Nyomortanya. Az emberek pontosan úgy vannak elhelyezkedve, mint a legels? alkalommal, csak most köröm piszkálgatás helyett könyvekkel, játékokkal babrálnak, ruhakupacokból válogatnak. A MÉG NEM ID?S ÚR rohan be jobbról.
A MÉG NEM ID?S ÚR (Rájuk ordít) Miért? (Összerezzennek, rettegve néznek rá.) Adtam. Adtam múlandó, elrongyolódott pénzt, amivel gazdálkodhattatok volna. Adtam meleg holmikat és meleg ételt. Próbáltam kielégíteni a testi szükségleteiteket. Meghallgattalak titeket, mert kíváncsi voltam, mi lakik az emberek lelkében. Mert ismerni szerettem volna a múltatokat, hogy vigyázzam a jeleneteket. Meséltem nektek és szerettem volna példát mutatni, lehet?séget adni. Tápláltam a lelketeket! Ápoltam a hitet és etettem a szellemileg éhez?ket és tettem mindezt azért, hogy felébredjetek! Hát még mindig alusztok? (Kétségbeesetten) Semmi nem volt elég? Engem is felfaltok? Tessék, itt vagyok. Mit számít, hogy egy balekkal több vagy kevesebb, a lényeg, hogy ti jól meglegyetek, igaz? Az él? halottak kiszívják az él?k vérét. (Szinte sírva) Én szerettelek titeket.
(A N?feláll)
A N? (Nyomatékosan, ám nyugodtan) Ez lenne a szereteted? Elvekr?l és erkölcsr?l beszéltél, lealacsonyodtál hozzánk, mindenkit és mindent elvesztettél, mi lettünk a családod. (Felé közelítve) Befogadtunk, mert azt hittük, igazat szósz, mert megdobbant a szívünk a beszéded hallatán. Te prédikáltál, de nem vettél rólunk tudomást, hogy mi csak egyszer? közönség vagyunk, nem pedig tanítványok. A tudás nincs kiben megfoganjon, nincs kiben megszülessen, nincs kiben feln?jön és nincs ki feln?jön a felneveléséhez. Ártatlan lelkeket fert?ztél meg a szépség és emberség vakcinájával. Lelkeket emeltél a magasba, hogy legyen honnan még nagyobba zuhanniuk. (Egyre halkabban) Mi nem kértünk. Soha. Semmit. De elfogadtunk, mert láttuk, hogy neked nagyobb szükséged van az idealista eszmékre, hogy saját igazadat, saját mátrixodat kitöltsed. Magadra maradtál, de túl kevés vagy nekünk. Már túl kés? az eljöveteled. Nem mi rontottuk el. Nem mi vagyunk alkalmatlanok. Nem t?lünk függött, nem embere válogatja. Lehettél volna Arábiában vagy Afrikában, érted? Mindegy. Senki sem követett volna. (Suttogva) Mert nincs id?. Már nincs id? a változásra. (A bal fülébe súgva, de hallhatóan) Elkéstél. Hamarabb kellett volna alászállnod, Illés. A próféciád tartalma érzékcsalódás. Nekünk nem megy a te utad. Az a Tied. Azt hitted, egyek vagyunk, pedig nem. (Fokozatosan hátrál, közben a többiek a férfinak rontanak. Kiderül, hogy amit eddig néhányan faragtak, nem más, mint egy keresztfa. Odavonják, és a lefogott férfit ráfektetik, kezét, lábát rákötözik, majd amikor a N?befejezte, felállítják.) Az evolúció itt megállt. Mi már nem tisztelünk, mert magunkhoz nincs elég er?nk, hogy változzunk. Vissza kellene születni. Egy gyermekotthonba kellett volna menned és új generációt nevelned. A szüzek füle még nincs fülzsírral tele, szemük még nem csipás. De tudod mit? Ez sem ment volna. Miért? Mert olyan nagy a magány, hogy egyetlen emberkét sem enged el a feln?tt világ. Az újvilághoz nem juthattál volna közelebb, mert az óvilág elzavarja azt, aki az utolsó reménységükt?l is megfosztja ?ket, hogy fiaikban és lányaikban újjászülessenek, hátha helyrehozhatnak valamit. Persze csak rontanak és rombolnak, de nekik ez a mentsvár. A nagy individualizmus és függetlenség odáig vezetett, hogy nincsen már közösség. Mindenki mindent magának akar, miközben nem tartozik sehova. Az anyák szemében te rablógyilkos lennél. Megfosztanád ?ket attól a mérhetetlen vágytól, hogy legyen mire rekedt panaszszavuk kiátkozniuk. Még véletlenül sem akarják jónak és jól érezni magukat. Az igazság az, hogy ma mindenki más rajtad kívül prófétának hiszi magát. És ?k egy új kor prófétái. Nem az ?si Igazak ivadékai. Hamisak. És így kívánnak meghalni.
(Mindenki mellkasa fel-le mozog, csak az ütemes zihálást hallani.)
