embert képzeljenek el¦
– Te jössz. Kérdezzél! â?? er?sen telt hangja, jól érezhet?, német-angol akcentusa megtöri a délután csendjét. A házunk kertjében, kényelmes karosszékekben ülünk. Teljesen otthonosan érzi magát: cip? nélkül, félig fekv? pozícióban várja a beszélgetést, miközben kényelmesen maga mellé helyezi a hamutartót, és egy nagy csésze kávét.
– Az el?bb két igen fontos társadalmi alapszabályt emlegettél. – kezdem a beszélgetést, megpróbálva hivatalos kérdez? maradni, hiszen ? az egyik legjobb barátom.
– Aha¦ mind a kett?nek gazdasági alapja van. Az egyik az, hogy egy társadalomnak kötelessége fenntartani, meg?rizni, ápolni a kultúrát, mert a rendszer a t?ke felhalmozásából ered? javakra építkezik, és ez a kett? szervesen összefügg. Az úgynevezett adó nem más, mint hozzájárulni azoknak a dolgoknak a kiépítéséhez, b?vítéséhez és megkönnyítéséhez, amelyekre olyan embereknek is szüksége van, akik nem keresnek sok pénzt. Tehát ehhez kell a t?kebefektetés, az, hogy valamit produkáljanak. Most Magyarországon látjuk, hogy mennyi multinacionális cég jön hazánkba és abban a tévhitben vagyunk, hogy ezek örökre itt is maradnak; mert ugye letettek sokmilliárd forintot és felépítettek valamit, de ez olyan mint a vándorcirkusz: ha nincs elég néz?, akkor éjszaka lebontják a sátrat és továbbállnak. A mai globalizált társadalomban a t?ke hasonlít az ?zre, aki ha zajt hall, elmenekül, vagy ha elfogy az élelem, továbbáll¦ Ez annyit jelent csak, hogy az ?z a t?ke, és nem zajt hall, hanem csendet: nincs kultúra, nincs kulturális támogatás, nem forszírozzuk a kulturális életet, ezáltal a t?ke elmenekül, mert nincs ok, amiért maradjon. A t?kének a kultúra annyit jelent, mint egy embernek az árnyék, egy kiadós napozás után¦ ha nincs árnyék, el?bb-utóbb kínosan leég. Ha nincs kulturális vonzer? egy városban, az embereknek nincs más örömük, mint a vásárlás a szupermarketben¦ minden örömöt a t?kének közvetlenül kell kifizetnie. Meg kell értenünk, hogy a t?kéhez jutáshoz biztosítanunk kell a kultúrát. Most nem kell kitérnem arra, hogy mennyit keresnek a rendszerváltás óta a m?vészek, színészek, egyebek â?? pár színészt?l eltekintve, akik magasan foglalkoztatottak különböz? médiákban: van egy kis kiépített m?vészeti-maffia, akik kezükben tartják azokat a lehet?ségeket, amiket csak ?k, csak a barátaik, rokonaik kapnak meg. Ezek az úgynevezett tehetséges emberek, akinél nem is veszik észre a néz?k, hogy tud-e valamit. Az számít, hogy mennyire ismert. Egy valóságshow-ból senkit nem érdekel a tehetség: csak azt lehet tudni róluk, hogy viselkedett a vécén, a fazék mellett hogyan veszekedett a spagetti készítés közben és hogy zuhanyozott a fürd?szobában. Aki szimpatikus volt, annak a lemezét, vagy bármilyen produktumát megveszik, függetlenül attól, hogy tehetséges-e vagy sem. Visszatérve a t?kére: ha a kultúrát nem támogatjuk, nem gondoskodunk a kulturális élet otthonát jelent? létesítményekr?l, ami elkezd?dik a bolhapiactól, a klubokon keresztül a színházi el?adásokig, kiterjed minden olyan helyre, ahol embereknek alkalma van összejönni, találkozni, és színesen találkozni â?? akkor nincs vonzer? a beáramló t?ke számára sem. A találkozásokból, eseményekb?l kell, hogy létrejöjjön valami, amit ezek a cégek szívesen támogatnak, mert ez a legjobb reklám azokhoz a dolgokhoz, amit ?k produkálnak.
– A kultúra, mint reklámalap?
– A kultúra, mint reklámalap. Mint alibi. Mint egy gyilkosnak, aki megölt valakit, de ha az alibije egyértelm?, akkor nem vádolják semmivel.
– h, ennek a párhuzamnak gondolom nagyon fognak örülni a multik menedzserei¦
– Pedig ez így van. Ha egy cég támogat bizonyos erkölcsi és kulturális megmozdulásokat, akkor nem vitázunk azon, hogy viselkedik az alkalmazottjaival: ha háromezret kirúg, senkit nem érdekel. Hanem az érdekli ?ket, hogy milyen aranyos ez a külföldi cég, mert támogatja a magyar kultúrát, a magyar nyelvet, a magyar ilyet, a magyar olyat¦
– ¦a magyar kisebbséget.
– A magyar kisebbséget! Na, ide jutottunk, hogy a második alapszabály egy társadalomban, hogy a demokrácia â?? ami nem a legjobb államforma, de eddig jobbat még nem találtak fel â?? minden emberi potenciált belevonjon a társadalmi életbe, hogy kibontakozhasson, mert csak ezáltal tud fejl?dni. Ha csak egy bizonyos osztályt, réteget részesítünk el?nyben, akkor baj van, mert aki kimarad, s nincs esélye rá, hogy anyagilag és erkölcsileg megállja a helyét, el?bb-utóbb felborítja a rendszert, ahogy azt már számtalan esetben tapasztalhattuk.
– Tehát, ha a kisebbségekr?l beszélünk â?? ami szót én nem szeretek, mert rettenetesen be van mázolva, át van festve â?? itthon a romák lettek a žzsidó helyettesek?, Németországban a törökök, most azokat felváltották az arabok. Tehát mindig vannak, akik behelyettesítik az úgynevezett kisebbségi célpontokat, amire lehet l?ni, szabad vadászni, ahogy a különböz? osztályok ebben megegyeznek.
– Miért célja egy osztálynak, hogy bárkire is vadásszon?
– Mert akkor magát nem kell felel?snek éreznie azért, ha valami nem m?ködik a társadalomban. Egy alibi-funkció arra, hogy valakinek b?nösnek kell lenni. Hitler azzal jutott hatalomra, hogy újra feltalálta a régi bevált módszert: ha két német nem tudja egymást elviselni â?? az északi a délit, a keleti a nyugatit, akik teljesen más tartományban és különböz? életformában élnek â?? csak úgy lehet egyesíteni ?ket, ha azt mondjuk: nem ti vagytok a hibásak, hanem a zsidók. Tehát kett? ember, ha egymást utálja és jön egy harmadik, aki megmagyarázza, hogy egy negyedik b?nös abban, hogy utálják egymást, örömmel elhiszik. Aztán leszidják, elhordják mindennek, megsemmisítik, és aztán kibékülnek.
– Ki lehet köszörülni ezt a csorbát, vagy minden társadalomba kellenek b?nbakok?
