A három ponty már csak tessék-lássék kártyázott. A játék ellaposodott miután a sovány sügér lekopasztva szitkozódva elúszott. A szerencsétlen a prémiumát akarta megduplázni, mikor leült ezekhez pókerozni. Egy szaftos három királyos fullhaust kapott első leosztásra. De a marha, dagadt Ignác annyira felverte a licitet, hogy a sügér gondolta, hogy annak minimum színe vagy pókere van és kiszállt. De aztán mikor meglátta a nyomorult három nyolcast amivel Ignác a pénzt benyalta, szidta a halak istenit és vette a kalapját.
– Utolsó leosztás, duplázunk! – kurjantotta Ignác.
Ödön, ki szintén nem volt angolna derekú, egykedvűen bólintott, leverte szivarjáról a hamut. Rendelt egy csajka idei kukacot, apróra vágott dinsztelt hínárral. Jolán, Ignác felesége csak a szokásos algasnapszot itta.
Aggódva fürkészte férje arcát, ahogy az a már rendelés nélkül kapott tejbe kukoricát turkálta villája hegyével. Gondosan kiszámolta neki a három zöld és két piros tablettát amit az orvosa írt fel neki szív, reuma és gyomorbántalmak ellen. Könnyezett néha, mert tudta, hogy titokban otthon extra hizlalt szöcskéket zabál marokszámra. Gyakran hallotta mikor éjjel lábujjhegyen átoson a könyves szobába és a klasszikus művek mögül előhúzza a tilos csemegét. Hiába is szólna, nem változtatna semmit sem. Hogy nagyon hamar meghal? Na és – de kedvére. Jolánnak ilyen gondolatok jártak a fejében miközben urát nézte, de végül is elfordult tőle és az algasnapszos poharát kezdte bűvölni.
Vacsora alatt alig beszéltek. VÁRTAK PAVLICSEKRE. Lassan ettek, húzták az időt. VÁRTAK még arra is, hogy a dilis csukák a szomszéd ráccsal elkülönített részről hazakotródjanak. Akkor tud csak átjönni Pavlicsek, kinek drótvágója van, és most kölcsönadja nekik két órára nagy pénzért. De mivel csak ő tudja a nagyhangú, duhaj csukatársaságot kiszolgálni jobb híján csak türelmetlenül átpislogtak. A kocsma beosztása olyan volt, hogy a többi, más más fajta hal nyugodtan kellemesen eltölthesse idejét atrocitások nélkül. A Zöld cápa mondhatnánk a Balatoni vízalatti Vatikáni nagykövetség volt. Szent és demokratikus azilum, kocsma és étterem mindenkinek itt a halaknál a tóban.
Végre Pavlicsek a vénséges Busa zárórát hirdetett, kirugdalt mégegy, az ajtóba kapaszkodó makacs csukát a rolóhúzóval még búcsú gyanánt hátára is sózott.
-Mire kell a drótvágóolló? – kérdezte Jolánt s megpaskolta öregesen az asszony fenekét mikor asztalukhoz ült.
-Apósomat kellene kiszabadítani. Drótkaszniba van a Fenyvesi mólónál. Az a részeges Kovalsky doktor fogta ki este.
-Rendben, kapok két bugyit a lányodtól, két láda szivart, és van itt egy tegnap a verekedésben agyonvert törpeharcsa teste is, azt kellene betenni a doktornak apósod helyére. Az doktornak evvel tartozom. Megölte két éve az asszonyt. Úgyis állandóan delirium tremense van, s most ha reggel egy élő ponty helyett egy döglött harcsát talál a ketrecben, hát az beteszi neki a kaput végérvényesen – mondta.
Jolánnak a szeme sem rebbent, tudta hogy Pavlicsek eszét vette felesége elvesztése.
Az öreg busa imádta Lauráját, oltárkép gyanánt imádta. Gyönyörű gyermekei voltak, s öröm volt rájuk nézni mikor vasárnaponként az víz alá süllyedt kápolnába mentek, kimosdatva misére.
A kocsma már elcsendesült. Messziről a keszthelyi kotróhajó masinája is álomba szunnyadt. Kinn a Fenékpuszta táján tücsök ciripelt maga elé, de úgy tűnt, mintha a csöndnek cirpelne békés nótát aludni a tó felett. Ki tudja, tán még a boglári békák is erre brekegtek, csámcsogtak, szuszogtak valami hízott legyes álomban.
Jolán előre úszott Ödönnel Pista bácsihoz az apóshoz a Fenyvesi mólóhoz, hogy megnyugtassák a raboskodó reményvesztettet. A döglött törpeharcsa azért megizzasztotta őket derekasan még a haló pikkelyében is, mert az mindig hassal felfelé akart úszni fel a víz felszínére. Ignác is szitkozódott mire befutott a drótvágóval.
Pavlicsek jó emberismerő volt. Nem hiába kocsmáros. Kovalszki belgyógyász már mélyen aludt. Benyalta az éjszakai horgászatra saját magának felírt adagját. Mellékhatását ismerte, nem kellett saját maga magát megkérdeznie.
Ignác hamar végzett a vágóval. Pali bácsi kamaszként kisuttyant a résen, csak a hasát kellett kicsit behúznia. Benőt a hülye sügért is ki akarták szabadítani. Az vagy egy órája került horogra s onnan a kasba – azóta eszméletlenül részegen hevert – de azt mondta, mikor keltegették, hogy mindenkit agyonver aki fel akarja ébreszteni. Hát hagyták. Az a piszok törpeharcsa nem is volt annyira törpe. Nagynehezen sikerült csak a résen betuszkolni a drótkaszniba a kocsmáros kedvéért.
Már hajnalodott. Pavlicsek karosszékében ült félhomályban a könyvtárszobájában, ami dohányzó és dolgozószoba is volt egyben. Most ő várt. JOLÁNRA. Tudta, hogy eljön. Hozza majd a két bugyit, a láda szivart, és az életet mentő drótvágót. Tudta, hogy egy szót sem fognak szólni. ő szenvedni fog, csak úgy magának. Jolán mindent értő-tudó szerelmével nézni fog rá, megiszik majd egy algasnapszot és megsimogatja, és elmegy. . És ő majd szorult torokkal, kiszáradt szájjal nézi a plafont időtlen örökké – per omnia secula seculorum…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:14 :: kisslaki
