Persze, maguk most azt hiszik, részeg vagyok. Persze, maguk kis buták, maguknak fogalmuk sincs arról, hogy én mennyire józan vagyok. Olyan józan vagyok, mint a golyó. Mint a virág. Olyan józan vagyok, hogy azt akárki megnézheti. Az az igazság, hogy én nem is akartam idejönni. Hát disznó vagyok én? Hogy a kocsmába járjak? Azt már nem. Nem ám. Azt maguk csak szeretnék. És külömben sem iszom. Csak a kulcsomért jöttem vissza. Attyaúristen! A kulcs! A kulcsom! Azt hittem, megbolondultam. Nem volt kulcsom. Pedig volt kulcsom. Nem tudtam hazamenni. Tudják maguk hogy mit jelent, ha valaki nem tud hazamenni? Dehogyis tudják, honnan is tudnák ezt maguk. Hazamentem és nem tudtam hazamenni. Mert nem volt meg a kulcs.
Veszedelmes dolgok történtek ma. Rettenetes dolgok. Ajaj! Dolgok történtek. A kislánnyal. Ott voltunk a cukrászdában, ott abban a a teraszosban, tudják maguk. A cukrászdában, a kislánnyal. És megkérdeztem a kislánytól, eljön-e velem. Csak úgy áperté megkérdeztem. És azt mondta, igen. Azt hittem, nem hallok jól. Hát hülye vagyok én? Hát süki vagyok én? Képzeljék csak el, azt mondta, eljön velem.
És jött. Jött, masszívan jött. És mentünk, és hazaértünk, és volt nekem egy kulcscsomóm. S a kulcscsomón volt vagy nyolcvanöt kulcs. És én ki akartam nyitni az ajtót, de a kulcs az istennek sem talált. És izzadtam és próbálgattam a kulcsokat, s az ajtó nem és nem. De nem ám. Aztán a kislány egy idő után megunta, és azt mondta, ha megtalálom a kulcsomat, majd szóljak. És azzal elment. De el ám. Úgy elment, mint a golyó. Én pedig leültem a lépcsőre és majdnem sírtam, és a kulcsok ott voltak előttem, és akkor újra megpróbáltam, és a második kulccsal egyből eltaláltam, és futottam körbe a tömbház körül, és kerestem a kislányt. Úgy kerestem, hogy csak, úgy kerestem, hogy na. De a kislány már sehol sem volt, mert biztos talált magának egy kulcsos palit. Mert mindenkinek van kulcsa. Legalább egy kulcsa mindenkinek van. De nekem sok kulcsom volt. És ez volt a baj.
Aztán, amíg a kislányt kerestem, bejöttem ide a kocsmába. És a kislány nem volt itt. Nem bizony. Pedig már a kulcsom is megvolt. Akkor még újra megvolt. Aztán leültem, mert ha egy helyben ülünk, könyebben megtalálunk valamit. Csak ülni kell, és figyelni. Figyelni! Az emberek ugyanis egyfolytában nyüzsögnek, mászkálnak settenkednek és mozognak. Főleg mozognak. És ha elég sokáig helyben ülünk, akkor előbb-utóbb ránk találnak. Persze, ezt maguk nem tudhatják, honnan is tudnák, maguk csak ülnek itt, mint a disznók, és isznak. De én nem iszok. Csakazértsem iszok. Csak azért sem iszok, mert nincs pénzem. Persze, maguk adhatnának kölcsön ezer forintot, hogy is ne adhatnának maguk. Kösz. Kösz, holnap megadom. Ajaj, de még mennyire hogy megadom! Úgy megadom, mint a burung. Mert jól jegyezzék meg maguk, hogy nekem van pénzem. Ha én egyszer azt mondom, hogy van pénzem, akkor lesz is! Pénzem, az van. Csak kulcsom nincs. Mi az hogy nincs kulcsom? Most már van. Olyan kulcsom van, mint az élet.
De az előbb még nem volt. Azért jöttem ide vissza. Visszajöttem, mint a disznó. Mint a majom, úgy visszajöttem. És megtaláltam a kulcsomat. És most már mehetnék haza. Ajaj! Szeretnék azt maguk. De én nem. Mert maguk csak részeg, hogy én hiszik. Egy sör nekem nem tétel. Egy sört még masszívan megiszok. És pénzem is van. Holnap megadom.
A lényeg viszont a kulcs. A kulcson van a fő lényeg. A kérdés a kulcs. Hogy van-e kulcs, vagy nincsen kulcs. Mert az a legjobb az egészben, amíg az ember azt hiszi, hogy nincsen kulcs. Hogy elveszítette a kulcsot, vagy valami hasonló. És keresni kezdi, és keresi, és nem találja, és egyre inkább keresi, és közben izzadni kezd a homloka és a tenyere, mert attyaúristen, mi lesz, ha nincsen meg a kulcs! És közben tudja, hogy a kulcs valahol megvan, csak éppen nem találja, és kiforgatja az összes zsebét, és minden lehetséges és lehetetlen helyen megnézi, csak ott nem, a bal zsebében, ahol tartani szokta, mert közben reménykedik, hogy igazából tényleg ott van a kulcs. És közben egyre csak húzza az időt, és már minden zsebét megnézte, és akkor végül megnézi a bal nadrágzsebet is, és bekövetkezik a csoda, mert a kulcs valóban nincs meg, és akkor ez egy olyan érzés, hogy a bizonyosság szinte a kulcs elvesztését is megéri, és az emberben fölmegy az adrenalin és minden, ami ilyenkor föl szok menni. És akkor már szó sincs unalomról és fölösleges cselekedetekről, az ember elindul, és keresi a kulcsot. És keresés közben mindenféle dolgok történnek az emberrel, amiről maguknak fogalmuk sincs, honnan is lenne. Rendkívüli és furcsa dolgok történnek az emberrel, aztán egyre idegesítőbb dolgok, és néhány kocsma után, ahol sem a kulcs, sem az a bizonyos kislány nem található meg, egyre kínosabb lesz az egész, és egyre jobban kerülget a pánik, és nyomasztó, mocorgó érzés keletkezik az ember gyomrába, és végül, amikor már azt hiszi, nincs tovább, akkor egyszer csak megtalálja a kulcsot, s azzal aztán usgyé haza, s a ajtó előtt újra próbálgatni kezdi a kulcsokat, és egyre nehezebben találja meg az igazit, mert azt maguk is tudják, hogy az igazit milyen nehéz megtalálni, amit viszont nem tudnak, az nem más mint az egyre sürgetőbb és feszítőbb érzés az ajtón belül kerülni, és végül, legeslegvégül, a legeslegutolsó pillanat utolsó töredékei alatt feltárul az ajtó, és ennek már épp ideje is volt, ajaj, legfőbb ideje volt, mert már azt hittem, beleszarok.