– Az van, hogy ha valaki tehetetlen, és az által munkanélküli, vagy szociális segélyre utalt, akkor kell keresni valakit, aki emiatt b?nös. Ez egy olyan pszichológiai megoldási forma, ami az emberiség létrejötte óta létezik, és ez valószín?leg sosem fog megsz?nni. Fontossága az, hogy rávilágítsunk erre a képletre, hogy miért szidjuk a zsidót, a cigányt, vagy bárkit, hogy legalább egy generáció elszégyellje magát. Pár évtized múlva úgyis jön egy újszülött, aki újra feltalálja a spanyolviaszt¦ Én a hatvanas években az úgynevezett káromkodási szavakat elemeztem, és abban a žkomcsi, paraszt anyád? a žzsidó apád? és hasonló dolgok voltak¦amikor visszajöttem â?¢89-ben a németekt?l, rájöttem, hogy az összes káromkodás a buzikról szól. Még akinek nincs is problémája a buzikkal, bemegy a postahivatalba, és ha nem kapja meg azonnal a bélyeget, rögtön rámondja, hogy ez a buzi n? megváratott a köcsög bélyeggel¦ érted? Ezt a szót felkapták, mint valami szállóigét és feltöltötték negatív intenziókkal. Egy társadalomban szükségünk van minden kisebbségre, mert egy társadalom csak kisebbségekb?l áll. Ha kisebbségekr?l beszélünk, az orvosok kisebbségek, az intellektuális beállítottságúak kisebbségek¦ és egyáltalán: mi az, hogy kisebbség? Egy Shakespeare, egy Moliére, egy Madách¦ hova tartozott? ?volt a többség egy államban? ?volt az abszolút kisebbség! Egy személyt hívtak Madách Imrének, egy személyt Goethe-nek, egyet Leonardo da Vinci-nek, Mozart-nak és sorolhatnám. És mi maradt fenn? Érték, és az úgynevezett žjó emberekb?l? meg semmi. Csak abból a žhülye? kisebbségb?l maradt valami vissza, akik meg tudták gazdagítani a butaságán unatkozó többségnek az életét. Mozart a maga idejében olyan zenét írt, hogy elájultak t?le, tehát ? volt a Beatles, vagy Rolling Stones abban az id?ben. Ha leporolod róla a rokokó cifrázásokat, slágert lehetne bel?le csinálni. Ha a kisebbségekr?l beszélünk és szabad ?ket utálni, mert kevesen vannak, akkor utálhatjuk a parasztokat, a kéménysepr?ket, az ügyvédeket¦ de ha ezt nem egyesítjük, hogy egy homogén társadalom létrejöjjön, akkor nincs társadalom. Ha ott maradunk azon a fejlettségi fokon, hogy meghívunk néhány házaspárt, és azok között van két n?, akik férfiak nélkül jönnek â?? mert mondjuk barátn?k â?? akkor nekik rögtön el kell magyarázni, hogy milyen barátn?k. Érdekes módon a házaspároknak nem kell elmondani, hogy hogyan szeretkeznek, és nem kell bocsánatot kérniük, ha víz alatt, vagy hintázás közben csinálják, vagy Salto mortale, vagy a régi módon, csak sötétben. Tehát nem kell bocsánatot kérniük azért, ami magánügy â?? csak annak a két n?nek kell megmagyaráznia, hogy nem vagyunk ám leszbikusok, csak még nem mentünk férjhez, vagy csak barátn?k vagyunk¦ És akkor összenéznek a házaspárok, hogy na, ez vajon így van-e? Mert ez már ciki¦ ezekkel mi van¦ És ha tényleg leszbikusok, és beismernék, akkor is lehet, hogy életük olyan periódusát élik ki, amikor vonzódnak egy ember iránt, akit éppen megtestesít az a személy, akivel jött. Ezért mondtam ezt ilyen precízen ki, mert nem hiszek az úgynevezett homoszexualitásban, hogy egyáltalán létezik¦
– Ez érdekes, kifejtenéd?
– Szerintem nem létezik. Minden ember emberi szexualitásra született. Gyerekkorunkban kapunk egy példát, egy heteroszexuális házaspártól, akiket szül?nek nevezünk â?? tehát kapunk egy példát, mert anyu és apu kiáll azért, hogy én ehessek, ihassak, játszhassak, tanulhassak, ami egy jó példa, mert megvédenek, szeretnek, óvnak. De ez nem azt jelenti, hogy csak ez az egy formájú együttélés létezik az embernél. Én azt hiszem, hogy okos ember nem az alapján választja ki a társát, hogy hány lyuka van¦ Mert ez akkor teljesen állati szexualitás lenne, hiszen ez alapján minden utcasarkon beleszagolhatnánk egymás seggébe, hogy éppen menstruál, vagy nem, vagy genetikailag megfelel-e? Mi sok mindent örököltünk az állatvilágtól, ami nem rossz, de azért emberek vagyunk és tudunk gondolkodni¦ és akkor már próbáljunk ne vissza, hanem el?re fejl?dni. Megérteni azt, hogy minden emberben szexuális vágyak vannak: nem csak szexuális, hanem társkeres? vágyak, mert remélem, hogy majd valakivel â?? akkor is, ha nagyokat hallgatunk â?? megértjük egymást, jól érezzük magunkat, minden nagy dolog nélkül el vagyunk egymással. Harmónia kialakítása két személy között. Ezt nevezhetjük barátságnak â?? rengeteg heteroszexuális férfi van, aki nagyon jól érzi magát a barátjával a kocsmában, elbeszélgethetnek anélkül, hogy lennének közöttük a szexuális életb?l ered? komplikációk. Ezért tartanak az ilyen barátságok majdnem egy életen keresztül.
A szexualitásunkból csak azért van sok bajunk, mert azt hisszük, hogy ezzel teljesen lemeztelenítjük lelkileg magunkat, miközben ez csak két dologra jó: hogy örömet szerezzünk egymásnak, és persze, a fajfenntartás miatt.
– Azt mondod ezzel, hogy a legfejlettebb, egyszersmind a leg?sibb szexuális mód a biszexualitás?
– A legintelligensebb szexuális mód â?? de el?tte állapodjunk meg a definícióban, hogy hol végz?dik az emberi szexualitás. Ha elhagyjuk ezeket a határokat, akkor elkezdünk szexuális vágyakat állatok, vagy olyan emberek iránt érezni, akik nem alkalmasak a szexualitásra â?? gyermekek, vagy halottak â?? és ezt kihasználjuk. És ha erre azt mondja az olvasó, hogy jaj istenem, ebb?l olyan kevés van, akkor nézzen utána, mert Németországban például minden hatodik családban el?fordul nemi er?szak gyerek ellen. Nem biztos, hogy csak szül?k által, barátok, rokonok, ismer?sök által is. Ezek a gyerekek sajnos kés?bb ugyanezt fogják csinálni, mert ett?l a traumától, félelemt?l hogy meg tudjanak szabadulni, le kell másolniuk az élményt.
– Mintegy szexuális szocializáció alapján?
– Igen. A szexuális szocializáció az, ha követjük azt, ha valami nagy hatással van ránk az els? tíz évben a pubertáció el?tt, amikor a szexuális érettség létrejön és beindul a hormonháztartás. Ha ott beleavatkoznak, és olyan dolgokat csinálnak, amit mi nem értünk, csak t?rünk â?? a legborzasztóbb dolgok már megtörténtek â?? akkor kés?bb képtelenek leszünk feln?tt, egyenrangú személyekkel szexuálisan kommunikálni. Kell valaki, aki kiszolgáltatott nekünk, mert mintaként ezt éltük át. Ez a szexuális szocializáció.
– Hasonló magyarázata van tehát a homoszexualitásnak is?
