(meghallgatom)
mint bölcsőbe anya gyermekét
helyeztem lelkem
virágos rétre
s ringatott is égnek kékje
féltve
szenvedélybe
míg rám hajoltak fények illatok
szememre festettek
egy röpke bánatot
nyíló tavaszok
szóljatok
hányszor kúsztok még
deres süvegem felé
hányszor kiált még rám
téltemető sárgán
ligetek könnyes avara
korhadt ágakon sikolt
lépteim zavara
mondd hányszor
mint palló ha görnyed
csacsogó csermelyen
ölelnék még rád
illatos partot
lilán
míg zajlik a jég sután
s hagynám ringani a pufók rügyeket
rét-palettán duzzadni
hunyorgó színeket
lám
sziklákon pereg már a bércek fehérje
s ajkam ha éri
érzi
ezer érből sír a tél
és utol ér
és utol ér
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Adminguru