/Kisslakinak, tisztelettel /
Szívós gyökerekkel kapaszkodott a földbe a lázadók nyírfája, karcsú törzse méltósággal állt, ágaival tisztán, fehéren nyújtózkodott az ég felé. Tzswen társai lettek a lázadásban a nyírfa er?s ágai: Benik, Ook, Yax, Ik’, Etz’nab, a faágán nyíló virág Ahaw, mellette csöppnyi bimbó: Lilia.
A zsarnok rendelete szerint családon kívül a férfiak kettesben nem találkozhattak. Így alkalomadtán egy-egy jelet váltottak az összeesküv?k, ujjaikkal mutatva a hangok jelét kezükön. Sokat elmondhattak egymásnak egyetlen ujjmozdulattal, de hosszas társalkodásra, tervek, elméletek megbeszélésére nem volt mód. Különös ötlet fogant meg Tzswen agyában.
Felnevetett örömében, jobbkedvre derülvén, lendülettel folytatta munkáját, helyére emelgette a falak, kapuk f? elemeit, felnézett a párába burkolódzott Napra, még egy negyed részt bejár, és lebukik a hegyorom felett.
Tzswen hamarosan befejezheti aznapra a munkát.
– Leány, leány hol jársz leány, kit nekem rendelt az Isten? – morfondírozott magában.
– Asszonyra van szükségem! Arra ám! Az els? leány, aki szembejön, az lesz a feleségem! – kajánul vigyorgott.
– Fújd fel magad Chikchan, fújd fel magadat, legyél nagyobb, mint egy ökör! – gondolta elégtétellel a forrófej?, hevesvér? ifjú.
Chikchan el?tt Manik térdelt. Chikchan feje lila volt a düht?l. Manik arca hamuszürke a rettegést?l.
– Uram! Nem tudhattuk el?re, hogy a Feketeló is id?ben lép! Rengeteg információt hamísítottunk és juttattunk el vezérükhöz, a csapás el?tt!
– Nem eleget, nem jól, nem hatékonyan! Túlélték, felmérték a fennmaradt Földet!
Ahaw látta ?ket. ?k láthatták a mi Fehérlovunkat!
Még az is lehet a Veresló, meg a Sárgaló is, s?t a Barnaló is megúszta! Szó szerint, megúszták! Népük er?s és életképes, harci erejük töretlen! Csak mi ülünk itt a hegytet?n, mint a csapdába esett fóka! Ezt nektek köszönhetem, nektek idiótáknak, akire bíztam magam! Így nem leszek soha a világ ura! Jönnek majd, jönnek és lesöpörnek a hegyr?l, mint a tavaszi szél a virágszirmokat a fáról!
Jönnek majd, megrengetik a talpunk alatt a földet, lehullunk saját sírunkba, mint az érett bogyó ?sszel, a tavalyi avarba. Jönnek majd, és a kialudt vulkán tüzet fúj, mint a kovács parazsa a fújtatótól felizzik a k? a lábunk alatt. Jönnek majd, ránk szórják lelkünk és testünk mérgeit, elhullunk majd, mint az ?szi legyek. Temetetlenül b?zlünk majd díszes palotáinkban! Ti barmok, ti tehetségtelen barmok! Megvettem nektek minden titkos tudást! Elolvastátok, megnéztétek, azt hazudtátok, értitek! Ti gyengeelméj?ek! Lábatoknál fogva akasztalak fel benneteket! Gyönyörrel nézem majd kínotok! �’Az indulattól, a rettegést?l fulladozott a csalatkozott vezér.
Manik szorosra zárt ajakkal, mereven állt el?tte, szemeit az ordító, átkozódó zsarnok két szemöldöke közé irányítva. Tudta, nem kell sokáig szuggerálnia, hamarosan elfogja a roham.
– Uram, hiszen a legnagyobb fegyver a víz, a te kezedben van! Adj parancsot, és elsöpör mindent, megfojtja majd ellenségeidet az özönvíz! Adj parancsot a felh?knek, hol gyülekezzenek, és már ömlik is az égb?l a fenyegetés!