– A homoszexualitás nem hiszem â?? én legalábbis olyan orvosi tézist nem olvastam még, pedig nagyon sokat olvastam â?? hogy egy születési elváltozás. Az ember agyában van egy szexuális centrum, amir?l meg lehet különböz? vizsgálatokkal állapítani, hogy egy férfinek a szexuális centruma, vagy egy n?nek. A transzszexualitás határán vagyunk, ha valaki olyan nembe született, amihez szerinte ? nem tartozik. Mondjuk férfiként született, de valójában n?nek készült, és fordítva. Ezek az emberek a legkevésbé homoszexuálisak. Azon kívül, én nem szeretem ezt a szót: homoszexualitás, mert ez egy orvosi definíció, ami azt jelképezi, hogy még mindig úgy beszélünk róla, mint egy betegségr?l. A kiindulópont, amire vissza szeretnék térni az, hogy minden ember emberi szexualitásra született. Minden állatokkal, gyermekekkel, vagy már nem él? személyekkel folytatott szexuális tevékenység nem tartozik az emberi szexualitáshoz. Ez súlyos, degeneratív szellemi elváltozás, amit orvosilag és nem a büntet?joggal kellene kezelni. Az emberi szexualitásban ott az alaptézis, amit prof. Mann írt, aki a Hawaii Pszichiátriai Egyetem rektora, hogy: žA normális szexualitás az, ha két ember közt egy vonzalom kialakul, és odáig megy, hogy szeretnének sokat â?? többet â?? együtt lenni, és ahol kialakul az az érzés, hogy közöttünk minden lehetséges, de semmi sem muszáj.? Az embereknél így m?ködik â?? akár elfogadjuk, akár nem â?? hogy minden lehetséges, de semmi sem muszáj. Tehát nem muszáj félnem férfi létemre attól, hogy ha egy homoszexuális férfival beszélek, hogy én vagyok az álmai pasija. Ã?Å¡gy, ahogy a heteroszexuális pasinak nem az álmai n?je az a kofa, aki a piacon a csirkeaprólékot árulja¦
– Miért ne? Mindenkinek meg van a párja a világban¦
– De a legtöbb férfi, ha egy olyan férfival találkozik, akir?l tudja, hogy homoszexuális, vagy homoszexuális fázisban van, rögtön önmagát a középpontba helyezi, mint személyt, és azt hiszi, hogy ? az ideális szexuális objektum és ez ellen azonnal el kezd tiltakozni. Senki nem mondta neki, hogy basszus, jó a segged, vagy jól nézel ki, vagy jól van vágva a hajad, érzéki szád van, tehát semmit nem mondtak neki, de ? már védekezik az ellen, hogy le akarnak vele feküdni¦
– De ezt a társadalom nevelte belé¦
– Ezt a társadalom nevelte belé, pontosan. Azzal, hogy ez a fajta szexualitás nem normális. Na most, ha megint visszatérünk arra, hogy mit nevezünk normálisnak: azokat a tömeg tevékenységeket, amelyet minden ember képes megcsinálni. Hát elég kevés dolgot találunk az életben, amit minden ember egyformán meg tud oldani. Abból nehezen verg?dnénk zöld ágra, mert amit a tömeg képes megcsinálni, az, hogy követ valakit. Vagyis legtöbb esetben, hogy ha itt adnak több pénzt, ide állok, ha ott, odaállok.
– Hogyan ítéled meg az itthoni helyzetet ebb?l a szempontból?
– Van egy dolog, amin ledöbbentem, hogy én â?¢66-ban hagytam el Magyarországot, addig Budapesten éltem színházi körökben, és addig a homoszexuális problémák iránt egyáltalán nem érdekl?dött a közvélemény. Ha valaki megtudta, hogy a fia, vagy a lánya meleg lett, akkor elfogadta ilyennek. Mert egy anya ilyenkor is segít, ha igazi anya¦
– Nagyfokú tolerancia, vagy egyszer? információhiány miatt nem volt érdekl?dés a téma iránt?
– Részben információhiány, részben, pedig a m?vészi körökben és a politikai vezetésben egyaránt elfogadott dolog volt. Tudták, hogy milyen jól használhatók a homoszexuálisok, különböz? célokra¦
– Éspedig?
– Gondoljunk arra, hogy ha például valaki néger, akkor sokkal jobban kell elvégeznie ugyanazt a munkát, mint egy fehér embernek ..Már csak azért jobban dolgozik, nehogy azt mondják, azért mert ? fekete, nem tudja úgy megcsinálni¦
– Ez manapság lefordítható a n?kre¦
– ¦és a melegekre és a romákra, mert a cigányokat régen legalább foglalkoztatták a vasúton, ahol kaptak fizetést, és nem kellett nyomorogniuk. Az akkori társadalomban, ami â?¢56 után már nem volt annyira súlyos, ahogy mondják manapság â?? â?¢56 el?tt nagyon brutális volt, de nem csak a népnek, a vezet?knek is, mert ?k féltek a legjobban a kivégzésekt?l â?? a kisebbségnek könnyebb élete volt.
– Ha semmivel sem volt kevesebb meleg, mint most, akkor szerinted sem lehet a homoszexualitás divatirányzat?
– Nem! Ez egyáltalában nem divat, hanem csak egy társadalmi változás lett. Akkoriban egyáltalán nem beszéltek a melegekr?l, elfogadták ?ket. Ha húsz meleg megbeszélte, hogy bejár egy eszpresszóba, akkor bejártak. Akit ez zavart, az kiment, akit nem, ott maradt. A tulaj meg sok borravalót kapott. Nem hívták ki a rend?röket, semmi.
– Milyen körökb?l kerültek ki a melegek?
– A legkülönböz?bb körökb?l. Abban az id?ben sokkal több nappal m?köd? melegbár volt, mint most. Sokkal kevesebb pénzért, elérhet?bb volt az egymás közötti kommunikáció. Amit még mindig hiányolok itthon az, hogy a melegek szervezetei nem elég fejlettek, nem elég összetartóak. Nem kérnek ki maguknak bizonyos dolgokat, amit a társadalom nem ad meg, mint lehet?séget. A demokrácia alapja, hogy minden ebben az államban él? embernek ugyanaz a joga, teljesen függetlenül a nemét?l, a vallásától, a b?rszínét?l, a szexualitásától. Ez benne van az Európai Unió kisebbségekr?l szóló törvényében, amiben a homoszexuálisok is benne vannak, tehát például nem mondhatsz fel egy melegnek, csak mert meleg, mert ha ezt a törvényt beiktatják, akkor be lehet érte a munkaadót perelni. Erre már szüksége lenne mindazoknak, akiket valami miatt hátrány ér.
– Rengeteg hasonló érdekközösség van itthon, nekik ez lenne a feladatuk, hogy egy bizonyos csoportot védjenek. ?k szerinted nem elég aktívak?
– Nem tudom, én a kihatását nem látom a munkájuknak, nem látom mondjuk az állami televízióban, hogy lenne egy m?sor, ahol minden héten egyszer beszélnének a melegek problémáiról¦
Németországban a 70-es évek elején â?? amikor a fiatal egyetemisták kidobálták a volt fasiszta vezetést az utcára; az iskolákból, a kórházakból kivágták a professzorokat, akik még Hitlernél kísérleteztek â?? csinált egy meleg filmalkotó â?? akit úgy hívtak, hogy Rosa von Braunheim, ami önmagában provokatív, mert miért hívnak egy férfit Rózsának â?? ? csinált egy filmet, amiben teljesen megmutatta, hogy élnek 197O-ben Németországban a melegek. Mit csinálnak, miért és hogyan. A film címe: žNem a homoszexuális perverz, hanem a társadalom, amiben él.?
– Kissé provokatív¦
– Ezt a filmet az állami adó 2o óra 15-kor f?adásban leadta. Majdnem palota-forradalom lett bel?le, mert megmutatta, ahogy például egy vécében találkoznak a melegek egymással, és el is mondta mellé â?? mert ? volt a narrátor â?? hogy hol találkozzanak a vécén kívül, ha csak ott szabad nekik találkozni. Ez olyan, mintha a heteroszexuális pár a vécében találkozna, miután végiggondolják szombat este, hogy hol nem vernek minket agyon, ha veled táncolok? Mit szólna ehhez a többségben él?, önmagát normálisnak tartó társadalom? Mert a melegeknek azon kell nap, mint nap gondolkodnia, hogy hol foghatom meg a szerelmem kezét, hol csókolhatom meg, ha az jut eszembe éppen?
