ALTEREGÓ A tiedet évekkel ezel?tt már felvettem. De aztán letöröltem, mert megrettentem, hogy még diktafonon is a te fenyegetéseid legyenek. Szembesíteni akartalak magaddal, de túlságosan fájt, hogy megbántsalak.
GYEREK A tiedet is.
ANYA Persze, de az, hogy te így beszélsz, az nem helyénvaló, nekem mégis csak több jogom van így bánni veled.
ALTEREGÓ (Keser?en) Jog? Hogyan is fájhatna, ha már alig érzek valamit. Az anyámat nem is akarom megváltani. Csak másokat. Képtelenség vele beszélni. Folyton csak a saját problémáiról panaszkodik; saját magán kívül nem lát mást, és önmagának is csupán a körvonalait, mert a belseje, a tudata ismeretlen el?tte, és épp ezért képtelen másokat is a maguk fényében meglátni. Nem tudja az igazat. Vak. Saját magán keresztül nézi a világot, nem pedig a kollektív tudat szemén, a fels?bbrend? énje tekintetével. Nincs kapcsolata a másik világgal. Nem értené meg a gondolataimat, mert távol áll az egész lényemt?l. Mégis, most nem érzem könnyednek magam. Már csak a múltat sirathatom. A jelenben már ideje lenne a gyermekkor végéhez érni.
ANYA Mindent megadunk, a ház is miattad van. Ha mi meghalunk, legalább lesz hol laknod.
GYEREK De én nem is biztos, hogy itt akarok élni.
ANYA Az anyagi körülmények sajnos nem olyanok manapság, hogy mi tudjunk neked venni egyet.
GYEREK Én egyáltalán nem erre gondoltam, hanem, hogy albérletben vagy…
ANYA Hogy neked mennyi pénzed lesz, az a munkádtól is függ majd.
GYEREK Na mindegy, ez még a jöv? zenéje, én csak azt mondom, hogy nem feltétlenül itt akarom leélni az életemet. Bár lehet, hogy ha majd az egyetemre járok, kevesebbet leszek itthon, esetleg jobb lesz.
ANYA (Könnyek között, de még mindig kioktató hangnemben) Ha majd anya leszel, megtudod, hogy mindent a gyerekedért csinálsz.
ALTEREGÓ Önzetlenül, vagy azért, hogy a gyerek veled élje le az életét s kéznél legyen csillapítva az esetleges magányodat?
ANYA A gyereknek az anyja mellett a helye.
ALTEREGÓ Élete végéig?
ANYA Ha én nem leszek melletted, hogy fogsz öltözködni? Nem járhatsz mindig rongyokban! Én csak azért tanácsolok dolgokat, hogy például, mit vegyél fel, szóval nem azért, hogy ártsak neked, hanem hogy jobb legyen.
ALTEREGÓ Neked.
ANYA Hát tudod jól, hogy nekem jó ízlésem van. (El?ször kérlelve, majd büszkén tekint le a Gyerekre. Idegesen rendezkedni kezd az asztalon)
ALTEREGÓ (Egyre izgatottabban) Hát nem veszed észre, hogy nem rólam beszélsz, hanem végig csak magadról?! Aki 45 évesen rikító zöld holdjáró szandálban masírozik, annak jó ízlése van? Végül is, miért ne, de legalább ne vágnál úgy fel vele. Gúzsba kötöd a szárnyaimat azzal, hogy saját képmásodra akarsz formálni, és eközben figyelmen kívül hagyod az egyént. Nem te teremtettél! Ennyire nem bízol az én ízlésemben, annyira butának tartasz, hogy képtelen lennék tájékozódni az életben? Azért mert nem vagyok olyan, mint a mai fiatalok, mert nem követem a trendet, már tudatlan lennék? Tudatosan nem állok be a sorba, mert más vagyok, mert más akarok lenni, és te ezt nem akarod elfogadni és felismerni. Nekem nem kellenek a men? cuccok vagy az, hogy vegyél nekem valamit, mert mint mondtad, folyton rám gondolsz. E nélkül is gondolhatsz rám. Nincs szükségem ilyen tárgyakra. Nincs szükségem tárgyakra! Mindenem megvan, ha pedig hiányzik valami, úgy is megmondom. Semmit sem utálok jobban, mint a fölösleges dolgokat. Birtokolni, birtokolni! Ez pont rád jellemz?.
GYEREK (Kifakad) De én nem vagyok te!
(Az Anya megrökönyödik.)
A saját hibáimból szeretnék tanulni. Ha kiröhögnek az utcán, akkor majd nem veszek fel zoknit sorthoz.
ALTEREGÓ Mellesleg az embernek vállalnia kell magát. És mi a ruha? Nem csupán egy újabb álca?
ANYA De én már tapasztaltabb vagyok, miért nem engeded, hogy segítsek?!
ALTEREGÓ Mert én meg ember vagyok. Önálló lény. Identitás. Személyiség. Te el akarsz nyomni. Miért nem szültél inkább egy bábut? Azt kedved szerint rángathatnád, dobálhatnád, gy?rhetnéd.
(Sóhajtva) Rendes kislány leszek.
ANYA Úgy nincs veled semmi baj, csak néha mintha hülyének néznél.
GYEREK Jó, akkor majd ezentúl tisztelettudóbb leszek.
ANYA Mi nem csak a szüleid, hanem a barátaid is próbálunk lenni.
ALTEREGÓ Meg sem hallod, amit mondok. Ilyen lenne egy barát? Akkor egyre sincs szükségem. Ha tudnád, nekem mit jelent ez a fogalom és, hogy általában mit jelent, akkor megértenéd, miért nincsenek. Közöttünk nincs bizalom, se beszélgetés, titeket nem érdekel, hogy mi van bennem. Te egy tíz éves kislányt akarsz visszakapni, akit puszilgathatsz, aki hízeleg neked, akiben magadat láthatnád olyannak, amilyennek te elképzeled.
A Gyerek nem válaszol, mereven néz rá.
ANYA Na jó, fejezzük be. (Lefelé pillant, továbbra sem mozdul. Megpillantja az ágy melletti noteszt.) Írtál Ludmila néninek?
GYEREK Nem.
ANYA Miért nem, mikor biztosan örülne, amikor hazatér Oroszországból?
GYEREK Minek írjak, úgy sem tudja elolvasni, ha még Oroszországban van. És különben is, telefonon több mindent tudok neki mondani. Úgyis azt kell megbeszélnünk, mikor találkozzunk személyesen.
ANYA Jó, de az mégis más!
GYEREK (Sóhajtva, kimerülten) Most minek err?l beszélni, amikor úgy se tudnék – ha akarnék se – neki írni, mivel már megjött és beszéltem vele. Meg egyáltalán!
ALTEREGÓ Nem a múlton kell rágódni, hanem a jöv?be tekinteni.
ANYA (Felugrik, hirtelen indulattal, vészjóslóan) Befognád már a szádat?!
A Gyerek összerezzen, automatikusan összehúzza magát, mint aki közelg? verést?l tart.
Egyáltalán nem tiszteled a szüleidet.
GYEREK (Nagyon halkan, csak a szája tátog) Csak annyi tiszteletet adok, amennyit kapok.
Az Anya leverten, könnyes szemmel és feldúltan távozik becsapva maga után az ajtót.
