Nyomortanya. Ponyvákkal, sörös, boros üvegekkel borított színpad. Jajgató nyomorékok, piszkos, szakadt gúnyás hajléktalanok, férfiak és n?k vegyesen. A N? van egyedül mezítláb; piszkos-fehér, ¾-es ujjú, földet súroló vászonleplet visel. Kartondobozok alatt kotorásznak, vakaródznak, ásítoznak, páran pedig valami fát farigcsálnak bicskával és egy kisebb balta élével. Mindegyik elfoglalja magát a nagy unalomban valamivel.
A Még Nem Id?s Úr jobbról érkezik vidáman. Ingje tiszta, bet?rve. El?ször döbbenten néz körül, majd bizakodóan mosolyogni kezd. Farzsebéb?l el?veszi a tárcáját. Erre páran felkapják a fejüket. A Még Nem Id?s Úr osztogatni kezdi az ezreseket, az els?t még remeg? kézzel. Van, aki nem is reagál rá, pl. tovább piszkálja a körmét, mások mohón kapnak utána. Csak a N?néz fel rá meghatottan és elcsodálkozva. Kezdetben senki sem áll fel, nem megy oda hozzá.
A MÉG NEM ID?S ÚR Beszéljenek! Miért nem szólnak egy szót sem? Segíteni jöttem. Meg szeretném ismerni az indokaikat, szeretném meghallgatni a történetüket.
(Tanácstalanul néz rájuk. Lassan megindulnak felé, cseppet sem barátságosan.)
Hát már ennyire kiüresedtek volna a szívek?
(Egy egész tömeg fogja körül, keze és zsebei teljesen üresek.)
Engedjetek. Nincs már több. Ez volt a maradék pénzem a bankban. (A nadrágját kezdik húzogatni, teljesen felforgatják. Még többet akarnak. Hörögnek szuszognak, egyesek a kezét csókolják, de egyébként semmi értelmes szó nem hagyja el a szájukat) Elég legyen! Hagyjatok! Nem halljátok? (Szabadulni próbál, de nem engedik el) Eresszetek már! (A N?hátulról utat tör felé, átfurakodik a többieken, mire azok abbahagyják a motozást, majd karjánál fogva finoman arrébb húzza a zavart férfit. A többiek a háttérbe húzódnak, van aki eliramodik a pénzzel. )
Köszönöm. (A N?komoly tekintettel megfordulna, hogy visszatérjen társaihoz) Velem jönne? Nálam megfürödhetne és talán tudnék segíteni… ha nem is sokat. Szeretnék néhány kérdést feltenni, ha nem bánja. (A N?megindul mellette. Jobbra el.)
2. jelenet
Nagy szoba. Hátul a bejárati ajtó, balra a fürd?szobába vezet?. Jobbra oldalt ajtó nélkül a konyha. A falak és a padló fémesen csillogó. A falak csupaszak, nincsenek se virágok, se díszek. Középen el?l egy kerek üvegasztal áll, körötte négyfémes szerkezet?, szürke szék, hátrafelé görbül? támlával. A MÉG NEM ID?S ÚR egy másik, kevésbé kopott farmerben jelenik meg a konyhából jövet. Egy távirányító gombját megnyomva a plafonon lev? egyetlen neoncs? megvilágítja az elüls? pár bútort. Másik kezében egy szürke, áttetsz? üvegtálban instant levest hoz. Leteszi az asztalra. Balról leül. Könyököl, összekulcsolja ujjait ás az álla alatt nyugtatja, csücsörít. Láthatóan töpreng.
A fürd?szoba ajtaja kinyílik, a N?jön el? szürke köntösben, fejére tekert fehér törülköz? turbánnal. Félénken néz szét. Ahogy felméri a terepet, összehúzza magán a köpenyt, majd az asztal felé indul. A MÉG NEM ID?S ÚR a tányérra mutat és bátorítóan mosolyogni próbál. A N?leül, a néz?térrel szemközti székre.
