A változás korában, egyik nap korán mentem a Corába. Szemtanúja voltam, a corai halak korai elpusztulásának, ahogyan halálos ágyukban meghalnak. Egy hatalmas akváriumban a hall közepén tengetik mindennapjaikat, óráikat (legszebb férfikorukat); hellben = pokolban úszkálnak. Vakító fény, er?s zaj, tömeg, zavaros víz, foltok tömkelege, vigyorgó fogsor az üvegre tapadva és néhány korálhoz hasonlító m?anyag vacak. (Szegény Coriolanus halála!) Hiába ragadnak börtönük falára, hiába tátognak, senki nem tör?dik velük, mint létez?kkel. (Bezzeg már a Koránban is benne van…!) Lehet ?ket nem szeretni, lehet sajnálni, lehet csöpög? nyállal a sorban állni. Persze, ez nem csak amolyan corás dolog, máshol is el?fordul, akár a kor divatjává is válhat; kortalan remekm?vé. Mégis, kit érdekel néhány halacska, annyi van bel?lük, nekünk teremnek, a mi érdekeinket szolgálják jelenlétükkel. Csak apró porszemek lelkünk sivatagában, planktonoknak számítanak életünk folyásában. Korai a haláluk. De gondolhatjuk, hogy már korosan kerülnek bele sz?k vízzel teli ketrecükbe, akkor meg már nem mindegy? Akkor z?rösebb, ha valamelyikük koraszülött persze. Kitesszük a pultra, hadd bámulják meg ?ket – ez is valami nyugati majmolás lenne? Hát, ha egyszer ez hoz pénzt a konyhára. Vajon ha lakkozom a körmöm, a színes kis foltokat nem valami halféle halfilé pikkelye adja? Korábban nem így gondolkodtunk, nem csináltunk ekkora üzletet, legalábbis az ?sember semmiképpen. Érvek és ellenérvek. Üzlet vagy könyörület? Megélhetés vagy lemondás? Válasszuk a könnyebb utat és forduljunk el, hiszen ma már a m?anyagok és az ?rhajózás korát éljük, haladnunk kell a korral!
