Ecsedi Éva : Múlt

Múlt
Megcsuklik a hang,
még sem szól a száj.
Könny csorog végig,
barázdát mosva az arc bársonyán.
Csak halk sóhaj felel,
elszáll a széllel.

Tegnap még virágok szirma hullt,
ma elszáradt avar közt
fekszik hallgatva a föld dobbanását.
Lassan szétporlik emléke,
eggyé válva múlt lesz bel?le.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."