ezer szót,
számról
fakadót.
Átok és ígéret
régi kísértet.
Hamis hódolat,
csaltam bókokat,
földre dobtam
a kócbabám,
amit adott a gazdám.
Soha többet
nem kellett,
itt hagyott-felejtett.
Nem vágtam
jó pofát,
sírtam a múlt után.
Kimartam sebemet,
kérges lelkemet,
meghaltam értetek,
de nem volt érdemes.
-Indulok,
messzire.
Ne temessetek földbe,
hamvaim vigyétek,
már nem hallom igétek.
Szórjatok szerte s szét,
szél zúgja énekét.
-De még,
vakkantok,
utolsót ugatok.
-Mert,
kutya vagyok,
veszett,
lelketlen ebed.
Nem nyalom már kezed
renitens egyed.