Döglődő szörny volt az öreg csepel, ahogy felfelé hörgött a bakonyi országúton. Csomagtartójára három alumínium dobozba a legújabb szovjet film „ A kalózok ” volt szíjazva. A vén motor időnként zihálva megállt, ki-kihagyó lélegzettel köpködött, harákolt öregember módján. Ilyenkor gazdája Suhayda Józsi megrugdalta és szitkozódott, mert sietett fel a szanatóriumba, ahol már vagy kétszáz gyerek várta a heti új filmet.
Na meg Búzás Bözsi, aki fejőslány volt a tehenészetben, onnan jött át konyhásnak a klinikára. Abból színművésznőt farag Józsi, mert mellesleg filmrendező is – legalábbis így gondolta a kedves, ringónjáró Bözsike. A ma esti vetítés utánra ígérte neki Józsi a próbafelmérést, ahogy a mester mondta, ezért már tegnap este kikeményítette fehér réklijét, és lábat meg miegymást mosott.
Mi néhányan a mozi napján reggel, jóval becsengetés után érkeztünk a parkban gunnyasztó iskolaházhoz, mert főorvosi vizitre voltunk berendelve. Várakozás közben nagy titokban Pusztaszeri egy képet mutogatott. Egy pucér nő volt rajta, lába közt fekete szakállféleséggel, de hogy az mit takart, nem lehetett látni. Így hát nem is volt olyan érdekes.
Az oktatást ma a szabadban tartották Kellermann doktor úr javaslatára, mert kellemes idő volt a fák alatt. Feleltetés helyett Gál Sarolta a tanítónéni – kit mi természetesen Segges Sárinak szólítottunk, na persze csak egymásközt – elmesélte a „ Kalózok ” tartalmát, amit majd itt este látni fogunk.
Tényleg igazi szunyókáló idő volt. A hátsó padban Pusztaszeri Árpi a fütyijével játszott, mert unatkozott, ezért kihúzott egy pofont a tanítónénitől disznólkodás miatt. Még a lányok is röhögtek rajta. Padszomszédom Jankovics meg kölcsönadta a skatulyát a rádiós Ernővel, aki egy szarvasbogár volt. Tényleg úgy hallatszott mint egy detektoros rádió, mikor Ernő ki benn lakott, a dózni oldalát kaparta.
A mi osztályunk volt a leghíresebb a szanatóriumban. Például Safranek Pista. Igaz, hogy nem tudta, hogy mennyi két liba meg két liba együtt, de nagyon szépen tudta mozgatni a füleit. De nem csak úgy egy irányba egy kicsit, mint Kovács Gyuri az első C -ből, hanem a mi Pistánk egyszerre tudta különböző irányba is csinálni. – Nekem elhihetik hogy ez tényleg igaz. –
Még Veszprémből és Bakonybélből is jöttek tudósok megnézni. Az igazgató meg Kellermann doktor úr is megmosolyogta a produkciót. Persze, hogy megnevetteti az embert az ilyen kunsztozás, nem igaz ?
Meg még az osztályunkba járt Polgári Éva, aki kisbaba kora óta itt van a II. osztályon a tüdősök között. Ö költeményeket írt. Éva már megversezte a szanatóriumot, a doktor urat, tanítónénit, Lacit a pavilonunk kandúrját is, de mégsem tudta jobb lába hüvelykujját a szájába venni, mint Kerekes Ildikó a C -ből. – Nem hiszem, hogy valaha is költő lesz belőle, ha azt sem tudja megcsinálni. –
Ebéd után mindenki azt csinált amit akart. Csak mi hetünknek volt kötelező hegyi levegőt szívni, meg kvarcolni kettőtől négyig. Ami abból állt, hogy felügyelettel napoztunk. – Hogy ezt mért hívják kvarcolásnak -? Meg a bakonyi levegőt, azt ugye meg egész nap úgyis vesszük, nem igaz ? – de hát Kellermann doktor úr így írta elő. Azt még a tanároknak is kötelező betartani.
Uzsonnára lekváros kenyeret kaptunk, én meg még egy pofont is ráadásnak Margit nővértől csúnya beszédért. Kivételesen ártatlanul. Ugyanis a kenyeret Búzás Bözsi egymásra borítva kapja, de egyenként osztja szét a gyerekeknek. Ilyenkor akarattal vagy véletlenül lehúzza a lekvárt az egyikről. Én is egy ilyet kaptam, s mondtam Kertésznek, hogy adjon az övéből is, mert azon volt az én lekvárom nagyja. Erre Ő: – nem adok. Szerezz magadnak -. Elővettem a múlt havi látogatáskor kapott forintomat amit nagyon őriztem, s mutattam neki hogy ezér´ akár tíz kenyeret is vehetnék. Erre a marha kiütötte a kezemből a fűbe. Dühömben adtam neki jogosan egy pofont és azt ordítottam neki, hogy – Az apád kaszál !! -, persze Margit nővér ezt félrehallotta. Jankovics segített később a forintomat keresni a fűben, én meg mondtam neki, ha megtalálja övé lehet, ha a rádiós Gusztit szabadon engedi az erdőben. Mi lenne, ha téged is így tartanának bezárva ? – Erre tényleg kirakta a szarvasbogarat a fák közé, de nem hiszem, hogy megtalálja a pénzt, mert közben vagy harmincan keresték. –
Vacsora előtt még a hálótermünk padlóját kellett kifényesíteni. Ezt a munkát szerettük. Az úgy volt, hogy Safranek ráült egy ágyneműhuzatra, ketten meg végignyargaltunk vele a hosszú ágysor között oda vissza. A lovakat váltottuk, csak Safranek Pista maradt ülve a huzaton, mert tudta a füleit mozgatni.
Nagy volt később a rohanás, tolakodás, pofozkodás vacsora után a mozitér felé, mert mindenki az első sorba akart ülni. Na persze én már ott voltam, és a szemüveges Kertésznek is foglaltam egy helyet, mer´ az még verekedni sem tud igazán.
Egyébként felesleges volt az egész felhajtás, mert elmaradt a mozi. Csak később tudtuk meg, hogy Suhajda filmgépész urat még ahogy megérkezett, két civil megbilincselte és elvitte egy autóban. Állítólag malac képeket árusított Veszprémben meg Tapolcán is. Hogy ez mér´ bűn -? majd megtudom ha nagy leszek – mondták. A fene kíváncsi rá.
Másnap a reggelinél csodálkoztunk, hogy Búzás Bözsi mért osztja a sajtoskenyeret kisírt vörös szemekkel. Én nem venném annyira a szívemre, mer´ egy mozielőadás elmaradt.
