A vers azon a téves (de nagyon jóles?) feltételezésen alapul,
hogy engem különböz? hercegek várnak, ámbátor közben
kiderül, hogy éppen semmi szükségem rájuk…
hogy engem különböz? hercegek várnak, ámbátor közben
kiderül, hogy éppen semmi szükségem rájuk…
Utoljára még szerepét tévesztett
Hamupip?keként a hamuval
együtt futok tova,
nem válogatok szét többé
semmit én ostoba
(elrontom a mesét)
Nem kell már üvegcip?, szép új ruha,
de mezítláb se megyek oda,
hol délceg új hercegek engem
várnak (mert ?k tudják a szerepük)
nem tárgyalok a tündérrel se,
(széttépem a forgatókönyvet,
bár ez már a Makrancos Katára
hajaz, de nem érdekel, nem baj az)
mert nekem akkor is, még most is
az a rongyossá érett kedves, és okos
pár kell, akivel sose állhattam sorba,
de láttam, hogy mogorva,
és fel kell ?t vidítani,
mint most itt ezzel a verssel:
Igen még mindig Te kellesz!
(kellenél)
