NEGYEDIK JELENET
Néhány év múlva. A konyhában mikró, a konyhaasztalon egy másik, még szebb abrosz, a telefon mellett egy üzenetrögzít?. A válaszfalon a virágok helyén díszes, arany szín? vázák. A Gyerekszobában az ágyon kék pokróc. A falakon csillag- és egyiptomi térképek és m?anyag, foszforeszkáló csillagok, holdak; tapéta nincs, a fal fehérre meszelt. Az íróasztala nagyobb, tele könyvekkel, egy örökmozgóval, és egy kék lámpával. A plafonról egy ég? ereszkedik le, száraz virágokkal körülölelve. Az ablakon sötétkék alapon sárga csillagos sötétít?. A polcok roskadoznak a sok könyvt?l, közéjük befészkelve magát ül az Alteregó; itt-ott néhány gyertya, az el?terükben kövekkel, kagylókkal – ebben a zsúfoltságban nehezen venni ki az Alteregó alakját. Egy másik, kisebb asztalon számítógép áll.
A fürd?szobából víz csobogás hallatszik. A Gyerek a konyhában állva iszik.
ANYA (A fürd?b?l kiabál ki a lányának) Gyere, fürödj velem. Hahó! Nem hallasz? Gyere, meleg a víz. (Kérlelve) Nem mosnád meg a hátamat? Na! Gyere! Megígérem, hogy ezentúl nem foglak lehülyézni.
A Gyerek közben fel-alá járkál a fürd?szoba ajtaja el?tt. Ideges, legszívesebben sírna. Látszik rajta némi bizonytalanság, hogy bemenjen-e vagy sem. Végre megáll. Maga elé néz és ökölbe szorítja kezét, izmai megfeszülnek.
ALTEREGÓ Körülbelül négy évvel ezel?tt játszódott le ugyanez a jelenet. Már évek óta nem ülök veled egy kádba. Büntetlek?… Ha így fogod fel?
Határozott léptekkel bemegy a szobájába és behajtja az ajtót.
ÖTÖDIK JELENET
Az Anya felöltözve jön ki a fürd?szobából ujjatlan fekete pólóban és farmer rövid nadrágban. Még bent pakol. Hallani, amint elindítja a mosógépet.
A Gyerek a szobájában ül az ágyon és egy felvételi tájékoztatót lapozgat.
Jegyzetelni kezd. Írásának az Alteregó ad hangot.
ALTEREGÓ A szüleim nem nagyon díjazzák a továbbtanulási elképzeléseimet. ?k még mindig azt szeretnék, ha közgazdaságot tanulnék, és persze jó közel lennék hozzájuk. Tegnap beszéltem a tanárn?mmel. Elmeséltem neki a családi alapállást, erre ? eltakarta az arcát. Hirtelen belém hasított egy gondolat, amint rápillantottam erre a mozdulatára: egy csónakban evezünk, az ? anyja is olyan, mint az enyém, az ? élete is a ragaszkodás és a menekülni vágyás kínjaival terhes. A megérzésem beigazolódott. Vagy másfél órát beszélgettünk, szemünk könnyekkel telve. Azt mondta, ? nem volt ennyire érett akkor, mint én most, így csapdában maradt. Pedig nincs más megoldás, el kell szakadnom, különben örökre boldogtalan és társtalan leszek. Drukkol nekem. ?nem tudta apját maga mellé állítani, reméli, nekem sikerülhet. Felajánlotta, hogy beszél a szüleimmel, és talán, ha egy lánnyal sikerülne albérletbe költöznöm, jobban megbarátkoznának a helyzettel. ?nem félt, tudja, hogy én megállnám a helyem. Tehetségesnek tart, és tudja, hogy szeretem is ezt csinálni… (Elgondolkozva megáll)
Nincs tökéletes szeretet, csak Jézus és Isten szeret igazán… Ezt mondta, de akár én is mondhattam volna, azok után, amióta a kórházból… Amikor elbúcsúztunk, láttam, hogy gondterhelt, de nem simogatott meg, még akkor is olyan távolságtartó volt… Most kell lépnem, mert a tanulás ürügy. Mégsem érzek magamban elég er?t. Attól félek, azt fogom tenni, amit mondanak. Van még valaki: Frici. Nem bírnám elviselni, hogy ne láthassam a macskámat.
