P. Tóth Irén : Múló idő

*

 

Meghalt a Tegnap,

béke poraira.

Volt reggele,

nappala,

s eljött az alkonya.

Temetésekor

éjfélt ütött az óra

csillagok gyújtottak fényt

a búcsúzóra.

 

S megszületett a Ma,

most éli világát,

élvezi a Nap

játékos varázsát,

de estére elfárad

s az Öreg Hold küld neki

puha felleg-párnát.

Nem jön többé vissza,

nem kap új erőre,

eltávozik ő is

 

Örök Vadászmezőkre.

De eljön a Holnap,

a reménység záloga,

s ő mindig élni fog,

mert a Jövő

nem hal meg soha.

 

szerkesztette: Verő László – 2006. november 2., csütörtök, 17:28

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.