elakasztja a lélegzetet.
Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüz? árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.
Haja mint hullámzó tenger szétterül
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna red?i közül
hogy végül a félhomályba elbújjanak.
Az ablakon bekukucskál a hold
a vén kukkolló, ily csodát ritkán lát
rá is teríti puhán ezüst sugarát.
oly szép e kép, mozdulni sem tudok
nem csábíthatnak el most dévaj démonok
torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését
A világot most intettem csendre
minden, s mindenki fogja be !
Tücsök ! nem kell most harsány zene
valami halk duruzsolóba fogj bele.
Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzet visszafojtva hallgatom
ahogy piheg a leveg? a csepp ajkakon.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Kováts Péter