Ó, vigyenek már el a földönkívüliek, ó adják már kezembe a kulcsot. Teleportálni akarok! (Elkeseredetten) Soha semmilyen nagy dologra sem fogom vinni. Nem fogják megjelentetni az írásaimat, nem fogok az idegenekkel találkozni, és ami a legrosszabb, nem vagyok kiválasztott… Vajon bele tudok-e valaha is tör?dni?
Lépteket hall, igyekezve leteszi a földre a noteszt, amibe eddig írt, és törökülésbe helyezkedik egy könyvvel, a tanulmányi tájékoztatóval.
Bejön az Anya. Leül az asztal melletti székre. Az Apa is besétál, halvány csíkos, agyonmosott ing, fels? két gombja nincs begombolva, kit?rve lóg le a hosszú farmer nadrágján. Megáll terpeszben, kissé szerényen, zsebre tett kézzel az Anya mellett. Néha felvonja a vállát, illetve felfelé nézeget, vagy jobbra-balra ingatja fejét.
ANYA Na, választottál már? Majd én is szeretném megnézni, ha lehet, hátha találok valami érdekeset neked.
GYEREK Veszprémet szeretném, és esetleg még…
ANYA (Belé fojtva a szót) Nem hiszem, hogy ez az egy megoldás lenne.
ALTEREGÓ …még az ELTE, de megint nem hagyod, hogy végigmondjam.
ANYA (Egyre dühösebben, mert a Gyerek nem néz fel a könyvb?l) Te tudod. Ja, mert a tanárn? telebeszélte a fejedet? Ja, mert oda nem kell nyelvvizsga.
ALTEREGÓ Vajon miért van az, hogy még soha nem mertél végighallgatni? Miért félsz meghallgatni? (Becsukja a könyvet, az asztalra csúsztatja és felnéz.
ANYA És mib?l fogod magad eltartani, ha mi már nem leszünk? Nem igaz, hogy itt, Pesten nem tudsz magadnak találni, csak át a picsába. (Felkapja a könyvet és lapozgatni kezdi.) Tessék, itt a kertészeti egyetem. (A Gyerek arcát látva) Miért, mi érdekel téged?
ALTEREGÓ (közben a Gyerek lehajtott fejjel) Hát tényleg nem tudod? Ennyi éve, és még mindig nem veszed tudomásul? Hányszor vetted ki kezemb?l a könyveket, hogy ne olvassak már annyit, hanem menjek ki a kertbe vagy legalább mozduljak ki itthonról valamerre.
ANYA De még ráérsz azzal, hogy elmenj. Kinek integessek reggelente? (Az Apa grimaszt vág) Persze, csak ott álljak az ablakban, ugye? Pedig tizennyolc éve én indítalak minden reggel.
ALTEREGÓ Ebb?l is csak te csinálsz ügyet. Nem kell felkelni, amikor én kelek. Mindig húsz perc alatt készülök el a legnagyobb csendben mindennel. Régebben csak a hajamat kértem, hogy fond be, de ma már azt se kell. Elszállt felettem az id?, hát nem látod, hogy nem vagyok már nyolc éves? (A Gyerek az apjára néz)
APA Ráadásul ott vannak a kollégiumi beavatási szertartások. Kemény ott az élet, nem lehet elbújni, hazamenni. Ki tudja, hogyan jössz ki onnan, összetörhetnek, hisz olyan érzékeny vagy.
ANYA Albérletbe nem mész, mert havi harmincezret nem tudok rád költeni. Nem gondoltuk, hogy komolyan gondolod.
APA Milyen jó lenne, ha ügyvéd lennél.
ANYA Így van. Abban van pszichológia is, ami amúgy is érdekel téged, foglalkozhatnál kedvedre emberekkel, és akkor lenne a Kft-nek is külön ügyvédje.
APA Azok jól is keresnek, érdekes munka. Mellette kiállításokat szervezhetnél, írogathatnál, amib?l lenne mellékkereseted.