– Félek t?le, hogy ezeken nagyon sokan fel fognak szisszenni, mégpedig amiatt, mert a társadalom nem érzi feladatának, hogy helyet adjon a melegek erotikus vágyainak kiéléséhez, hiszen a mai napig mint fajtalanság él a köztudatban. Erre az lesz a válaszuk, hogy ne hasonlítsuk össze a hetero- és a homoszexualitást, hiszen a heteroszexualitásnak, mint isten által megteremtett, normális és természetes dolognak van létjogosultsága a žfajtalankodással? szemben¦
– Az isten, ha nem akart volna homoszexualitást, egyetlen csettintéssel kiiktatta volna a DNS skálánkból, mint lehetséges vágyat, hogy azonos nem?ek szexuálisan megérthetik egymást. Tehát istennel ne jöjjünk, mert a katolikus egyház is befürdött ezzel. Az alkalmazottjainak a nyolcvan százaléka homoszexuális. Tehát akkor nyolcvan százalékot ki kellene rúgniuk, mert nem felelnek meg a saját követelményeiknek. Ez ugyanolyan baromság, mint amikor azzal jönnek, hogy isten csak a gyereknemzés céljából adta a szexualitást. Hát, basszus, nem csak azért adta! Az csak egy lehet?ség, és még egyszer aláhúzva: nem vagyunk állatok, hogy csak attól kapunk szexuális rohamokat, ha a létfenntartás miatt az szükséges. Nem ismerem a kutyák szexuális életét, de¦
– Hosszú percekig ejakulálnak¦ olvastam. Volt kutyám¦
– Igen. De csak megtermékenyítik egymást . A n?stény kutya nem érdekl?dik a hapsija szellemi és különböz? szimpátia vonzalmai iránt. Ennél egy kicsit többek vagyunk, mert tudunk egy olyan emberrel is beszélgetni, akivel nem feltétlen akarunk ágyba bújni. Egyébként ez például határozottan az orvosok feladata lenne, hogy néha érdemben beszélgessenek a pácienssel, akinek lehet, hogy ez az egyetlen alkalma egy nála sokkal magasabb szellemi szinten lév? személlyel beszélgetni.
– Ezt nem értem.
– Ezt úgy értem, hogy mondjuk egy cigány is lehet beteg. És ?t ugyanúgy kellene kezelni â?? emberileg is â?? mint egy nem cigányt. Egy meleg is lehet beteg, és ne csináljunk abból viccet, hogy ha meg kell m?teni az aranyerét, mert lehetséges, hogy az anális közösülést?l jött létre az aranyér, de az is lehet, hogy csak egy elváltozás. Az orvosnak legyen mindegy.
– Ez szerinted létez? probléma?
– Én ezt tapasztaltam. Egy meleg barátommal viccel?dtek, hogy biztosan sokat használta a fenekét, ám ha egy öreg mama lett volna, akkor azt szó nélkül megoperálják. Ez lenne az emberi intelligencia â?? és tegyük már fel, hogy egy orvos intelligens¦
– A szexualitás nálad mennyiben függ a nemt?l?
– A jó étel mindegy, hogy kínai, vagy francia, akkor is ízlik, ha nem fordítjuk le a nevét. Az étel, ha ízlik, mindig és mindenhol ízlik. Ha nem, akkor nem rendelem meg. Ilyen egyszer? számomra a szexualitás is: ha nekem nincs rá igényem, nem látom szükségét, miért tenném? A barátom, akivel huszonöt évig együtt éltem, akkor is a szerelmem lett volna, ha n?ként születik; véletlenül egy férfi volt¦
– Éltél valaha n?vel?
– Házas voltam – amikor itthon éltem – négy évig.
– A házasságodból menekültél külföldre?
– Nem, nem. Politikai okból. Elismert politikai menekült voltam a genfi konvenció alapján. Ezt kivizsgálták Németországban, és politikai menedékjogot kaptam.
– Err?l mesélhetnél¦
– Ez részben összefügg a homoszexualitással, részben azzal, hogy egy kis színjátszó csoport vezet?je voltam akkoriban és voltak ilyen kis nüanszok, hogy az egyetemisták a Közgáz-ról röpcédulákat terjesztettek, és írtak arról, hogy a KGST keretein belül hogy m?ködik az úgynevezett szociálkolonializmus. Hogy mindenki számára érthet? legyen: az budai Hajógyár legyártott hat csodálatosan megcsinált nyomtatótutajt, amib?l kett?t eladtak Norvégiának, a többit meg odaajándékozták a legjobb barátainknak, a Szovjetuniónak a Volgára. A két eladott tutaj árából készült mind a hat tutaj és ebb?l fizették az alacsony béreket. Ezeket a problémákat nevezték meg az egyetemisták, hogy az akkori szocialista országok között hogyan m?ködnek a kereskedelmi kapcsolatok. Le kellett adni a tejszínt a tejr?l, mindegy, hol fejték meg a tehenet¦ Ezeknek a fiataloknak az fájt, hogy ez soha nem fog megváltozni. ?ket nem találta meg az ÁV, de engem megtaláltak a színjátszó csoportommal, hogy valljam be, mi terjesztjük ezeket az antikommunista röplapokat. Ennek a vége az lett, hogy egy hét után kiengedetek, és mondták, hogy itthon mindenhol megtalálnak¦ T?njek el, mert egy hét múlva elvégzik a dolgukat.
– Mivel védekeztél?
– Semmivel nem tudtam védekezni, csak azzal, amivel egy gyerek védekezik, ha összeverik, bántják, hogy dacból nem mond semmit¦
– sszevertek?
– Többek között azt is, igen. Sok mindent nagyon jól tudtak használni, amit a németek még ki sem találtak abban az id?ben. De ez mindegy, ez már nem fontos, csak az, hogy a házasságom erre ment rá, mert a feleségem is veszélyeztetve volt. Én elszöktem, egy nyugatnémet barátom segített. Ez nem volt ilyen egyszer?, de most nem mesélem el, mert a könyved nem err?l szól. A lényeg, hogy ha megneveztem volna azokat, akiknek köze lehetett a dologhoz, kaptam volna egy jó szerz?dést a Madách színháznál. A furcsa tudod, csak az volt, hogy úgy elhagyni ezt a várost, ezt az országot, hogy még el sem tudtam képzelni, milyen lehet?ségeim lehettek volna itthon. Több mint tíz év kellett ahhoz, hogy átlássam: nem mindenki kommunista, aki Magyarországon maradt, és nem mindenki fasiszta aki, mint disszidens elhagyta az országot.
– â?¢66-ban elmenekültél innen az NSZK-ba. Hogy boldogultál ott?
– Elmentem szakácsnak. F?zni csak nagyjából tudtam, de ezt nem mondtam el a magyar étterem német tulajdonosának, mert tudtam, hogy ahhoz, hogy megélj a jég hátán is, el?ször hazudni kell. De, mint ahogy Tennessee Williams mondja, ža hazugság nem hazugság, ha valóvá teszed¦? Tehát én hazudtam, hogy szakács vagyok, de megtanultam, hogyan kell szakácsnak lenni. Ágy én lettem a másodszakács abban az étteremben, és másfél év után, mikor eljöttem onnan, odasúgtam a f?szakácsnak, hogy be kell vallanom valamit: én a büdös életben nem voltam szakács. Mire ? halálra röhögte magát, hogy ez volt a legjobb vicc, amit valaha hallott¦ Szóval én továbbálltam, és az orvostudománnyal kezdtem foglalkozni, de közben tanultam a nyelvet, hogy mellette a színészettel is foglalkozhassak.
– Színész akartál lenni?
– Én már itthon is rendezéssel, színészettel és pantominnel kerestem a kenyerem. Akkor, Németországban ismertem meg a barátomat, aki színész volt â?? nagyon jó színész â?? ezen kívül rendez? is volt, és az ? ösztönzésére vállaltam el televízió-sorozatokban, színházakban szerepléseket.
– Mikor jöttél rá, hogy biszexuális vagy?
– Ez egy kulcs-élmény volt. Tizennyolc évesen kerültem be a Korányi-szanatóriumba, egy nagyon súlyos TBC megbetegedéssel. Ott ismertem meg életem els? szerelmét, egy csodálatos szép lányt: fekete, hosszú haja volt és nagyon vékony; a TBC betegek soha nem kövérek¦és amikor kitört a nagy szerelem, éjszakánként találkoztunk, ha a n?vér éppen máshol intézkedett.
