Nagyon halvány fehér fény hátul. A lány fehér hálóingben a lépcs? tetején áll, kezében könyv, abból olvas. Lefelé indul. Minden egyes foknál elmond egy-egy sort Weöres Sándor Tíz lépcs? cím? költeményéb?l. Így t?nik el a néz?k szeme el?l.
GYEREK Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. (ledobja papucsát) Ny?dd szét díszeid – a szépség legyél te magad. (Hajából kiveszi a csatot) Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. (Elmosolyodik) Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. (Rálehel, majd könnyed mozdulattal elhajítja a könyvet) Pazarold el izmaid – az er? legyél te magad. (Elengedi a korlátot) Oltsd ki a lángjaid – a szerelem legyél te magad. (A fény lassan halványodni kezd) Ã?°zd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. (Szívére teszi a kezét) Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. (Kihúzza magát) Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. (A bútorok megremegnek. Az eddigi kilenc lépcs?fok korlátostul beszakad) Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. (Vaksötét, majd hirtelen vakító fény mind a néz?téren, mind a színpadon)
Az el?adásnak vége, a szerepl?k nem jönnek ki meghajolni.
A néz?k talán furcsállják a helyzetet, de lassan mindenki a kabátjáért indul. A jegyellen?rök igyekeznek senkit nem kiengedni hamarabb, hanem egybe gy?jtik a néz?sereget. Miután összever?dtek, mehetnek. A kijáratnál, kívül, háttal az ajtónak ott állnak jelmezben, mereven, sorban, egymás kezét fogva a szerepl?k. Lassan (többször is egymás után) meghajolnak, mintha a kinti járókel?knek szólna ez a „bók”.
Nem várnak tapsot.
Szarka Emese
2004. 10.
