A világ itt van előttünk, csak rá kell nézni…
Sokan vágtak már neki a nagyvilágnak, hogy majd élményekkel feltöltődve elmesélhessék a barátoknak a kalandokat, mialatt azok megsárgulnak az irigységtől. Az izgalmas nyugat, a történelem és irodalom nagyjai által bebarangolt világvárosok mindannyiunkat vonzanak, bár olyan is akad, aki inkább itthon maradna. A nagyobb kiruccanások után útikönyvek is születtek, hogy lélekben mindenki végigjárhassa a szerzők által megjárt utcákat, tereket, moteleket.
Franciaország, Párizs. A változások, a lázadás, a szerelem és a szabadság szül?hazája, de akik ott élnek nem biztos, hogy tisztában vannak ezzel, inkább csak nekünk, kívülállóknak jelentenek ezek misztikus eredetű történeteket, mint amilyet kisslaki szerzőtársunk is leírt nekünk.
A csavargás, éhség és a megélhetés utáni hajsza sok író, költő beszámolójában megjelent már, hiszen akik Párizsban keresték a boldogulást, azok szembekerültek a ” Miért kötelező Párizsban koplalni?” kérdéssel, úgy, mint azt a szerző olyan jól megfogalmazta. Művészek, akik tehetségükkel igyekeznek meghódítani a közönséget, mindenfelé akadnak, de igazán csak Párizsban akadhatunk rá az ő paradicsomukra, hiszen a világváros ki van éhezve az újra és az eddig nem látottra, mintha csak ma s benne lüktetne a változások utáni vágyakozás.
Egyszer fenn, egyszer lenn – így is meg lehetne összegezni ezt a világszagú beszámolót, és a helyszínek említésekor csukott szemeim előtt megelevenednek a történelmi hírességek és események, ami ehhez a városhoz kötődik. Látom Zolát, amint kis jegyzetfüzetével a párizsi piacot járja, feljegyezve mindent, amit lát, vagy éppen hall, de ott van Ady, akibe itt szívódott bele az új idők érzése is. És valóban, az ember képes lenne mindenét pénzzé tenni, hogy megpillanthasson – akár egy fal tetejéről is – olyan dolgokat, amit talán többé nem láthat.
Úgy érzem, hogy a Szerzőben sokkal több ilyen világlátott élmény van még, és remélem azokat is megosztja később velünk.