– Legalább nem fert?ztétek meg egymást¦
– Hát, azt nem. Volt mindkett?nknek elég bel?le¦ de ugye a TBC baktériumban van egy anyag, ami izgatja a szexuális központot â?? ez egy jó mellékhatás â?? f?leg, mert a TBC nem fáj, ha csak a tüd?ben van és nem a csontban. Mi abban a kategóriában voltunk, hogy már nincs segítség, mondták is az orvosok â?? ez komolyan így volt â?? és úgy határoztak, hogy mindkett?nket operálni fognak. Ã?Å¡gy alakult, hogy engem két héttel korábban megoperáltak, kivették azt a részt a tüd?b?l, amiben a betegség nagy része volt. Én már jártam, amikor ?t operálták; a második vagy harmadik napon vittem be neki anyám húslevesét, amit megetettem vele, mert már jól volt addigra. Csakhogy fellépett az a probléma, ami ezer operációból egyszer esik meg, hogy az aorta, ami le volt varrva, felszakadt. Ez azt jelenti, hogy megetettem levessel, és amikor mentem ki az ajtón, még visszahívott és csak azt láttam, hogy ömlik ki a szájából a vér¦ az aorta olyan, hogy ott pillanatok alatt történik minden¦ ?meghalt, én felgyógyultam. Volt egy nagyon jó barátom â?? ma is az â?? egy heteroszexuális férfi, akinek ma már családja van, ? beszélt velem kés?bb, hogy már fél éve meghalt az a lány, és most már ideje lenne új szerelem után nézni¦
– Depressziós voltál?
– Nem voltam depressziós, hiszen a halál abban a szanatóriumban nem volt különleges â?? mindig napirenden volt¦ ugye, ha állandóan azt látod, hogy ez hal meg, vagy az hal meg, hozzászoksz.
– Kivéve, ha az ember szerelme az egyik.
– Igen. Ezért történhetett, hogy elkezdtem találkozni lányokkal, akikkel le is feküdtem, csakhogy röviddel az orgazmus el?tt bevillant a halott lány arca¦ abban a pillanatban elektrosokk-szer? élmény, és teljes impotencia következett. Na, és ez a nagyon jó barátom felajánlotta, hogy mivel ez egy lelki eredet? probléma, a legegyszer?bb lesz az, ha egy alkalommal pornót nézünk, ? kielégít engem a kezével, én ?t az enyémmel, és nézzük meg, beugrik-e akkor is a kép. Annyira tárgyilagosan mondta ezt, mintha egy vízcsap megjavításáról beszélgettünk volna.
– Régebben is tetszettél neki?
– Én nagyon szerettem, és ? is nagyon szeretett â?? mint embert. Soha nem gondoltunk arra, hogy le kellene feküdnünk. ?teljesen heteroszexuális volt és az is maradt, kés?bb is csak hülyeségb?l mutatott be úgy a feleségének, hogy: íme Sándor, a nagy szerelmem¦
– Mi van, ha az benne a vicc, hogy nem is vicc?
– Én ezen nem gondolkodtam tovább, de az biztos, hogy még azt is rám bízta, hogy én válasszam ki a lányt a sok jelentkez? közül, akit feleségül vesz. Amúgy mi együtt laktunk az eset után is, és soha nem volt köztünk szexuális kapcsolat!
– És hogy sikerült a žNagy Kísérlet??
– Ã?Å¡gy, hogy tényleg bejött: mindketten elélveztünk és örültünk annak, hogy mi nem csókolóztunk és semmiféle testi gyengédség nem volt, csak egy kölcsönös onánia. Ha úgy veszed egy idegen keze volt a sajátom helyett, ennyi.
– Segített?
– Igen. El tudtam élvezni, anélkül, hogy a kép bevillant volna. Aztán jött a társadalmi nyomás: én most buzi lettem? Olyan volt, mintha egy fert?z? betegséget szedtem volna össze¦
– Hát, a TBC után már túl sok bajod nem lehetett¦
– Hát, nem. Tehát én nem éreztem magam melegnek. Utána volt néhány hosszabb kapcsolatom, mert az élményt?l érzelmileg szabad lettem¦
– De azért az az élmény el?hozott bel?led valamit, elindított egy úton, nem?
– De. El?hozta bel?lem, hogy ez nem lehetetlen¦ nem fáj, nem halok bele, és nincs kiírva a homlokomra, hogy egy férfival feküdtem le. Amin mind a ketten csodálkoztunk, az volt, hogy nem féltünk attól, hogy mit szól a másik. Annyira megbíztunk egymásban, hogy közben sem volt semmi görcs. Néztük a pornót, amit becsempészett valaki nyugatról, és azon izgultunk föl¦
– Milyen tárgyilagos vagy¦
– Mert tárgyilagos volt az egész élmény! Utána voltak olyan élményeim, hogy annak a n?nek, akivel együtt éltem volt egy nagyon jó barátja, és úgy voltunk hárman¦ Mindenki volt mindenkivel, mindenki csinált valamit: elúsztak a határok. Ennek nagy hasznát vettem a színházban, mert nem akarom felsorolni a m?vészvilág nagy melegeit, de voltak b?ven. ?k is szívesebben mentek olyan társaságba, ahol mixelt publikum volt. Vegyes, színes társaság, ami engem is nagyon vonzott. Az Egyetem kávéház a melegek fellegvára volt¦ a Városkapu, ahol egy Gabi nev? zongoristan? énekelt, aki szerette a melegeket, felvállalta, hogy ?szinte és baráti kapcsolat van közöttük. Tudta mindenki kedvenc számát, amit legalább egyszer le is játszott neki. Tehát volt egy kultúrája a meleg-társadalomnak, ami ma már nincs. Annak ellenére, hogy helyet kap néhány igazán jó traveszti. Ezt sem tudják sokan, hogy mi a különbség a traveszti és a transzvesztita között: a traveszti fellép? m?vész, aki csak a színpadon bújik a másik nem szerepébe, míg a transzvesztita a hétköznapokon is az, aki már gyerekként belebújik ezekbe a ruhákba, és próbálja felszabadítani magát, mert ? lélekben a másik nem képvisel?je, egy transzszexuális személy, aki nem homoszexuális, csak a teste más, mint az érzései. Ez nagyon nagy különbség! Rengeteget beszélgetünk err?l Mann professzorral, aki nagyon jó barátom, és azáltal, hogy ? pszichiáter, és önmaga is meleg, azt hiszem, igazán átlátjuk ezt a kérdést. Én huszonöt évesen ismertem meg a professzort¦
– Hol ismerted meg?
