Hátsó ülésen ringatózva,
félálomban szenderegve,
napsugárba fürösztve arcom,
ismer?s dalokat dúdolok.
A tegnapokon elmerengve
rátok gondolok folyton:
igaz barátság melege
kísér végig az úton.
Nem érdekel, a térképet
hogyan rajzolták mások:
tudom, egyek voltunk tegnap,
és hiszem, holnap eggyé válunk.
Baráti ölelések,
egy körbeült asztal,
vidám csevegések
és sírás, mely vígasztal.
Aztán újból vissza, haza:
járt utunk elkísér,
míg végül a lelkünk,
majd pihenni hazatér.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén