Lengyel Joli : Délutáni csendben

*

 

Szobámban az óra

nagyon halkan ketyeg,

régen nem számolom

a múló perceket.

 

A mutató halad,

egy irányba körbe,

viszi az időt

szép, lassan előre.

 

Eszembe juttatja

a nyár elmúlását,

tarka színeivel

beköszöntött az ősz.

 

Az ablak néha zörren,

egy-egy levél koppan,

ha éppen az üvegnek

repíti a szél…

 

Csend ül a sarkokba,

mélyen behúzódva…

Fázós, félhomályba

borult a szoba.

 

Körbejárok rajta,

csak így gondolatban,

míg odakint

az eső elered.

 

Csendesen szemerkél,

áztatja a tájat,

földhöz tapad

a hulló falevél.

 

Már, nem zörren az ablak

csend ül a sarokba…

S a szobámban tovább

ketyeg az óra…

 

szerkesztette: Verő László – 2006. november 22., szerda, 10:46

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Lengyel Joli
Szerző Lengyel Joli 27 Írás
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.