A MÉG NEM ID?S ÚR Hát igen. Ett?l a sok szürkeségt?l olyan érzése támad az embernek, mintha nulla fok lenne. Pedig meleg van… Tudja, az ózon is már… (A N?mozdulatlanul néz rá. Arcáról semmi sem olvasható le.) Egyen. M?leves egy nem létez? konyhából. A feleségem már nem igen f?z, így többnyire rendelni szokott a közeli automatából, vagy ilyen instant izéket kutyul. (A N?nekilát, A MÉG NEM ID?S ÚR addig tovább beszél.) Nehogy azt higgye, hogy ez valami gazdag lakás. Mindenkié ilyen. Uniformok az alapok, a színek, a formák, de a tartalom a bent lakóktól függ, mármint, hogy mennyire teszik elviselhet?vé a légkört, de nem is értem, miért mondom mindezt, amikor maga is minden bizonnyal egy ilyenben n?tt fel, vagy legalábbis nagyon jól tudja, hogy megy ez. (A N?megette a levest, leteszi a kanalat, de nem néz a másikra.) Meséljen magáról! Hogy jutott erre a sorsra? (Felpattan, mint akinek hirtelen eszébe jut valami.) Oh, az italról megfeledkeztem. (Kimegy, majd kezében egy pohár vízzel visszajön.) Van ásványvizünk, gondolom, úgyis ritkán jut hozzá.
(Megáll a N?bal oldalán és átnyújtja a poharat. A N?el?re fordulva, behunyt szemmel lassú kortyokban megissza. Ezalatt A MÉG NEM ID?S ÚR lopva az órájára pillant, majd a zsebéb?l el?veszi a pénztárcáját és kivesz 2000 forintot. Mialatt a vendége iszik, el?renyúl, hátrébb tolja a tányért és leteszi az összeget. Majd visszaül a helyére. A N?leteszi a poharat, s ölbe tett kezekkel a pénzre mered.)
Hallgatom. (A MÉG NEM ID?S ÚR kezeit az asztalon nyugtatja és figyelmesen fordul a N?felé. Eltelik fél perc, de nem történik semmi. Majd a férfi is a pénzre néz.)
Hallgat. (Fél perc múlva ugyanúgy ül, mint a N?, hátrad?l a széken, kezeit leengedi az ölébe. El?renéz.)
Hallgatunk. (Mohón, egyszerre nyúlnak a forintokhoz, a férfi valamivel lassabban, és csak jobb kézzel, míg a N?mindkett?vel. A MÉG NEM ID?S ÚR átengedi a markából; A N?arca se örömöt, se bánatot nem tükröz, amikor maga elé húzza a pénzt. Nézegeti, míg a férfi továbbra is a h?lt helyét bámulja. Monoton hangon) A ruhái megszáradtak. Odakészítettem egy cip?t is. (A N?feláll a pénzzel együtt és bemegy a fürd?szobába. Hamar kijön az immár hófehér ruhájában és egy n?i szürke sportcip?ben. A széke mögé áll, rátámaszkodik és a férfira tekint. Felengedett, már nem olyan merev a tartása, kissé elmosolyodik.) Ne féljen t?lem. Semmit sem akarok magától. Csak egy kérésem lenne. Menjen el dolgozni. És mondja meg a sorstársainak, hogy van munka b?ven, amit az állam megfizet. Piszkos munka, de nem piszkosabb, mint amilyen helyzetben most vannak. (Ránéz a N?re, akinek arcán már nyoma sincs a mosolynak, éppolyan kifejezéstelenül néz le rá, mint az el?tt. ) Takarítás. A közterek helyrehozása. (Feláll, a N?szemébe nézve) Jobbítson a világon. (A N?lassan megfordul és kisétál. A férfi az órájára pillant. Keser?en, csalódottan) Még hogy végtelen id?. Alig vártam, hogy elmenjen. (Halkan) Rosszul tettem, igaz?
