Ha színekre tépném szét a szivárványt,
és ölelném egyenként magamra,
szálakra a kaszált f?nek illatát,
mi maradna bel?led titokban?
Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó
ujjbegyem, ha szilajon kelne
szirmaidon táncra, kábult-zavartan,
s vágyaimon napfény sisteregne?
Tudd, ha részekre is hullna a világ,
csak téged raknálak ki bel?le,
mint patakot ha zúgni akar tovább,
csobbanva szét, cseppekre el?tte.
Lesz, hogy nem leszek, hamvaimmal engedd,
koptatni simára zord emlékemet.