Fáradt múltnak dohos kunyhójában
lakattal ?rzik a sápadt reményt.
Vágyaknak korhadó ládájában
elringatta bús könnyeit a bánat,
s betemette az álmatlan éjszakákat.
Nyikorgó padló olajos b?ze árad –
a sarokban fekete vaskályha
szétcsúszott könyökcsöve ontja
a mérgez? füstkarikákat.
Teleszítt tüd?nket telítik az évek,
komor arcunk ráncaiban:
küzdelmekkel átverg?dött élet.
2006. január 18.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Arany Tóth Katalin