Milyen üveghegyen mész át,
hol nincs árnyékod,
hol lenyom a mélység,
az ismeretlen önmagad?
Milyen üveghegyen mész át,
hol minden kristály te vagy,
hol önmagad kergeted,
és visszhangoznak a falak?
Milyen üveghegy az,
honnan nincs menekvés,
míg nem sugárzik bel?led
átlényegült önmagad fénye?
Milyen üveghegy az,
melyet, ha elhagysz,
arcod a napba lebeg?
Régiókon emelkedsz,
héjaidat leveted,
csillagruhát öltesz,
száguldasz a végtelenben,
egyszerre élsz múltban,
egyszerre élsz jelenben –
ujjad begyén a széttört
börtön-üvegheggyel.
Chicago, 2006, augusztus 16
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Arany Ágnes