Nagy keresztút,
hol elcsigázott busz kacsint össze
robotlelk? villamossal,
elnyomva átutazó némberek
siet?s cip?koppanását.
Megcsúfult magasztos hely.
Meg nem élt emlékmorzsákból
összerakosgatom,
s hallom a Nemzet Csalogányát,
kétségbeesetten omló
végs? falak
lassított képként ereszked?
k?zuhataga mögül.
Csupaüveg kalitkával hiába cifrázzák a teret,
Most már csak szürke díszlet,
hol tétova szerelmesek várják a kedvest.
Milliónyi szorongó perc illant már el e helyen,
s lebeg a tér fölött a szök?kút körül.
Én is álltam már ott valaha, kezemet
itt melengette el?ször férfikéz.
Nehéz szagú kapuk
alól szakadt emberárnyékok
ereszkednek alá éhesen,
modern Orfeuszok
zenés kísérete mellett.
Hádész megnyalná tíz ujját
e díszes társaságban.
De láthatsz arra trendiket is, messzekerülve
Corvint, s az olcsó cuccokat,
?k a mekibe riszálják be magukat.
Ez a város (nem hivatalos)
szive.
Merre menjek
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Lilly
