Meghalt a Tegnap,
béke poraira.
Volt reggele,
nappala,
s eljött az alkonya.
Temetésekor
éjfélt ütött az óra
csillagok gyújtottak fényt
a búcsúzóra.
S megszületett a Ma,
most éli világát,
élvezi a Nap
játékos varázsát,
de estére elfárad
s az Öreg Hold küld neki
puha felleg-párnát.
Nem jön többé vissza,
nem kap új erőre,
eltávozik ő is
Örök Vadászmezőkre.
De eljön a Holnap,
a reménység záloga,
s ő mindig élni fog,
mert a Jövő
nem hal meg soha.
szerkesztette: Verő László – 2006. november 2., csütörtök, 17:28
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén