Szobámban az óra
nagyon halkan ketyeg,
régen nem számolom
a múló perceket.
A mutató halad,
egy irányba körbe,
viszi az időt
szép, lassan előre.
Eszembe juttatja
a nyár elmúlását,
tarka színeivel
beköszöntött az ősz.
Az ablak néha zörren,
egy-egy levél koppan,
ha éppen az üvegnek
repíti a szél…
Csend ül a sarkokba,
mélyen behúzódva…
Fázós, félhomályba
borult a szoba.
Körbejárok rajta,
csak így gondolatban,
míg odakint
az eső elered.
Csendesen szemerkél,
áztatja a tájat,
földhöz tapad
a hulló falevél.
Már, nem zörren az ablak
csend ül a sarokba…
S a szobámban tovább
ketyeg az óra…
szerkesztette: Verő László – 2006. november 22., szerda, 10:46
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Lengyel Joli