– Magyarországon. Kés?bb ? segített a szökésben, ? volt a nyugatnémet kapcsolat, akir?l már meséltem. Egy évvel azel?tt ismerkedtünk meg, amikor žA vágy villamosa? egyik szerepében beszedem Blanche-tól, az újságpénzt, ami egy nagyon romantikus része a darabnak, és akkor értettem meg, hogy mekkora jelent?sége van a m?vészetnek¦hiszen ez a darab is a melegekr?l szól, mint ahogy Tennessee Williams maga is meleg volt, szerencsére személyesen is megismerhettem New Yorkban a hetvenes évek végén. Visszatérve a professzor Mannra, elkezdett egy könyvet írni a szexualitásról â?? már rég megjelent a könyv â?? amiben leírta, hogy mi a véleménye a homoszexualitásról, és rengeteget beszélgettünk arról, hogy valójában létezik-e ez? Elmeséltem neki egy történetet egy fiúról, aki nyugat-Berlinbe költözött â?? pattanásos, tizennyolc éves, amúgy jókép?, borzalmas tájszólással, mert sváb gyerek volt â?? és felfigyeltem rá, mert nagyon elesett volt a diszkóban, ahol csajozni próbált, kevés sikerrel. Beszélgetni kezdtünk és kérdezte, hogy én hová járok szórakozni? Mire mondtam, hogy én meleg helyekre járok, mert ott rengeteget lehet hülyéskedni, és ki lehet engedni a g?zt, és ahol engem nem a húsipar érdekel. Az žúj hús? szenzációja mindenkit leköt, mert ez minden helyen megvan, akár hetero, akár homo hely. Hát egyszer ez a srác eljött a nevezett bárba, de teljesen megváltozott küls?vel: rongyos jeans, rikító ing, kisz?kített haj, kiszedett szemöldök, satöbbi¦ Na, amikor megláttam, úgy néztem rá, mint borjú az új kapura. Hát, mondom, veled meg mi lett? žMeleg lettem.? â?? válaszolta. Erre én: na, ezt meséld már el¦ Mire elmondta, hogy a lányok leszarták az akcentusa miatt, ezért a tanácsomra eljött ide szórakozni, kicsit bepiált, elment egy sráccal, akivel kialakult egy szexuális viszony â?? amiben ? egy passzív szerepet vállalt â?? és akkor most meleg lett. Mondom, nem érdekelnek már a lányok? Mire ? azzal érvelt, hogy képzeljem el, milyen lenne, ha ezek után összejönne egy lánnyal, akivel karöltve sétálna az utcán, ahol ha meglátnák az új barátai, még megkiabálnák, hogy leszbikus lett¦ Mondom, ez zavar téged? Mire ?: félek attól, hogy lelepleznek. Hát, mondom, ez teljesen dilinyós, hiszen nem gyilkolt, vagy lopott, hogy le lehessen leplezni. Mondom neki, te nem csináltál semmi rosszat, de ha lányokkal is akarsz találkozni, ne így nézzél ki, mert ez jó reklám, ha csak a fiúk érdekelnek, hiszen a jeans úgy ki van szakítva rajtad, hogy már a golyódat is messzir?l lehet látni¦ Mert a lányok erre azt mondják, hogy ez egy aranyos meleg srác, de ennyi, nem több. Erre rám nézett és megkérdezte, hogy szerintem ? nem meleg? Hát mondom, mit csináltál? Orálisan vagy análisan kielégítettek? Ez arra jó volt, hogy beinduljon a hormonháztartásod, elmúltak a pattanásaid, de ha továbbra is érdekelnek a lányok, akkor lépj egyet. Két nappal kés?bb visszafestette a haját, és barátn?je lett. Ugyanúgy eljártak melegbárba, ahol az ottani társaság szívesen fogadta ?ket, és jól szórakoztak. Tudod ez a társadalom nagy baja, hogy mindent lestempliz. Címkéket ragaszt. Ezért mondtam ezt a Mann professzornak, hogy minden lehetséges, de semmi sem muszáj. Csináld azt, amihez kedved van, ha olyan emberrel találkozol, akivel történhet valami. De akkor sem muszáj semmi, mert minden kialakul, de ne öljük meg a lehet?séget, csak mert a környezetünk elítél! Ne a szomszédunk döntse el, hogy kik vagyunk! A munkahelyemen ne az alapján ítéljenek meg, hogy meleg vagyok, vagy nem, hanem a munkám alapján. Miért? Miért mások döntsenek az élemr?l? Miért nem dönthetek egyedül, és miért kell valakinek beszámolnom, hogy kivel fekszem le? Mert tegnap egy férfival feküdtem le, holnap egy lánnyal fogok¦ na és? Akkor én most leszbikus lettem? És, ha harminc évig élek egy lánnyal azután, hogy kipróbáltam magam egy férfival? Tudniillik, a statisztika szerint a feleségek nagy része nem válik el, ha kiderül, hogy a férje transznem?. Vagy, ha a férje átváltoztatja a nemét. Mert együtt éltek tíz-húsz-harminc évet, és attól nem szereti kevésbé, ha levágják a péniszét! Annyi gumipénisz van akciós áron, és olyan fejlett technikával, hogy egy normális pénisz fel sem veheti vele a harcot! Az úgynevezett normális házasságban sem árt, ha valami segít?szert felhasználunk¦ Szóval érted? Visszatérve: ez a történet mutatja azt, hogy ez az érzés, a félelemérzés a megbélyegezettség miatt van! A társadalom mindent eszerint könyvel el: ez egy meleg hely, ez nem meleg hely, ez csak félig meleg, az nem tudom, meddig meleg, amaz hideg, vagy hetero, vagy bi, vagy mi, vagy hogyan¦
– Igazából ez nem is kellene, hogy beszédtéma legyen¦
– Nem hát! Én még soha nem találkoztam olyan társasággal, ahol okvetlen téma lenne ez, amikor egy idegen házaspár bemutatkozik: Zsuzsi vagyok, Lajos vagyok. Majd azt mondják, hogy ugye megbocsátotok, de én hátulról így csinálom, felülr?l meg úgy¦ De ha két meleg, élettársi kapcsolatban él? személy megjelenik egy többségben hetero társaságban, akkor mindenki akarja tudni róluk, hogy žtényleg melegek vagytok?? És ha a melegeknek merszük lenne, akkor ugyanolyan természetesen viselkednének, mint a saját közegükben. És itt jutottunk el egy kritikus ponthoz: miért viselkedik sok meleg természetellenes, hajcsatdobáló primadonna módra¦ mert fel akarnak t?nni. Mert úgy érzik, hogy el vannak nyomva, tele van a tökük az emberek találgatásaival, és egyértelm?en a tudomásukra akarják ezzel hozni, hogy mi a helyzet. Minél jobban elismert egy társadalomban a melegek létjogosultsága, annál természetesebb melegeket lehet majd látni. Akkor még mindig lesznek olyanok â?? Amerikában divat â?? akiket úgy hívnak, hogy žromlott királyn?? azaz ?dirty queen?, akik mindenhová ingyen bemehetnek, minden tárlatra meg vannak hívva, mindenki szívesen látja ?ket, mert harminc centis cip?ben, extravagáns megjelenéssel rendelkeznek, mert ?k¦
– ¦a paradicsommadarak.
– A paradicsommadarak, így van! A színes, érdekes, rikító emberek, akivel kapcsolatban nem is érdekl?dnek, hogy kivel fekszik ágyba, mert az illet? színes, vicces, intelligens, szórakoztató, kommunikatív, felt?n? és biztosan feldob egy szürke, unalmas társaságot.
– Én egy másik vonalon indulnék el¦ ha összehasonlítjuk a két ország helyzetét ilyen szempontból, akkor el kellene gondolkodni, hogy egy nálunk sokkal fejlettebb országban â?? ha Amerikáról beszélünk, nyugodtan számoljunk legalább ötven évvel â?? miért fogadják el jobban ezt a helyzetet, mint nálunk? Nálunk miért nem ilyen természetes dolog ez? Szerintem erre egyetlen válasz van: az információhiány. Mi másért kapnának az emberek a témán, ha nem azért, mert nálunk még mindig fátyol fedi, misztérium övezi a melegeket? A vegyes társaság ezért csap le rájuk, mert tényleg érdekli ?ket egy hús-vér meleg pár¦ Ha a melegek létjogosultságot akarnak, úgy fair, ha ?k sem zárkóznak el a közszereplést?l, hogy megmutassák magukat, és hogy véget vessenek a találgatásoknak¦
– Oké, akkor vegyük el? azt a hatalmas tévedést, amivel a hetero és a meleg társadalmat megkülönböztetik: hogy nevezik a melegeket magyarul? Seggbebaszó, vagy valahogy így¦ Az anális részét veszik példának â?? undorító példának â?? és nem a lényeget. Ki akar így szerepelni? Én egy hónapig néztem egy pornócsatornát, aztán kikapcsoltattam. Egyszer?en untam. Valószín?leg egy rendez? volt mindegyik filmre, vagy nem tudom, de az biztos, hogy a sorrend mindig a következ? volt: orális â?? vaginális â?? anális. Mint egy étlap: el?étel â?? f?étel â?? desszert. Mintha mindenki ízlésének így felelne meg. Értsük meg vége, hogy amíg két ember csinál valamit, ami mindkett?jüknek megfelel, csinálják. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki egyformán leli örömét a szexben, mint ahogy a pornócsatornán egy rendez? azt elgondolja. Ugyanez van az életben is. A hetero kapcsolatokban is jelen van az anális szexualitás, akkor mir?l beszélünk? Ez is információhiány?
– Szerinted mi a legfontosabb szempont ma egy fiatalnál a párválasztásban?
