Életemet árnyék fonta át:
rekesztette a fény sugarát,
de belül világított a remény,
szerelem tört át, éj-sötét fellegén…
Ölelésed megnyugtatott, vezetett,
vágyad átjárt, vágyammá lett:
életünk egén új csillag született,
csodás, fénylő valóságot nyert.
Angyali arcán boldogság ragyog,
ahogy a fényképről rám mosolyog.
Szívemet melegség tölti el:
nézem a múlt érzéseivel.
Képzeletem tovább visz…
– szinte érzem ölelő kis kezeit -:
elhomályosul a régi kép,
de életre kél ezernyi emlék…
Hangja szól hozzám: „Szeretlek!”
– ilyet a képzelet nem teremt –
múltba repítő képből felnézek -:
Fiam áll előttem:hazaérkezett…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Lengyel Joli