álomba merültek a tegnapok.
A falióra sem üti id?nket már,
mutatója éjfélen áll.
Titkot suttognak félve,
s a csendben osonó árnyak képe
sötéten lebeg…
Fák leveleir?l hideg könny pereg.
Temet?kert vadgesztenyefái alatt,
sírok közt, ?szi szél jajong.
Gyertyaláng…
– mint apró lélekláng
mutatja a holtak otthonát.
Most nem megyek oda,
majd tavasszal viszek nekik orgonát.
Fáradt vagyok.
Ólomlábakon cipelem
magamba fojtott bánatom.