– A mai világban egy fiatalnak át kell gondolnia, például az AIDS miatt â?? ami eddig sok millió embert ölt meg a világban â?? a párválasztást. Magyarország az egyetlen hely, ahol talán, ha két reklámszpotot láttam a témában. De olyan rosszul voltak megszerkesztve, hogy alig jöttem rá, mir?l van szó. Ez szerintem egy b?ntény a különböz? szervezetek részér?l, hogy nem világosítják fel a gyerekeket a veszélyekr?l. Én tanítottam f?iskolán, ahol kötelességemnek éreztem felkészíteni a fiatalokat a szexuális higiéniáról, a morális és etikai viselkedésr?l. Megkérdeztem egyszer, hogy hányan szeretkeztek óvszer nélkül az elmúlt öt évben? Mindenki feltette a kezét. Utána megkértem ?ket, tegyék fel a kezüket, ha elmentek kontroll-vizsgálatra. Egy sem tette fel¦ És miért nem? Mert itthon csak addig anonim egy vizsgálat, amíg meg nem állapítják a betegséget. Utána már nem az. Ez egy óriási probléma. Ha kiderül róla, hogy fert?zött, elbukott mindent¦ elveszti a munkahelyét, kiközösítik, megsemmisítik. Ez a mulasztás egy f?iskolán, hogy nem húznak óvszert, és nem vizsgáltatják meg magukat â?? nonszensz. Ahelyett, hogy egy kihívást látnának a szexualitásuk gazdagításában, hogy játékokat kitalálnak, ha több gyöngédséget belevisznek, ami viszont veszélyeztet, azt kiiktatják – mindez lehetséges lenne. Ez az elzárkózás Magyarországon, hogy a szexualitás még mindig egy óriási tabu. Ha egy pornószínészn?t meginterjúvolnak, m?vészn?nek hívják, és körbeudvarolják¦ minek ez a felhajtás? Ahhoz nem kell m?vészet, hogy valaki egy jót keféljen a kamerák el?tt¦ persze ez nem egy megvetend? állás. De nem is színészet. Én nem tudnám ezt állandóan csinálni.
– Ne haragudj, de én ezt nem mondanám, hogy nem foglalkozik a média a témával, s?t, épp ez a baj, hogy sokszor f?m?sor id?ben mutogatnak pornószínészeket. Ember nincs ma Magyarországon, aki nem ismeri Michelle Wilde-ot, de ami a legnagyobb baj, hogy amíg én gyerekkoromban orvososat játszottam, addig a mai kicsik žmiselvájdosat? játszanak. Tehát ebben nincs információhiány¦
– A televízió azért van, hogy mindennel foglalkozzon, ami érinti az embereket. De nem mindegy, mikor és hogyan. A m?sorokat úgy kellene megszerkeszteni, hogy egy gyerek ne lássa azt, amit nem kell látnia, vagy ha látja, a szül? felel?ssége, hogy elmagyarázza neki, hogy mit lát. A szül? döntsön, hogy mit lásson a gyereke, mert valójában az ? felel?ssége a nevelés.
– Ezért van a korhatárt jelz? kis karika a képerny? sarkában.
– Senkit nem érdekel. A televízió tökéletes céleszköz a gyerek lefoglalására, hogy a szül?nek kevesebb gondja legyen.
– Tudod mit? Ezzel most ne is foglalkozzunk, mert ez már pedagógiai probléma… Amerikába mikor jutottál ki?
– â?¢72-ben.
– Mivel foglalkoztál?
– Brooklinban egy zsidókórházban dolgoztam, mint fizikoterapeuta.
– Nem maradtál túl sokáig ott, ugye?
– Nem. Amerika egyszerre okoz egy borzasztó nagy szabadság érzést és egy traumát, hogy ha nem vagy a legjobb, akkor nem vagy senki. Vagy top vagy, vagy nulla. Viszont mindent jól tolerálnak. Az érdekes az, hogy az ottani tolerancia mindenben megnyilvánul. Ismertem egy férfit, aki a New York City Banknak volt a kredit-osztály vezet?je. Ez a férfi minden pénteken, munka után átöltözött munkásruhába, és kukáról-kukára összeszedte az általa értékesnek hitt holmikat és vasárnap eladta a bolha-piacon Manhattanban. Ezekb?l az akciókból heti 3-4oo dollárt összeszedett olyan úgynevezett antikvitásokból, amik inkább voltak viccesek, mint antikok, de régiek voltak, az biztos. Ezt tudták a munkahelyén. Egy hazai bankból kirúgnák azt a vezet?t, aki a szabadidejében kukázik. ?t csodálták, hogy ügyes üzletember. Ezt nevezem határok nélküli szabadságnak. Nincs rossz munka, csak munka van, amit esetleg valaki rosszul végez el.
– Én sehol nem láttam annyi boldog utcasepr?t, mint Floridában. Kés?bb értettem meg, hogy ha ott munkád van, nyugodt ember lehetsz.
– Ez így van. Amúgy New Yorkban rengeteg meleg van, óriási diszkók, klubok szolgálnak ki. Én a Club 54-be jártam szórakozni! Az volt az els? nagy betörésem a m?vészet templomába. A mellettem lév? társaság azon beszélgetett, hogy valami Jesus Crist nev? musicalt szeretnének megcsinálni â?? akkor még fogalmam sem volt róla, ki az az Andrew Lloyd Webber â?? és azon beszélgettek, hogyan lehetne a látványt úgy megkreálni, hogy igazodjon a fantasztikus zenei megoldásokhoz. Én mondtam erre a mellettem ül? személynek németül, hogy miért ekkora probléma ez, hogy most már egy órája ezen rágódnak. Mire rám nézett az egyik férfi, aki a legjobban kombinált a megoldáson, és németül megkérdezte, hogy: miért, van valami ötlete? Hát volt. Az illet? nyomban elkérte a telefonszámomat, és így lettem New Yorkban žspecial effect tanácsadó? a Broadway-n.
– Ez a darabot itthon žJézus Krisztus Szupersztár? címen ismerjük.
– Ã?Å¡gy van. Ott aztán kiéltem magam, rengeteg pénzükbe került, de tizenkét évig ment a darab. Visszatérve a melegekre, ott szinte kultusza van a homoszexualitásnak. Senki nem lep?dött meg, amikor kiderült, hogy Rock Hudson â?? a Dinasztia cím? sorozatból â?? AIDS beteg és meleg. Pedig ?t a n?k bálványozták, imádták. Akkor is, amikor kiderült, hogy a saját nemét szereti. Ilyen bárkivel el?fordulhat, és akkor megutálja azt, akit addig szeretett? Szóval, aki fél a melegekt?l, keressen fel egy meleg szórakozóhelyet, és érdekl?djön fel?lük. sztönözni kellene a nyílt napokat a televízióban, talk-show-t csinálni, ahová él? m?sorban be lehetne telefonálni és kérdezni a szakért?kt?l.
– ?szintén, szerinted ez az ország elég érett lenne egy ilyen megnyilvánuláshoz?
– Nem, de ideje lenne felkészíteni ?ket. Hány olyan férfi van, aki érez magában bizonyos fokú n?iességet és hány n? van, aki inkább érzi magát egy férfi szerepben? Ami teljesen természetes, mert kémiai folyamat is lehet a háttérben, amit még a legközvetlenebb hozzátartozójával sem mer megbeszélni¦ érted? Azt hiszik a férfiak, hogy egész életükben a tenyészt?bikát kell játszaniuk – és ez is egy társadalmi nyomás – és éppen ezek a srácok reagálnak a leghisztisebb agresszióval, ha egy meleggel találják magukat szemben. Mert a melegek puszta jelenléte megkérd?jelezi az ? létezésük fontosságát.
– Egy tükör, hogy milyenek lennének akkor, ha kevésbé görcsösen akarnának a teremtés koronái lenni!
– És ha tudná, hogy mindenki biszexuálisan jön a világra¦ a valódi problémák ott vannak a transzszexualitásnál, amikor a természet hülyének néz bennünket és játszik velünk. Hermafroditáknak ez a problémájuk! Az orvos eldönthette húsz évvel ezel?tt, hogy férfi, vagy n? legyen a kés?bbiekben! Vagy, ha nagyon humánus volt, megkérdezte a szül?t¦ kés?bb nem lett sem férfi, sem pedig n?. Ez tényleg dráma. Az, ha valaki biszexuális, vagy meleg, az nem dráma. Egyedül Európában van negatív módon beleépítve a nyelvbe. Mert az amerikai gay mit jelent? Vicces, érdekes személy. Nálunk mit jelent? Azt inkább ne firtassuk. Akinek gondja van a homoszexualitással, gondoljon arra, hogy az els? meleg, akit megismert, az ? volt. Hát nem? A legtöbb ember az els? orgazmusát saját nemével â?? önmagával éri el. Én férfiként az én férfi nememmel. Te n?ként, a te n?i nemeddel. Ett?l még nem vagy meleg. A meleg sem csinál mást az ágyban, mint az emberek nagy része a maszturbációnál. Ez az egész homofóbia – mert már orvosilag megállapított tény, hogy ez egy fóbia â?? felesleges. Mindenki kérdezze meg magától, hogy mi a bajom a melegekkel? Miért nincs problémám a szomszéddal, aki hetente háromszor véresre veri a feleségét? Miért nem hívom ki a rend?rséget? Azt természetesnek veszi, de, hogy két férfi együtt alszik¦ Saját sírját ássa a társadalom, ha a kisebbségeket nem integrálja. Gondoljuk csak át, hogy Shakespeare, Nurejev, és holnapig sorolhatnám, mind melegek voltak. A mai rock zenészek nagy része, akik már annyi lánnyal voltak, hogy inkább aranyhalakkal kokettálnak, a saját nem?k felé fordulnak. Senkit nem szidunk össze azért, mert szereti a pörköltet. És annak is vannak különböz? változatai. Én nem mutatok senkire rá, hogy: te pörkölt ev?!
– Azt hiszem, hogy ehhez fel kell n?ni. Én bízom benne, hogy a mi társadalmunk nem hülye, csak kés?n ér? típus. A magyarok köztudottan okos emberek, csak nehezen változnak. Na, bumm. Szerintem, amiket most elmondtál, a lelke mélyén mindenki tudja, de lusta el?venni és átrágni. Sokkal könnyebb rámondani valami általánosságot valamire, mint a saját gondolatainkkal újraformálni egy kialakult véleményt. Általánosítunk, anélkül, hogy tudnánk róla. Oda sem figyelünk, nem is ásunk a mélyére, hogy legalább tudjuk, mir?l beszélünk. Röhögve meséljük a zsidó-vicceket, miközben volt egy zsidó-holokauszt, nem is olyan régen¦ Az emberek istenkeresése kimerül abban a kérdésben, hogy ha van isten, minek az a sok háború és éhínség, és természeti katasztrófa, és betegség és ezer baj. A válasz ez. Mert soha nem tanulunk. Mert meg kell tapasztalni a fájdalmat, hogy alázatosak legyünk. Akik túlélték a zsidó üldöztetést, és mondjuk a szeme el?tt l?tték fejbe az anyját, hagy a kisöccsét, vagy csak egy idegent az utcáról, az fogadjunk, hogy nem nevet a zsidó vicceken! Ha az agresszió visszafordul, és eltalálja az agresszort, csak akkor értheti meg az egésznek a lényegét. Ha elszenvedi az okozott fájdalmat. Ezért van annyi háború, és ennek az oka az éhínség. Ezt sem Isten kreálja, akárhogy is szeretnénk ráfogni, hanem mi magunk. Az emberiség.
– A bajt önmagunkban kell keresni, hiszen miért vannak ezek a problémák, az isten áldjon meg? Mert Magyarország a mai napig nem dolgozta fel a saját fasizmusát és az egész holokausztot! Ezt nem csak én mondom, hanem az az illet? is, aki ezért Nobel-díjat kapott! Kertész Imre a neve¦
– Van még valami, amit feltétlenül hozzá szeretnél tenni a fentiekhez?
– (hosszú, nagyon hosszú csend¦) Talán a kérdést föltenni az embereknek â?? ezen én is elgondolkoztam, és a saját családomnak el is mondtam, miel?tt azt mondják, hogy engem megértenek – hogy tényleg képesek-e megérteni ezt a helyzetet? Én elég egzotikus és mozgalmas életet éltem, és Samoa-n, a déli szigetvilágban láttam egy teljesen egyszer? társadalmi formát â?? ráadásul katolikusok â?? ahol a homoszexuálisokat a család neveli annak, mert ahol sok fiú van, ott kell egy lány, ezért lánynak nevelik. Lányruhát kap, lányos munkát adnak neki, lányként tisztelik. Ha sok a lány, akkor fordítva. Nem tartom éppen a legdemokratikusabb létformának, de az tetszik benne, hogy a születetten homoszexuálisokat is támogatják, és ?k tényleg azok lehetnek, akik akarnak lenni. Valamiért ez nagyon gyakori azon a szigeten. Ami azért is praktikus, mert a fiúk náluk nem élhetnek szexuális életet lánnyal a házasság el?tt, de azokkal, akik fiúnak születtek, és lányként vannak nevelve, igen. Az ottani társadalom – pedig nálunk sokkal žfejletlenebbek? â?? ezt elfogadják, és akceptálják. Szóval tegyék fel a kérdést maguknak, hogy megbíznának-e annyira a szüleikben, hogy elmerjék mondani nekik az igazságot? És, ha n lenne a szül?, akkor hogy reagálna? Miért úgy?
– Ez lenne a szül?k vizsgája?
– Nem. Ez az ember vizsgája¦ innét kezd?dik el, hogy ha erre nem tudják a választ, és ezt nem értik meg, akkor hiába vették meg a könyvedet, soha nem fognak semmit megérteni. Butábban halnak majd meg, mint ahogy megszülettek. Azon pedig nincs segítség. Mert akinek a szeretete csak odáig terjed, hogy szeretlek, ha¦ letetted az érettségit¦ lett diplomád¦ büszke lehetek rád, az nem szeret igazán, csak kiéli azokat a dolgokat rajtad, amit nem tehetett meg a saját életében. Boldogságot okozni azzal, hogy toleránsak vagyunk, a legegyszer?bb, legszebb életforma. Miért akadályozzak meg valakit lelkileg, hogy önmaga lehessen, miért bántsam: csak, mert nem értem meg ?t? Megvan a lehet?ség: tudok beszélni, el tudok egy ilyen könyvet olvasni, meg tudom érteni, fel tudom fogni¦ Tedd fel a kérdést az Olvasónak, hogy mi lenne, ha Te meleg lennél? Hogyan látnád a világot? És, ha ilyen a világ, akkor mi a különbség a béke, és Hitler fasizmusa között?
Ez lenne a demokrácia?
Ezért küzdöttek, ezért haltak meg a nagyapáink?
Nem lenne jobb egy békés világban élni?
¦
A kérdések válasz nélkül csapódtak a kert végi fáknak¦
Mert semmire sincs biztos válasz, hiszen a válasz mi magunk vagyunk: a személyiségünk, a gondolataink, a titkaink, a vágyaink. Olyan a világ, amilyenek mi vagyunk. Olyan világot adunk át a gyerekeinek, amit meg?rzünk nekik, ám hiába óvjuk meg, ha másoknak ez nem fontos. Err?l szól a felel?sség.
Mindenkiért felel?sek vagyunk a világban: a bátortalanokért, az elveszettekért, a reménytelenekért különösképpen.
Csak akkor nézhetünk el?re, ha tudunk vissza is nézni, mert mindig lesznek mögöttünk, akik lemaradtak, mint ahogy el?ttünk is jártak már¦
Az emberiség legnagyobb feladata az, hogy képes legyen egy egocentrikus világban felismerni, hogy egyedül semmire sem megy, hiszen csúcsra törni kemény csapatmunka¦
Elnézem ezt az embert, ahogy ki tudja, hányadik cigarettára gyújt.
A jobb keze melletti hamutartó telis-tele csikkekkel. Képtelen vagyok megállni, hogy megjegyezzem:
– Ahhoz képest, hogy tüd?beteg voltál, elég sok cigit szívsz¦
Erre mélyen leszívta a slukkot, rám nézett amolyan Sándorosan, és csak ennyit mondott:
– Tudom¦ nobody is perfect¦(senki sem tökéletes¦)
/ 2005
