A fénytelen semmiben megvetett hideg ágyban
Lebegek, a világ?r közepére álmodva
Magamat, egyedül, kifosztva, úgy kapaszkodva,
Mintha el tudnám engedni mindenemet bátran,
Hogy szétszóródjak és tiszta energia legyek,
Mely gépeket mozgat meg, szíveket dobogtat föl,
És Rád talál; hisz innen föntr?l oly kicsi a Föld.
Ne küldj el, szeress még! Reggel úgyis felébredek…