ALTEREGÓ És minderre id?m is lenne az ügyvédi teend?k mellett?
ANYA (Kidüllesztett szemmel hevesen gesztikulál) És mib?l gondolod, hogy egy albérletben jobb lesz? Még alkalmazkodni se tudsz? Reggelente olyan nagy hanggal teszed be a mellékhelység ajtaját, hogy beleremeg az egész ház.
ALTEREGÓ Helyiség, anya. A WC ajtó már egy ideje nyikorog és nehezen záródik, nem ti állapítottátok meg ezt?
ANYA Soha semmibe nem segítesz itthon. Más gyereke ilyen id?s korban már önállóan mosogat. Ott hogy fogod ellátni magad?
ALTEREGÓ Mert nem engedsz a konyhába, ha pedig csinálok valamit, minden mozdulatomat kijavítod. Minden hétvégén letörölgetek, meglocsolom a virágokat, és néha még a csapokat és a kádat is kimosom. Szeretek takarítani, ha nem vagy a közelemben.
ANYA Semmit nem mesélsz itthon.
ALTEREGÓ Ha belekezdek, megunjátok, nem igazán érdekl?dtök. Meg nem is értenétek, amit mondok.
ANYA (Értetlenül rápillantva) Csak hajtod a magadét, nem érted, amit mondok.
ALTEREGÓ Sajnos te se. Ha gondolatolvasó lennél, már régen ismernél. De aki csak a saját gondolatait hallja és nem figyel a bels?…
ANYA (Lekönyököl az asztalra) Ha elmegyünk vásárolni, akkor is csak te jársz az eszünkben, rögtön veszünk neked valamit.
ALTEREGÓ Ha tetszik, ha nem. Nem szoktam kérni, hányszor a fejemhez vágtad ezt is! Persze mások el?tt dicsekedtél vele, hogy a te lányod soha nem kér semmit, ilyen rendes meg olyan rendes. Tudod te egyáltalán, mikor vagy az igazi önmagad? Mert én már nem.
ANYA Én soha nem mertem így beszélni az anyámmal, pedig ? megérdemelné.
APA (Halkan, maga elé) Meg se szólal, hát nem hallod?
Az Apa szenved? arccal kimegy. A Gyerek követi a pillantásával.
ALTEREGÓ Minden relatív.
ANYA Nem értem, miért vagy ilyen tiszteletlen velem, mikor másokat felhívsz, odafigyelsz, kedves vagy mindenkivel, csak velem nem.
ALTEREGÓ Mert mások is kedvesek velem.
ANYA A múltkor is, hívott valaki, de te még csak azt se mondtad, mir?l beszéltetek, pedig nekem is rokonom.
GYEREK Hát ez az. Egész pontosan úgy volt, hogy én vidáman lementem az irodába, közölni veled, mi történt, de te lefelé néztél, elléptél mellettem. Gondoltam, ha nem érdekel, akkor nem mesélem el, és feljöttem.
ANYA Na mindegy, ezt úgy sem tudjuk kimeríteni, te hajtod a magadét.
ALTEREGÓ És te?
ANYA Én már nem kérdezek, azt mondasz el, amit akarsz.
ALTEREGÓ Helyette hallgatózol.
ANYA Ha már egyszer van mobiltelefonod, akkor miért nem tartod bekapcsolva, nem mintha mindig telefonálnánk, de egy anyának tudnia kell, hol van a lánya.
ALTEREGÓ Hol máshol lennék, mint a suliban vagy a könyvtárban. Soha nem csavarogtam még az engedélyed nélkül, hiszen soha nem engedtél el sehová. Épp elég szégyen nekem az, hogy ennyi id?s koromra se ismerem a várost. Ebb?l is látszik, mennyire nem tudod, kivel laksz együtt. Nem bízol bennem, mert félsz attól, aki nem vagyok.
ANYA Nem szólsz, mikor beszélek hozzád, nem válaszolsz.
ALTEREGÓ Szóval én vagyok a rossz, egyedül én.
ANYA (Kis szünetet tartva nézik egymást) Magnóra lehetne venni, ahogyan beszélsz velem.
GYEREK (Másfelé néz)
