Ivraim, a süket sekrestyés, félreverte a harangot. Hajnali kettőkor. Értetlenül csodálkozott, hogy a népség nem rohan elő kaszával kapával s tán kalasnyikovval is, ha netán tán fegyveresek törnének a békés falura, ahol már jóval ferencjóska előtt is békésen éldegéltek az emberek. Nem törődtek vele, hogy a szomszéd miként, milyen nyelven dicséri a Mindenhatót.
Ivriam, már hibbantan tért vissza a háborúból. Merevségig részeg volt állandóan, csak kizárólag alkohollal táplálkozott. Igaz, néha néha elszopogatott egy tottyoskörtét – mert az állítólag jót tesz az emésztésnek. Emiatt történt, meg a delirium tremenstől, hogy már több ízben, hajnaltájt ha rosszat álmodott éjjel, kirohant, s félreverte a harangot. Egy idő után megunta a falu. Egyszerűen kiszedték a harangnyelvet, azóta nem érti Ivraim a világot, de a falu nyugodtan alszik.
Egészen ma hajnalig. Éppen rémálomtól riadva rohant kedves harangja felé, mikor hirtelen derékban kettékattogta egy gépfegyver.
Pedig még meg sem rántotta a kötelet.
Az eső nem is csapdosta már olyan nagyon a didergő bokrokat, csak éppen szórakozottan permetezett hébe-hóba. Olja meghúzódott a kukoricatábla melletti árokban, a diófa mellett. Kezében nem szorongatott rongybabát mint szokta; reggel az idegen katonabácsi csak úgy felkapta és idehozta. Aztán történt valami.
AMI VOLT – AMI NINCS.-
Ücsörgött. Gödrös álláról nyál csorgott lefelé, mint delelő kisborjúnak. Észre sem vette.
– Minek is – ?
Pendelye tépetten, foszlányokban lógott, de a kevés vér már rég megszáradt, ami reggel még lefelé csordogált combjáról. Legyek sem találtak semmi csemegézni valót rajta már. Elzabálták mind a koránkelő szerencsésebbek.
Jahn bácsi biztosan mélyen alszik, mert szemei békésen lehunyva, s még véletlenül se horkol ma. Micisapkája fején van, mint mindig.
Esküvője utáni pálinkás reggelen is vicceltek vele :
– Jahn, ez is az asszonyon volt veled az iccaka?
Teste most furán feküdt fejétől vagy öt méterre a diófa árnyékában. Ott nem tűz a nap… Jobb karja felfelé, mereven markolt a semmibe. Az érett diókat úgyse érte volna el. Azok magasan a fa tetején gunnyasztottak, bámészkodtak, tekintgettek nyugat felé, ahonnan csak egy erősebb széllökésre vártak, hogy leugrálhassanak a földre Jahn bácsi mellé, társaságnak.
Biztos elmondja majd nekik, hogy mi a fenének jöttek ki éppen ma reggel kukoricát törni a határba ?
– Mer ´a kukoricát le kellett törni takarmánynak -, mondta volna nekik.
Reggel aztán jöttek is néhányan.; fene gondolta, hogy éppen itt fárad el az anyátlan, eltévedt akna a tábla mellett?
A diófának és a szekérnek nem történt baja, csak az anyai örömeknek már előre örülő ló feküdt, most már igazán más állapotban.
Örökre.
Alig arrébb tehén legelészett békésen, s már nem rohangált őrült pánikban, mint reggel, mikor a kóbor bomba robbant.
– Hát te szentem, mit keresel itt ? – nyalábolta fel keresztanyja Olját, mikor ráakadt végre. Még látta reggel, mikor az idegen katona elvitte, de mit se tehetett, – nála is a földön idegen fegyveresek hevertek
Most hangtalan egybeölelkeztek az esővízzel sírásba görbedt szájára könnyei. Hazafelé futtában kioldódzott a miséskendője is valahol. Most talán a sárban szolgál bogaraknak sátor gyanánt. Kell is az gyerekek; idén kurva hidegnek ígérkezik.
Az Úr … évében októberben Olja férjhez ment Moszkovszki Ignáchoz.
Drogériájuk van a főtéren.
Különben szerény esküvő volt, pap nélkül.
A rabbi Amerikába ment, a pópát máshová vezényelte az Úr, a katolikus papnak is hiába csengetne a ministráns csengője Úrfelmutatáskor, mert ő már rég nincs.
A falunak viszont új harangozója van. Az nem süket csak vak. Persze, teljesen mindegy.
Már rég nincs harangláb.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:14 :: kisslaki
