keringve szálldogált a sötét égen át,
majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,
s ölébe vette lágyan, szívem zsarnokát.
keringve szálldogált a sötét égen át,
majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében,
s ölébe vette lágyan, szívem zsarnokát.
Bennem még b?szen dúlt a múlt vad haragja:
– mint törvénynek be nem tartott akaratja –
romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagadva
– láncra verve vártam a béke h? szavát.
Ma éjjel ráhullott lelkemre egy álom,
elcsendesítve dühös dacom vad szelét;
(régóta tart már, hogy a magány útját járom,
s hagyom, hogy életem a bánat tépje szét)
Ma ölében ringatott egy édes álom
s kérd? sóhajomra hajlott egy felelet:
„Könnyekbe bújva ne várj soha kacagásra!
Ölelni Fényt csak szabad lélekkel lehet."
2006. november 4.