lebegsz,
mint egy mozdulat,
mely biztos utat kutat
Ég és Föld között
lebegsz,
mint egy mozdulat,
mely biztos utat kutat
a végtelenbe kapaszkodva
vársz,
majd sietve törsz
hajszálerek résnyi
légi folyosóin el?re
egyetlen leheletnyi
lépés
lehet most biztos ?re
szám?zött lelked
gondba ágyazott vágyainak
árván,
mégis a Világot
magadhoz ölelve szállsz
képzeletek szárnyán,
Ég és Föld között
a semmib?l
egy remény
a szívedbe költözött,
s én itt várlak békességben,
e végtelen messzeségben
lelkem
az ég kékjébe öltözött;
már látlak…
valahol
Ég és Föld között
– megtaláltalak – suttogod
felém halkan e szót,
s én súgok vissza
valami bíztatót
er?tlen ez a lendület,
fékek láthatatlan
szálai
feszülnek el?tted
valahol
Ég és Föld között,
ahol hang és akarat
a végtelenbe szalad
mint rabszolga,
vonszolod magad,
s várod – várom,
hogy felszabadítsalak
de Tiéd a szó,
s Tiéd az akarat;
vedd fáradt kezedbe
sebzett Sorsodat
mert valahol
Ég és Föld között
kezem nyújtom feléd,
s már látlak…
talán
megtaláltalak
2006. augusztus 9.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Arany Tóth Katalin