P. Tóth Irén : Hazatérés

Hátsó ülésen ringatózva,

félálomban szenderegve,

napsugárba fürösztve arcom,

ismer?s dalokat dúdolok.

 

A tegnapokon elmerengve

rátok gondolok folyton:

igaz barátság melege
kísér végig az úton.

 

Nem érdekel, a térképet

hogyan rajzolták mások:

tudom, egyek voltunk tegnap,

és hiszem, holnap eggyé válunk.

 

Baráti ölelések,

egy körbeült asztal,

vidám csevegések

és sírás, mely vígasztal.

 

Aztán újból vissza, haza:

járt utunk elkísér,

míg végül a lelkünk,

majd pihenni hazatér.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.