a vándorélt?
macskalépt?
szélcibálta úr?
napra nap
és holdra hold
fényre sötét
lyukra folt
éve volt vagy el se múlt hogy erre járt
a vándorélt?
macskalépt?
szélcibálta úr?
varázsige ez a dallam
elvarázsolsz te is halkan
khávé khotyog
szemed – érzem – nem olyan rég itt járt éppen
erre ültél
ott szipogtál
itt meg elmerengni szoktál
há-bet?id erre hagytad
cserébe a reményt kaptad
én meg itten ugrándozva
rímet hányok minden sorba…
na de most már csak elmondom
formabontón
min jár az eszem
s ha teszem a dolgom s épp nem írok
mikr?l bírok álmodozni
hiányzol
de nem szerelmed várom
s nem tested melegét
csak ifjúságod zöld szín? egét
h?s hajad látni vágyom
ujjad szánkázni a gitáron
csupasz lábfejem tiéd mellé tenni
mint két papucsot – ennyi
sétálni szeretnék
menni melletted csendesen
vagy fecsegve
kecsesen mint egy cicalány
s nevetni
szemeden át vetni magam a mélybe
egy más világba
tudni hogy ketten vagyunk árva
felülni egy ágra
s lábat lóbálva
csillagokkal játszani
nem látszani
csak látni
inni egymást
s a világot
látni ahogy te látod
a kanalat
a lányt
pécset
s nem tenni pecsétet
mert a lélek akkor száll ha szabad
nekem te szavad ne add
csak szállj
repülj
indulj a széllel
hogy széjjelfújja hajad
ittmarad
nekem illatod
neked meg a tudat
hogy bármerre visz utad
itt váratlan várnak
hát gyere
ha gondolsz egyet
s lepj meg magaddal
te angyal
lesz terített asztal
kacagás
s egy ölelés – egy percnyi
amiben ott vagyok én
te
s a világ
tán ez elég
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Sólyom Ágnes
