Családi gyűjtemény
Vélemény
Orvosi rendelő váróterme. Anyukák ölében megszeppent, csöndes gyerekek. Feszült várakozó csönd. Csak az én jó fiamba bújt bele az ördög! Föl-alá rohangászik. Hagyom. Majd a szemközti lépcsőn rodeózik nadrágféken.
Már mindenki őt figyeli. Muszáj beavatkoznom:
– Lackó! Mért csinálod ezt. Már úgy szégyellem magam.
Erre ő a lépcső tetejéről:
– Hát szégyellheted is!
Jó üzlet!
A megyeszékhelyről utazunk haza. A busz zsúfolásig telve, alig férünk föl. Úgy tűnik, végigálljuk a hatvan km-t. Az akkor négy éves Laci fiam addig fészkelődik, míg egy utas az ölébe nem ülteti. Ott aztán megered a gyerek nyelve!
– Nekünk van ám otthon sok kacsánk- mondja büszkén.
– Tényleg? És mit csináltok velük?
– Hát az anyukám megtömi őket, mi meg megesszük. Az árukon meg veszünk malacokat!
Tanítás
Lackó kilenc éves. Szereti a nála hat évvel fiatalabb kisöccsét. Most is a szőnyegen hason fekve, egy állatokról szóló könyvből tanítgatja.
Zoli sorban felismeri a képen látható medvét, nyuszit, sündisznócskát. De amikor a mosómedvéhez érnek, tanácstalanul néz a kicsi. Laci próbál segíteni:
– Gondolkozz már! Melyik állat az, amelyik mindig mos?
A kicsi szeme felvillan :
– Hát az anyuci!
Kétszer ad, ki gyorsan ad
Lackó csendes, jó gyerek. Ahányszor elmegyünk unokatesójához, az mindig megveri, sírva jövünk haza. Az apja ezt elunja:
– Miért hagyod magad!? Adj neki egy jó nagy pofont, majd meglátod, nem mer hozzád nyúlni!
Legközelebb odaérünk, beköszön:
– Csókolom! – és zsupsz egy nagy pofon a Csaba gyereknek.
– Na, de Lackó!!?
– Hát, apu mondta.
Toncsika 1.
Toncsika apukája körzeti megbízott egy gyönyörű kis faluban.
Mikor 4 évesen óvodába került a gyerek, megkérdezték tőle:
– Te kinek a kisfia vagy?
– Hát a rendőrségnek! – vágta rá a választ.
Egyszer bizony összeverekedett Toncsika az erdészék Karcsikájával.( Akinek az apukája valaha katonatiszt volt.)Ennek eredményeképp jó nagy púppal a homlokán ment haza a kis erdészgyerek. Kérdik tőle, mi történt.
-A rendőrség fia megvert! – panaszkodja.
Erre az apja:
– Hát a katonaság fia addig mit csinált?
Toncsika 2.
Toncsika a fürdőkádban önfeledten dudorászik. Apukája a közelben újságot olvas. A gyerek nagyon jól érzi magát, versel, énekel, néha-néha nagyokat nevetgél. Apuka gondolja, ideje ránézni a gyerekre. De amit a kádban lát!
A kicsi szinte ki sem látszik a hatalmas habdunnából.
– Mit csináltál már megint? – kérdi rosszallóan.
Megszeppenten pislog a gyerek.
– Majd anyukámmal megbeszélem! – vágná ki magát szorult helyzetéből.
– Beleöntötted az összes habfürdőt!
– Bele. – mondja bátortalanul.
– És hol van anya tusfürdője? – kérdi ingerülten apuka.
– Hát… az is a vízben. – ezt már pityeregve, mert érzi hogy baj van.
Ekkor apa szeme megakad a drága parfümös üvegen. Üres, pedig most vette a párjának! Ekkor már dühös.
– Ezt is beleöntötted! Mennyi volt benne?!
Folyik a könnye Toncsikának, ijedten rávágja:
– Huszon száz!
Az apja erre elneveti magát. Hát lehet erre a gyerekre haragudni?
Toncsika 3.
– Anyu! Kimehetek az udvarra?
– Ki .
– Hát én.
Toncsika 4.
– Mama! Képzeld igazi férfi lettem.
– ?
– Már egyedül fel tudom húzni a kukimon a bőrt!
