Köszönöm, hogy itt lehetek
Bemutatkozásul megosztom az olvasóval azt a könyvélményemet, amely 2000-ben, Zoli fiam elvesztésekor a legnagyobb hatással volt rám.
Seneca: žVigasztalások és erkölcsi levelek? cím? könyve ez, amelynek minden sora er?t, s hitet adott, hogy élni kell, így is, ezzel a mindent elborító fájdalommal is, továbbmenni, s felállni
mindahányszor, ha úgy érezzük, elgyengült testünk-lelkünk nem bírja tovább.
Egy rövid idézet, amely akkor is mélyen megindított, s azóta is gyakran
továbbgondolom:
"Miközben fiad ragyogó erényeir?l elmélkedel, öledben szinte újra ringatod! Most
jobban a tiéd lehet, mint bármikor, most nincs semmi már, ami t?led elvonja ?t, már
soha többé nem okoz neked rettegést, bánatot…Fiadnak legfeljebb az arcvonásai
pusztulnak el, ? maga halhatatlan, s élete most valóban tökéletes, mert levetette
idegen ny?geit, s igaz énjére végre most rátalált.?
S azóta megtanultam én is együtt lenni Zolival másként, mint itt a földi, anyagi
létben … Verseket, leveleket írok, reménykedve, talán elér hozzá a Mindenségen át földi üzenetem: a szeretet halhatatlan.
Ma már tudom, a fájdalom örök, mégis érzem, csodálatos, er?t adó žtalálkozások? ezek¦
Mostanában, hogy néhány hónapja megérkezett hozzánk lányom els? kisbabája, életünk új csodája, Mira, már vidámabb írások születnek tollamból,- gyermekversekkel, mondókákkal lepem meg ?t, és remélem, hamarosan olyan tágra nyílt szemekkel figyeli majd esténként, ha mesélek neki, mint kisgyermekként az én gyermekeim.
Az irodalom eszmélésem óta életem része, írni csak néhány éve kezdtem. Internetes irodalmi portálokra küldtem néhányat mostanában, és örömmel töltött el, amikor bíztatást kaptam. Az igazi nagy elhatározás akkor született bennem, hogy talán érdemes megosztanom az olvasókkal lelkem rejtegetett kincseit, amikor az idén egy irodalmi pályázaton életem els? haiku-versével els? díjat nyertem.
*
Változatok egy álomra
*
1.
Haiku-álom
*
Nézek az égre,
végtelen éjben a nap
már álomba tért.
Gyertyaláng lobban,
elsimul hosszan a fény,
lelkünk összeér.
Fénynyoszolyáján
csillagok álmát ?rzi
a magányos Hold.
Lobbanó gyertya
emléked hozza, ölel
álmomban a múlt.
*
2.
Álom
*
Nézek az égre, végtelen éjben
a nap már álomba tért.
Gyertyaláng lobban, elsimul hosszan,
lelkünk a lángban összeér.
Fénynyoszolyáján csillagok álmát
?rzi a magányos Hold,
lobbanó gyertya emléked hozza,
lángjával ölel a múlt.