– Áldozat kell, sok élet áldozat kell uramnak, hogy megbékéljen, újra segítsen parancsolni a felh?knek!
– Vér, könny, gyász fájdalma… kell… kín… szenvedés… rettegés, rettegés… – akadozott a beszédben az ördög veresköpenyes, fekete lelk? katonája.
Manik látta, most megmenekült, az élete most nincs veszélyben, Chikchant megszorította a görcs, fojtogatja, testét dobálja, hólyagjából kiszorítja a vizeletet, tüdejéb?l a szuszt. Hátra – hátra csúszó nyelve öklendeztette a beteget a kiválasztottak kórja.
A függönyök mögött az ápolók, visszatartott lélegzettel, ugrásra készen várakoztak Manik egy intésére, jöhetnek, oldalára fordítani, leplekbe csavarni, kínját csillapítani a fetreng?t.
Manik mozdulatlanul állt. Karjait szorosan testéhez tapasztotta. Arcán egy ideg sem rezdült.
A kommunikátorok Chuan vezetésével stratégiai megbeszélést tartottak, a Fényesség Templomának mellékhajójában. Egyedül Chuan tudta a teljes igazságot, azt, hogy úgy kell a pórnépnek feláldozni magát, és gyermekeit a zsarnokság oltárán, hogy maga jószántából menjen oda. A szül? megtiszteltetésnek vegye, ha az ? gyermekét választják áldozatnak.
A többi kommunikátor gyanútlanul, buzgón dolgozott, Chuan kedve szerint táncoltak, a f?nöknek fütyülnie sem kellett számukra a dallamot.
– Közeleg az ünnep. El?készületi vigalmakat kell hirdetnünk!
Egyketted ciklussal az ünnep el?tt elkezd?dnek a kosárlabdajátékok. Egy negyed ciklussal az ünnep el?tt kezd?djenek a táncos, maszkarás felvonulások. Egy nyolcad ciklussal az ünnep el?tt, legyen kiválasztva az ifjú, Isis v?legénye! Egy tizenhatod ciklussal az ünnep el?tt, a dönt?t labdázók legyenek megmérk?zve a válogatásban!
Egy harmincketted ciklussal az ünnep el?tt a nép álljon készen áldozati ajándékaival, az áldozatot bemutató papok válogassanak a felajánlottak között!
Isis v?legénye felavattatik a Fényesség Templomában egy hatvannegyed ciklusnyi uralkodására!
Isis napján, Isis v?legénye a szívét áldozza majd menyasszonyának!
– Az almafa, amelyr?l az emberpár gyümölcsöt tépett az Ártatlanság Kertjében, a Tudatlanság Korában, újra kínálja érett gyümölcsét az arra méltóaknak. A tudás cseppje mézédesen készen áll, a kiválasztottak számára. Magához veheti az, aki felszabadítja szellemét szabad szárnyalásra, magához vonhatja az, aki megtisztítja lelkét a világ káros szeretését?l, magához veheti az, aki elcsitítja kiokoskodott világi értelmét. Javaslatokat kérek, milyen módon segítsünk az igyekv?knek útjukra rátalálni, útjuk céljához elérni!
– Magas és er?s ifjak futóversenyen vegyenek részt!
Mindenki rajthoz állhat, aki leadja névazonosító ahcátját a regisztrátoroknál. A terepfutás útvonala legyen sík terület! Itt messze a síkon nem futhat, ezért tegyünk rajzot, a rajz legyen tájékozódást, logikát követel? forma, úgy fusson végig rajta a versenyz?, hogy minden vonalat bejár, felesleges ismétlés nélkül. Gy?zzön az, akinek a legrövidebb az ideje, legkevesebb a felesleges útvonalbejárása! Mind nehezebb rajzvonalakon fussák le mérk?zésieket! A rajzok legyenek a csillagjegyek ábrái! Csillagfutás! Ez az! Ez legyen a verseny neve! A gy?ztes ifjak alkotják majd a kosárlabda csapatokat! A hozzászóló elhallgatott.
– Dolgozd ki részletesen! Jó gondolat, elfogadom! – mondta Chuan.
