Egy els?éves, tanulmányait idén kezd? angol szakos egyetemista m?fordítási kisérlete…
Emlékszel-e, én drága szerelmem
arra a nyári reggelre?
Oszló dög feküdt a homokösvényen
kis híján elestünk benne
Ringyóként rúgott magasba lábával
méregfüst szállt bel?le szét
szétnyílt bele démoni szagával
mérgezte környezetét
A nap sütötte a b?zös tetemet
szép lassanként bomlasztva meg
hogy visszaadja a nagy Természetnek
amit az visszakövetel
Az ég szánalmas pillantással nézte
a lét e furcsa torzóját
közben téged úgy fojtogatott b?ze
kevésen múlt, s elájultál
A legyek buján dongták körül a húst
ezer nyüvet vonzott a b?z
manna, mi minden férget magához húz
boldogság, nagy ünnepi t?z
Táncot járt ott belül a férgek hada
kezd?dött a dögev?-bál
lüktetett a test, mozgott a dög maga
életre ébredt a halál
A tetemb?l földöntúli zene áradt
az elmúlás hangjai
a halál himnuszaként zengtek még párat
hullaev?k lantjai
Az egész olyan volt, mint holmi vázlat
hirtelen odavetve, félkész
amit ceruzával firkantva néhányat
próbaként rajzolt le a m?vész
Az ösvény szélén kóbor kutya várt
hogy mi elt?njünk végre
hogy a dögb?l hadd lakmározhasson már
s az lehessen napi étke
Egy napon bizony te is ez leszel majd
ó, én drága, szép angyalom
az id? téged is e létformára hajt:
rothadó hús és csonthalom
Igen, szép királyn?m, ez leszel te is
ha lement az utolsó kenet
gyom sarjad testedb?l, porladnak csontjaid
nem jut más e földön senkinek
Ám de mondd majd meg a síri férgeknek
kik lakmároznak testedben
hogy még ?k sem vetnek véget létednek
mert örökké tiéd szerelmem!