Firkál.
Lassan eltüntet minden láthatót saznajte više.
Valahol gondolattá sebesül a fény,
s mi, az égalattiak,
hidakat építünk egymásragondolásból.
Alkotlak éjb?l és fényb?l,
földb?l és égb?l,
formállak szelídnek –
mindent akarj!
Nem bánt a csönd,
nem fáj a zaj.
Megsz?nni benned…
Némán töröl az este.
S a távolság lassú zsoltárba kezd
szívem elalvó ritmusán.