Valaminek lennie kell azután,
hisz nyomtalan menni el innen
oly lehetetlen, oly suta lenne.
Mindaz a végtelen bánat és
kín idelenn – csöpp örömök,
pillanatok – megmarad tán
az a pár suta írás, néha
mosoly a kihűlt szemeken.
Hallod e hangom, mi egyre
csak tompul, lesz e az
ajkamon szó, ami fontos?
Hol van a kezdet, és merre a
cél, lesz e még holnap, vagy
itt e a vég…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Verő László