Amikor Sasvágó Józsit átmenetileg beíratták az óvodába, nagy volt az öröm. Mármint a nagyanya részéröl. Csak egy bizonyos időre vették fel a Községi Tanács segítségével az unokát, amíg a kulák, idősebb Sasvágó a kórházban lesz.
A gyerek szitkozódott ahogy nagyapjától eltanulta, mert nem értette, hogy mért kell odamennie ahová egyáltalán nem akart. Nagy nehezen azért belenyugodott, mert eszébe jutott, hogy nagyapja is hogy szentségelt és hallani sem akart kórházról, de nem volt kecmec ellenkezés, már vitték is. Meg talán nem is árt egy kicsit körülnézni, hogy mi a fenét csinálhatnak ott egész nap a gyerekek.
A templom mellett volt az óvoda, amit Hunyadi grófék építtették a falunak. Eddig Józsi mélységesen lenézte azt a pár gyereket, akik pofozkodva, lökdösődve reggelente elindultak falu felé. Igaz a szomszéd Rózsa Boriska is velük ment, de nem köpdösött, harákolt mint a többiek, csak szolidan lebegett közöttük, mint egy misés angyal. Ezért aztán egy kicsit irigyelte is szíve mélyén a reggeli vidám, ricsajozó csürhét. – A franc bánja, – gondolta, Boriska estére úgyis hazajön. Na, ma azért elmegy ö is oda, de ha nem tetszik neki, akkor őt ugyan várhatják holnap.
Először is bement az istállóba Muki malacért. Nagyon kedvelte, és sokat foglalkozott vele. Rengeteg kunsztra betanította. Például két lábon tudott járni, és úgy is tudott ülni mintha lovat hajtana a bakról.
A szomszéd gyerekek nem láthatták a trükköket, mert csak akkor csinálta mikor ketten voltak. Egyébként azért volt beteg és ijedős, mert apja rögtön megakarta öt enni, mikor először meglátta. Talán azt gondolta, hogy nem is hasonlít őrá. A koca ugyan védte, de így is csak az utolsó pillanatba tudta nagyapja segítségével a kani szájából kihúzni.
Azóta külön ládában alszik a nyulak mellett az istállóban. Nappal meg békésen járkál a ló és tehén körül.
Józsi, hogy ne unatkozzon majd az óvodában, előhozott a fészerből egy füles fűzfakosarat, kibélelte gondosan szénával és beleültette Mukit az ennivalós csajkája mellé.
-Nem teszed le azt a büdös malacot ! – szólt rá nagyanyja – mert letépem a füled ! – fenyegette, de a gyereknek eszébe sem jutott, hogy egyszer tényleg ott marad fül nélkül, pedig a nagyanyja naponta legalább háromszor kilátásba helyezte neki.
Józsinak első csalódása már az öltözködésnél kezdődött. Lábmosás volt, aztán meg klottgatya helyett rövidnadrág, szandál, amit rögtön fel kellett húznia és nem csak kézben vinni az óvodáig, mintha éppen biz´ templomba mennének. Mielőtt kiléptek volna a konyhából végighúzták a képét még egy vizes ruhával, ami maga volt a borzalom.
De ahogy megérkeztek és később egyedül végigtrappolt a folyosón, rögtön megnyugodott, mert meghallotta a jószagú Ica néni hangját. Szerdánként hordta nekik a tojást a sekrestyébe, mert a kicsi templomot is maga szokta rendbe rakni. Fene gondolta, hogy ő az óvónéni.
Benn a társaság örömmel fogadta. Ica néni megsimogatta a fejét s kezébe nyomott egy kicsi papírzászlót, amilyen már a többiek praclijában is volt.
– Állj be te is a sorba, a nótát majd megtanulod hozzá – mondta s rá is zendítettek, hogy „ itt van máájus elseje, ének szóó és tánc köszönccse.., „ – meg tovább, valahogy úgy, hogy „ Ráákosi pajtás bennünkeet a boldog jövőőbe vezeet… „ – közben körbe jártak és a kis papírzászlókat kellett bal kézzel a lépés ütemére lengetni. Ezért Hamvas Pistának majdnem lehúzott egyet, mert majd kiverte a szemét a hurkapálcikával. Ugyanis viccből fordítva lobogtatott. A zászlót markolta, és a pálcikával úgy csinált mint egy karmester, csakhogy röhögtesse a többit a szeme rovására. Persze, hogy verést érdemelt volna ezért, de ott volt nem messze Rózsa Boriska. Nem akarta rögtön az unokatestvérét az első napon szeme láttára megverni. Úgy is ott lakik a templom utcában, és jövő szerdán ha már beadta a tojásokat a sekrestyébe, hazajövet megmutatja majd neki, hogy hol lakik az úristen.
Ebédre csirkepörköltet kaptak jó sok szósszal, csirke nélkül. Egy kosár kenyér is volt az asztalon frissen felszeletelve és mindenki annyit vehetett belőle amennyit akart. Fejedelmi volt mártogatni a paprikást. Ebéd után kezdődött a borzalom, amiről Sasvágó Józsi még nem is álmodott. Mindegyik gyerek szó nélkül a folyosóról bevonszolt egy kicsi összecsukható ágyat és rögtön parancs nélkül lefeküdt. Erre amikor káromkodni kezdett, hogy ő bizony nem tud aludni a rossebbit az egész óvodának, Ica néni csak azt mondta neki kedvesen, hogy kettőtől négyig csendes pihenő van. Ezt úgy mondta, mintha azt mondta volna, hogy a föld forog. Józsi tudta, hogy a pihenő valami nagy parasztházat jelent, de nem akart itt leállni vitatkozni. Hasra feküdt az ágyán, fejét karjára fektette s rögtön az első kormos sötétség után lassan előtűnt egy vetítővászon, s már el is kezdődött a mozinézés.
A filmnek természetesen saját maga volt a főszereplője, és a történet is rendkívül kalandos és izgalmas volt. Száz kalandon át, de kimenti Rózsa Boriskát a kalózok fogságából, mert azok időnként sanyargatják, néha rablókat kaszabol mert azok üldözni merték miután rájöttek, hogy elvitte tőlük az elásott kincsüket. Egyszer meg a szultán égő várából szerelmével csak úgy menekültek, hogy átugrat egy mély vizesárkon, de olyan magas ívben, hogy a krokodilok is csak búsan néztek utánuk.
A filmnek a legmeghatóbb jelenete mindig az, mikor a templomban itt a faluban az oltár előtt állnak, és Borcsai plébános úr összeadja őket. Harang bimbamol és a népek sírnak az örömtől. A lakodalomban mindenki ott van, még a Hamvas Pista is. Mégis csak rokon…
Mikor vége volt a csendes pihenőnek és a filmnek, csak azt sajnálja, hogy még nem tudja az álmait leírni. Még várniuk kell egy évet, mikor mindkettőjüket beíratják majd az elsőbe.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:39 :: kisslaki
