szutra
kockáidról a pontok már rég lekoptak
de te még mindig megszállottan
morzsolgatod a csont sorsvet?det
az id? alpakka markába helyezted tökeidet
hadd szorongassa
s ha összekoccannak mint repedt harangok
orákulumi csendben
már azt hiszed hogy
az angyalok is maszturbálnak
zakatolsz
mint korom-ittas g?zmozdony végighúgyozva
ismeretlen utak talpfáit
és a legrepedtebb lesz vánkosod
fáradt olajjal ölelkezel és álomba dönt
a kifulladt kéj szaga
mit gy?rt éjszaka kiöklendezett
az évek mint elírt menetrendek
dübörögnek el a fejed felett
észre sem veszed
úgy menetelnek
bitangolsz
skótkockás nyakkend?ddel törlöd fel út mocskát
Ginsberg ne üvölts!
üvöltöd
felvered poshadt álmából
minden nyamvadt t?kanyar verebeit
a borg?zös csehók cégérei megremegnek
és te csak bámulod
a számozatlan útjelz? követ
limesed vonalát jelzi tán
körbepisilt teredet
eddig és ne tovább
és úgy teszel
mint a mezítlábas vándor
gyolcsot bontó napsütésben
hátadra emeled mérföldkövedet
és két ásítás között
összebogozod a hajszálrugókba gabalyodott id?
hullapóz világát
egy nyáltól csepeg? sárkánymese álommal
mint sánta kutya ha csavargó ikrájába felejti fogát és
páratlan lábon vonszolja el fájdalmát
a döglött macskák vermét?l
mint nyöszörg? szélkakas mely lezuhant rozsdás tornyából
agyoncsapva tyúkot tojást
és megmártózik sárgájában
mit számít ha a földalatti nem áll meg az
oktogonnál
és kéjgáz vigyor kísér:
-vigyázat az ajtók záródnak-
az ebnek is teljes árú vonaljegy dukál
hiába vetk?ztél ki magadból
és csörgeted b?zös menhelyek láncait
kiverten
hajnalra graffitis m?vészek festik át a tereket
streetart performansz
ugorj csak Yves Klein az ürességbe
ugorj
veled tartok
és klein blue-ba csomagoljuk
a másnapos reggel lerókázott macskaköveit