A MÉG NEM ID?S ÚR (Nehezen beszélve, félig lehunyt szemmel) Nem hisztek nekem. Nem hiszek nektek.
(Erre hirtelen, egyb?l mindenki abbahagyja a lihegést. Megmerevednek, elképednek, majd leeresztik a keresztet, leoldozzák róla a férfit, és úgy hagyják a földön. Elmennek, minden holmijukat otthagyva. A N?meg ki utoljára, lehorgasztott fejjel, végtelenül szomorúan.)
3. jelenet
Kevesebb fény. A Még Nem Id?s Úr a romokon átbukdácsolva, hátulról érkezik. A Már Nem Fiatal Úr a hátán fekszik a pokrócon, meredten felfelé bámulva.
A MÁR NEM FIATAL ÚR (felkönyököl) Arcodon sebhely, ruhád piszkos. Kezed be van kötve. Ki tette ezt veled?
A MÉG NEM ID?S ÚR A szegény, akit el?ször befogadtam, egy éjjel rám támadt. Felforgatta a lakásom és ellopta a ruháimat. Mikor elmentem a negyedbe, hogy beszéljek vele, már rég elment. Senki sem mondta meg, hová. A társai ellenségesen fogadtak, rám támadtak. Azt mondták, hazugságokkal tömöm a fejüket, mert nem létezik igazság, boldogság és a többi hétköznapi fogalom. Amit annak is hiszünk, az mind érzékcsalódás. Nincs értelmük… Leborultam el?ttük és sírva fakadtam. Mindannyian félreértették a szavaim. Soha nem mondtam, hogy itt érhetjük el az abszolút jót, de törekedhetünk rá. Végül bevallották, hogy ez az út sokkal járhatatlanabb nekik. Inkább koldulnak, lopnak ahelyett, hogy dolgoznának. Megfutamodtak. Azt mondták, ma már túl kés? van ahhoz, hogy saját lelkünkkel foglalkozzunk, amíg nincs se pénz, se tet? a fejünk fölött. Ha magukba mélyednek, csak éhséget éreznek és hideget. De nem tudásra szomjaznak, hanem húst és bort akarnak. Megdöbbentem. Nem gondoltam volna, hogy becsapnak. Segíteni akartam, de semmit nem értem el.
A MÁR NEM FIATAL ÚR Feladod?
A MÉG NEM ID?S ÚR Nem. Különösen most nem. Újra és újra meg fogom próbálni. Sok még az ember. Id?vel…
A MÁR NEM FIATAL ÚR Így nincs értelme, ne folytasd. A kegyetleneket nem tudod megváltoztatni. Még mindig boldognak hiszed magad?
A MÉG NEM ID?S ÚR Az állásomat elvesztettem. A feleségem elhagyott, mert nem értette meg, mit teszek.
A MÁR NEM FIATAL ÚR Megértem, ha már nem élvezed, amit teszel. Talán más megoldás kellene, bár nem tudom, hogyan cselekedsz helyesen.
A MÉG NEM ID?S ÚR Ha úgy, ahogyan azt a többség elvárná t?lem, ha az ? képükre formálódnék, az ég szemében nem t?nnék fel jó színben. Viszont ha az Úr szabályait és törvényeit magamévá teszem, és úgy élek, az emberiség vet ki magából. Tehát inkább itt leszek kitaszított, minthogy…
A MÁR NEM FIATAL ÚR (összecsapva két tenyerét, remeg? hangon) A lélekvándorlás! Játsszuk inkább ezt! Itt tényleg minden mindegy. Majd a következ? életedben jobb leszel.
A MÉG NEM ID?S ÚR Nem, az sem ilyen egyszer?. Nem mondhatod mindenre azt, hogy „majd holnap, ráérek a következ? halálom után töprengeni ilyesmiken.” Már nem háríthatok. Már nem akarok. (rezignáltan) Amit elkezdtem, befejezem.
A MÁR NEM FIATAL ÚR De hát miért ez az önkínzás?
A MÉG NEM ID?S ÚR Figyelj! Egy elvetemült b?nöz? egy mély gödörbe esik egy s?r? erd? közepén, amib?l nem lehet egyedül kikecmeregni. Arra megy Buddha; meghallja a jajongó embert, aki a segítségét kéri, mert fél a haláltól. Buddha azonban azt feleli neki: „Változtasd meg önmagad, töprengj és küzdj az életben maradásért. Akarj kimászni.” És elmegy. Ha azonban Jézus jár arra, szó nélkül kinyújtja jobbját az áldozat felé és kisegíti, mert szeret, és mindig megadja az esélyt a javulásra.
Nem tudhatod, hogy a b?nöz?t maga a halál közelségének gondolata, realitása mennyire töri meg. Az els? esetben van ideje elmélkedni a veremben, és lesz ideje megváltozni, rájöhet a szabadulása nyitjára. De ha Jézus vezeti ki, megcsaphatja az energia szele…
A MÁR NEM FIATAL ÚR Meggy?ztél. Egyel?re.
