LEPKE-HALÁL
Sinka István emlékének
Parányi agy vezérelt: véget értél;
a párna rádcsapott, fejed letépte.
(Az éjszaklában, mintha kongna lépte
kitől hatalmat így csapkodni nyertél – )
ah, mit, hisz` csak a lámpa csalta lépre…?
– Szegény kis tébolyult! Amíg kerengtél
izzadt a hátgerincem. Egy kerek fél
órán keresztül küszködtél, míg végre
végéhez ért a céltalan mutatvány.
S meglátni véltem – mit a falra festett
a barna foltban – széplapított tested
a létezést, mely önmagát kutatván
csupan csak létezik, de nem teremthet.
Te váltsd, halál, tudatra ezt a terhet!
A VÉN BAZÁROSHOZ
Hazai lét, te vén irígy bazáros,
ne adj tovább hitelt! – Hisz` egyre görnyed
fáradt gerincünk. Ne csábítsd a hölgyet?,
s ne vonzza vágyaink a Messzi Város?,
hová kit űz a vágy, remélve törtet,
mert szenvedésünk tengerrel határos.
-Ne adj tovább hitelt! Kegyed? ma káros,
mert szörny a képzelet. Valódi szörnyet
mutass nekünk, ha már alátepertél,
ki öl, de nem sebünkön sertepertél,
jöjjön tank-osztag, s bombázók, atommal!
Szabadság? – Ugyan! Egy-két labirintus
közt sóhaj-átmenet, taps, talmi virtus:
új kátyu ránt be minden alkalommal.
HANGYABOLY-ÉN-EK
Emberi ész, miért nem szállsz te perbe
hogy tenmagad felfedezője légy?
Lecsaphatod, mert gyengébb szörny a légy,
de szállni tud, s te sárba vagy teperve.
Hogy ketté válni bátorságot végy,
nem kell, csupán küzdésed régi kedve,
de épp a cél, a kedv van elfeledve:
azt sem tudod állsz, ülsz, vagy merre mégy.
Létezem-é hát enmagam?? – ha kérded
az egyedüllét küzd benned, teérted,
a létező való: egy társ helyett.
Nézd hát a hangyát: akkor nő ki szárnya,
mikor a sav, mely űzi őszi nászra,
nem kérdi: ki az úr a boly felett?
CSILLAGVILÁG
Csillagvilág! Terád kell most figyelni:
érteni kell hol áll a Jupiter –
rossz jósoktól a jót nem unni el:
karmánk térképe egy óriás fegyelmi
intő: nyaraid ura Uriel,
– az aratásért neki kell felelni –
a tavasz ura Raphael: lehelni
a tél havát ? szokta: Gábriel;
az ősz urát Michael-nak nevezni
jó s bölcs dolog. Csillagnak súgni kell
hogy hulljatok az augusztusi égen?
mint egykoron, a Balatonnál régen…
…S az arany-Göncöl tisztán, s úgy visz el,
mint ezüst korcsolya ha fut a jégen.
