Felh?k csatája az égen,
fekete torkuk vízözönt kiált.
Szél karja kergeti ?ket,
szaggatja, mint elny?tt vitorlát.
Menetelnek a hullámok,
kering?zik víz, leveg?,
â?¢ parttalan a világ,
elnyeli a napot, a lemen?t;
a hullámtaraj
gyászszalag lobogás.
Hegyoldal méhében
orgonasíp sztalaktitok:
néma, érintetlen világ,
de ha a szél
a barlang torkába
üvölti kínját,
megszólalnak a sípok,
â?¢ s a szél dalát fújják.